Lelkem apró szilánk darabjában,
Könnyeim tükörként csillognak,
Úgy érzem elvesztem a bánat karjában,
Hiszen újra fájó emlékek kínoznak.
Szívemet a múltam karcolva sebzi,
S a földre hullik pár a láthatatlan vércsepp,
Melyeket a végtelen mélység magába rejti,
S bennem nem maradt , csak néhány kisírhatatlan könnycsepp.
Lelkem többé nem lehet szabad,
A reménytelenség fogva tartja,
Minden pillanatban könnyek nélkül sírva fakad,
Hisz lélegzetét kötéllel a múlt fojtogatja.
(2007.05.25.) A múltra vissza emlékezve...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások