Lelkem apró szilánk darabjában,
Könnyeim tükörként csillognak,
Úgy érzem elvesztem a bánat karjában,
Hiszen újra fájó emlékek kínoznak.
Szívemet a múltam karcolva sebzi,
S a földre hullik pár a láthatatlan vércsepp,
Melyeket a végtelen mélység magába rejti,
S bennem nem maradt , csak néhány kisírhatatlan könnycsepp.
Lelkem többé nem lehet szabad,
A reménytelenség fogva tartja,
Minden pillanatban könnyek nélkül sírva fakad,
Hisz lélegzetét kötéllel a múlt fojtogatja.
(2007.05.25.) A múltra vissza emlékezve...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Elegemvan ·
NAgyon jó.Csak így tovább.