20 év múlva I.
Szemeim csillogása már régen megkopott.
Felszáradt könnyek hagynak arcomon nyomot.
Társamul a magányt választottam,
Rajta senkivel, soha nem osztoztam.
Mosolyráncaim lefelé görbülnek,
Szemem alatt fekete karikák gyűlnek,
Szájam lebiggyed, mint hervadt rózsaszirom,
Csókok ízét már régen nem éreztem ajkamon.
20 év múlva II.
Szemeim örömkönnyektől csillognak,
Könnyeim csakis a nevetéstől folynak,
Kedvesem is boldogan él mellettem,
És még mindig szeretettel fogja a kezem.
Körülöttem gyermekeink zsivaja,
Kacagva ölelnek, és mondják: Mama..
Mosolygok, mert oly boldog vagyok.
Kit érdekelnek arcomon a ráncok..!?
2004.07.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Köszönöm a hozzászólásotokat! :))
Tulajdonképen azért írtam ezt a két varriációt, mert akkor éppen összevesztem az Ő-vel, és ez jutott az eszembe:(, arra gondoltam, hogy bármi is lehet még 20 év múlva... Lehet az I., és lehet a II...
Bár bevallom, hogy inkább a II.-ra vágyom!:)