2 U

Nemtudom mi ez az érzés,
Felmerül bennem rengeteg kérdés.
Hisz már 2 hónapja nem vagy velem,
Már rég nem kulcsolom kezedbe kezem.
Már mást ölelsz, másra nevetsz,
Már nem én vagyok akit szeretsz.
Már őt simítod finoman, lágyan,
Én mégis elepedek a vágyban.
Már nem sírok, nem is szomorkodok,
Csak csöndben egy csepp titkot hordozok:
Titokban mindennap Rád gondolok.
Hiányzik hogy hozzádbújjak,
Hogy a zuhogó esőben hozzád simuljak.
Sokat gondolok a közös múltra,
Az első félénk kis csókra,
A pillanatra mikor először láttalak,
Az első alkalomra mikor megbántottalak.
Aztán felmerül egy kérdés: vajon újra ilyen lenne?
Vagy talán mindkettőnk máshogy tenne?
Te lehet bele se kezdenél megint...
Hisz szemed rajongva már másra tekint.
Most szeretném hogy veled legyek,
Hogy mit kérsz, bármit megtegyek.
Már elmondtam sokszor, de Te kinevettél,
Nem tudod rajtam hány sebet ejtettél,
Felsorolni sok lenne, de nem direkt tetted,
Elmondtam hogy szeretlek, de Te nem értetted...
Vagy nem akarod érteni? Elhiszem, én se,
Furcsa hogy valaki más is életem része..
Pedig nem vagy velem, nem hiányzom neked,
Mégis megdobban a szívem ha meghallom neved.
Talán most megértessz, talán nem,
Talán nem is érdekel mit jelentessz nekem.
Hisz már 2 hónapja nem vagy velem.
De ha egyszer a másik már nem hisz benned,
Gondolj arra: titkon valaki még mindig szeret.