Történetek

Tíz perc elteltével kiabált nekem, hogy a táskájába van a törölközője és vigyem már be neki. Szívesen megtettem. Ahogy benyitottam a fürdőszobába rögtön ott állt előttem anyaszült meztelenül az én drága kémia tanárnőm, és persze zavarba se jött megfogta törölközőt és azzal együtt magához húzott. Majd azt súgta a fülembe, hogy nagyon hiányzik neki valaki, hogy szeretetet adjon neki...

Hátrahajtotta a fejét az üléstámlára, fenekét lejjebb csúsztatta. Lehunyt szemmel adta át magát a gyönyörnek, amit a forró száj nyújtott neki. Simogatta a lány hátát, tarkóját. Hasát elborították a lány sötét fürtjei. Érezte, ahogy Csilla szinte tövig veszi szájába a farkát, ujjaival morzsolgatja a herét, a nyelve cirógatja a makkot, körbe-körbe nyalogatva. Tudta, hogy nem bírja ezt sokáig. Megpróbált feljebb ülni, de Csilla keze erősen lenyomta a mellkasát. Közelgett a vég...

Kis idő múltán a lány teste megfeszült, és remegés helyett félelmetes erejű rángások hullámai dobálták a tagjait. A fiú elvesztvén a rángó testen az izgatható pontokat, úgy döntött itt az ideje saját feszítő ágyékán is segíteni. Feltérdelt, a másik csípője alá nyúlt, és magához illesztette. Nem maradt ideje csodálkozni, mennyire könnyedén, mennyire csúszósan, mennyire tövig, „zuhant” a lányba...

Szívtam neki, had ürüljön ki az egész. Közben-közben rásegítettem a kezeimmel is, miután a szám elfáradt. Miután újból tettre kész volt, halkan azt mondta nekem, hogy érezni akarlak. Nem is kellett kétszer mondania. A már akkorra nedves, és a szerszámja befogadására képes hüvelyem...nagyon lüktetett...és szép lassan ráültem. Először csak a végét engedtem magamba, majd egy pillanat múlva teljesen ráültem...

Nem válaszoltam, hanem a kezénél fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Egy pillanatig sem ellenkezve rögtön visszacsókolt. Lassú, kényelmes alapossággal fedeztük fel egymás ajkait és száját. Hosszú csók volt, úgy éreztem soha nem fog véget érni, úgy éreztem, hogy megkövesedik a pillanat körülöttünk. Miközben csókoltuk egymást a kezét elengedve minkét karommal átöleltem. Valamiképpen az ő karjai is a nyakam köré tekeredtek. Így álltunk ölelve és csókolva egymást perceken keresztül...

Egy idő után a lány javasolta, hogy próbálják ki a folyó vizét, akár csak néhány karcsapás erejéig. Karjára húzta a boldogtalan fehérneműt, és már mászott is lefelé. A fiú kelletlenül követte. Mire leért a lány már a pólóját is a kőre tette, és térdig állt a vízben. A gyönyörű fiatal leánytest, így leplezetlenül, frenetikus hatással volt az éppen csak férfira. Elnyílt szájjal, kiürült tudattal, csak bámult. Abban a pillanatban nem volt más, csak egy fiatal tapasztalatlan hím...

Egy gyönyörű szombat délutánon biciklizni ment, egyedül, gondolataiba merülve. Teljesen véletlenül találkoztak, beszédbe elegyedtek. Egymás mellett haladtak, ezért le kellett térniük a forgalmasabb műútról. Egy sorompó állta útjukat, ami alatt átbújtak, majd kényelmesen egymás mellett folytatták az utat immár az erdőben. Senki nem járt arra, körülvette őket az erdő csendje és meghitt hangulata...

Mindketten tudtuk, hogy rossz, amit teszünk, de éppen ez volt számunkra az izgató benne. Annyira rossz volt, valóban. Miközben vártam Val reakciójára, felálltam, és levetettem a fürdőköpenyem. A farkam kemény volt, mint az acél; a szívem kegyetlenül zakatolt. Val nem tudta levenni szemét a peckesen álló faszomról; még soha nem voltam ennyire felizgulva. "Ezt már bizonyára ismered..." A mód, ahogyan a húgom szemrevételezte a meredező farkam, minden részletét megvizsgálva...

Egyértelmű volt a helyzet, mert én képtelen vagyok elélvezni, ha nincs kinyújtva a lábam, ezért a csésze fölött terpeszben nyúlkáltam a bugyimba. A srác nevét akkor még nem tudtam, kettővel fölöttem járt. Egy pillanatig csak álltunk megkövülve, aztán belépett, és megcsókolt. Nem tudtam mit csináljak, tudtam, hogy észreveszi tapasztalatlanságomat. Ez volt az első csókom, és a legrohadtabb, hogy alig emlékszem milyen volt. Nem tudom hogy leírni, olyan hülyék a szavak, egyszerűen az történt,...

A létra minden lépésnél megreccsent lábuk alatt, régi, korhadt tákolmány volt. Elöl Dóri ment, Zoli árgus szemekkel követte. A rövidnadrág, melyet a lány viselt, engedni hagyta, hogy Zoli megpillantsa fenekének alsó ívét, melyet szabadon hagyott. Fél méterre sem voltak tőle a vágyott gömbök, legszívesebben menet közben tépte volna le róla a nadrágot és markolt volna beléjük. Azt képzelte, hogy a lány menekül, ő pedig rángatja róla a ruhadarabokat és próbálja visszahúzni a földre...