Zsarolás

Az egyetem elvégzése után közvetlenül (1964-66. között) sokszor utaztam szerdáról csütörtökre virradó éjjel Budapestre, mert a KKKI anyagvizsgálati laborjában a spektrofotométeren általában hétvégén tudtunk mérni. Egy-egy mérés általában 6 órát vett igénybe, előtte volt az előkészítő szakasz. Kedvenc vonatom 23 órakor induló éjjeli személy volt, ami reggelre ért Pestre. A hálókocsi olcsóbb volt, mint a szálloda és a vonatjegy együtt. Dohányozni csak a hálókocsi elkülönített peronrészén, vagy a következő (általában étkező) kocsiban lehetett.

Az induló vasútállomáson fél óránk volt, a felszállásra. Nemsokára látásból ismertem azt a néhány törzsutast, aki hozzám hasonlóan minden héten utazott. Feltűnt egy nagyon elegáns, szoborszerű megjelenésű ifjú hölgy, akit mindig egy meggypiros Volgával gépkocsivezető hozott ki az állomásra, és ruháinak legjellemzőbb színe, a piros volt. Ticián-vörös haja rendkívül messziről felismerhetővé tette. Magamban Piroskának neveztem el. A szemében mindig valami nagy bánatot láttam, messziről érződött a görcsös félelem egész valójában. Ez a félelem nem volt szokatlan, hiszen még folyt az erőszakos TSZ szervezés, még alig múlt el 56. Az ÁVÓ emléke még rengeteg ember zsigereibe égett be kitörölhetetlenül.
Kicsit érdeklődtem a hölgy után, így tudtam meg, hogy a kalapkirálynak becézett, helyi nobilitás barátnője volt. A barátja azért kapta nevét, mert BARNEVÁL-nak nevezett (kisállat forgalmazó, és vágóhíd) céghez leadott nyuszik szőrét dolgozta fel nyúlszőrkalapnak. Havi adózott jövedelme elegendő volt öt-hat családi ház megvásárlására. A pasinger negyedik feleségével élt, púpos, legfeljebb 140 cm magas közel hetven éves volt. Hites felesége mintegy harmincas, szőke cica volt, akinek a derékbősége meghaladta az IQ-ját, a városban arról volt híres, hogy egy ének és egy testnevelés közepese rontotta el a szín elégséges bizonyítványát. A férj úton-útfélen hirdette, kirúgja ezt a harmincas vénasszonyt, ha egyszer is ellent mer mondani neki.
Többször találkoztunk, dohányzás közben még beszélgettünk is Piroskával. A lány levelező tagozaton végzett valami főiskolát, ezért utazott hetente.

Egyik éjjel a fülketársam olyan hangosan horkolt, hogy hajnali három körül feladtam az alvást. Átmentem a szomszéd kocsiba, és az üres étkezőben leültem. Még egy fél tömést sem szívtam el a pipámból, amikor hasonló okból megérkezett Piroska is. Legalább két órát beszélgettünk, várakozáson felül volt intelligens, műveltsége pedig széleskörű. Néhányszor kedvem lett volna megcsókolni, de legalább is megölelni, de a kalauzok és a pincérek minden állomáson és megállóhelyen előbújtak, tehát nagyon illedelmesen viselkedtem.
Akkor volt vendégszerepelni Pesten a Kirov balett, nekem volt felesleges jegyem, mert a kollégám megbetegedett, nem jött el. Átadtam a jegyet, és megbeszéltük, a nézőtéren találkozunk.

Napközben sokat gondolkoztam Piroskán. Nagyon nem értettem, hogy egy ilyen szép és intelligens lány miért tűri a vén gnóm hatalmaskodásait, még ha meg is fizetik.

Este a nézőtéren olvasgattam a műsorfüzetet, amikor hirtelen megváltozott a nézőtér morajlása. Mindenki egy pontra nézett, Piroska vonult be egy barnászöld bársony estélyiben, karján egy fehér nerc stólával.
Nem hiszem, hogy akár egyetlen férfitársam lett volna a nézők között, aki ne cserélt volna szívesen velem. Az előadás után egyedül taxizott haza, mert a kalapkirály figyeltette. Mondta, hogy nem valószínű, hogy tudunk találkozni.

Kaptam egy feladó nélküli levelet, ebben megírta Piroska, hogy sosem kereshetem, mert a családja kerülne veszélybe. Már a színház látogatásért is megbüntette.
Ettől kezdve minden útjára kísérővel érkezett, még a fejét sem merte felemelni.
Nagyon sajnáltam, éreztem, hogy valami nagyon nagy gond van. Érthetetlen volt, hogy lehetséges egy ilyen szép, intelligens fiatal lányt ennyire megzsarolni.

Néhány hét múlva első helyen hozták a megyei és az országos lapok, hogy fel adta magát az egyik 56-os tetteiért keresett személy, akit távollétében halálra ítéltek. A név megegyezett Piroska családnevével. Újabb néhány hét után megtudtuk, a kalapkirályt zsarolásért elítélték. Az újságcikkekből megtudtuk, hogy Piroska édesapját „ellenforradalmi bűnei” miatt keresték, de ő az udvaron rejtőzött egy veremben. Ezzel zsarolta a gonosz törpe Piroskát, ő pedig apja védelmében mindent megtett.

Közel egy évtizeddel később a Mesterdalnokok előadásán a szomszédos páholyban megláttam Piroskát. Köszöntöttem, és előadás után házastársainkkal négyesben vacsoráztunk. Ekkor mesélte el a történetét.

Tudjátok, 1956-ban voltam 12 éves. Édesapámat, mint régi jogászt a vállalat vezetésével bízták meg az emberek. Őt választották a Forradalmi Bizottmány vezetőjének. Mint vezető, természetesen minden papírt ő irt alá. December elejéig senki sem bántotta apát, de a várost ekkor elárasztották az ő nevével jelzett, sztrájkot és harcot hirdető röpcédulák. Tudtuk, ha megtalálják, előbb lőnek, csak utána hallgatják ki. Szüleim nekem is azt mondták, hogy apa disszidál. Nagyszüleim háza alatt lévő titkos verembe rejtőzött el, az ő halálukig nem tudtam semmiről.
62-ben mamáék korházba kerültek, anyám az éj közepén indult hozzájuk. Nem értettem, hogy miért kell mindent otthagyni a városban. Ekkor mondta meg anyám az igazat. Ekkor értettem meg anyám viselkedésének okát.
Alig tudtam leérettségizni az idegességtől. Sajnos „csak” jeles eredményt értem el, ezért reményem sem volt évekig az egyetemre.
Állást kerestem, a BARNEVÁL-nál kaptam, nyuszikat nyírtunk. Az elkábított nyuszikról nyírtuk a szőrt. Még meg sem melegedtem, amikor a káderes behivatott, és átadta a felmondó levelet. Előző napon anyámat is elküldték, nem dolgozhatott mosogatólányként tovább a bisztróban.
Ahogy könnyeimet nyeldestem hazafelé menet, megállt mellettem egy Csajka. A kalapkirály kérdezte meg, „Miért sír egy gyönyörű lány?”
Elmondtam bánatomat, és még aznap felvett adminisztrátornak, kétszeres fizetésért.
Néhány hét múlva behívott a szobájába. Elém tett néhány fényképet, amin jól felismerhető apám, anyám és én.
Na kislány! Ezt nekem kötelességem elvinni a rendőrségre, tudod apádat kivégzik, anyáddal együtt ti is börtönbe kerültök. Mit csináljak?
Kérlelni kezdtem, letérdeltem elé!
Ne tessék minket örökre tönkretenni! Bármit megteszek, csak ne tessék elárulni minket. –mondtam zokogva.
Hát lássuk, tényleg mindent megteszel? Szeretném látni megfelelsz-e nekem? –mondta, kigombolta a nadrágját és kivette nemi szervét.– Játssz vele, és szopj!
Büdös volt, ápolatlan. Iskolatársnőimtől hallottam, mit követeltek a fiúk, volt sejtésem mit kell tennem. Gusztusom viszont nem volt hozzá. Felálltam és a zsebkendőmet langyos vízzel benedvesítettem és ezzel megtisztítottam a szerszámát. Mire megtörülgettem, már megnőtt és megkeményedett a kezemben. Alig kellett szájjal hozzá érnem elélvezett.
Na lány, rég tudott engem nő kielégíteni. Most már, amíg nem lesz panaszom, megvédelek mind hármótokat.

Egy hét múlva már a lakást bérelt nekem, és ősztől levelező tagozaton, de egyetemre is járhattam. A szüleim megmentéséért hálás is voltam, úgy éreztem, megérdemli kedvességet. Kitapasztaltam, hogyan tudom elhitetni vele, hogy rendesen közösülünk, és nagyon élvezem. Alibiből a levelezését és a telefonjait én intéztem, az irodában volt a lakásom.
Szüleimnek nem mondtam el semmit.

A féltékenysége viszont egyre elviselhetetlenebb volt. Akkoriban kezdett elmúlni az újdonság varázsa, és már egyre nehezebben, egyre kevésbé tudtam kielégíteni. Egy este, órákig kínzott, mire elélvezett, ekkor mérgesen mondta:
Amikor meghallottam, hogy nagyanyád és anyád beszélgettek apádról a kórházban, és megtaláltam apád rejtekét, azt hittem megéri nekem. Hiába rúgattalak ki mindkettőtöket, nem fogadsz szót. Ha még egyszer ilyen szarul dolgozol, mehettek a börtönbe!
Megdöbbentem ekkora cinizmus láttán. Ahogy elment, mindent elmondtam anyámnak, és együtt apámnak. Kértem őket meneküljenek el. Apám ekkor megcsókolt, megköszönte szeretetemet, de azonnal jött velünk a rendőrségre. A kihallgatáson mindent jegyzőkönyvbe vettek, majd lehallgatták a lakásom. Segítségemmel saját maga igazolta a zsarolást.
Apám az új tárgyaláson, első fokon négy évet kapott, a bíró szerint, mint családtagok nem voltunk kötelesek jelenteni, ezért minket felmentettek. Másodfokon már csak két évet, Alig több mint egy év múlva apa szabad volt.
Géza, a kalapkirály már nem tudta az iratait elrejteni, végül csalásért, uzsoráért, zsarolásért, és a feljelentési kötelesség elmulasztásáért életfogytiglani börtönt és vagyonelkobzást kapott. Még két évet sem tudott bent elviselni, hiszen hatalmától megfosztva szánalmas roncs lett.

Amikor elolvastam az eset összefoglalóját, azonnal kíváncsi lettem arra a lányra, aki ennyire szerette szüleit. –vette át Piroska férje a szót. – Remegtem, nehogy én kapjam az ügyet. Szerencsém volt, hiszen a bátyámat jelölték ki hivatalból védőnek. A tárgyaláson szerettem bele, nem csak a feleségembe, hanem az egész családba. Kevés emberben találtam ekkora öntudatot, ilyen egyenes gerincet. Apósom végül nagy nemzetközi figyelem között, másokhoz viszonyítva lényegtelen büntetéssel úszta meg. Rájöttem, hogy inkább a védelem, mint a vád a területem, ma már én is ügyvéd vagyok.

A jogi egyetem elvégzése immár a harmadik gyermekünk miatt ismét csúszik. Szerencsére apa is visszakapta jogi diplomáját, immár ismét jogászként dolgozhat.

Néha találkozunk, de leginkább csak írunk egymásnak.