Vége

Ha visszafordíthatnám az időt, akkor megmentenélek. De nem tudom. Bocsáss meg, könyörgöm! Ne haragudj, ha valaha is megbántottalak. És ne haragudj, hogy nem búcsúztam el Tőled. Vagyis megtettem. De csak egy röpke gondolat volt, hogy akkor látlak utoljára. Hogy az az utolsó puszi, az utolsó ölelés. Már alig vártam, hogy hazagyere és újból minden nap mehessek Hozzád, és megkérdezzem, hogy hogy vagy és mennyit ettél és legyél rám egy kicsit mérges, mert én vagyok a 100. aki aznap megkérdezi. Hogy újra masszírozhassam a lábad, mert azt mondtad az olyan jó, és ügyes masszőr vagyok. De örökre a Te masszőröd, csakis a Tiéd. És tegnap anya mondta, hogy puszit küldtél nekem, úgy, 2 ujjal, ahogy szoktad és ami olyan \"gentlemanes\". 1 hete beszéltünem Veled utoljára. Telefonon. Azt mondtad hiányzom. Te is hiányoztál, nagyon. Azt hittem, hogy -itthon, vagy Bpn- legkésőbb pénteken láthatlak. De jött reggel az a szörnyű telefon: 6.00kor meghaltál. Ledermedtem. Ez nem történhetett meg. De mégis megtörtént. Az angyalok úgy döntöttek, hogy most van itt a perc, hogy magukkal vigyenek. A \’legkésőbb péntekből\’ így soha lett. Soha tbbé nem ölelsz, puszilsz meg. Soha többet nem vitatkozunk azon, melyik jobb: Real Madrid, vagy Barcelona. Nagyon hiányzol. És most már örökké hiányozni fogsz. Nem tudtam elbúcsúzni. Annyira sajnálom. Úgy imádlak. És ennyi. Vége.