Van egy hely a városomba...

Van egy hely a városomba, ahol a rockerek lelke nyugszik meg. Egy hely, ami csak a rockereké, egy hely, ahol kiadhatja magából a bánatot, a dühöt, a szomorúságot, a csalódottságot. Ez a hely az én helyem is.
A város közepébe található, ahol nagy a nyüzsgés. Odamész, s lépcsőfokokat látsz, ha lépsz a lépcsőkön szinte hallod az itt elsuttogott sok bánatos szót és keserűséget. Ha leérsz az aljára, onnan láthatod a hidat, a Dunát, s lelked már eme látványtól kezd megnyugodni. De most nem a tiéd ez a hely. Odanézel, s egy lány ül ott. Barna félhosszú haj, sötétkék farmer, lánc, fekete felső, szimatszatyor. Szemét nem látod, egyrészt azért, mert háttal áll, másrészt hallod, hogy sír, s ezért könnyei fátylától szinte nem is látnád szemei csillogását. Ő nem vesz észre téged, s te meghallod titkos fájó gondolatait:

Miért élnem ezen a világon? Mondja meg nekem valaki. Volt egy srác, szerettem, de a szerelem elmúlt, nem volt értelme tovább húzni, vége lett, haverok maradtunk. Két hét után közli velem, új barátnője van. S ezt az üzenetet küldte nekem: „2 szerelem van! Van egy olyan, amikor csak szereted, s egy idő után szétváltok, s van az igazi szerelem, ami akár a sírig tart, vagy még tovább!” Nem értem miért nem hagy békén, miért kell nekem szenvedni miatta, nem értem! Egyszerűbb lenne meghalni, megszabadulni az élet gyötrelmeitől, de a barátok itt tartanak, akik próbálják bennem tartani a lelket, ami nem is olyan egyszerű, mint hitték!
A lány befejezte gondolatait, s könnyei, mint zúgó folyó folytak le az arcán. Megnézte lépcsőnek a falát, s a falról is a fiú jutott eszébe. 3 hónap boldogság, 3 hét szenvedés, élet halál után – mondta a lány.
Könnyeit letörölte, próbált megnyugodni, de nem sikerült neki. Meglátott egy üveget, kezébe vette, s eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne akkor, hogyha ennek az üvegnek a segítségével nyílna meg előtte a halál kapuja. Ekkor eldobta az üveget, ami nagy zajjal széttört, s a lány nem nyúlt utána, mivel tudta, hogy halála fájdalmas lenne s többet szenvedne, mint egész életébe.

Ekkor egy hullócsillag süvített el az égen, ő csak egyet kívánt: „Kérlek adj fájdalommentes halált, szabadíts meg a halál által az élet gyötrelmeitől, csak ennyit kérek én.” Sokáig ült még ott, majd felállt, s mintha sejtené, hogy utoljára látja a helyet, visszanézett rá!
Felment a lépcsőn, s megállt, melegséget érzett, valaki megfogta a kezét, s úgy érezte biztonságban van és boldog. Az érintés jól esett neki, s már élni akart ebben a pillanatban, pedig pont az ellenkezőjével állt szemtől-szembe: a halállal. Ekkor hideget érzett s a halál fájdalom nélkül hatolt át a testén. A lány összeesett, s többé nem kelt fel…

Ám ekkor furcsa dolog történt a lépcsőn vérrel festve egy üzenet rajzoldott ki: „2 szerelem van! Van egy olyan, amikor csak szereted, s egy idő után szétváltok, s van egy igazi, szerelem, ami akár a sírig tart vagy még tovább!”
Az üzenet az idők végezetéig ott maradt, s kísértetjárta helynek nyilvánították ki a lépcsőt. Sokak szerint néha előtűnik egy barna lány, s sír a fájó emlékek miatt. Sokak szerint hallják keserves zokogását, s ilyenkor az üzenet vérvörössé válik!
Te is látod a lányt, hallod a zokogását, s egy üzenet jelenik meg a falon vérrel festett betűkkel…