Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Utolsó Királyság- 5.rész A pokol tornáca az S 21
A két kocsi be robogott a börtön kapuján át az udvaron majd le parkoltak az ajtó mellé és a járó képes foglyokat le zavarták a kocsiról .A járó képteleneket pedig le dobták a földre ,majd fejüket vették és ki tűzték őket a börtön kapujára .Majd a többiket lehajtották pince cellákba és Saint Just bele kezdet a szokások monológjába angolul -Le kell számolnunk a belső és a külső ellenséggel ne számítsatok kegyelemre mert nektek csak a halál jár .A cellákban tilós a beszélgetés tilós a nevetés és bármi emberi kontaktus mivel nem vagytok emberek csak férgek meghajolt a foglyok előtt az őrök pedig tapsoltak neki rezzenéstelen porcelán maszkkal az arcukon aminek egyik oldala fehér színű volt a másik meg fekete ezután elkezdték verni őket a som fa husánggal és be kergették őket a cellákba rájuk csapták az ajtókat sötét volt bent és néma csend az emberi bűzt szinte tapintani lehetett .A cellák egy és fél méter magasak voltak így nem lehetett fel állni benne 15 méter hosszú és ugyan ilyen széles volt a dolgukat a dohos szalmával borított padlóra kellet nem kaptak enni ma sem és hagyták őket a sötétben két teljes napon át .A patkányok futkostak rajtuk és össze rágták őket .Az őrök ki nyitották az ajtót és ki zavartak mindenki szitkok özönében a udvarra a Nóra kapitánya jött ki utoljára őt megragadta két marcona fel vonszolták a lépcsőn a ki hallgatóba a többi foglyot pedig az ablak alá állították és parancsba adták hogy nem mozdulhatnak el onnan kin szakadt az eső .A halál arkangyala elkezdte a ki hallgatást -Neve : John Smiths -rangja : kapitány majd ezt mondta üljön le oda arra a székre ami vele szemben volt ahogy le ült az őrök el kezdték ütni rúgni további kérdés nélkül vagy 5 percen át verték akkor vissza ültették a székre miről el csúszott verés közben. Miért támadták meg a hazámat maga cionista patkány ? nem kérdezem még egyszer rá ordított de nem válaszolhatott mivel Saint Just ott termet mellette és le fejelte úgy hogy a kapitány orra eltört és ömlött a vére majd parancsolta neki hogy nyalja le a csizmájáról a vért és szólt az őröknek hogy vigyék az asztalhoz a kapitányt és bilincseljék a kezét az asztalra erősített bilincsbe ki húzta a fiókot és kivet belőle egy hentes bárdot .Elkezdte fel vágdosni az ujjait ordított a fájdalomtól a kéz csonkból ömlött a vér -Ha nem mondod meg ki küldött és miért támadtál meg minket még többet is kaphatsz ez csak a kezdet volt .Állítsátok a falhoz és hozzátok ide pörölyt ami vagy húsz kiló volt a oda nyomták a falhoz ő pedig fel emelte a pörölyt és akkor át vágott a lábszár csontjára amekkorát csak bírt eltörte a lábát hogy a csont fel szakította a bőrt és a húst .
Előző részek
Isten Szent kegyelméből uralkodóik .III. Richárd király Noricum
ura és a .III. dik világháború krónikás és résztvevője voltam .
ura és a .III. dik világháború krónikás és résztvevője voltam .
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások