Igen, már észre vettelek! Ott ülsz a pultnál. Már te is észre vettél, itt ülök a legutolsó asztalnál… Kérdően nézel rám, miért nem megyek oda hozzád, és borulok a nyakadba… Bevallom, iszonyatosan nagy a kísértés, hogy oda menjek. De, tekeintettel a páromra, aki mellesleg itt ül mellettem, és tekintettel a feleségedre, - aki ugyan nincs itt-, pihentetem a dolgot. Próbálok úgy tenni, mintha itt se lennél… Nem megy, egyre erősebb a késztetés, hogy felálljak, és odamenjek hozzád. Büszkeségem félre téve, felállok, és feléd indulok. Mikor odaérek, mosolyogsz… Ezek szerint örülsz nekem? A szemeid vörösek a cigaretta füsttől. Jó kedvűen mosolyogsz rám – biztosan a bortól -, mintha minden rendben lenne… Mintha minden tökéletes lenne.
Mondd, még mindig az a kis szomszéd fruska vagyok? Már nem! Te sem vagy már az a helyes, elérhetetlen szomszéd srác! Csak simán szomszéd…
Ülsz a bárszéken, én pedig állok melletted, és combodra támaszkodom. Körülöttünk rengeteg ember, a többség ismer minket… Ölelj már át! Ne kéresd magad! Látom, hogy a néhány év alatt, mióta ismerlek, megváltozott körülötted néhány dolog, és te is változtál. De, még mindig ugyan az a makacs ember vagy, amilyen voltál, és az is maradsz örökre! Elég volt, visszaindulok az asztalunkhoz. Megragadod a karom majd magadhoz, húzol, és olyan erősen ölelsz, ahogy még férfi nem ölelt soha! Érzem az illatod, hallom a szíved dobogását… Nem várom, hogy megcsókolj, hisz már így is mindenki minket néz. Szoríts jobban, simítsd meg az arcom, a kezeim, harapj bele az ajkaimba, markolj bele a fenekembe… Ne érdekeljen ez a sok ember, aki körülöttünk áll. Tudom, hogy nem érdekel!
Nézz végig rajtam! Nézz meg jól, az arcom a kezeim, a mellem, a derekam, a csípőm a lábaim. Játssz el a gondolattal, hogy ez mind a tied!
Szeretsz? Kívánsz? Tudom, hogy kívánsz, már bebizonyítottad néhány alkalommal. Szeretsz? Szeretsz, igaz?!
Soha nem kapok erre a kérdésre választ. Igazából, tudom!
Tudom, hogy örökre a kis szomszéd fruska maradok, te pedig az a helyes, elérhetetlen szomszéd srác. Te is tudod, mégis, itt állunk, összeölelkezve…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
Azon túl, hogy a másik (férj? feleség?) ilyen mértékű, nyilvános lealázása eléggé bicskanyitogató, a szösszenet nem olyan rossz.
Nem csodálkoznék, ha az önfeledten ölelkezők hátán a következő pillanatban szilánkosan törne egy bárszék.
:laughing: