Unreachable

Igen, már észre vettelek! Ott ülsz a pultnál. Már te is észre vettél, itt ülök a legutolsó asztalnál… Kérdően nézel rám, miért nem megyek oda hozzád, és borulok a nyakadba… Bevallom, iszonyatosan nagy a kísértés, hogy oda menjek. De, tekeintettel a páromra, aki mellesleg itt ül mellettem, és tekintettel a feleségedre, - aki ugyan nincs itt-, pihentetem a dolgot. Próbálok úgy tenni, mintha itt se lennél… Nem megy, egyre erősebb a késztetés, hogy felálljak, és odamenjek hozzád. Büszkeségem félre téve, felállok, és feléd indulok. Mikor odaérek, mosolyogsz… Ezek szerint örülsz nekem? A szemeid vörösek a cigaretta füsttől. Jó kedvűen mosolyogsz rám – biztosan a bortól -, mintha minden rendben lenne… Mintha minden tökéletes lenne.

Mondd, még mindig az a kis szomszéd fruska vagyok? Már nem! Te sem vagy már az a helyes, elérhetetlen szomszéd srác! Csak simán szomszéd…
Ülsz a bárszéken, én pedig állok melletted, és combodra támaszkodom. Körülöttünk rengeteg ember, a többség ismer minket… Ölelj már át! Ne kéresd magad! Látom, hogy a néhány év alatt, mióta ismerlek, megváltozott körülötted néhány dolog, és te is változtál. De, még mindig ugyan az a makacs ember vagy, amilyen voltál, és az is maradsz örökre! Elég volt, visszaindulok az asztalunkhoz. Megragadod a karom majd magadhoz, húzol, és olyan erősen ölelsz, ahogy még férfi nem ölelt soha! Érzem az illatod, hallom a szíved dobogását… Nem várom, hogy megcsókolj, hisz már így is mindenki minket néz. Szoríts jobban, simítsd meg az arcom, a kezeim, harapj bele az ajkaimba, markolj bele a fenekembe… Ne érdekeljen ez a sok ember, aki körülöttünk áll. Tudom, hogy nem érdekel!
Nézz végig rajtam! Nézz meg jól, az arcom a kezeim, a mellem, a derekam, a csípőm a lábaim. Játssz el a gondolattal, hogy ez mind a tied!

Szeretsz? Kívánsz? Tudom, hogy kívánsz, már bebizonyítottad néhány alkalommal. Szeretsz? Szeretsz, igaz?!
Soha nem kapok erre a kérdésre választ. Igazából, tudom!
Tudom, hogy örökre a kis szomszéd fruska maradok, te pedig az a helyes, elérhetetlen szomszéd srác. Te is tudod, mégis, itt állunk, összeölelkezve…