Új közös élet

Melody az ágyán feküdt. Nem nagyon figyelt amikor kintről néhány perccel korábban meghallotta a telefon csörgését. Sokkal jobban érdekelte az a vendéglátós magazin, amit aznap reggel kapott postán. Húga, Megan az asztalnál ült és a számítógépen játszott. 
-Kopp, kopp! – mondta az anyjuk és benyitott. Melody felnézett a prospektusból – volt idő, amikor az ágya alatti dobozban tartotta titokban az ilyesmit, de ezt manapság már feleslegesnek és kicsit butaságnak érezte. Megan leállította a játékot és megfordította a székét. Mindketten kíváncsiak voltak, mit akar az anyjuk. 
–Most beszéltem Frank bácsikátokkal. Szívességet kér tőletek, de előbb velem és az apátokkal akarta megbeszélni, hátha valami kifogásunk lenne.– mondta nekik, mire mindkét lány azonnal jobban odafigyelt.
 -Mi lenne az? – kérdezte Melody.
– Menj fel Skype-ra és inkább személyesen beszéljétek meg vele. Apátokkal zöld jelzést adtunk, úgyhogy nyugodtan egyezzetek bele ha akartok. Természetesen nem kötelező neki segíteni, de valami azt súgja hogy nagyon is hajlandóak lesztek. – felelte az anyjuk, majd  intett és becsukva maga mögött az ajtót magukra hagyta a lányokat.
 –Jelentkezz be! – utasította Melody a húgát.
Felugrott az ágyról és a szoba túloldalán levő számítógépasztalhoz rohant. A Skype-ot megnyitva látták hogy a nagybátyjuk online van. Megnyomta a gombot hogy hívást indítson. Szinte azonnal felbukkant a képernyőn Frank bácsi jóképű, vigyorgó arca.
-Hahó két kedvenc unokahúgom! - üdvözölte őket szeretettel.
– Mi vagyunk a kizárólagos unokahúgaid! -emlékeztette Megan vidáman és szinte rituálé szerűen, ahogy mindig is tette. 
– Anya azt mondta hogy kérdezni akarsz tőlünk valamit.
 -Nos… így van…. Ne feledjétek hogy nem kell igent mondanatok ha nem akartok, de szerintem bele fogtok menni.- mondta Frank és láthatóan kissé kényelmetlenül érezte magát. 
Melody türelmetlen volt – szinte pontosan ezt mondta az anyjuk is és alig várta az új információkat.
-Jó, de miről lenne szó?
–Arról lenne szó, hogy… Tudjátok hogy már vagy három hónapja együtt vagyunk Jessicával, igaz? 
A lányok bólintottak. Frank bácsi barátnőjével, egy csinos, fiatal, szőke hajú és élénkkék szemű özveggyel kétszer is találkoztak Skype-on a férfival való rendszeres csevegésük során. 
-Nos, két nappal ezelőtt megkértem a kezét és elfogadta!
 -Ez nagyszerű!- ragyogott Megan.
 -Igen! Gratulálunk! – értett egyet Melody.
Frank folytatta:
 -Szűk egy hónap múlva tartjuk az esküvőt a Country Clubban.  És itt jön a szívesség. Jessicának van két lánya az első házasságából. Csodálatosak és nagyon kedvelem őket, de Jessica és én szeretnénk újrakezdeni és saját családot alapítani. Beleegyeztek abba hogy felszolgáljuk őket az esküvői lakomán. 
Megállt egy pillanatra hogy lássa a lányok reakcióját, de mindkettő kíváncsi volt a mondandója további részére. 
–Azt tervezzük hogy sok embert meghívunk… szóval kíváncsi vagyok van-e kedvetek csatlakozni hozzájuk az étlapon?
–Tényleg megennétek minket az esküvődön? – kiáltott fel izgatottan Megan
-Igen! Persze csak ha hajlandóak vagytok rá. Természetesen koszorúslányok lennétek és részt vennétek a szertartáson, de utána már vacsorára készítenének elő.
– Hogy akartok elkészíteni? – kérdezte Melody, azon töprengve hogy vajon mindenki szeme láttára sütnek-főznek a szabadban, vagy el kell menniük a Country Club konyhájába, amely bár nagyszerű, de nem lenne olyan szórakoztató.
 –Szabadtéri elkészítésre gondoltunk. Nagyszerű teraszuk van grillezéshez és hasonlókhoz. Daisy, a fiatalabb finom bográcsos pörkölt lenne. Laura az idősebb és arra gondoltunk hogy Megan-nal lehetne nyárson sült. Hogy hangzik? 
-Jól! -lelkesedett Megan  és már azt képzelte, hogy egy fém nyárs járja át fiatal testét, forró parázs fölött forgatják miközben a bőrét finom mézes mázzal kenik.
 -És mi van velem? Nem említettél… – kérdezte Melody kicsit idegesen.
 -Ah igen! Van ott egy szép nagy grill és hozzá az állvány is megoldható! 
Melody sugárzott az örömtől.
– Szóval, mit szóltok hozzá lányok? Benne vagytok?- kérdezte Frank.
Egyik lány sem habozott fél másodpercig sem, mielőtt beleegyezett. 
– Akkor ez eldőlt! Megyek és tudatom Jessicával, hogy még két finom koszorúslánnyal számolhatunk! Később újra felhívlak majd benneteket a részletekkel. Egyelőre viszlát és nagyon köszönöm!- mondta nagybátyjuk megkönnyebbültnek tűnve.
 -Nem! MI köszönjük!- biztosította Megan közvetlenül a hívás befejezése előtt. 
*-*-*
Másnap Frank bácsi újra kereste őket Azt szerette volna hogy a koszorúslányok megismerjék egymást és megajándékozza őket köszönetképpen, ezért azt javasolta a lányoknak hogy szombaton jöjjenek át a tengerparti házába és legyenek egy kicsit Jessica lányaival.
A férfi rövidnadrágban, papucsban és kigombolt ingben nyitott ajtót és hatalmas öleléssel üdvözölte őket.
 – Olyan jó látni benneteket! Szebbek vagytok mint valaha! – mondta nekik őszinte melegséggel. 
A két lány elpirult és kuncogva örült a jóképű nagybátyjuk bókjának. 
– Jessica lent van a parton a lányokkal. Gyertek!
Közöttük sétálva, mindkettőbe karolva Frank átvezette unokahúgait a házon a hátsó verandára, majd le a fából készült lejárón a tengerpartra. 
-Szia kicsim! -szólította meg már távolról menyasszonyát. 
Jessica megfordult és boldogan intett a lányoknak, miközben azok felé sétáltak, majd felállt a törölközőjéről hogy találkozzon velük. Bár korábban Skype-on már beszéltek, ez volt az első személyes találkozásuk és az igazat megvallva mindhárman zavarban voltak. Jessica kifejezetten csinos volt. Frank bácsi jól járt vele. A harmincas éveinek elején járt és egy kicsit úgy nézett ki, mint az egyik plakátokon látott régi filmsztár akinek Megan nem emlékezett a nevére. Valami Audrey volt talán? Kivéve hogy a színésznőnek sötét haja volt, míg Jessica szőke volt. Ettől eltekintve azonban a hasonlóság egészen elképesztő volt! A nagy, sötét szemüveg amelyet viselt, csak hangsúlyozta ezt a hasonlóságot. Elegáns és meglehetősen konzervatív kék, egyrészes fürdőruhát és széles karimájú szalmakalapot viselt. Miután láthatólag egy pillanatig habozott hogy ölelést vagy kezet nyújtson, kitárta a karjait hogy átölelje két legújabb koszorúslányát.
– Nagyon jó, hogy végre találkoztunk! Tudjátok hogy a nagybátyád szinte mindig rólatok beszél?
Lágy, barátságos hangja volt és mindkét lány azonnal megkedvelte. 
– Végül is mi vagyunk a kedvenc unokahúgai! – emlékeztette Melody vigyorogva, és remélte, hogy érteni fogja a viccet. 
A nő szórakozott nevetése elárulta a lányoknak, hogy valóban megértette a tréfát
– Értem hogy miért! Nagyon örülök hogy beleegyeztetek hogy ilyen fontos részei legyetek az esküvőnknek. Érzem hogy nagyszerű koszorúslányok és utána mennyei csemegék lesztek!
 -Mi is reméljük! Mindkettőt! -mondta Megan.
 Ekkorra ért oda a hullámok közül Jessica két lánya. 
– Laura vagyok! -mondta az idősebbik és mosolyogva lépett előre.
Láthatóan a legkevésbé sem feszélyezte hogy meztelenül áll idegenek előtt. Melody azt feltételezte hogy Jessica gyerekei megszokták a meztelenséget valahányszor strandra vagy tóhoz mentek és már nem is gondoltak rá. Egy kicsit irigyelte őket. Nagy volt a kísértés hogy levegye a bikinijét, de most a bemutatkozás közepén furcsának és kissé kínosnak tűnt volna. Talán ha elhívják úszni, természetes módon megteheti. Nem gondolta hogy Jessica bánta volna és teljesen biztos volt benne, hogy Frank bácsi nem panaszkodna.
 -Örvendek! Megan vagyok.-reagált előbb Megan.
Végül is nemsokára nyárs-társak lesznek, így azonnal volt valami közös bennük. Még ha a barátság természeténél fogva csak néhány rövid hétig tarthat is, biztos volt benne hogy szoros és boldog lesz. 
–Én pedig Daisy! -mutatkozott be Laura húga, majd folytatta:
–Ha te vagy Megan, akkor te leszel Melody… 
-Úgy van! Szia! -mondta a lány, majd Jessica-hoz fordulva megkérdezte:
-Pontosan mi a terv velünk a nagy napon?
-Az esküvőszervező azt javasolja hogy a menyasszony és a vőlegény vetkőztesse le a koszorúslányokat és ne hagyják hogy maguk csinálják. Szimbolikus dolog: a tulajdonlás és egyben az emberből  húsra való változás jele. Persze csak ha rendben van részetekről. Már így is csodálatos szívességet tesztek nekünk és nem akarunk zavarba hozni vagy kínos érzést kelteni bennetek!
–Semmi akadálya. Nekem nagyon tetszik az ötlet! -mondta Megan.
-Ezután lesz 20-30 perc időtök. Körbe barangolhattok, ihattok egy koktélt, beszélgethettek a többi vendéggel… ilyesmi. Biztos vagyok benne, hogy sokan szívesen beszélgetnének és megismerkednének veletek egy kicsit. Amikor a szervezők azt mondják, hogy kész az üst, Daisy beleül. Lassan fog felforrósodni, állítólag finomabb lesz így a pörkölt. Azt mondják, akár egy óráig is cseveghet közben. Addig téged az állványra láncolnak Melody, majd felnyársalják Laurát és Megant. Amint a parázs fölött vannak, Frank és én levágjuk belőled az első darabot, majd jöhetnek a többiek. Lényegében te leszel az előétel, miközben arra várunk hogy a többi lány elkészüljön.
-Jól hangzik!-mondta  Melody és elképzelte milyen étvágyat fog kiváltani a teste az éhes vendégekből. 
Laura megfogta Megan kezét és egy kicsit megszorította. Láthatóan tetszett neki az ötlet, hogy egymás mellett fognak sülni.
-Ami engem illet én visszamegyek a vízbe. Nincs kedvetek csatlakozni?-kérdezte mosolyogva.
Mielőtt elindultak volna, Melodynak eszébe jutott valami.
-Mit csinálsz? – kérdezte Megan meglepetten, miközben nővére hetyke melleit felfedve levette bikinifelsőjét és elkezdett kibújni az alsóból.
-Minek vizezzem be, ha senki más nem hordja? Biztos vagyok benne hogy Frank bácsi nem bánja, igaz?-mondta Melody elvigyorodva. 
– Egyáltalán nem! Legalább Jessica megnézheti az esküvői menüt. – biztosította Frank kuncogva.
A most már meztelen Melody pózba állt, és megvillantotta új nagynénjének legmegnyerőbb mosolyát.
 -Határozottan ínycsiklandó! Kicsit nehéz is dönteni hogy melyik darabot szeretném először! - nevetett Jessica.
Melody büszkén ragyogott. Nyilván a menyasszony és a vőlegény lesz az, aki először választ. Azon töprengett hogy hány szelete és darabja levágását fogja érezni mielőtt elájulna. Remélte, hogy elég hosszú ideig bírja majd. 
–És veled mi a helyzet Megan? Megnézhetjük mi van az étlapon, vagy várnunk kell a nagy napig?– kérdezte Jessica viccesen. 
Megan ugyan soha nem volt annyira magabiztos a testében mint vonzó nővére, de úgy tűnt nincs értelme letakarni a teste néhány darabját miközben hús-lány társai mindent bemutatnak. Mosolyogva és vállrándítással gyorsan ledobta a bikinijét, nagybátyja és leendő felesége nagy tetszésére és követte a többi lányt a vízhez ahol addig úszkáltak amíg az ég el nem kezdte magára ölteni narancssárga árnyalatát.
*-*-*
Az esküvő előtti reggelen a nővérek apja elvitte őket a Country Clubba, ahol Jessica és lányai várták őket. A leendő menyasszony izgatottan mutatta be a lányoknak a szobájukat, és elmagyarázta, hogy teljes mértékben kihasználhatják a klub minden létesítményét és szolgáltatását amíg ott vannak, beleértve az uszodát és a gyógyfürdőt is. Ha akarják, nézhetnek fizetős filmeket és rendelhetnek szobaszervizt. Nem volt határ és azt szeretné, hogy minél jobban érezzék magukat.
- Ha már arról beszélünk, hogy jól éreztétek magatokat… Frank nagyon diszkrét, de észrevettem hogyan néz rátok, lányok - mondta Jessica kuncogva Megan-nek és Melody-nak.
Megan önkéntelenül elpirult egy kicsit – amit Jessica szintén észrevett. 
–Nem akarom tudni hogy mit csinálsz ma este, amíg én a szobámban vagyok és Frank teljesen egyedül van az övében. Mellékesen itt van egy tartalék kulcskártya Frank szobájához, amelyik a 215-ös. Tessék! 
Letette a kártyát a fésülködőasztalra és felkapta a jegyzettömböt, amelyen a szálloda logója volt.
-Leírom, hogy ne felejtsd el. Nem hiszem hogy szükség lenne rá, de hasznos tudni melyik szobában lesz. Egész éjszaka. Egyedül. A sütés előtti este.
Ha a kacsintása még egy kicsit teátrálisabb lett volna, szerepelhetett volna egy Shakespeare darabban. Folytatta:
– Ó, és nem csak Melody-hoz beszélek! Nem mintha észrevettem volna, hogy bámulod vagy valami ilyesmi… esetleg úgy mutogatod magad, hogy fürdés után egy törülközővel a válladon járkálsz vagy bármi hasonló… de véletlenül tudom, hogy neked és nekem nagyon hasonló az ízlésünk a férfiak terén. És mivel már úgyis feláldozod magad az esküvői lakomám miatt, biztos vagyok benne hogy szeretné tudni, hogy jól választottam!  – ugratta Laurát Jessica.
 –Ami pedig titeket illet…csináljatok bármit, amit élveztek! – fordult Megan-hoz és Daisy-hez, akik az ágy szélén ültek. Daisy Megan ölében.
 - Anyukád menőbb, mint gondoltam!- mondta Melody felnevetve amikor Jessica távozott.
Felkapta a kulcskártyát és megfordította a kezében, mintha azt remélné hogy valami mély titkot fed fel. 
-Menőbb, mint ÉN gondoltam! Soha nem hittem volna, hogy belemegy abba hogy… nos…tudod! – mondta Laura a Melody kezében lévő kulcskártyára mutatva.
Laura nagyon jóképűnek találta Frank-et, amikor először bemutatták őket, és nem tudta nem észrevenni hogy a férfi elismerően néz rá. Mióta beleegyezett a kérésükbe nyíltabban bókolt neki és néha kiéhezett tekintettel nézett rá, de ez már jóval azelőtt elkezdődött. Az éhes pillantások, az ölelés közben kissé vándorló kezek – semmi olyan, amit ne lehetne ártatlanul elmagyarázni, ha kellene… de mégis. Az anyjának teljesen igaza volt abban hogy elkezdte mutogatni magát a férfi közelében.  
– Még nagyon korán van. Frank bácsi még be sem jelentkezett. Nem mentek el megnézni azt a fürdőt, amit Jessica említett? Kaphattok egy kellemes masszázst, szépségkezelést vagy valami ilyesmit. Tegyétek magatokat széppé Frank bácsi számára!- ugratta őket Megan.
 -Jó ötlet! Ti is jöttök?– kérdezte Laura a húgától és Megan-tól. 
– Nem, mi itt maradunk. – válaszolta Daisy kissé zihálva. 
Az egyik keze Megan háta mögött volt, és bár nem lehettek biztosak benne, a többi lánynak úgy tűnt mintha a farmere hátulján pihent volna. Az viszont nem volt vitás hogy Megan keze a fiatalabb lány belső combján volt és a rövidnadrágján keresztül cirógatta.
-Alaposan megnézzük a fürdőszobát. -tette hozzá Megan. 
Melody felkacagott. 
-Oké! Érezzétek jól magatokat!
 – Csak ne legyen túl meleg a víz! Holnapig nem szabad megfőnöd! -figyelmeztette  Laura mókásan a húgát.
 – Ó nem fogom megfőzni, esküszöm! Bár forróság az lesz! -mondta Megan.
Melody és Laura elindult megkeresni a fürdőt és testvéreiket saját szappanos szórakozásukra hagyták.
*-*-*
Megan megtöltötte a kádat melegvízzel, majd kiszólt a szobába:
-Daisy! Kész a fürdő! Jössz?
-Megyek!
Daisy egy pillanatra megtorpant a küszöbön amikor meglátta a kád szélén meztelenül ülve rá váró Megan-t, de utána belépett a helyiségbe és elkezdte levenni a pólóját.
-Várj! -állította meg Megan gyengéden, majd felállt és odament hozzá
– Szeretnélek én levetkőztetni! Szabad?
-Persze! -felelte Daisy mosolyogva és segítőkészen felemelte a karját a levegőbe.
Megan a fejére húzta zöld pólóját felfedve a mellkasát, majd lehúzta a karjáról. Daisy kócos lett és szendén mosolygott. Megan ezután kioldotta a rövidnadrág zsinórját és leengedte a földre, mielőtt letérdelve lesegítette volna a lábszáráról a szandáljával együtt. Megan egy kicsit megnyalta az ajkát és lassan lehúzta Daisy bugyiját, amit a lány a csípőjét mozgatva segített. Hamarosan mindkét lány meztelen volt. Melody még mindig térdelve felnyúlt és gyengéden megsimogatta Daisy melleit majd végigsimította a hasát, le a csípőjén át az aranyos, kerek fenekéig. A popsit megmarkolva maga felé húzta a fiatalabb lányt. Daisy nem ellenkezett és kíváncsisággal telve előrelépett. Hagyta hogy Megan megcsókolja a mellkasát…. először középen… utána Megan először a bal mellbimbójához mozdult, majd a jobbhoz… először szopogatta őket, majd nagyon finoman harapott... Végül kézen fogta barátnőjét és maga után húzta a kádba. A fürdőszoba ajtaja ugyan nyitva maradt, de a halk sóhajok és kéjes nyögések nem hallatszódtak ki a folyosóra. 
*-*-*
– Biztos, hogy ez az a szoba? Nem lenne jó szívrohamot hozni valami kedves idős hölgyre! -mondta Laura kuncogva, miközben Melody a kulcskártyával matatott.
-Biztosan az! Nézd!- suttogta Melody és felemelte a papírdarabot, amelyre Jessica felírta a szobaszámot, majd az ajtón lévő szám mellé tartotta, hogy megmutassa egyeznek. 
A zárszerkezet lámpája zöldre váltott és mechanikus kattanás hallatszott. A két izgatott lány belépett a szobába. Mindkettőjökön csak egy mellkasukon összefogott törölköző volt, ami alig ért le a combjukig. Először csalódottak voltak, mert a szoba üresnek tűnt, de aztán megpillantották Frank bőröndjét a szekrény tetején és az ajtón lógó az esküvői öltönyt. A fürdőszoba kissé nyitott ajtajából statikus sziszegés hallatszott és rájöttek, hogy a férfi valószínűleg zuhanyzik.
 -Szobaszerviz! -mondta Melody hangosan és akcentust próbálva tettetni.
Miközben a lányok megpróbálták elfojtani kuncogásukat, hallották, hogy a zuhany kikapcsol.
– Egy pillanat és ott vagyok! – kiáltotta Frank. 
A lányok gyorsan ledobták a törölközőket, felpattantak az ágyra és az oldalukra feküdve úgy pózoltak mint a klasszikus festmények meztelen modelljei. 
-Nem emlékszem, hogy rendeltem volna…-hallották Frank motyogását, amint a fürdőszobában tépelődött. 
A férfi arckifejezése minden pénzt megért amikor vizes hajjal, derekára csavart törölközővel belépett a szobába és meglátta az unokahúgát és a mostohalányát meztelenül az ágyon. Melody azt kívánta, bárcsak magával hozta volna a telefonját hogy lefényképezze.
 – Két friss hús-lány! Nem ezt rendelte? -mondta ugyanazzal az akcentussal mint korábban. 
 –Uhhh… mi a… – próbálta Frank megkérdezni és nem tudta elrejteni, mi történik a törölközője alatt. 
– Laura, nem hinném hogy anyád...
– Nyugi! -mondta Laura kuncogva.
Feltérdelt és megpaskolva az ágyat maga és Megan között hívta a férfit hogy csatlakozzon hozzájuk. Majd megkérdezte:
– Szerinted ki adta nekünk a szobád kulcsát? 
Frank felnevetett. 
-És én még arra gondoltam, hogy nem szerethetem őt jobban, mint eddig! -mondta.
Leült az ágy szélére a két meztelen lány közé az általuk szándékosan szűkre hagyott résbe.
-Azt hiszem, ez egy nászajándék neked… és búcsúajándék nekünk! -mondta Laura vidáman.
Megsimogatta Frank vállát, majd megdöbbentette a férfit egy meglepően szenvedélyes csókkal.
 – Erre egy darabig nem lesz szükséged! -mondta Melody és lerántotta a törülközőt a nagybátyja derekáról.
Egyik lány számára sem volt meglepő, hogy Frank hímvesszője kőkemény a törölköző alatt. Laura rajongása nyilvánvalóan nem volt egyoldalú – a lány ezt már korábban is sejtette, de most nagyon örült, hogy megerősítést nyert.
-Lehetek én az első? -kérdezte Laura a barátnőjétől.
Megan elvigyorodott és kacsintott. Lenyúlt a puncijához és simogatni kezdve magát azt felelte:
–Persze! És ne aggódj! Nézve benneteket melegen tudom tartani magam, amíg szünetet nem tartasz!
*-*-*
Az esküvői ceremónia végeztével Frank a még mindig soraikban ülő vendégekhez fordult és új felesége kezét fogva bejelentést tett:
 -Igazán jól esik, hogy ilyen sokan eljöttetek! Különösen azoknak köszönöm, akik külföldről utaztak ide hogy megosszák velünk ezt a különleges napot! - Mosolyogva intett egy kicsit az a kanadai családok irányába. 
-És amint azt a legtöbben tudjátok: a kedves koszorúslányaink beleegyeztek abba, hogy csodálatos esküvői ajándékot adjanak nekünk.
A lányok felé intett, ami újabb tapsot váltott ki. 
-Beleegyeztek abba hogy egy nagyszerű lakoma fő összetevői lesznek, amit megoszthatunk veletek! Gyertek előre lányok!
 A négy koszorúslány megtette, amit kért, és felsorakoztak ahogy korábban megbeszélték.
–Esküvőnk utolsó lépéseként levetkőztetjük őket itt, mindenki előtt. Ezután mindenkit megkérünk hogy fáradjon velünk vissza a klubház teraszára, ahol elkészítjük és felszolgájuk elragadó önkénteseinket. – mondta a férfi.
Frank Daisy mögé lépett, Jessica pedig a lánya elé guggolt. A lány mosolyogva emelte a magasba a kezeit. Mostohaapja megfogta a díszes koszorúslány ruha alját és a fején keresztül lehúzta róla. Visszasimította az összeborzolódott hajat és puszit nyomott Daisy feje tetejére. Az édesanyja lehúzta a lányáról a bugyit és kiléptette belőle.
Megan következett és ő egy kicsit elpirult amikor lemeztelenítették. Legszívesebben a combjai közé nyúlt volna hogy ujjaival enyhítse az ottani bizsergést, de tudta hogy sem az idő sem a hely nem alkalmas erre. Beletörődve várta hogy a bele hatoló nyárs majd elvégezze ezt a feladatot. Társnőihez hasonlóan Laura is engedelmesen emelte a magasba a kezét amikor sorra került.
-Kicsit fura ruhában látni benneteket a tegnap este után. De ezen segítünk! -suttogta a fülébe Frank miközben lehúzta róla a ruháját. A lány szíve hevesen vert és nem először adott hálát azért hogy nem fiú, mert most nem tudta volna elrejteni felizgulását. A duzzadt mellbimbóit rá lehetett fogni a fújó szellőre.
Miután Melody-ról is lekerült a ruha, a hivatalos esküvői fotós jó pár képet készített a lányokról és a melléjük álló vendégekről. Amikor befejezte, a vendégsereg elindult a füves dombon a klubház felé. 
A lányok egyhangúan kaptak levegő után amikor meglátták az előkészített teraszt. Középen egy A alakú állvány állt. Olyan amiről a játszótereken gyerekhinta lóg, de ezen nem volt hinta csak rövid láncok bilinccsel a végükön. Mellette volt egy asztal, amin a majd felhasználandó tányérok mellett különféle szerszámok is helyet kaptak: mindenféle méretű kés, két bárd, fűrész és még néhány nagy, fogónak látszó eszköz is. Frank odahajolva megsúgta Melody-nak, hogy ezek a bordái feltörésére és a koponyája kettéhasítására szolgálnak, valamint arra hogy letépjék a testéről az egyes darabokat. Az információtól a lány megborzongott. Az állvány másik oldalán egy hosszú grillsütő helyezkedett el.
A terasz egyik sarkán egy széles sütőhely volt két nyárshoz való tartóval – Megan és Laura egyértelműen ott tölti majd utolsó perceit. A túlsó sarokban volt egy nagy üst állt amit egy széles, gyűrű alakú gázégőre szereltek fel. Oldalt az uszodákban láthatókhoz hasonló lépcsővel, hogy könnyű legyen Daisy-nek belemászni.
-Mit gondoltok? – kérdezte Frank széles vigyorral az izgatott lányoktól.
 -Csodálatos! – lelkesedett Laura.
- Még jobb, mint képzeltem! - értett egyet Melody, aki már láncra verve és tehetetlenül látta magát, miközben az éhes vendégek húst vágnak ki testéből hogy a grillre helyezzék.
– Örülök, hogy így gondoljátok!
 *-*-*
A teraszon a koszorúslányok boldogan elegyedtek szóba a vendégekkel. Melody azonban a többi vendégtől elkülönülve állt az állvány előtt amire hamarosan rákötözik és elgondolkodva bámulta.
-Mi a baj? – kérdezte mögé lépve és a vállára téve a kezét. 
– Ha meggondoltad magad, nem baj…
 -Nem, nem! Szó sincs róla! Csak kezdek türelmetlen lenni
– Nos, hamarosan eljön az időd… ahogy a szervezők jelzik kezdhetjük. – biztosította a nagybátyja és egy kicsit megszorította a vállát.
 – Nem lehetne… tudod! – kérdezte Melody kissé esetlenül.
 -Mire gondolsz? – kérdezte Frank őszintén zavartan.
 – Nem tudnál most megláncolni? – kérdezte a lány olyan hangon, mint egy fagylaltot kérő kisgyerek. 
-Tudom, hogy még nem jött el a darabolás ideje, de úgy még inkább húsnak érezném magam. Tudom, hogy butaság, de folyamatosan attól tartok hogy történni fog valami. Meggondolod magad vagy vihar lesz, ami tönkreteszi a grillt vagy ilyesmi. Nem tudom.. csak…
-Értem.  Ha ezt akarod, akkor miért ne?
Frank kedvesen mosolygott unokahúgára és homlokon csókolta. Melody izgatottan az állvány alá pattant. Amikor észrevették, hogy valami potenciálisan érdekes dolog történik, néhány esküvői vendég odament megnézni. Melody feltartotta a bal karját és maga illesztette a csuklóját a karperecbe. Olyan szorosra nyomta össze a bilincset, hogy az belevájt a bőrébe. A szabad jobb kezével integetve azt mondta: 
– Tőlem ennyi telt. A többit neked kell elintézned! 
Frank kuncogva bedugta az unokahuga másik csuklóját a karperecbe és bekattintotta hogy biztonságos legyen, de ne legyen kényelmetlen. Ezután letérdelt, hogy megbilincselje a bokáját. Nem kerülte el a figyelmét hogy az arca most szinte tökéletesen egy szintben volt Melody sima puncijával. Miután szétfeszített lábak olyan biztosan  voltak rögzítve mint a kezek, nem tudott ellenállni a késztetésnek és finoman megcsókolta meg az intim területet. Úgy ahogyan egy férfi megcsókolná egy régi nőismerőse arcát. A legfigyelemreméltóbb és a legnagyobb izgalmat keltő az volt Melody számára, hogy ettől a pillanattól kezdve senki nem nézett rá úgy, mintha egy embertársa lenne. Senki sem szólította meg, sőt nem is viselkedett úgy, mintha tudná hogy hallja amint a testéről beszéltek. Csak kirakott hús volt egy hentes kirakatában. Az egyetlen kivétel az volt, amikor egy asszisztens kijött a konyhából egy kis műanyag dobozzal, amelyben két fecskendő volt. Meglepettnek tűnt amikor látta, hogy Melody már fel van láncolva. Arra számított, hogy a násznép között kell a lány nyomára bukkannia úgyhogy nem tett panaszkodott.
-Elnézést! -mondta és udvariasan elkergette az útjából a kíváncsi és éhes vendégeket, hogy legyen helye a munkájához. 
Kicsit megrázó volt Melody számára, hogy ismét elismerték és úgy beszéltek vele, mintha olyan személy lenne, akinek az érzései számítanak, de gyorsan alkalmazkodott és barátságosan mosolygott a fiatal nőre. 
-Körülbelül fél órával a kezdés előtt a szervezetedben kell lennie ezeknek a dolgoknak.  – magyarázta a nő. 
-Az első egy véralvadás-segítő,  ami megakadályozza a túl erős vérzést amikor elkezdik levágni rólad a darabokat. A második egy enyhe fájdalomcsillapító. Ne aggódj! Érezni fogod mi történik, és sajnálom de biztosan fájni fog. Nem létezik olyan fájdalomcsillapító, amely teljesen el tudja nyomni azt a fájdalmat, ami egy eszméleténél lévő darabokra vágásánál jelentkezik és ugyanakkor ne kábítaná el azokat, akik megeszik a húsát.– biztosította Melody-t amikor meglátta a tiltakozást a lány arcán. 
-Essünk neki! Az első a popsidba megy… -mondta az asszisztens és gyorsan beadta az injekciót.
–A másik kicsit trükkösebb…
 A nő a kezével félretolta Melody aranyszínű haját és finoman oldalra nyomva  a lány fejét kinyújtotta elegáns nyakát. Azzal a képességgel, amely csak tapasztalatból fakad, megtalálta a megfelelő vénát és óvatosan beszúrta a tű hegyét majd lenyomta a dugattyút.
-Meg is vagyunk!
Kihúzta a tűt és visszatette a fecskendőt a műanyag tokba az elsővel együtt.
 – Ettől kicsit szédülni fogsz, talán egy kicsit részegnek érzed majd magad, de elég sokáig életben tart ahhoz hogy élvezz jó pár vágást. Érezd jól magad!
Mosolyogva intett és visszatért a konyhába.
Amikor a személyzet jelezte hogy a főzet kellően langyos, Frank megkereste Daisy-t és kézen fogva az üsthöz vezette. A lány a lépcső tetején megállt és egyik lábujját a folyadékba merítette mielőtt mosolyogva visszanézett az őt figyelő vendégekre. Frank játékosan a popsijára csapott, Daisy pedig a vörösesbarna főzetkeverékbe siklott.
-Milyen? -kérdezte a férfi.
-Kellemes. Meleg, de nem forró.
-Hölgyeim és uraim!- kiáltotta Frank hogy felkeltse annak a néhány vendégnek a figyelmét, akik még nem gyűltek a közelébe 
-Család, barátok és azok akik most csatlakoztak az ingyenes ételért és italért!- ez jóízű kuncogást váltott ki a hallgatóságból.
-Eljött az idő, hogy elkezdjük a lakománkat! Amint látjátok egyik kedves önkéntesünk éppen most mászott be az üstbe. Hamarosan két másikat sütni kezdünk nyárson, de biztos vagyok benne hogy addig is mindannyian kedvet kaptatok egy kis előételhez. Én legalábbis igen.
Oldalra lépett, hogy mindenki figyelmét Melody-ra összpontosítsa, aki kissé idegesen mosolygott. Annyi különböző érzelem és érzés kerítette hatalmába egyszerre. Fájdalom volt ott, ahol a fém belemélyedt a csuklójának és a bokájának puha húsába, és a karjában lévő izmok úgy érezték, mintha lángokban állnának attól, hogy úgy tartják, ahogy voltak. Ennek ellenére a szervezetében lévő gyógyszerek tették a dolgukat, és intenzív eufóriát érzett, amely annyi izgalommal és izgalommal keveredett, hogy érezte, ahogy a saját nedve szivárog le a combja belsejében. 
– Jessica és én végezzük az első vágásokat majd a többiek is sorra kerülnek. Ha kérhetem ne vegyetek túl sokat. Rengeteg hús van ma az étlapon, így senki sem fog éhezni de szeretnénk, ha mindenki megkóstolhatná kedves unokahúgomat.  – magyarázta Frank .
Melody azon kapta magát, hogy ezekre a szavakra elpirul, és annyira felizgult hogy megpróbálta összedörzsölni a combjait hogy stimulálja magát. 
-Mary ad kötényt azoknak, akik meg akarják védeni a ruhájukat, bár biztos vagyok benne, hogy közel sem lesz olyan vészes mint gondolnánk. Mary ezen kívül szívesen segít a különféle rendelkezésre álló eszközök helyes használatában. Jó étvágyat!
Ahogy a taps alábbhagyott, Mary, a konyhai asszisztens Jessica fehér menyasszonyi ruhájára kötötte az átlátszó műanyag kötényt. A menyasszony egy hosszú, éles késsel a kezében előrelépett.
 – Hadd lássam… –szabad kezével  végigsimított Melody testén…végig a lány karján, végig a hátán és megszorította a bal fenekét. 
-Bőven van itt jó hús! De mi van itt?
Megsimogatta a lány hasát, amely a lógás miatt feszesre húzódott. Melodyt az őrületbe kergette az érzés, ahogy nő keze simogatta hiperérzékeny bőrét.
-Hmm… ez is finom!
Jessica megszorította Melody bal mellét és elég halkan beszélt ahhoz hogy csak Frank és maga a lány hallja. 
-Tudom már!
Visszahúzta a kezét a lány hasára majd Melody meglepetésére és örömére két ujját becsúsztatta nedves és mohó punciba.
 -Hmm… nagyon szép! 
Jessica ki-be csúsztatta az ujjait izgatva a lányt. Nem kellett sokat dolgoznia, hogy Melody elérje a csúcspontot – az érzés és a gyógyszerek hatásának keveréke azt érte el hogy Melody egyetlen hosszú, intenzív orgazmust élt át, amely élete végéig tart. 
-Tudom mit akarok!
Jessica egy kicsit előrehúzta az ujjait, kinyújtotta Melody szeméremdombját majd néhány ügyes mozdulattal kivágta a benedvesedett puncit úgy, hogy az ujjai még benne maradtak. Melody felkiáltott fájdalom és kéj keverékétől, miközben a közönség tapsolt és ujjongott. Jessica feltartotta a puha húst, hogy egykori tulajdonosa is lássa.Lassan megnyalta a szeméremajkakat, és megtisztította a csiklót a nedvektől, majd óvatosan a grillsütőre tette. Melody testének minden idegszála lángokban állt – az élvezet és a fájdalom közötti különbség értelmetlen különbségtételnek tűnt. 
Frank érezte hogy merevedése a szűk alsónadrágjának szétszakításával fenyeget. Mély levegőt vett és elvette a kést a feleségétől, hogy most ő válasszon. Bár önmérsékletet kért vendégeitől, elhatározta hogy ő Melody két részét is megkóstolja – elvégre az ő esküvője volt! Unokahúgára kacsintott, előrehajolt és szájába vette a jobb mellbimbót.
 -Mmm … finom!
Felegyenesedett és megnyalta az ajkát. 
– Lássuk sülve is olyan jó ízűek-e mint nyersen!
Ezzel a kést a lány mellének aljához nyomta és lassú mozdulatokkal levágta.
 -Még nem végeztem! – suttogta és a mellet a grillrácsra helyezve a lány mögé lépett. 
Melody egy vastag hússzeletet érzett leválni a fenekéről. 
– Ki kell próbálnom egy darabot ebből a kiváló sültből is. -súgta a férfi az unokahúga fülébe majd megpuszilta az arcát.
– Még egyszer köszönjük édesem!  Reméljük kibírod még egy kicsit, hogy jól érezd magad, amíg a többiek étkeznek! Tudom, hogy örömmel fognak enni téged!
A fájdalom és az eufória ködén keresztül Melody a nagybátyjára mosolygott.
– Nem.. Én köszönöm nektek! – suttogta halkan. 
A vendégek udvariasan, de türelmetlenül sorakoztak fel és abban reménykedtek, hogy a kívánt részek nem fognak elfogyni, mire sorra kerülnek. Minden egyes levágott húsdarab  tovább lökte Melody-t a delírium állapotába.  Amikor az asszisztens kis útmutatása után egy vendég levágta a fél bordáját, előkerült Melody dobogó szíve és gyorsan pumpáló tüdeje. Karjai és lábai már alig voltak ekkor többek, mint véres csontok és porcok és a felismerhetetlenségig tönkrement az arca. Bár már nem rendelkezett a mosolyhoz szükséges izmokkal és más arcrészekkel, Melody boldogan boldognak érezte magát amikor kivágták a szívét a mellkasából és végül a semmibe merült.
Miután Megan és Laura kezeit hátrakötözték, a konyhai segítők két összecsukható zsámolyt vettek elő. Kicsit olyanok voltak mint amit az emberek otthon a magas polcok eléréséhez használnak, de fényes fémből készültek nem pedig a szokásos műanyagból. Szétnyitva mindkét lány elé helyeztek egyet.
– Térdeljetek le és fektessétek ezekre a mellkasodat! -mondta az egyik asszisztens.
Egy kis segítséggel a lányok megtették amit kértek tőlük. Mindketten érezték a fém melegét mellbimbójukon, amely izgatottságuk miatt a szokásosnál is érzékenyebb volt. 
– Készen álltok? – kérdezte az egyik segítő elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, de ez igazi kérdés helyett inkább utasítás volt hogy készüljenek fel. 
Miközben érezte hogy a vastag rudat a hüvelyébe nyomják, Laura azon gondolkodott vajon Frank tudja-e hogy ez rá és arra emlékezteti hogyan töltötték az előző éjszakát. Remélte, hogy ezek az emlékek még egy ideig megmaradnak mostohaapjában, bármennyire is boldog volt az anyjával kötött házassága és bármilyen sok gyermekük is lesz a jövőben. Miközben az éles hegy áthatolt a méhnyakán azzal terelte el figyelmét a fájdalomról, hogy megpróbálta elképzelni, hogyan nézhetnek ki Frank és anyja gyermekei. Azon töprengett, hányan élik túl, hogy saját gyereket szüljenek, és hányan kerülnek fel az étlapra úgy ahogy ő és a húga. Talán fiúk lesznek? Jó volt elképzelni őket tinédzserként, amint a szüleik esküvői albumában lopva nézik a meztelen lányokat, nem törődve azzal hogy azok a féltestvéreik.
Megan agya határozottan az "itt és most"-on járt… vagy legalábbis a hamarosan bekövetkezőn. Miközben a nyárs végighaladt a testén, megpróbálta elképzelni milyen ízűek lehetnek az egyes testrészei és ki melyik szeletet kaphatja? Biztos volt benne, hogy Jessica és Frank bácsi kap egy-egy puncit, de kiét? Látta hogy Jessica elvette Melody-ét, így lehet hogy Frank megkapja az övét, Jessica pedig a másik lányáét? Ha Megan-nek volt bármi bánata is a nap miatt, az csak az volt hogy nem kóstolhatta meg a többi lányt, akit mellette készítettek el.
Mindkét lány enyhén fojtott, gurgulázó kiáltásokat hallatott, amikor a nyársak éles hegyei áthaladtak a torkukon, majd az eléjük álló asszisztensek irányításával kibújtak a szájukon keresztül és folytatták az utat addig amíg nagyjából egy méterrel nyúltak ki eléjük. Mindketten megalázónak érezték ahogy a sima, kerek végű fémrudat mélyen a hátsójukba tolták, de megértették a stabilizátor szükségességét. Ezután a kilyukasztott almákat elölről lecsúsztatták a várakozó szájukba. Megan azt kívánta, bárcsak látná magát, mert biztos volt benne hogy most úgy néz ki, mint egy igazi malacka. Nagyon örült annak hogy sok fotót és videót készítenek róla az emberek, mert így jóval azután is emlékezni fognak erre a napra, hogy maradványait komposztálták. Miután a lányokat megfelelően rögzítették, a nézők éljenzése és tapsa kíséretében felemelték és átvitték őket az élénk narancsvörösen izzó faszénnel töltött sütőre. Ahogy a nyársakat a helyükre zárták, a lányok érezték hogy lassan forogni kezdenek a hőségben. 
Mire a party jóval éjfél után véget ért, minden vendégnek jutott legalább kóstoló a felkínált különféle húsfajtákból  és mindenki nagyon elégedettnek érezte magát. Egyetértettek abban, hogy bár mindegyik módszernek megvan a maga egyedi varázsa, amelyek különböző ízeket hoznak ki a húsból, mindegyik egyformán finom volt. Jessica és Frank boldog volt hogy  hogy ilyen csodálatosan kezdhették el közös házaséletüket.