Csak egy átlagos nap volt. Amikor, megkaptam, a legszebb dolgot, amit csak lehetett, ajándékot, egy „fényképezőgépet”. Bár, volt egy hibája, hogy csak egyszer használhatós volt, azaz csak egyetlen egy „képet” lehet vele készíteni. De ez a „gép” akkor is nagyon fontos volt számomra, eszembe se volt elpazarolni, azt az egyetlen egy „képkockát”.
Keresek valamit… Hogy mi az..? egy tökéletes „fénykép”. De, hogy mi legyen a „fotón”?..hát, azt még magam se tudom. Így hát, elkezdtem kutatni. Minden lehetséges „kompozícióba” belekóstoltam, de sose „exponáltam”, egyiket sem találtam megfelelőnek. Ezért, tovább folytattam a keresgélést. Mindaddig a pillanatig, míg rájöttem, hogy az úgynevezett „tökéletes fotó” nem létezik. Hogy miért? Mert, ha csak egy pillanatra kinyitjuk a szemünket, látni fogjuk, hogy oly nagy a sötétség körülöttünk, hogy nehezen vesszük észre azt a bizonyos fehér szikrát. Pedig létezik, csak nehéz megtalálni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
a sötétségben a legkisebb fehér szikra is látszódik. exponálj