Titok az erdő mélyén

Észak Amerikában egy kisfalutól pár mérföldre állt egy kis tanyasi ház. Mellettük egy hatalmas erdő volt, amelyről különböző rémhírek terjengtek. Például az, hogy aki oda bement soha nem jött ki, de ha ki is jött valaki az megőrült, vagy pár nap múlva különös módon meghalt.
Ebben az erdő melletti házban élt egy házaspár és egyetlen fiuk Morgan.
Morgannek szülei már megmondták nagyon régen ,hogy abba az erdőbe soha nem menjen be mert veszélyes.
Morgan szőke hajú, arcán egy kis seb helyezkedett el melyet még kiskorában szerzet.
9 évesen nagyon kíváncsi természete volt. Rengetegszer gondolta úgy, hogy be fog menni az erdőbe. Sokszor volt olyan hogy egyik reggel felkelt és elhatározta, hogy aznap ő be fog menni oda. Kistáskájába bepakolt innivalót és kaját aztán elindult. Szüleinek azt szokta mondani, hogy megy a haverokkal szalonnát sütni. Amíg megy az erdő felé, teljesen határozott, de amikor odaért elszállt a bátorsága. Meglátja azokat a nagy 10-20 méteres fákat, nagyon megijed.
Ám egyik reggel komoly szándékkal fölkelt és elhatározta, hogy ő ma márpedig bemegy abba az erdőbe és semmi sem állíthatja meg. Bepakolt ismét a táskájába minden szükséges csecsebecsét majd újra útra kelt, hogy bebizonyítsa, abban az erdőben nincs semmi félelmetes. Egy olyan tíz perc múlva odaért a fa rengeteghez és szokás szerint ismét megtorpant. Valami azt súgta neki, hogy nem szabad bemennie oda. De erőt vett magán és elindult előre. Lassan. Odaért az első fához. Megfogta, megnézte és megállapította, hogy az egy fa.

Tovább ment, majd egyszer csak meghallott valami dühös hangot a háta mögött. Az apja állt mögötte dühösen. Valószínűleg követte fiát.
-FIAM! MEGMONDTAM EZERSZER, HOGY ABBA AZ ERDÕBE NEM MEHETSZ BE! HÁNYSZOR KELL MÉG ELMONDANOM? - majd odalépett az apja és pofán vágta. - MOST AZONNAL HAZAJÖSSZ VELEM CSIBÉSZ KÖLÖK!
Morgan szemeiből könnyek folytak, de még a határozottság benne égett. Kitépte magát apja kezeiből és befutott a rengetegbe.
- FIAM! GYERE VISSZA AZONNAL! -  nem szaladt utána az apja. Ő félt, mert tudta mi van ott...

Morgan futott az egyre sötétebb erdőbe. Majd megállt, nekidőlt egy fának és ki fújta magát. Tudta Morgan, hogy ha hazamegy nagy verést fog kapni, de most az erdő megismerése volt a fontosabb. Beljebb pillantott az erdőben és nagy sötétséget látott. Morgan nyelt egyet és tovább ment gyalogolva.
Nagyon félelmetessé vált az erdő. Szinte teljes volt a sötétség, de valamiért tovább ment. Morgan nem tapasztalt semmi szokatlant a sötétségen és a hidegen kívül, de néha fura zajokat hallott. Lépéseket. Azt gondolta, hogy biztosan kis állatok rohangálnak fel s alá, ha tudná, hogy téved...
Morgan már szabályosan félt. Annyi halk lépést és fura hangot hallott, hogy úgy döntött visszafordul. De amikor ez a gondolat átsuhant a fején, hangos lépések jöttek sorjában a háta mögül. Rémülten megfordult és apját látta.
- Apa ne haragudj! Én nem akartam, belátom igazad...
- Nem, dehogy haragszok fiam - szólt nagyon nyugodt hangon az apja. - Menj tovább kisfiam. Nincs itt semmi rossz, a sötétség hamarosan el fog múlni. Indulj tovább.
- De...
- Nem kell félned édes kisifam. Anyuval mi otthon fogunk várni, ha hazajössz. Menj tovább! Fedezd fel az erdőt.
Morgan nem értette, hogy apja miért lett ilyen hirtelen kedves hozzá. De ha már az apja felhatlmazta rá hogy menjen tovább, hát tovább is fog menni.
- Én megyek kisfiam! Otthon találkozunk. - Majd megfordult és vissza ment.

Morgan láttam, hogy miközben apja megfordult, gonosz mosoly jelent meg az arcán. De Morgan nem törődött vele. Tovább ment az erdőben. Órákig bolyongott odabent. Szinte már semmit nem látott.
Aztán egyszercsak nagy meglepődésére egy nagy házat látott meg. Teljesen romhalmaz volt. Ugyan még állt a ház, de látszott rajta hogy nem sok van neki vissza.
Morgan elindult a ház felé, lassan. Nagyon lassan. Odaért az ajtóhoz, már fogta a kilincset. De elgondolkodott. Mi van, ha lakik ott valaki? Nem illik benyitni.
- Gyerünk Morgan! Nyisd ki az ajtót.
Morgan mögött kb. 10 méterre az apja állt egy fa mellett.
- Nyisd ki! Itt fogunk lakni Morgan.
Morgan-en kiült a csodálkozás.
- De miért nyissam ki az ajtót Apa? Az illetlenség.
Az apja elmosolyodott.
- Azért nyisd ki, mert aki odabent van, az téged már nagyon-nagyon régóta vár.
Morgan összevonta szemöldökét. Gondolkodott, majd így szólt:
- Én nem akarok vele beszélni!
Apja nagyot nevetett.
- Ne félj tőle fiam! Nem akar bántani.
- Én akkor se nyitom ki!- mondta határozottam Morgan.
Morgan apja olyan gonoszan röhögött, hogy fia úgy még sose hallotta.
- BESZARI!
A fiú csodálkozott apja röhögésén, majd figyelemre méltó dolgot csinált.
A teste eltűnt és helyette nagy fekete füst jelent meg. A füst felső részén két piros fény jelent meg.
Morgan annyira megijedt, hogy bebújt a ház ajtaja mellé.
-MENJ BE ODA! - utasította a füst Morgant. Nagyon más a füst hangja. Gonosz, mély hangja lett.
Morgan gondolkodott, de elhatározta, hogy ő nem fog félni nemet mondani.
- NEM! - kiabálta oda a füstnek.
A füst még ott gomolygott egy-két másodpercig szótlanul, majd hirtelen eltűnt.
A fiú felállt félve. Megfordult és az ajtóra ránézett.
Vajon mi lehet odabent- gondolta magában.
Lassan kezdett odanyúlni a kilincshez. Megfogta.
Morgan még habozott pár másodpercig, de aztán lenyomta a kilincset.
Az ajtó nyikorogva kinyílt, de a fiú hamar megbánta, hogy kinyitotta.
Egy nagy fekete alak villámgyorsan kinézett az ajtón egyenesen Morgan szemeibe, de olyan közel hogy hihetetlen. Pár centi.
Morgan sikított egyet, majd elkezdett futni arrafelé amerről jött. Hallotta, amit mondott a sötét alak.
- GYÁVA FÉREG VAGY! ÉS MINDIG IS AZ LESZEL, EGÉSZ ÉLETEDBEN!- majd gonosz röhögést hallatott.
Morgan futott, mint aki megőrült. Hátrapillantott és ereiben megfagyott a vér. A fekete alak futott utána.
Mégjobban szedte a lábait.
A fekete alak hamar Morgan mellé ért, és fülébe súgta:
- Gyáva! - aztán lemaradt az alak.
A fiú fülében csak ez a szó csengett miközben futott. Õ egy gyáva!
A sötétség enyhült végre és örömmel látta az erdő végét.
Pár perc múlva már kifutott az erdőből és örömmel nézte a napsütötte tájat. Futott örömében. De csak addig örült míg nem jött az apja és hajánál fogva bevitte a házba...
20 évvel később…

Morgan felcseperedett, jóképű fiatalember lett. Soha többé nem ment be az erdőbe, az átéltek és persze apja verése után. Azonban egy szó még 29 évesen is a fülében csengett: „gyáva”
Valahányszor erre a szóra gondolt, ideges lett.
Én nem vagyok gyáva!- gondolta magában többször mikor a „gyáva” szóra gondolt.
Miután édesapja gyermekkorában rámérte azt a hatalmas verést, nem látta célszerűnek tovább ottmaradni az erdő mellett, mert félt, hogy Morgan újra bemegy. Ezért elköltöztek több száz kilométerre az erdőtől egy másik tanyára. Az apja így örült, hogy Morgan nincs veszélyben.
Azonban Morgan felcseperedett és égett benne a vágy. A vágy hogy megmutassa, ő nem gyáva.
Ezért visszautazott a tanyára ahol laktak. Látta a házat és cseppet sem örült annak, hogy újra láthatja.
Azonban amikor az erdő előtt állt újra, égett benne a düh. Gyermekkora eszébe jutott, amikor egy sötét alak megrémisztette.
- Most nem fogok megijedni tőled te szemét! - majd elindult be az erdőbe.
Újra ment a nagy fák között. Félt. Persze hogy félt, mert ki nem félne odabent.
Az erdő egyre jobban sötétült.
Hallotta ismét azokat a hangokat. A lépéseket, zajokat. Tudta, hogy azok nem állatok. Hanem a gonosz.
Tovább haladva, felismerte azt a fát ahol megállt pihenni, mikor apja elöl futott. Most ismét megállt és nekidőlt a fának. Pár percig támaszkodott majd továbbment.
Ment. Órákat ment előre. Nem érdekelte, hogy szomjas vagy éhes, a házat akarta látni újra.
A sötétség talán rosszabb volt, mint annakidején mikor ugyanott ment, de még ez se izgatta nagyon.
Hamarosan kirajzolódott a háznak a körvonalai.
Morgan megállt. Körülnézett. Majd újra elindult. Lassan, óvatosan. Aztán mikor odaért az ajtóhoz, valaki megszólalt mögötte.
- Lám-lám-lám! Csak nem a kicsi Morgan-t látom?- vigyorgott a sötét alak. - Bosszú szomjas vagy kölök? Te itt hozzánk képest egy kis senki vagy! Egy halandó!
- És te kivagy? Neked jó hogy másokat ijesztgetsz?
A sötét alak nagyot röhögött.
- Mi is bosszúszomjasak vagyunk. Te voltál az első, aki el tudott innen menekülni, de most örökre itt maradsz! Felzabálunk.
Pár másodperc múlva legalább 20 ugyanolyan sötét alak jelent meg.
- Nem ijedek meg tőletek! Ti csak alvilági szörnyetegek vagytok. Az én isten hitem fog engem megóvni - mondta Morgan határozottan, de a sötét alakok csak röhögtek.
- Isten hited? Ekkora baromságot is csak egy halandó tud mondani. - Aztán Morgan szemeibe nézett- Isten nem létezik. De mi létezünk, és meg fogsz halni.
Morgan nyelt egyet. Végül is lehet, hogy igazuk van. Ők léteznek, de istenben meg csak hinni lehet. De ha csak hinni lehet, akkor legalább azt megteszi.
Megfordult és kinyitotta az ajtót. Hátrapillantva a sötét alakok eltűntek.
Nyikorogva kinyílt az ajtó. Majd belépett. Elindult óvatosan előre, majd becsukódott mögötte az ajtó.
Teljes volt a sötétség. Itt már nem lehet elfutni.
- Bebizonyítottad, hogy nem vagy gyáva. Visszajöttél. De akkor is meg kell halnod - szólt egy nagyon mély hang.
Morgan nyelt egyet és megszólalt.
- Én nem fogok meghalni!
Egyszercsak kis fény lett. Megvilágította az egész szobát. Rengeteg halott volt kiakasztva a falra. Morgan majdnem hányt. Akivel beszélgetett Morgan nem volt a szobában.
- Itt fogod végezni te is! Nincs segítség, csak halál.
Morgan mosolygott.
- Azt kihagytad, hogy te is itt fogod végezni - majd előkapott egy öngyújtót. – Azt hiszed vagyok olyan hülye, hogy fegyvertelenül jövök ide? Vajon hogy ég az a szép függöny, no meg a deszkákból összeállított házad!
Morgan meggyújtotta a függönyt.
Sikítást hallott Morgan. Valószínűleg a gonosz volt.
A tűz hamar átterjedt a deszkákra és a poros könyvekre, onnan meg a hullákra.
- ITT HALLSZ MEG TE IS! ERRE NEM GONDOLTÁL?
- De! Legalább téged is megöllek!
- NEEEEM!
Morgan keserű nevetést hallatott.
Odapillantott a kitört ablakokra. Talán ott ki tudna mászni.
Felmászott oda, kiszedte a maradék ablakot, majd kimászott.
Odakint látta, hogy már a fák is égnek, és elég gyorsan terjed át a többi fákra is.
Futott. Ahogy csak tudott, futott! A sötét alakokat is látta.. .ők ott álltak a tűzben.

Pár óra múlva kiért az erdőből, és örömmel futott tovább a természetbe. Majd megállt és hátranézett. Az egész erdő égett, és füstölt.
Elmosolyodott, aztán látta, hogy jönnek a tűzoltók. 20-30 tűzoltóautó is.
Aztán meghallotta azt, ami egész életében kísérni fogja. Egy keserű nevetést és egy halk súgást:
- Gyáva!
Morgan nem vette komolyan, mert tudta, hogy nem az. Örömmel futott el, aztán hazament...