THC The Holy Crew

THC The Holy Crew
 
 
Megszólalt a telefon… a vonalban Gabriel kétségbeesett hangja szólt.
 
- Meghaltak mind érted!? Mindenki az ágyában fekszik és kurvára nem mozdul! Anyám, apám, a tesóm, a családom.
- Próbáltam telefonon segítséget hívni, de senki nem válaszol! Átrohantam a szomszédokhoz, de nem nyitottak ajtót, kiszaladtam a házból és nem volt az utcán senki!
  
Andy-t álmában érte a hívás, bár az álmaira már régóta nem tudott emlékezni. Évek óta napi rendszerességgel szívott füvet, és ha ágyba került, kómaszerű állapotban töltötte az éjszakát. Most is ilyen mélységből kellett észhez térnie.
 
- Mi a fasz van? Miről beszélsz? 
 
Gabriel ekkor már sírva próbálta ismételni magát. Andy a mellette alvó barátnőjét kezdte figyelni, félve egy újabb konfliktustól. Maria nem szívott, nem nézte jó szemmel barátja rossz szokását és az egész haveri körét, de a fiú különös gondolatvilága rabul ejtette a lányt.
 
Elég volt egy érintés és Andy körül forogni kezdett a világ. Hiába rázta, próbálta szólongatni szerelmét, már a lány is halott volt. Hányinger, verejték a leghidegebb fajtából, zokogás, és Gabriel még mindig a vonalban. 
 
- Maria is halott! Mi folyik itt? Mi ez az egész? Tényleg nem válaszol senki?
 
Andy remegő kézzel kinyomta Gabriel-t, és szüleit hívta többször, sikertelenül. Mint egy eszelős felpattant, kiszaladt a szoba homályából, ki a lakásból a folyosóra, és a lendülettel, amivel érkezett, betörte a szomszéd ajtaját. Egy bájos, kétgyerekes család lakott ott. Andy némán állt a szoba közepén és az élettelen testeket figyelte, majd a szagok miatt megfordult és kinyitotta az összes ablakot.
  
Visszavonszolta magát a lakásába, lefeküdt Maria mellé, majd visszahívta Gabriel-t. Együtt sírtak hosszú percekig. Megbeszélték, amilyen gyorsan csak lehet, a bázison találkoznak. 
Andy letette a telefont, majd aggódva felhívta barátját, Joet.
 
Üres whiskys üvegek a padlón, hamutál úgy ezer csikkel és számítógépek sora. Ez volt Joe szobája és itt érte a hívás, miközben ő szokásos másnaposságtól elgyötörve nézte mindezt. Születésénél eszméletvesztés volt első élménye, aminek hatására minden nap végére totál kicsinálta magát. Akár mennyire volt rosszul reggel, estére mindig újult erővel emelte a poharat, és tekerte a jointot.
 
Joe felkelt és megtapasztalta a szörnyű valóságot. Ő is végigjárta kis környezetét, mint a másik két barát, keserves reménnyel, de a sors ott sem kegyelmezett. Beizzította laptopját és a netről hamar kiderült, a probléma világméretű. Az emberiség óriási része egyik napról a másikra elpusztult. Halott volt a család, a szomszéd, a ház, az utca, a város. Halott volt az egész világ. Teljes volt a sokk!
 
Alex-nél volt a bázis, oda beszéltek meg találkozót. A barátnál, akinek ajtaja mindig nyitva állt a társaság előtt. Szüleit évekkel korábban elvesztette, így a kis lakás jó hely volt kövér spanglikat tekerni, és nagyokat beszélgetni a valósnak vélt létről. Alex minden napját, jó reggelt cigivel kezdte. Frissen betépve, hitetlenkedve hallgatta a többieket. 
 
- Öregem nem láttad mi volt az utcán! Eltűntek az emberek! - üvöltötte Gabriel. 
 
- Mindenki az ágyában fekszik holtan, mint anyád meg apád. Különben is visszafelé a szüleimtől láttam néhány száguldó autót, nem vagyunk egyedül - szólt közbe Andy - bár csajt sajnos nem láttam egyet sem. 
 
Senkinek nem volt kimenője a lakásban, a vonalas telefon pedig nem volt kifizetve. Mindenkinek szívni volt kedve, nem pedig lemenni és megpróbálni felhívni valakit. Tekertek egy nagy cigit és megkezdték a felejtést.
 
Eközben Alex egy pillanatig a lányra gondolt, arra az álomnőre, aki valójában egy 19 éves kis energia vámpír volt, és néhány emelettel lakott lejjebb. Régóta fantáziált róla magányos óráiban, de a mámoros lustaság, nem hagyta mozdulni. Most is a barátok közös akaratereje kellett ahhoz, hogy még egyszer és utoljára megnézzék a lányt.
 
- Gyerünk Alex mozgás! Tudod, ha nem mozdulsz, nem tapasztalsz! Jó lenne már be is fejezni valamit, nem csak elkezdeni! - szurkálódott Andy. 
 
Alex a szívás miatt mindent csak félig nézett meg, vagy olvasott el.  Egy olyan világban élt, ami csak fél igazságokkal és elképesztő csúsztatásokkal volt tele. A természet és annak törvényei meg már rég nem érdekelték, de így is határozott véleménye volt mindenről, amihez ha kellett a végsőkig ragaszkodott. Aki nem volt szellemileg lusta, gyorsan türelmetlenné vált mellette.
 
Szóval a 19 éves lány a hátán feküdt egy apró piros bugyiban, takaró nélkül, hála a forró nyárnak és ez a kép nem eresztette a fiúkat. Alex térdre zuhant a jelen hirtelen súlyától, és kezdte átértékelni a hallottakat. Letelepedtek ebben az idegen szobában, és miközben bámulták a még mindig gyönyörű női testet, sorra tekerték a spanglikat.
 
- Mi a szart művelünk? - szólalt meg Andy - Szinte még meg sem történtek a dolgok, de már állatok vagyunk?! Betörtünk ide, itt tépünk, csak nézzük ezt a szerencsétlent és eszünkbe sem jut, hogy ezért minket felelősségre vonhatnak. Még csak néhány órája kezdődött el ez a borzalom, de bennünk már most nincs gátlás. Idefelé az úton láttuk, vannak még túlélők. Mi lesz így a világgal? Ki mondja majd meg, mit szabad és mit nem? 
 
- Egy erkölcstelen, beteg világot látok, magányos, eltorzult arcokkal - folytatta Gabriel. Én már azon gondolkodom, milyen kocsit meg ruhát fogok lopni magamnak.
 
Joe mobilja üzenetet jelzett, és még egy tucatot a környék haverjaitól. Ő szervizelte mindenki számítógépét a városban, így népszerűsége nem volt véletlen. A városközpontba hívtak az SMS-ek: aki életben van jöjjön oda.
 
A téren ott volt vagy kétszáz ember, zömében férfiak húsz és negyven közöttiek ugyanazzal a teherrel, mindenki elvesztett valakit. Elég hamar egyértelművé vált, hogy a téren lévők a túlélők kicsiny tábora a városban. A gyengébbek sírtak, az erősebbek vigasztaltak. 
 
Andy nem sírt, hite erőssé tette. Ha aggódsz, hitetlen vagy, ismételgette magában. A megváltoztathatatlan múlt a terv része, az utat mindenkinek végig kell járni. Végignézett a tömegen és rájött csak ismerős arcokat lát. A haverok mind túlélték, szaladt át az agyán!
 
Nézzetek körül, kiáltotta! Itt mindenki füvezik, mindenki napi szinten tép! Valaminek néhány óra leforgása alatt meg kellett változnia, és a földön mindenhol ez történt. Ha a túlélőkön meg végignézek, azt hiszem a THC az oka, hogy mi még életben vagyunk. Talán egy új vírus, vagy a légkörben változott meg valami, és a fű az, ami a változásokra ellenállóvá tesz. 
 
- Jobb, ha ezt megtartjuk magunknak, talán ez még nem világos mindenkinek - szólt közbe Lex, a legnagyobb darab dealer, aki a szép régi világban mindent árult mindenkinek, és aki a sok elfogyasztott szteroidtól olykor kiszámíthatatlan vadállattá vált - Csak növeljük a túlélési esélyünket, mert én még élni akarok! – üvöltötte izomból.
 
Mindenki elnémult és a másikra tekintgetett. Hitetlenkedni nem volt értelme és a túlélő ösztön egy pillanat alatt beindította az akaratot és mindenki, a lusta, nem gyúrós zöldség árusokat kezdte fürkészni a tömegben. Ők voltak a legismertebb arcok ezekben a körökben, és a térről hiányzók köztudottan nem fogyasztottak, csak árultak, ami az imént elhangzott teóriát támasztotta alá.
 
Andy gondolatai Isten és az ő abszurd játéka körül forogtak. A különböző társadalmakon töprengett, ahol a szigorú drogtörvény most emberek millióit küldte a halálba. 
Miért így kellett történnie? Miért a tiszta rendes embert ragadta el a halál, és ha ez a nagy terv része, miért ezeket a bűnös embereket tartotta meg az univerzum? Mondjuk ez a gondolat nézőpont kérdése volt.
 
Andy eljutott oda fejben, hogy az életben maradtak nem az anyagi világ élvhajhászai, hanem a szellemi, a spirituális sík felfedezői, akik talán most még nagyobb tudatossággal, összetartással, a bolygónkkal tökéletes harmóniát tudnak létrehozni. Hisz úgy tűnik a föld, most ha elegánsan is, de megrázta magát. Végignézett a házakon, a néma utcákon és rájött, el kell hagyniuk a várost, hisz ez a maréknyi ember folyton betépve 70 000 halottat nem tud elföldelni. Az oszló testek, a járvány, ami talán ezzel jár, nem fogja biztonságossá tenni ezt a helyet, és ez a probléma világméretű. Nyugtázta, válaszd az ismeretlent és a végén nem fogod megbánni! Ennél homályosabb jövőt nem is kívánhatott volna magának. 
 
És a jövő Amsterdam képét mutatta Andy-nak. - Amsterdam, kiáltott ismét! Füveseknek a paradicsom! Mindannyian oda kellene, hogy menjünk! Füvet, élelmiszert, kocsikat, fegyvereket kell szerezni! Ki tudja az úton mi vár ránk!
 
 A jelenlévő 7 deaeler, köszönhetően ismertségüknek gyorsan előkerült. Mivel a pénz, az anyagi javak elvesztették jelentőségüket és a tömeg akarata elég egyértelmű volt, a srácok beadták a közösbe cannabis készletüket.
 
- Meg kellene tisztítani legalább a legfontosabb pontokat a városban! Én még biztos szeretnék ide visszajönni - szólalt meg Gabriel. Oroszlán volt és szerette rendben látni a dolgokat maga körül.
 
Joe, az IT, az örök szervező fejében gyorsan kialakult a terv képe. Fellépett a tér közepén álló díszkút szélére, és az arcok alapján számba vette, kinek milyen foglalkozása van. A tömeg betépve könnyedén hagyta, had ossza az észt. 
 
Az első lépés volt a legnehezebb, végleg búcsút venni a szeretteiktől. Több ezer ember végső nyughelyéről gondoskodtak. A családtagokat külön temették, majd a város fontos pontjain összegyűjtött tetemeket külterületen tömegsírba helyezték el. Közben begyűjtötték a környéken fellelhető összes füvet, és elsőre megnyugtató mennyiség jött össze.
 
Azonban volt egy fiú, még csak 17 éves, fél éve kezdett napi rendszerességgel szívni. Családjának elvesztése túl nagy teher volt számára és a történtek után már nem akart tovább tekerni. A harmadik napon minden előzmény nélkül, többük szemeláttára egyszer csak összeesett és meghalt. Három nap tisztán elég volt ahhoz, hogy így, egyik pillanatról a másikra elmenjen. Elképzelni is rossz, hogy játszódott ez le azokban az országokban, ahol éppen nappal volt és az emberek munkában voltak. Itt megint mindenki halálra rémült és sokan újra sírtak. Ráadásul ez a tapasztalat rámutatott arra, hogy pár hétre elegendő csak a fű készlet.
 
A járművekkel is probléma volt, mindenki külön kocsival vagy motorral akart jönni. A városban kínálat azért volt, de raktárkészlet nemigen. Volt is veszekedés rendesen, végül több mint 150 járművet állítottak csatasorba. Ruhák, ékszerek, fegyverek, gengszter stílus, hip-hop klipet lehetett volna forgatni. Csak a nők hiányoztak, de nagyon. Aki rossz lány volt és túlélte, az új helyzettől megszépülve most istennőként tündökölt a férfiak szemében. 
 
Indulás előtti este hatalmas városbúcsúztató buli volt, a langyos nyári éjszakában gyorsan lerészegedett a tömeg. Mennyire nem jó, ha piás embereknél fegyver van. Még mindig azon ment a vita, hogy a THC-vel kapcsolatos tudásukat megosszák-e másokkal. Joe figyelte a neten a fórumokat és abból az derült ki, a világ nincs képben. Napi szinten haltak meg az emberek a különböző országokban, de nem itt a buli résztvevői között. Itt már mindenki úgy tekerte és szívta a spanglit, mintha csak egy orvosságot vett volna be, a szép nyugodt túlélésért.
 
A vita elfajult. Gabrielből előtört az oroszlán, és mint az igaz ügy bajnoka, a világ túlélőinek megmentéséért szónokolt Lexnek. Andy higgadtan húzta el barátait a dealer csapattól, és a THC, vagyis a The Holy Crew, ahogy a 4 barát kezdte magát nevezni, elhagyta a helyszínt. Elhatározták, másnap Lex rábólintása nélkül is informálják a világot. 
 
Úgy éjjel 3 körül a buliban a nagy darab dealer meg a haverjai miatt csúnya lövöldözés alakult ki, 5-en vesztették életüket és sok volt a sebesült. Hiába az izomtömeg ha minden gizdánál fegyver van. A nagy túlerő miatt Lex-éknek menekülniük kellett. Hála az égieknek, a nők mind sértetlenül úszták meg a vérrontást. 
 
Reggel Joe vagy tíz különböző nyelven osztotta meg tapasztalataikat az interneten, és hirdette az addig hihetetlent a THC nevében: TÉPJETEK GYEREKEK! Az életben tart!
 
 
Az éjszakai incidens miatt 7 ember nem tudott útnak indulni. Két ember önként maradt ápolásukra és a fű készletükről is gondoskodni kellett. Lex-et Gratz-ig nem látták, ott is már csak holtan. 
 
Az osztrák város nem volt ismeretlen Alex számára. Évekig dolgozott egy gazdag helyi vállalkozónál és nem felejtette el volt főnöke Lamborginiét. Azon vitatkoztak, ott lehet-e egy ilyen autó még a helyén, és érdemes-e elkanyarodni érte. Úgy tűnt szerencséjük van, még mindig ott parkolt a kicsike az alagsori garázsban ugrásra készen. Így a csapat később két autóval folytatta útját. Gabriel fehér spray-vel a kocsik elejére fújta a THC, The Holy Crew feliratot. A srácok gyönyörködtek néhány percig a graffitikban, majd útnak indultak. A konvojjal utazók nem várták meg ezt a kitérőt. Megbeszélték, Nürnbergnél találkoznak újra. 
 
Az autópályán a Lambo Alex keze alatt félelmetes vadállattá változott. Rövid mámor után gyorsan arcára fagyott a mosoly. Egy srác úgy vágott be a kocsija elé, hogy az első lökhárító elszállt. Alex alig tudott az úton maradni és több sem kellett, üldözőbe vette támadóját. A mellette ülő Gabriel bosszúért üvöltött. Joe és Andy a lassabb BMW-ben lemaradt.
 
 A két kocsi elöl lehajtott az autópályáról és a hajsza egy zsákutcában ért véget, két oldalán több szitává lőtt autóval. Az egyik Lex-é volt. A véres teste néhány méterrel feküdt arrébb a még füstölgő roncstól. A srác kiugrott a kocsiból, pördült egyet a tengelye körül és beállt boksz alapállásba. Fegyvertelen volt, meg vagy hatvan kiló. Gabriel örült a kialakult szituációnak. 
 
– Na jó én megyek és agyon csapom! -szólt oda Alex-nek. Kiszállt a kocsiból, és ökölharcra emelve kezeit elindult az ember felé.  Egy pillanat múlva azonban a tetőkről fegyveres fiatalok vették őket körbe, és a Lambo átadását követelték. Ha nincs a THC felirat a kocsi elején, talán nem ússzák meg ép bőrrel ezt a kalandot és úgy végzik mint Lex. Az osztrákok is olvasták Joe segítő üzenetét a neten és ennek köszönhetően a fiúk szabadon távozhattak. 
 
Andyék néhány perccel később értek oda. A történtek után újra együtt, de már megfontoltabban haladtak a többiekkel megbeszélt hely felé.     
          
Nürnbergnél jobb volt kint az erdőben, a természet nem emlékeztetett a történtekre. Nem voltak szagok, nem volt szem előtt a pusztulás és nem volt az a szokatlan csend, ami most ráült a városokra. Az állat és növényvilágot nem érintette a változás.
 
Helyes kis tábort vert a csapat, meghitt beszélgetések alakultak, visszaemlékezések könnyekkel, meleg ölelések: a reménnyel, amiről már senki sem tudta, hogy miről szól. 
 
Joe az általa összedobott műholdas netkapcsolatról áradozott, bár azt nem tudta megmondani még meddig működnek ezek a dolgok. 
 
Szó volt a nőkről és a monogám kapcsolatokról, hogy ez az új világban milyen összefüggésben van az utódok számával. Joe kis önfenntartó közösségeket képzelt el, ahol mindenki tevékenyen kiveszi a részét a munkából, a nők pedig, a jó ügy érdekében, szerelem nélkül potyogtatják a gyerekeket. 
 
 
 
Andy azt magyarázta, a fű kinyitja a torok csakrát, és elégedetté tesz. - A régi világban, ha betéptél, akkor hátradőltél, de ez most már nem lehetséges, mivel a túlélésről van szó. Nincs helye a lustaságnak, mert a semmit tevés inkább rombolás és most nekünk kell építeni.
 
Alex az egyik álmáról mesélt: egy szülésnél volt jelen, ahol mindenki, még a kis mama szájából is joint lógott, a frissen született csecsemőt inkubátorba helyezték, majd spangli füstöt fújtak be a babának. Ez amolyan rémálom volt, amiben mindenki egyetértett. 
 
Gabriel a hölgyekkel volt elfoglalva, de Joe okfejtése miatt, a lányok túlságosan zárkózottá váltak, azon az éjszakán így szexről szó sem lehetett. 
 
Ha Amsterdamról álmodoztak, mindig békés volt a kép, szervezett paradicsom, ahol mindenkinek jut bőven a jóból. Ahol csemegézhetsz a jobbnál jobb füvek között, akár íz, akár hatás szerint. Ellazult, nagy szívű jó arcokat képzeltek oda, akik tárt karokkal várják az érkezőt.
 
Ezzel szemben már kilométerekről látni lehetett a szálló füstöt Amsterdam felett, több tucatot szerte a városban. Fegyverropogás és több robbanás törte meg a csendet. Jobbnak látták, ha a konvoj nem hajt be a központba. Egy hatalmas külvárosi sportkomplexumban vertek tanyát és megbeszélték, egyetlen autó indul el füvet szerezni a városközpont felé: a BMW a THC csapattal.
 
Amennyire lehetett, felkészítették a négy fiút az útra. Golyóálló mellénnyel, lőfegyverekkel, vállról indítható rakétával, gránátokkal és laptoppal látták el őket. Andy-n kívül, mindenki teljesítette a kötelező katonai szolgálatot, így neki rövid lőgyakorlatot kellett tartani. Az rakéta használatához Joe talált némi útmutatót a neten, de élesben nem merték kipróbálni.
 
A sportkomplexum egy domb tetejére épült, így szépen be lehetett látni a várost. Mind a négyen tekertek egy-egy jó kövér jointot, a kimért napok után. De nem külön szívták, kézről kézre járt az életmentő, és így beszélgettek.
 
- Még egyikünk sem ölt embert - szólalt meg Andy – jó lenne tudni, ha kell, ki húzza meg a ravaszt!? 
 
Látszott a többiek arcán, erre még nem is gondoltak. Gabriel kihúzta magát és úgy válaszolt:
- Ha kell a többiekért és értetek én kész vagyok megtenni. Ha nagy adok-kapok lesz, számítok rátok, de egy tiszta helyzetben ígérem, először én lövök majd.
  
A többiek kicsit megkönnyebbülve bólogattak. Joe közben információ után kutatott a még működő neten, hogy mégis merre induljanak. 
 
Az egyik fórumon egy laktanyáról írtak, ahol Amsterdam és a környék füvének nagy részét őrzik. Sikerült megszerezni az egyik ottani vezető skype címét és Joe nem szerényen a THC érdemeire hivatkozva kért bebocsátást. A holland még egy biztonságosabb útvonalat is ajánlott Joe nagy örömére.  
       
- Nem tudom mi történt itt és miért ez a háború, de mi egy kis kommunikációval máris zöld utat kaptunk - értetlenkedett Joe. Persze betépve, elsőre minden olyan egyszerűnek tűnik. 
 
Esteledett mikor útnak indultak, autóval világítás nélkül, szinte lépésben. A kapott útvonal elkerülte a belvárost, így egy darabig simán haladtak. Egy óra lopakodás után a kihalt utcák csendjét elektronikus zene dübörgése váltotta fel.  
Egy térhez értek, a közepén meztelenre vetkőzött, őrjöngő fiatalokkal. Az üvöltő zene minden más hangot elnyomott, így a THC-nek sikerült észrevétlen maradnia.
 
Öt szanaszét lőtt agyú tizenéves fiú, amfetamintól túlpörögve, három, drogokkal elkábított lányt tartott fogva. Az egyiküket épp kezdték erőszakolni. Megszűnt nekik a külvilág, kivetkőzve önmagukból, csak a mocskos jelenükkel voltak elfoglalva.
 
Andy-ék vagy fél óráig figyelték az eseményeket. Büszkék voltak, hogy idáig még nem süllyedtek és nagyon jónak érezték magukat. Örültek a sorsnak, hogy most is hagyja őket dönteni. Meg volt a lehetőség csendben tovább állni, de túl szépek voltak a lányok, és túl fiatalok a fogva tartóik ahhoz, hogy csak úgy tovább menjenek.
       
Ment a vita rendesen, mi legyen. Ez alatt Joe benyakalt majdnem egy üveg whiskyt. Hihetetlen ösztönlény tudott lenni ha ivott, egy gátlástalan vadállat. Nem is kellett több neki, elkezdett vetkőzni. 
 
Andy agyán átfutott jó néhány ilyen pillanat, mikor neki kellett a részeg Joe-t kihúzni a szarból. Akkor még elég volt néhány szívből szóló szó, olykor ököl, de lőfegyver nem kellett soha. Lenézett a fegyverére, aminek használatára éppen nem emlékezett. Gyorsan rendet rakott a fejében és neki állt felmérni a terepet. 
 
Vagy száz shooter video játékot pörgetett ki az elmúlt világban. Azokból kiindulva, ez a szituáció nem tűnt túl nehéznek. Persze kérdés volt - bár megbeszélték korábban ki, mennyire akar részt venni Joe megmentésében.
 
 Joe alsógatyában egy pisztollyal a derekánál és a wishkys üveggel a bal kezében, máris indulásra készen állt. Jól kivehető merevedése volt, amiért a többiek nem ítélték el. Ők is így jártak az előttük zajló jelenet miatt. Elég tartós volt a nő hiány.
 
Kiszállt a kocsiból, és lassan elindult a tér közepe felé. Ezzel a látvánnyal elég barátságosan fogadták, mindenki tapsolt és éljenzett. Ez alatt Andy-ék, mind hárman, becéloztak egy-egy, Joe-nak nehezebbnek tűnő célpontot. Tudták, hogy nem fog várni és egy pillanat múlva fegyvert ránt.
 
Így is lett. Andy-ék is tüzeltek, de felesleges volt. Joe biztos élvezte a katona-életet, mert nagyon a kezében maradt az ott kapott tudás. Volt fej, nyak, meg mell lövés is. A csajok most hölgyek voltak, szóval Joe próbálta hősként megélni ezeket a pillanatokat.
 
A lányok helyiek voltak, és mindhárman jól beszéltek angolul. Valami rock bandában játszottak, nagyon keményen és mindig mindent együtt csináltak, a szívást is. Ők egy próbateremben tértek magukhoz azon a reggelen. Ismerős történetek voltak hallhatóak, az ébredés utáni hosszú órákról, így mindenkinek újra fájt minden. 
 
 
 
Az egyik lány a laktanya elleni támadásról kezdett beszélni. -  Néhány órával ezelőtt jóval többen voltak itt, és négy teherautót teleraktak robbanó anyaggal. Mind a négy kaput berobbantják ma éjjel, a füvet akarják, mind.
 
Andy körül megint forogni kezdett minden. A régi világban ilyen pillanatokban szokott elvonulni, hogy a megnyert virtuális háborúkból töltődjön. De akkor még volt hova. Akkor még volt holnap, és a jelen problémája is csupán illúzió volt, abban a nagy rózsaszín buborékban, amiben éltek.
 
Alex-en végre átszaladt az elmúlás érzése, elsöpörte az egót, és minden szerepet. Odalépett a neki legkedvesebb lányhoz és olyan szívből jövő rezgéssel kérdezte, később hol találja meg, hogy a kitérő válasz elképzelhetetlen volt.
 
Joe felcsapta a laptopját és megrökönyödésére nem volt net. - Bassza meg, pedig valahogy segítenünk kellene! - Akkor indulás - csattant fel Gabriel - de a lányokkal gyorsabbak lennénk, ismerik az utat. 
 
Bezsúfolódtak a kocsiba és útba vették a laktanyát. Andy ölébe Anna került és a lány közelsége, bőrének illata, a fiú fejéből ismét kivitte a vért. A kialakult helyzetet Anna egy mosollyal jutalmazta. Andy örült, hogy a lány még játékos, és nem undorodott meg a férfiaktól a közelmúlt miatt.
 
Mire odaértek két teherautó megállíthatatlanul vágtatott a kapuk felé, valószínűleg a másik kettő is az épület takarásában, mert iszonyatos detonáció volt. 
 
Mindent elsöpört, kő kövön nem maradt. A BMW-t méterekkel tolta hátrébb a lökéshullám. A lányok és a THC nem akartak hinni a szemüknek. Kimásztak a kocsiból és egymás mellől figyelték a felszálló, óriási füstöt.
     
- Baszki és ezek a kaput akarták betörni - meredt maga elé Alex. Agyatlan banda, meg a hozzá nem értésük! Bekapva jól átgondolták!
 
Andy-nek már a többieken járt az esze, mi lesz így fű nélkül, de nem akart erről elsőként beszélni. Sötét gondolatai támadtak, ha a túlélésre gondolt. A kocsiban visszafelé néhány összenézésből tudták, a lányok most nem jöhetnek. A próbateremnél rakták ki őket. Rövid útbaigazítás után megbeszélték, később ugyanitt.
 
Egy darabig csend volt az autóban, aztán Gabriel megszólalt. - Ha élni akarunk, nem elég mindenkinek a fű a táborban, a lányok és mi viszont még jók lehetünk.
 
És itt egy korszak Andy-ban lezárult. Elvesztette a hitét. Meghalt benne az utolsó pillanatig tartó pozitív gondolkodás. Eddig imádta, hogy minden rosszban talál valami jót. Ha szenvedett, arról beszélt, az milyen jó, mert akkor megáll az idő. Ha fájt valamije, élvezte az érzést, hogy az mennyire a jelenben tartja, de másokat bántani nem akart soha. Saját karmáján át akarta megélni a jóságos univerzumot, de ez most szertefoszlott. Szeretett volna még élni és a lány illatára gondolt. 
 
Megbeszélték, békében érkeznek, megnyugtatják a többieket, majd éjjel lelépnek a maradék fűvel. Több szó nem esett.
 
Sokan kijöttek üdvözölni a fiúkat, kint volt vagy ötven ember. Senki nem tudott semmit a történtekről, de észlelték a detonációt. Joe azt hazudta, holnap lehet bejutni a laktanyába és minden rendben lesz. A THC tagjai egymásra néztek és lassan elindultak a hátsó terem felé, ahol a füvet őrizték.
 
Ahogy telt az idő a négy barát egyre feszültebbé vált. Nem úgy a többiek. Ők jó hírt kaptak, nekik rendben volt éppen minden. Nagyobb cigik készültek és az alkohol is fogyott rendesen. Joe is ivott, most végre volt kivel. A THC másik három tagja csak füvezett és próbálta finoman kontrollálni Joe-t. 
 
Elég rövid idő alatt eltűnt az egyik lánnyal, akit már a régi világban is jól ismert, így nehéz volt bármit is tervezni. Andy-ék zsibbadt aggyal némán figyelték az eseményeket.
 
Néhány óra elteltével elkezdtek táncolni az emberek. Jellemzően a nők köré simulva először játékosan, később egyre vadabbul. Valaki berakott egy őrült jazz zenét, ami megadta a jelet és mindenki egymásba gabalyodott. Egy-egy nőre több férfi is jutott, de nem volt gond, mert mindenki adni akart és nem kapni. Amikor ennek vége lett mély álomba zuhantak az emberek.
 
Már hajnalodott, de a fiúk még mindig nem mozdultak. Csak csendben figyelték az alvó embereket és ritkán egymást. Aztán valaki mocorogni kezdett a terem másik felében, amire ők is megindultak. A szertárnak, ahol a füvet tartották nem volt ablaka, így tapogatózva próbáltak jutni valamire, mikor Alex elbotlott egy fekvő testben.
 
 Az ügyeletes őr aludt ott, akiről Andy-ék nem tudtak. Ijedten felült, próbált az arcuk felé nézni, de a következő pillanatban Joe leütötte.
                
- Ez van, bazd meg, nyomás! – sziszegte
 
Megragadták a zsákot és elindultak kifelé az épületből. Már a kocsiban ültek és járt a motor mikor többen üvöltve rohantak ki utánuk. Elkezdődött egy soha véget nem érő hajsza, amit Andy próbált volna gyilkolás nélkül megúszni. Joe és Gabriel a hátsó ülésen már lövésre készen figyelték a közeledő autókat. Alex a szűk utcákban próbált előnyhöz jutni. Néhány parádés kanyarvétel után, ez az apró siker némi bölcsességgel ajándékozta meg.
 
- Még ne lőjetek, ha lehet! üvöltötte – Lerázom őket és megkeressük a lányokat! 
 
Úgy mondta, hogy elhitték neki és ezután mindenki előre figyelt, hogy segítsék a váratlan szituációkban. A kis utcából egyszer csak tér lett, vele világosság. Mikor a nap engedte őket újra látni úgy 15-20 fegyveres fiatalt pillantottak meg ácsorogni 5 letakart test körül. Joe kiterített szerbjei voltak azok. A hirtelen zajra mindenki megfordult és lövésre emelte a fegyverét.
 
A következő pillanatban egymásba rohanva bevágódtak az üldöző autók is. A három kocsi együtt könnyebb célpont volt, mint a távolodó BMW, így azt kezdték sorozni. Az utca végén Alex állóra fékezte az autót és a többiekkel hátrafelé figyelve várt.
 
- Most mégis mire várunk baszki? Kicsit késő ezekért az emberekért aggódni nem?! – mérgelődött Gabriel. 
Látták, ahogy a lövésektől lángba borul az egyik autó. A roncsból egy égő ember szalad az út közepéig, majd összeesik és a BMW felé mutatva még felkiált: - Marihuána!
 
Alex erre újra gázt adott, majd a kis előnyüket kihasználva egy hirtelen balossal, majd jobbossal a rövid utcákban eltűnt az üldözők szeme elől.  Azt már nem is látták hány szerb indul utánuk. Az autópálya felé vették az irányt, kicsit eltávolodni a mocsoktól. Valahol elbújni, megpihenni, mert a lányokért még vissza kell menni. Próbálták elkerülni a falvakat is. Joe egy kis domb tetejéről távcsővel válogatott a környező farmok között.
     
- Na vajon miről lehet megmondani szívott-e füvet a tulaj? – kérdezte mosolyogva Alex-ot
- A szeméről tuti, hogy mennyire piros neki.
Joe vett egy nagy levegőt, hogy helyre tegye Alex-ot, de inkább csendben maradt és tovább figyelte a távoli épület együtteseket.  
- Ott van egy graffiti azon a gazdasági épületen, napelem a tetőn és a kertben is. A házhoz képest túl sok. Mivel ember nincs, piros szem sincs. Csak az épületek vannak a kertekkel, így azok alapján kell ezt most megfejteni.
- Akkor nézzük meg igazad van e! – válaszolt flegmán Alex.
 
Naplementéig figyelték a környéket, de nem volt semmi mozgás. Gabriel közben kisollóval szépítgette a zsákmányolt fű egy részét és folyamatosan cigiket gyártott. Andy-n kívül a THC többi tagja alkoholt is ivott, így próbálva elnyomni a bűntudatot.
 
 Egymástól öt-tíz méter távolságban gyalog, a hátsó kerten át érték el a gazdasági épületet, ahol monoton zajra figyeltek fel. A ház alatti pincében, egy üzemelő generátor hangja volt az. A gép mellett a helységben néhány élő disznót is felfedeztek. 
 
A már részeg Joe rövid terepszemle után felhúzta fegyverét majd lekapcsolta a generátort. A többiek még fel sem fogták mi történik, már hallani lehetett, ahogy nyílik a lakóépület bejárati ajtaja. Egy 14 éves fiú jelent meg xbox kontrollerrel az egyik kezében, teljesen kész fejjel.
 
- Te jó ég! Te tépsz tesó? – csodálkozott rá Joe angolul, hátha azt érti a gyerek – Egyedül vagy? Van a házban más is? Mi nem akarunk balhét! – förmedtek rá egyszerre a többiek.
    
Eleinte még az apja tudta nélkül titokban tépett a kis Mario és azon a bizonyos reggelen bukott le azzal, hogy életben van. Az anyaghoz könnyen hozzá jutott, mivel az ősei és a nagykorú bátyja is termesztett. Aztán amikor a szüleiről beszélt, hogy nem sokára hazaérnek, mert begyűjtő úton vannak, mindenki elképedt. Még életben volt Mario egész családja.
 
Már bent a házban a kis házigazda jóvoltából jól laktak a fiúk, majd a nappaliban elterülve figyelték a srácot, ahogy játszik. A szabadság városa volt a képernyőn, Nico-val a középpontban. Mario egy autószalon felső szintjén bújt el a pult mögött és megállás nélkül gyilkolta a rárontó rendőröket. 
 
 
- Nézzétek meg, ez lett volna a jövőnk! – szólalt meg Andy. 
 
- Ugyan, neki még van, aki helyre tegye – röhögött Gabriel.
 
Joe, közben a konyharészen bontogatott egy üveg vörös bort, mikor kivágódott a bejárati ajtó. Mario apja volt az, kezében egy csőre töltött puskával. Egyből tüzelt és a lövés mellen találta 
Joe-t. A konyhaszekrény fogta meg, majd a padló. 
 
A többiek a hirtelen sokktól mozdulni sem tudtak, csak a fiú szólt oda nyugodtan az apjának, hogy minden rendben van. Az volt a gond, hogy nem volt bezárva a bejárati ajtó és fényben úszott a ház. Mario minden atyai intelmet elfelejtett a sokadik joint után, így Joe neki köszönhette a váratlan mellbe rúgást. Szerencse, hogy viselte a golyóálló mellényt, ami megvédte a komoly sérülésektől. Miután a fiúk tisztázták csak reggelig maradnak, a békülés után együtt ültek asztalhoz. 
 
Andy-n és Mario-n kívül a fű mellett mindenki alkoholizált. Lerészegedve meg betépve a házigazda az asszonnyal felválta pakolta az asztalra az addig gondosan beosztott ételt. Andy elképedve nézte ezt a mohóságot. Eszébe jutott neki a régi világ a hipnózisával, ami a másnapra emlékeztetett. Most pár feles elég volt ahhoz, hogy senkit ne érdekeljen a holnap.
         
- Te miért nem iszol? – fordult Andy-hez Mario apja.
 
- Mert szűkíti a tudatot, erkölcstelenné tesz és előhozza a romboló ego-t. – válaszolt Andy komolyan.
 
- Na és mi az erkölcs fiatal barátom? – érdeklődött az öreg.
 
- Egyszerű ha normális emberekről beszélünk, ne tégy mással olyat, mit magadnak nem kívánsz. Az én bibliámban kb. ennyi lenne a szöveg. Felénk azt mondják, sok beszédnek sok az alja.
Szóval ennyi elég. 
 
- Ez jó! – örvendezett Mario apja – Akkor mondd meg mi az ego?
 
- Azt úgy mondják, elég egy kis dicséret, elég egy kis kritika és máris ott az ego. Minél nagyobb, annál kevesebb fér az emberbe mások életéből. Nekem az ego falakat és magányt jelent, rossz út, amin nem látom a boldogságot. Amikor mosolyogsz, a szád széle felfelé mutat, tehát az egy jó irány. Persze együtt, közösen! – nézett körbe vigyorogva Andy, majd felállt és kiment Mario-val a ház mellé, eldurrantani egy újabb joint-ot.
 
Már hajnalodott, így a többiek is kijöttek a szabad levegőre a nagy füst miatt. Többen felváltva hánytak, az öreg táncoltatta a párját éppen, mikor egy pillanat alatt, éles menydörgéssel több tucat gigantikus űrhajó jelent meg az égen. Hatalmas méretük miatt az egyik úgy tűnt pont a fejük fölött parkol. 
 
Kezdtek volna szaladni, de Andy és Mario az óriás felé nézve egyszer csak megállt. 
Egy telepatikus üzenet volt az oka az űrhajókról, amit az alkoholmámor a többiekhez nem engedett eljutni.
- Érzed már? Érted már? – szólalt meg egy belső hang.
 
Andy a THC többi tagja felé fordulva üvölteni kezdett: - Ti is hallottátok testvéreim!? Hát miattuk és miattunk van minden! Értünk jöttek, mert itt pusztul az egész...
 
Egy pillanat alatt megvilágosodott, mert megkapta a teljes bizonyosságot. Érezte, ahogy az energia végigszalad a hátán. Elindul felfelé, kinyitja a szívet, a torok csakrát, a harmadik szemet, majd elhelyezi immáron végleg a koronát. Ott volt Andy feje felett a glória, amit csak az idegenek láttak, a gyerek Mario és a részegek nem... 
 
Mindegyik űrhajó pontosan ugyanúgy nézett ki. A testeken nem voltak illesztések, se csavar, vagy szegecsek sora. Olyan volt mintha nem építették hanem kiöntötték volna azokat. Andy-nek a legszebb felhők jutottak eszébe róluk, amiket életében látott. Az irányító terem ami egy meditációs szoba volt minden monstrumon, egy idegent rejtett magában. A kapcsolóktól és műszerektől mentes helységben az elmén keresztül történtek az utasítások. A technológia ami itt a célt szolgálta az emberi léten keresztül felfoghatatlan volt. 
 
Középen lebegve egyszer csak kinyitotta a szemét. Sötétbarna emberi szemek voltak, a pillanat szeretetével átjárva. Az arca földi fejjel kissé hiányosak tűnt. Nem volt szája és füle de a glória ott fénylett a feje fölött . Ezekre az Ő materiális létezésében nem volt szükség. Ahogy lábra állt és lefelé nézve megtett néhány lépést, a hazaérkezést lehetett látni a tekintetében. 
Ebben az életében most sétált először, egyenesen a terem ablakához. A táj, a földi nap sugara ami fekete bőrét kezdte melegíteni könnyet csalt a jóságos szemébe. Az elsőt és az utolsót ebben az életében amit hullajtott. Még nem volt az univerzális intelligenciával a háta mögött olyan üdülőbolygón mint a Föld, ahol a lélek mindent elfelejtve játszhat és az idő ennyire kézzelfogható. Ahol a bizonytalanság adja az erőt, hogy az anyag mozduljon, és most emiatt az erő miatt mozdultak Ők is. Mert ha nem avatkoznak be, a földön az ember kipusztul. 
Túl kedves volt nekik a kimondott szó, néhány rezgő hangszál, hogy veszni hagyják. Az emberi test volt az anyag csúcsa az érzékszerveivel, amit a lélek csak hosszú éber szolgálat után élvezhetett, alkalmanként egy rövid, földi életnyi időre. 
 
Andy becsukta a szemét és nekiállt befelé tekinteni. Megszámlálhatatlanul sok világot látott vagy érzett, az anyagba folyva vagy anélkül, értelemmel vagy anélkül. Az időtlen lét nyugalma szakadt a nyakába, ami jó volt de a földi mámor után csak egy üres kijózanodás. Annára és az Ő csodálatos testére gondolt, benne az átjáróval két világ között. A nőknek nem kellett glória, hogy feljussanak az űrhajóra, de ez a férfiaknál egy újabb szelekció volt.
 
Ránézett Joe-ra majd a többiekre és tudta, az alkohol miatt ők már nem kapnak esélyt.     
- Megkeresem a holland lányt mielőtt elviszik, elvetem magvamat és én sem megyek innen sehová! - fordult oda többiekhez. - Most, hogy ott vagyok fejben ahol kell, nekem nem kell már fű a túléléshez...