Szokványos hétvége

Nyár van. Az idő szép.
Egyedül vagyok.
Anyámék nyaralnak, nőverem a barátjánál dugatja magát. Én itthon rohadok. Kibontok egy doboz cigit. Rágyújtok. Csak úgy a szobában, amiért anyám leordibálna rögvest - ha itthon lenne. Beleszáll a füst a képembe, letüdőzöm a cigit, nem esik jól. Elnyomom egy füzeten, a dobozt meg a falhoz vágom. Tompa hanggal pattan le a széthagyott, földre szórt cuccaimra. Rendet kéne rakni. Két napja egyedül vagyok. Csak úgy tengődök. Lemegyek a konyhába, lassan dél, enni kellene. A mosogatóban vannak a mosatlan edények amikből tegnap és azelőtt ettem. Kezd már büdös lenni a ebben a melegben. Olyan káosz hangulat van. Észreveszem magam, hogy már percek óta az edényeket nézem előttük állva. Feltekerem a vízmelegítő termosztátját, evés után eltakarítom. Elfogyott már a főtt étel, nem főzök magamnak. Felvágottat eszem kenyérrel. Estére az is elfogy. Lusta vagyok üzletbe menni. Szarul vagyok.

Kicsit jobban leszek mosogatás közben, lehet hogy ez a megoldás. Bár, inkább csak nem gondolok magamra az alatt a kis idő alatt. Ez az, mindig csak magammal törődök. Nővéremmel hetek óta nem beszélgettek. Apám beszélgetései is abban kimerülnek, hogy milyen az átlagom (suli). Anyám, ő is szeret engem, de csak akkor, ha ráér. Barátaim vannak, este. Akikkel főleg bulikban lehet találkozni, élvezet hajhászok.
Miért nincs barátnőm? Nem is olyan rég, nagyon igyekeztem, vagyis találtam egy lányt, de tévedtem. Megcsalt, ribanc volt. „Rendes lányok" valahogy elhúzódnak tőlem. Azt hiszem előítéleteik vannak velem szemben. Ilyen az élet...

Megőrülök ettől a csöndtől. Valami drog kéne. Nem, azt nem szívesem csinálom, lelkiismeret furdalás vagy a fene tudja. Beülök a tv elé. Kétségbeesésem nem ismert határokat súrol: szappanoperát nézek. Mindjárt kiveszek a vitrinből egy elöltöltőset, az tutira elsül, és biztos a végeredmény. Jesszus! Miken jár az eszem! Kitisztul a tudatom, ennek véget kell vetni! Felszaladok a telefonért. Kaptam két sms-t, nem hallottam mikor jöttek, pedig be volt kapcsolva. Az egyik az unokatesóm, régi haver. „Hívj" mindössze ennyit írt. Úgy teszek. A szokásos mély, vonalat berezgető hangján szól a telefonba. Holnap lemennek a Balcsira, hétvégére (van nyaralójuk), menjek velük. Most csütörtök délután van. Én azt felelem neki, induljunk most! Ma??? Nagyot nevet a telefonba. Csönd, aztán - Végül is! - mondja. Összeszedi az embereket és odajönnek hozzám. Jó. - rövid vagyok.

Felmegyek a szobába összeszedni a cuccaimat. Valszeg három nap, mi kellhet: tiszta gatya, meg még talán péndz. Na jó, azért még egy tartalék nadrágot, meg inget is bedobok a táskába. Ők nem fogják ennyire túlkészülni az utat. Ahogy szokták. Mindjárt jobb kedvem lett. Megfürdök, megborotválkozok. Hat után betoppan a banda. A tesvér, meg a haverja :))) Nagy buli lesz...
Anti és Vili alias Steev, Gerzson, Utrecht, Pol Pot, Vakegér (ez önnan jött, ha már csak rá lehet számítani, jogsi, kresz nélkül elvezetget). A többi eredetét rögtön sejtené mindenki, ha látna egy fotót a gyerekről. Nem túl karizmatikus személyiség, de jók a beszólásai, sokat lehet röhögni a viselkedésén. Ellenben Anti, az unokatestvérem, nehezen viseli a rámondott sértő megjegyzéseket, ezt többek közt hiányos szemöldöke is mutatja. Tavasz óta nyomatja a Testsúly 4000-et és legális(?) társait. Meg is látszik rajta. Amúgy családtagnak számít. Vili neki a szakközépes osztálytársa volt.

Csak úgy betoppannak, semmi nincs náluk. Mikor meglátják a táskát (hiába nagyon laza), kinevetnek, minek az a sok minden. Ők már be vannak pakolva. Vili deszkás nadrágja zsebéből előveszi a papírt, meg a belevalót. Sokára fogunk indulni. - következtetek. Csak miattuk gyújtok rá, meg ne sértődjenek. Na jó, persze azért nem lehet nem élvezni, de anyám szétrúgja a seggem, ha megtudja, így meg már nem olyan felhőtlen szórakozás. A nyitott ablaknál elszívjuk, nekem gyorsan beüt.

Mivel megyünk? Kérdezem elhenteredve a kanapén. Vili: Vonattal! És a kocsid? - érdeklődik Anti. Kész van. - lehelem csendesen. És itthon is van? - élénkül meg. Ahogy mondod. Zsír, bazzeg! - nyögi. Felkel, kérdezem hova megy. Kiállok vele! Az az én kibaszott autóm! - kiálltok utána, de mégis utána kell mennem, le a garázsba. Ott áll a kocsi mellett, nézi a jobb oldalát, ami összetört egy hónapja. Rendesen megcsinálták, nem látszik semmi. Zsír ez a kocsi. - mormogja. Ezzel végigszopatjuk a partot! Ja, ja. - sóhajtom neki. Ezt már nem szeretem, ha ilyeneket mond. Nem az én stílusom. Haragudtam apámra, amiért ilyen autót vett. Nem nekem való. Azt mondta, azért kaptam, mert elégedett a tanulmányaimmal. Szerintem meg azért, mert régóta tetszett neki egy ilyen gép és tulajdonképpen magának vette, vagy mert, áh, hagyjuk.

Éhes vagyok, együnk aztán mehetünk! Megkeresem a maradék kaját, ők is esznek. Amikor végzünk, a hűtő zsinórját akár ki is lehetne húzni, mert tök üres lett. Kezd sötétedni, jól elment az idő, átkozott holland orange. Ahogy ismerem őket talán reggelre érünk oda. Kiálltam a kocsival, beültek, én meg lezártam a házat. Vili még nem ült benne, ahogy elnézem tetszik neki. Fekete bőr, légkondi, hifi, kibaszott M3-as. Hiába, milliomosok vagyunk. Ha nem sietünk, két óra a Balcsi. „Ha nem sietünk" ez olyan mintha, a kecske mondaná a mesében: Ha nem esszük meg a káposztát...

Kifordulunk a Hűvösvölgyi útra, ilyenkor este már nem erős a forgalom. Látom, hogy zöldről bevált sárgára a lámpa, fékezek, nem bújok át. Unottan, egy kicsit még ködösen tekingetek kifelé. Felsorakoznak a kocsik mögöttem és mellettem a lámpánál. A kereszteződésen, előttünk megy át néhány kocsi, távolabb nincs forgalom. Anti mellettem ül, Vili hátul. Kéne egy kis izgalom. Belém bújik a kisördög. Odaszólok Vilinek: Tudod mit jelent háromszáz lóerő? Rápillantok Antira, mereven a távolba néz, szája széles mosolyra húzódik, fogait összeszorítja, tudja mi következik. Felnézek a lámpára, Sárga, sebességbe. Zöld, padlógáz. Egy pillanat alatt 4000-re pörög a motor, ott megragad, de csak egy másodpercre, amíg kipörögnek a hátsó kerekek, aztán „csak" azt hallom, hogy a gyorsulás érzésétől nyihorásznak kínjukban. Ha már felpörgött a motor, pakolni kell a sebességet, egyszerűen nem bírom megállni. A Szilágyi Erzsébet fasorra, laza száznyolcvannal (lehet, annál is többel) érkezünk. Útközben egy teherautót sikerült jobbról is beelőzni. Szívem a torkomban dobog, érzem a lábam remeg egy kicsit, így érünk a Moszkva térre, már csak hatvannal. Budaörsön tankolunk aztán fel az M7-esre. Kicsit produkáltam még magam, de nem felejtettem el, hogy, miért törtem össze már egyszer. A rendőröktől nagy a félelmünk, nekem, mint gyorshajtó és nekik, mint... szóval, ők se barátkoznak kékekkel.

Lellén van a nyaraló, de először Balatonvilágoson állunk meg egy helyen, Tizenegy múlt az órám szerint. Anti akar bemenni, a haverjait keressük. Két német(?) házaspár, egy-két alkesz, meg a pincér csaj, itt nincsenek. Következő állomás Siófok. Út közben keresi Anti telefonon a kontaktust. Szitkozódik, ha nem veszi fel az illető. A jó barátok sosem hagynak cserben. Egyikőjük ad egy címet, hol a buli. Éjfélre oda is találtunk. Kivilágítva a bejárat, szabadtéri „mulatság". Lerakjuk a verdát, nagy már odabent a pörgés. Mindenfelé vicsorgó emberek, nejlon zacsikon taposok, hova jöttem már megint! Ezek a balfaszok is eltűntek, álmos vagyok, túl zúzós a zene, sok a narkós. Asztalokat láttam az egyik italpultos sátor mellett, leültem. Mit keresek én itt? Hát szórakozol te barom! Ja, télleg. Körülnéztem kik vannak a környezetemben: egy srác fekszik az asztal alatt (neki már end of time), szomszéd asztalnál egy csókolózó pár, mellettük egy még aktívabb pár. Kéne egy csaj! Így, közel a huszonegyhez nem ártana. De, hol vannak ezek a bolondok? Poén lenne itt hagyni őket, gyalog mennének Lellére, de nem vagyok ilyen szemét. Körbe járom a partit, második körben meglesznek. Vilit nyakon öntötték valamivel, mert a pólója rá van ragadva a testére. Megfogom a sovány fejét, hogy rám figyeljen: Csomagtartóban viszünk, ha ilyen mocskos vagy! Ez csak víz volt! Kiabálja vissza. Anti mutogatni kezdi az egyezményes jelet: Vili bebogyózott. Elnevetem magam, nem is ő lenne. Anti bemutat engem három haverjának, és a CSAJOKnak. Rögvest kimegy a szememből az álmosság. Két lány, ráadásul szőkék. Velünk egyidősek lehetnek. Nagyon sörszagú a nevetésük. Bemutatkoznak, de egyiknek sem értetem a nevét. Annyi baj legyen.

Antiban is van már valami, elkapja az egyikük derekát és magával húzza. Látom, hogy semmi ellenállást nem tanúsít a hölgyike, ezen felbátorodva, elkapom magamnak a másikat. Nagyon tetszik neki, ficánkol a karjaim között, tartanom is kell nehogy eldőljön, amiért kibillentettem az egyensúlyából. Szűk nyári nadrág, vékony blúz, az alatt, ahogy így közelebbről látom bikini fölső. Nem veszik zokon Anti haverjai sem, hogy elragadjuk a nőjeiket. Viszem be a sűrűbe táncolni, úgy vigyorog rám, mint akiben legalább egy lapát cucc van. A dance ki is merül abban, hogy belém kapaszkodik, és én a hosszú szőke haját hajtom folyamatosan ki az arcomból. Helyes lány, puha a bőre, igaz, hogy le van izzadva, de ilyenkor ez nem számít. Szép csípője van, hasa kivan a blúz alatt, nem pocakos. Meg nem mondom a szeme színét ebben a sötétben, de a szemöldöke vonala jól néz ki. Csak dünnyög, hullámzik a teste. Eddig a vállamat fogta, most megkapaszkodik a nyakamban, húz magához. Összeér az arcunk, megtaláljuk egymás száját.

Csókolózni kezdünk. Remélem nem szopott le senkit ma este - jut az eszembe. Nagyon jól esik, ez a kis csókos száj. Feltölt életkedvvel. Sejtettem, a Balcsi jó választás. Már a folytatáson jár az eszem amikor, egyre jobban érzem a leányzó súlyát magamon. Eddig tartott volna a power? Valami kerítés tövében leülünk, itt már nem olyan hangos a zene, kérdezem, hogy van, nem válaszol. Ott hagyom a fűben, visszamegyek Antiékhoz. Őneki jobban sikerült választás, valahol ott tartanak, ahol mi abbahagytuk. Francba, nem zavarom őket. Vili biztos elbújt egy biztonságos, sötét, nedves zugban, rá nem lehet számítani. Visszamegyek a „kedvesemhez". Alszik. Na, így jártam. Megnézem, megvan e még a tárcám, meg a kocsikulcs. Ásítok egyet és lefekszek mellé a fűbe. Nézem az eget, alig van már csillag az égen. Hiába van éjszaka, a város fényeitől csak a zenitben lehet látni valamit. Becsukom a szemem, már zavar nagyon a techno. Kicsit hűvös van, átkarolom a „barátnőm", a sok piától legalább jó meleg a teste.

Kicsit elaludhattam, mert mikor ismét kinyitom a szemem, már hajnalodik. Négy elmúlt. Felülök, a csaj ugyan úgy fekszik, ahogy odatettem. Az emberek elszállingóztak, alig táncol valaki. Így világosban látom, hogy valami park féleségben volt a buli. Megint magára hagyom. Felállva körül nézek, látom-e Antit. Egy padon ül a csajjal. Odamegyek. Megyünk? - nézek bele karikás szemeibe. Hol a másik csaj? Ott a fűben. - mutatom. Visszük őket magunkkal. - jelenti ki. Azt se tudjuk kicsodák. Lehet hogy itt laknak valahol. - aggodalmaskodok. Külföldiek. Anti szerint. Akkor azért nem értettem semmit abból, amit mondott. Megy ez, összeáll a kép. És ha keresik őket! Na és? Engem szerinted nem keres anyám? - mondja Anti cigivel a szájában, aztán rágyújt. Nézzek csak rá - mutatja a csajt, nem így néznek ki a narkósok, ő csak besokallt, még legalább fél napig cselekvésképtelenek. Belegondolok, hogy aki a fűben van az még rosszabbul néz ki, mint ez a lány, igazat adok neki. Egyedül vannak, elvisszük őket a nyaralóba, majd ha kijózanodtak, adunk nekik pénzt buszra, vagy valami. Már egészen világos van, éppen csak nem bukkan elő a nap. Anti felveszi a padról a lányt, én meg odamegyek a másikhoz. Kicsit nehéz, de azért megbirkózok vele. Szerintem fel sem ébredt a ráncigálástól. Odacipelem a kocsihoz. Akkor jut eszembe, hogy Vilit is meg kellene keresni, de nem tart sokáig megtalálni, mert ott ül a járgány oldalához dőlve. Csak nehogy rókázzanak - gondolom, mikor berakjuk őket hátra. Vili is full kóma, nem bírja a terhelést. A parkolóból kijövet egy kicsit kerülgetni kell a túlélőket, árokparton is kiterülve hason fekszik egy srác, ezek vademberek. Még kb. fél óra Lelle. Odáig talán kibírjuk.

Néhány perc elteltével az ülésben ülve leragad a szemem. Hiába aludtam egy kicsit, nagyon álmos vagyok, józanul mindig így ki vagyok készülve. Mondjuk ha betépek akkor is, de úgy nem veszem észre magam. Leesik a vérnyomásom, lelassulok. Utolsó erőcseppjeimmel belököm a Kossuth rádiót, valami pörgős, amitől felébredek. Elektronikust még egy pár óráig nem tudok hallgatni. Anti nyög egyet: Ezt ne...!

Végre valahára megjövünk. Mondtam én, szép napsütéses nyári reggel lett mire megérkezünk. Helyre kis nyaraló, két utcányira a vízhez. Egy nagy szoba, meg egy kicsi, plusz konyha és fürdő. Bevonszoljuk a csajokat. Vili szerencsére önjáró üzemmódban van. Ezek úgy kiütötték magukat, hogy semmire sem reagálnak. Szomszédéknál ugat a kutya, na azok is, ha kinéznek az ablakon mit látnak: az autóból kikászálódik két ember, aztán azok kivesznek két csajt, bevonszolják a házba és a harmadik srác is csak másodszorra talál be a kapun. Anti leteríti a nagyszobában a két ágyat lepedővel. Csupa toklász a ruhája az én lányomnak, nem mintha számítana, fektetem is bele az ágyba. Mikor mindkettejüket letudtuk, Anti, mint a villám beszökken a kisszobába az egyetlen még szabad ágyra. Nekem marad a kanapé, Vilit a konyhában látom utoljára. Mindenki elalszik.