Ujjai szorosan kulcsolódtak a rozsdás rudakra, ujjpercei kifehéredtek az erőlködéstől. Ám a vastag rácsok nem engedtek, így lassan feladta a kilátástalan küzdelmet és hátrébb húzódott, hátra, egészen az átlátszatlan sötétségbe burkolózó nyirkos cellafalig.
A folyó lágyan csobogva hullámzott lábai előtt, csacsogva, a nap fényét ezüst szikrákká szétszórva, felidézve a szabadság ősi érzését. A homokban ülve gyönyörködött a túlparton háborítatlanul növő fák zöldjében, közben arra gondolt, ha egy tündér egyetlen kívánságot ajánlana, ő időutazó lenne. Mert a folyó közelsége mindig megajándékozta azzal a semmivel sem fogható érzéssel, hogy egyedül van. Egyedül egy hatalmas planétán – egy átutazó, akinek az idő forgásában semmi szerepe nincs, csak nézelődik, csodál, meg nem változtat semmit, ám mégis része annak a hatalmas megnevezhetetlen csodának, amelyet fantáziátlanul csak világegyetemnek szokás nevezni. Vagy Univerzumnak…
Hangokat hallott, ám nem látott senkit – a sötétség egyaránt elszigetelte a halk sikolyok, kegyetlen kacajok és a zokogás forrását is. Bár elméje tudta: nincs egyedül, a sötétség az ellenkezőjéről győzködte, s bár mindennél jobban vágyott társaságra, egy idő után megadta magát és elhitte: a hangokat csak képzeli, és egyedül van. Segített ebben, hogy az övéhez hasonló cellák végtelen sorát nem láthatta.
Szomorúan búcsúzott a folyótól. Kiszakadt a csodából, és újra belekerült abba, amit mindennapi életnek hívnak. Nemsokára emberek vették körül, magányérzete mégis határtalanná duzzadt. Ott – gondolta -, a folyónál nem voltam egyedül. És szinte öntudatlanul elindult visszafelé. Lábai vakon vitték, érzékszervei számára megszűnt minden: a másik világ ellenállhatatlan erővel hívta magához.
A csobbanást senki nem hallotta a néptelen parton, testét befogadták a csacsogó, szikrázó hullámok. Eggyé vált az ősivel, az időtlennel, a csodával.
A cella zárában hirtelen kulcs nyikordult. Az ajtó szélesre tárult, és ő ott állt, szemben a szabadság kápráztató fényével.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Hozzászólások