Silverio

Érzések

A nyüzsgő város forgalmát figyeli, alant az autók szentjánosbogárként pislákoló lámpáinak kígyózó sora tölti meg az utcákat, mind más cél felé halad. Jó volna tudni, ki hova tart. Szórakozni megy, esetleg éjjeli műszakba, vagy mind a szeretteihez siet-e haza. A lábai alatt elterülő élettel teli éjszakai város bűvöletében elfeledkezik arról, miért is jött el ma ide. Hideg van és a lassan szállingózó hó ünnepi köntösbe öltözteti a tájat. Várakozik a korlátnak támaszkodva, még ő maga sem tudja kire. Az üzenet rövid volt és lényegre törő, egy újabb üzlet. Nézi a nagyvárost és elképzeli, ahogyan az emberek jönnek-mennek, kapkodva vásárolnak a vészesen közelgő ünnepre. Egy anyukát lát lelki szemei előtt, amint rongyos, kopott ruhában álldogál egy játék üzlet kirakata előtt szomorúan, mert nincsen pénze megvásárolni kisfiának azt a csillogó versenyautó modellt, amit kinézett magának és levélben is kérte a Jézuskától. Álldogál, némán majd egy könnycseppet letörölve arcáról tovább sétál. Ha nem hagyta volna ott a férje és nem egyedül nevelné gyermekét, talán meg tudná neki adni, amire vágyik. Folyton dolgozik, tapossa a malmot, de ez egyedül éppen csak arra elég, hogy legyen fedél a fejük fölött és egyszerű étel minden nap az asztalon. Aztán egy buszsofőrt pillant meg, aki idegesen nézegeti az óráját, már otthon lenne legszívesebben, hogy együtt legyen családjával. Ő maga is az órájára pillant.

Éjfél van és a megrendelő sehol. Vajon ki lesz ezúttal célkeresztben? Kinek lesz a rokona, barátja, szerette? Talán a gyermekét egyedül nevelő anyuka iszákos házasságtörő züllött férje? Vagy az a zsebtolvaj, aki éppen most vitte el a szerencsétlen nagymama kezéből a pénztárcáját a benne lévő nyugdíjával a csarnok előtti piacon, amikor unokáinak szeretett volna ajándékot vásárolni? Esetleg valaki, aki meg sem érdemelné, mint az órájára már percenként tekintő három gyermekes buszsofőr? Ahogy rágyújt egy újabb cigarettára, üzenet érkezik a telefonjára. Elolvassa, és körbe pillantva meglát egy fekete autót, ami a Citadella étterem előtt várakozik. Elindul felé, kezeit a mellkasán összefonva mintha fázna, közben a pisztolyt markolja, ami a kabátja alatt pihen. Sosem lehet tudni, ez a szakma nem éppen életbiztosítás, pláne nem sarkall önzetlen és megelőlegezett bizalomra. Az autó mellé érve, annak ablaka gombnyomásra leereszkedik és a bentről kinyúló kéz egy lezárt borítékot nyújt át, majd mintha mi sem történt volna, az autó lassan elgurul. Úgy látszik, a mai technológiától függő világunkban az alvilágnak errefelé még van romantikája, gondolja és elteszi a borítékot mely egy címet és egy holnapra már halott ember nevét rejti. Mielőtt a parkolóban beszállna Impalájába, egy szerelmespárt pillant meg az egyik padon összebújva.

A lány keserű emlékeket idéz fel benne, emlékezteti valakire. Eldobja a füstszűrőig szívott cigarettavéget és kifújva a füstöt halkan megjegyzi: Akár egyikőjük is lehetne az. Beindítja a motort és elhajt a város felé. A parkoló túloldalán ekkor felvillan egy fényszóró a sötétből és komótosan utána fordulva elindul a nyomában. A városon át egészen a hotelig azon gondolkodott, mikor fogja tudni abbahagyni ezt az egészet. Rendes életet nem fog tudni élni, nem is tudja mihez fog kezdeni, ha egyszer kiöregszik a szakmából. Igaz, az ő hivatásában a nyugdíj, mint olyan nem létezik, a szerződésbontás is egy jól irányzott golyót jelent a munkaadó részéről semmi mást. A lassan elnéptelenedett utcákon már csak a kóbor állatok borogatták a szemetes kukákat, amikor odaért a hotelhez, amiben az előre kifizetett szoba várta az ötödiken. Beállt a parkolóba aztán a recepcióra sétált. A recepciós kisasszony adategyeztetés után kedvesen átnyújtotta neki a kulcsot. Elvette tőle, ügyelve arra, hogy ujjával a nő kézfejét végig simítsa. A kedves, vörös hajú, szeplős nő elpirult aztán a papírokba temetkezett, hogy zavarát véka alá rejtse gyorsan. Ő lifthez sétált és miután az megérkezett belépett. Mielőtt az ajtó össze zárult volna, még egy gyors pillantást intézett a recepció felé, erre a nő ijedtében leverte a keze ügyében lévő apró vázát. Mire összeszedte magát és újra a lift felé nézett ott már nem volt senki. Lehuppant a székére és fejét fogva a törött váza maradványait nézte a vörös szőnyegen.

A férfi miután felért az emeletre és bement a hotelszobába, könnyített a ruházatán, majd a minibárból magának töltött itallal az ablakhoz sétált és lassan kortyolgatva azt kiélvezte a whisky minden egyes cseppjét, ahogy nyelőcsövén végig csorogva kellemesen melengeti gyomrát. A szemközti ház ablakán át egy családot néz, akik a közös vacsorához készülődnek éppen. Mindannyian mosolyognak, látszólag gondtalan az életük. Pedig mindkét szülő három munkahelyen dolgozik biztosan, hogy megéljenek, a mindennapok apró csodája ez, hogy annyi gond után ami tudomása szerint ebben az országban éri az embereket, ők még képesek mosolyogni és boldognak tettetni magukat. Amint kiürítette poharát úgy tett, mint aki kimegy a szobából, az ajtón kilépve lekapcsolta a villanyt és a padlóra hasalva visszakúszott egyenesen az ágy melletti fotelig, ahol aztán kényelembe helyezte magát és várt. Nem kellett sokáig várnia, valaki elkezdte babrálni a zárat miután az halk kattanással megadta magát. A gömb alakú kilincs lassan elforgott, ő már csőre töltött és az ajtónak szegezett fegyvere mögött várta látogatóját. Az ajtó kinyílt és megjelent benne egy símaszkot viselő fekete ruhás ember.

Óvatosan bezárta maga mögött az ajtót és egyenesen a fekete bőrtáskáig ment, ami a fürdőszoba ajtó mellé volt hanyagul letéve. Letérdelt, hogy jobban szemügyre vegye, mielőtt kinyitja. Ő eközben macskaléptekkel egészen mögé lopódzott és az idegen tarkójának nyomta a hangtompítós pisztolyát. Látszott, hogy egyikőjük sem lepődött meg túlzottan a másik jelenlétén, ha viszont mégis, akkor rendkívül jól álcázták. Mozdulatlanná dermedve súlyos perceknek tűnő pillanatokig maradtak ebben a pózban, majd a maszkos feltéve kezeit lassan megmozdult. Meghallotta, ahogy a fegyver elsütő billentyűjén megmozdul az ujj. Ekkor egy hirtelen mozdulattal elütötte a fegyvert a fejétől, közben egy művészi földközeli súrló rúgással földre terítette ellenfelét. Ki akart rohanni a szobából, de ő villámgyorsan felpattanva az útjába állt. Ismételten a fejének szegezte a fegyverét és éppen lőni akart, amikor a maszk alól, egy kilógó hosszú barna tincset pillantott meg. Utasította a maszkost, hogy üljön az ágyra. Amikor ezt megtette, közelebb lépve hozzá, de a pisztolyt továbbra is célon tartva, lassan lehúzta a maszkot, ami alól selymes fényű barna hajkorona hullott alá a passzos fekete ruhát viselő vállakra. A nő felpillantott rá, szemében a harag, és a gyűlölet mögött félelem rejtőzött. A maszkot arcához emelve, megszagolta azt, aztán a lány ölébe dobta. Eltette fegyverét és a minibárhoz sétált. Nem fogja csak úgy lelőni, hiszen alig lehet huszonhat és nem tagadhatta magának, hogy megtetszett neki a szépség.

- Kérsz valamit? Fordult hátra egy üres pohárral a kezében.
- Vodka van? Kérdezte erős akcentussal.

Tehát Orosz, gondolta azután elővette a vodkás üveget a hűtőből és töltött egy keveset a lánynak. Magának megint csak whiskyt töltött. Odavitte a poharat és átnyújtotta azt. A barna fürtök mögül, megpillantott egy sebet a lány homlokán. Szabad kezével odanyúlt, félrehúzta a haját. A lány elkapta a fejét és a férfi kezét. Igéző szemeibe pillantva aztán enyhült a szorítása, majd elengedte.

- Nem vészes, túlélem.
Mondta és haját vissza rendezgette, hogy eltakarja a repedést, melyből rubinvörös vére csordogált hajszálvékony patakban.

- Menj, szedd rendbe magad, ott van a fürdőszoba.
Mondta neki és poharat tartó kezével az egyik ajtóra mutatott.

A lány megitta, ami a poharában volt aztán a fürdőbe menet az üres poharat az asztalra tette. Ő az ablakhoz sétált és a felhők közül előbukkanó holdra tekintve azt kérdezte magában, mihez kezdjen most a lánnyal. Odalépett a székhez, melyre szobába lépésekor hanyagul zakóját vetette. Zsebéből elővette a borítékot, amit korábban kapott. Az utcáról beszűrődő közvilágítás fényében kibontotta és megnézte a fényképet. Hümmögött egyet, aztán egy húzásra megitta a maradék italát, aztán a fényképet összegyűrte és a kukába dobta. magához vette az egész üveg Whiskyt és az erkélyre nyíló üvegajtót félrehúzva rágyújtott. A hold odafentről az időközben lassan eloszló felhők gyűrűjéből ezüstfehéren fénylő őrszemként tekintett vissza rá. A hóesés elállt. Fürkészte a hófehér lepellel fedett háztetőket és arra gondolt vajon ki ez a lány? Honnan jöhetett? Mielőtt bárhonnan is választ kaphatott volna erre a kérdésre, meghallotta, ahogy nyikorogva kinyílik a fürdőszoba ajtaja. A lány odasétált hozzá, kivette kezéből az égő cigarettát. Nagyot szívott belőle, az izzó parázs gyorsan kúszott felfelé a hosszú Marlboron. Kifújta a füstöt, szándékosan a férfira, majd a kezében lévő üvegre pillantott, aztán vissza a gesztenyebarna szemekbe.

- Nem szarral gurigázol.
Mondta orosz akcentusával, mellyel akaratlanul is megmosolyogtatta a férfit. Kivette kezéből az üveget és meghúzta azt. Kézfejével megtörölte száját és visszaadta az üveget. A félig elszívott cigarettát is átnyújtotta, de a férfi intett, hogy szívja csak el. Ő maga elővett egy másikat és ismét rágyújtott. A lány kacéran végigmérve a férfit, fejét a hideg üvegnek támasztva, de tekintetét egyetlen pillanatra sem levéve annak arcáról azt kérdezte:

- Mi lesz most?
- Nem tudom, rajtad múlik.

Hosszasan álldogáltak ott, iszogatva hol az utcát kémlelve, hol pedig egymást. A whisky csak fogyott és fogyott az üvegben, mire újra megszólalt egyikük.

- Akár el is mehetsz.

Szólt a férfi azután kortyolt egyet az üvegből és csak mosolygott. Miután elszívták az utolsó cigarettát is, átpöckölték az erkély korlátján. A lány cseppet sem tagadta, hogy tetszik neki a férfi, már csak azért sem, mert bár engedélyt kapott rá mégsem érezte úgy, hogy neki mennie kellene és az erős vállú, izmos testű, férfira vetett csábos pillantások közepette elkezdte lehúzni ruháján a cipzárat. Az időközben elfogyasztott alkohol kellő bátorságot kölcsönzött neki ahhoz, hogy megkísérelje hatalmába keríteni a sármos fiatal férfit, akit az első pillantástól kezdve, amit váltottak, megkívánt. A férfi, ezt látva letette a félig üres üveget a keze ügyében lévő polcra, aztán megfogta a lány kezét és együtt húzták tovább a cipzárat egészen a derekáig. Óvatosan a ruha alá nyúlt, ujjait a lány gerincén végigvezette, közben szabad kezével kiszabadította az egyik vállát. Selymes volt és puha tapintású, ahogy lágyan ajkaival érintette érezte, ahogy a lány egész testében megremeg és libabőrös lesz. Megcsókolta a nyakát, aztán másik válláról is lehúzva a ruhát egyenesen a szemébe nézett mialatt kezeivel óvatosan lejjebb csúsztatta a testhezálló anyagot. Azok a gyönyörű barna szemek nem gyűlölködtek már, sokkal inkább tűzben égtek, csillogásukban egyetlen üzenet tükröződött. Akarlak! Megcsókolták egymást, aztán a lány finoman eltolta magától a férfit. Ruhája egy könnyed mozdulat után a földre hullott, szabaddá téve bájait. Közelebb lépett a félhomályban, kerekded idomain játszva kalandozott a holdsugár. Széttépte a férfi ingét, körmeit pedig a mellkasába és hátába mélyesztette. Lerugdalta cipőit és lábujjhegyre állva megcsókolta a férfit miközben az ágyba hátráltak. Szenvedélytől fűtve a férfi ölébe mászott, miután az megszabadult nadrágjától és az ágy szélére ült. A férfi átkarolta a lány derekát és illatos hajába temette arcát, mialatt annak teste megfeszült és kéjesen felnyögött. Végtelennek tűnt minden egyes perc, amíg testük és lelkük összeforrt abban az izzó vággyal fűtött aktusban, melyben bár egyikük sem így tervezte egymáséi lettek az ezüstfényű holdvilágos éjszakán. Órákkal később az ágyban egymás mellett fekve sokáig nézte, ahogyan alszik. Ki vagy Te? Kérdezte halkan, majd végighúzta ujját a lány puha vállán aztán csókot lehelt rá. Köszönöm, súgta és végül ő is álomra hajtotta a fejét.

Hajnalban felriadt a lány és gyorsan körbe pillantott a szobában. Az ágy üres volt mellette és a férfi holmijai is eltűntek. Jellemző, mondta ki hangosan csak úgy a sötétbe. Felült az ágyban, beletúrt kócos hajába és rögtön felszisszent homlokához érve. Rendesen fáj a feje, többé kevésbé az alkoholtól, de többnyire a rajta éktelenkedő duzzadt sebtől, amit akkor szerzett, amikor az este elején összekülönbözött a férfival. Mennyi lehet az idő? Felkapcsolta az ágy melletti asztalkán lévő lámpát, hogy jobban lássa az óráját, ami fél négyet mutatott. Pár percig még nézte az üres szobát réveteg tekintettel, közben az éjjel történtek körül jártak gondolatai. Olyan gyorsan, hirtelen történt minden, sosem érezte még így magát, ha akart volna sem tudott volna ellenállni elsöprő elemi ösztöneinek. Egyetlen férfi sem váltott még ki belőle ilyen érzéseket. Vajon találkoznak még? Felállt és a fürdőszobába vette az irányt, keresni akart valamit a fejére, hátha akad fájdalomcsillapító az egyik szekrényben. A lámpafényben botorkálva meglátta a szoba túlsó végében lévő szemetes mellett heverő borítékot. Odament, felvette, de az üres volt. Körbenézett, sehol sem találta, ami benne lehetett, pedig pontosan ezt a borítékot akarta elcsenni. Beletúrt a szemetesbe, hátha megtalálja, amiért jött. A kukában egy gombócba gyúrt összegyűrt fényképet talált. Kibontotta aztán a következő pillanatban szájához emelte kezét, hogy elfojtsa ijedt zihálását. Megsemmisülten rogyott a földre. Eközben a szemközti ház tetejéről, egy mesterlövész puskának távcsövéből figyelte őt valaki. Újra megnézte a képet, kétségtelen, ő van rajta és minden adata. Könnyes szemekkel az ablak felé pillantott. A férfi, ujját a ravaszon és a lány fejét a célkeresztben tartva lassan kifújta a levegőt. Viszlát Tanja.

2015.08.10
T.L.