~ Sátán híve ~

Ervin körülnézett: a lány szobája üres volt. Pontosabban nem volt benne senki. Még pontosabban Ervinen kívül. Bár, hogy egészen precíz legyen a megfogalmazás: ő volt az egyetlen élő személy a helyiségben.

- Hülye picsa - sóhajtott fel a húszéves fiú, és gyengéden belerúgott a lány holttestébe. - Arról volt szó, hogy előtte magamévá teszlek, és megmondod, hogy kinél vannak a CD-k, amiket kölcsönkértél.

Hangosan felsóhajtott, majd kisétált a nappaliba. A szülők az asztalnál zokogtak, fal fehéren. A fekete bőrkabát surrogására az apa felkapta a fejét, és dühtől és kíntól lángoló tekintettel szemezett Ervinnel pár másodpercig.

- Az egészről te tehetsz. A te hibád minden! - rácsapott az asztalra, és abból a lendületből felállt.
- Nem - felelte Ervin közönyösen. - Velem beszélt utoljára. Azt mondta, nem képes tovább élni, mert nem bírja tovább elviselni az Ön irányából elszenvedett állandó testi és a lelki sérelmeket.

A férfi hirtelen nem tudott mit szólni. A neje felkapta a fejét, és el a tekintetét. Egy hosszú pillanat után az apa úgy döntött, nem hagyja annyiban:

- Sohasem kényszerültem volna rá, ha nem paktál le a fajtáddal! Miattatok van az egész!
- Sajnálom, de Ön hazudik - felelte Ervin, és vonásai megkeményedtek. - Amikor először kényszerítette orális szexre, még csak hat éves volt, és egészen ártatlan. Akkor még hallani se hallott a Sátán Egyházáról.

Nehéz csend telepedett a szobára. Az anya arca elfojtott gyűlölettel pillantott fel az urára, aki szemmel láthatóan megijedt a vádak hallatán. Ervin mégsem zavartatta magát, és egy pillanattal hamarabb megtörte a csendet:

- Nekem most dolgom van, és nem kívánok több időt eltölteni ebben a házban.

Éppen kiért az ajtón, amikor a férfi utána kiáltott:

- Kibaszott sátánista! Baszd meg a kurva anyádat! Sohasem bocsátom meg neked! Hallod?! Soha!

Ervin elengedte a füle mellett. Ahogy kiment az utcára, megpillantott egy ötéves-forma kislányt, aki a járda szélén gubbasztva zokogott. Leguggolt hozzá, és barátságos hangon megkérdezte:

- Szia. Miért sírsz?

A lány szipogva nyelte le könnyeit, majd azt felelte:

- A ... a nővérem ...
- Tina? Te vagy a kishuga? Kár érte.
- Úgy félek ...
- Az öregedtől? Hogy bántani fog?
- Igen ...
- Ne aggódj. Már anyukád is tudja. Csak mondd el neki te is, hogy mi történt.

A lány pislogott kettőt.

- Te ... furcsa vagy ... Kicsit olyan, mint ő ... ?
- Na igen. Tudod, ilyenek a sátánisták.
- Sátánisták? - kérdezte a kislány, és kitörölte a könnyeket a szeméből.
- Igen. Mi, sátánisták úgy hisszük, hogy nem érdemes olyasvalamit követni, ami talán nem is létezik.
- Nem hisztek Istenben?
- Nem. Nem hiszünk - mosolyodott el Ervin.
- Akkor miben hisztek?
- Magunkban. Végülis ennél biztosabb dolog nincs az egész világon.
- Ez igaz ...
- A Sátán is ezt jelképezi.
- A Sátán az az Ördög, nem? És akkor abban hiszel, és gonosz vagy!
- Gonosz? Ördög? Nem. A Sátán önmagadat jelképezi. És te sem vagy gonosz, ugye?
- Nem ... Nem vagyok ...
- Okos gyereknek tűnsz - állt fel a befejezést lezárólag Ervin, ám a lánynak maradt egy kérdése:
- Higgyek a Sátánban?
- Azt a te dolgod eldönteni. Abban hiszel, amiben akarsz. Én nem foglak rábeszélni semmire. Ha komolyan érdekel a téma, majd szerzel olvasmányokat. Egyébként tudsz olvasni?
- Igen, és szeretek is! A kedvencem a Garfield!
- Azt hiszem, ő is eléggé sátánista jellem - kuncogott fel röviden Ervin. - Viszont most már tényleg mennem kell, mert még ki akarok takarítani, amíg világos van.
- Jó. Szia! - köszönt el a lány, és mosolygott.
- Szia - intett a fiú, és komótosan elsétált.

A gyermek arcáról lassan lehervadt a mosoly, ahogy visszatértek fejébe a nővérével kapcsolatos gondolatok. Ám ekkor eszébe jutott, hogy Tina is mindig vastag könyveket bújt. Talán az egyikben megtudhat még valamit erről a ... sátánizmusról. Csak be kell menjen a szobába, hogy megkeresse ...