Fekete hajú kislány ült a hintában. Nézte a ház előtti fákat, melyek néhány héttel ezelőtt még zöldben pompáztak.
Szép az ősz, mondogatták neki. Szépek a színei. De valahogy mindig más jutott az eszébe az évszakról. Hiszen a pirosló termések, a barna és sárga levelek csak nagyon rövid ideig mutatják a legszebb arcukat.
A lemenő nap mély, vörös árnyalatú burokba vont mindent. A lég tele volt az elégetett avar illatával.
A kislány mélyet szippantott a csípős, mégis kellemes levegőből.
Így teljesen olyannak tűnt a ház, az udvar, mintha másik világba csöppent volna.
A hinta mozgásától közelebb-távolabb került a nagy almafa, a kissé hűvös kora őszi szél néhány levelet sodort magával.
Szép az ősz...
Hirtelen madarakra lett figyelmes. A fecskék a búcsúköröket repülték a fele fölött.
Az ég tele volt apró, mozgó ponttal, ha néhány madár egy pillanatra meg is pihent az egyik villanydróton, szinte azonnal tova is szállt.
A lány megállította a hintát, és figyelte a vezetéket, amely egy gyöngysorra emlékeztetett most. Egy gyöngysorra, aminek a zsinórjára elfelejtettek csomót kötni, és a kicsi szemek leperegnek, hiába fűzünk rá másikat.
A madarak csiripelését hirtelen nem hallotta olyan vidámnak, mint eddig. Csak egyvalami járt a fejében: elmennek a fecskék...
Elmennek, és hosszú hónapokig nem jönnek vissza.
Hirtelen rádöbbent valamire. Véget ért egy nyár, egy szakasz eddigi rövidke életéből.
Eddig nem törődött vele, de most mintha a fecskék röptével láthatóvá vált volna, amit eddig nem tudott átérezni.
Múlik az idő...
És hiába tudta, jön majd újabb üde tavasz, és szikrázó nyár, csak az előtte álló komor telet látta.
Mert hiába szép az ősz, ha utána csak a fagyos tél jön.
- Gyertek vissza - motyogta halkan a fecskéknek, könnyekkel a szemében, de ők nem hallgattak rá.
A kicsi udvarban egyre sötétebb lett, és a levegő is lehűlt. De a kislány nem akart még bemenni. Úgy érezte, a nyár utolsó pillanatairól maradna le, ha most kiszállna a hintából.
Csak nézte a kicsi fekete gyöngyszemeket, a csomó nélküli fonálon.
Szép az ősz...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások