Fekete hajú kislány ült a hintában. Nézte a ház előtti fákat, melyek néhány héttel ezelőtt még zöldben pompáztak.
Szép az ősz, mondogatták neki. Szépek a színei. De valahogy mindig más jutott az eszébe az évszakról. Hiszen a pirosló termések, a barna és sárga levelek csak nagyon rövid ideig mutatják a legszebb arcukat.
A lemenő nap mély, vörös árnyalatú burokba vont mindent. A lég tele volt az elégetett avar illatával.
A kislány mélyet szippantott a csípős, mégis kellemes levegőből.
Így teljesen olyannak tűnt a ház, az udvar, mintha másik világba csöppent volna.
A hinta mozgásától közelebb-távolabb került a nagy almafa, a kissé hűvös kora őszi szél néhány levelet sodort magával.
Szép az ősz...
Hirtelen madarakra lett figyelmes. A fecskék a búcsúköröket repülték a fele fölött.
Az ég tele volt apró, mozgó ponttal, ha néhány madár egy pillanatra meg is pihent az egyik villanydróton, szinte azonnal tova is szállt.
A lány megállította a hintát, és figyelte a vezetéket, amely egy gyöngysorra emlékeztetett most. Egy gyöngysorra, aminek a zsinórjára elfelejtettek csomót kötni, és a kicsi szemek leperegnek, hiába fűzünk rá másikat.
A madarak csiripelését hirtelen nem hallotta olyan vidámnak, mint eddig. Csak egyvalami járt a fejében: elmennek a fecskék...
Elmennek, és hosszú hónapokig nem jönnek vissza.
Hirtelen rádöbbent valamire. Véget ért egy nyár, egy szakasz eddigi rövidke életéből.
Eddig nem törődött vele, de most mintha a fecskék röptével láthatóvá vált volna, amit eddig nem tudott átérezni.
Múlik az idő...
És hiába tudta, jön majd újabb üde tavasz, és szikrázó nyár, csak az előtte álló komor telet látta.
Mert hiába szép az ősz, ha utána csak a fagyos tél jön.
- Gyertek vissza - motyogta halkan a fecskéknek, könnyekkel a szemében, de ők nem hallgattak rá.
A kicsi udvarban egyre sötétebb lett, és a levegő is lehűlt. De a kislány nem akart még bemenni. Úgy érezte, a nyár utolsó pillanatairól maradna le, ha most kiszállna a hintából.
Csak nézte a kicsi fekete gyöngyszemeket, a csomó nélküli fonálon.
Szép az ősz...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások