Fekete hajú kislány ült a hintában. Nézte a ház előtti fákat, melyek néhány héttel ezelőtt még zöldben pompáztak.
Szép az ősz, mondogatták neki. Szépek a színei. De valahogy mindig más jutott az eszébe az évszakról. Hiszen a pirosló termések, a barna és sárga levelek csak nagyon rövid ideig mutatják a legszebb arcukat.
A lemenő nap mély, vörös árnyalatú burokba vont mindent. A lég tele volt az elégetett avar illatával.
A kislány mélyet szippantott a csípős, mégis kellemes levegőből.
Így teljesen olyannak tűnt a ház, az udvar, mintha másik világba csöppent volna.
A hinta mozgásától közelebb-távolabb került a nagy almafa, a kissé hűvös kora őszi szél néhány levelet sodort magával.
Szép az ősz...
Hirtelen madarakra lett figyelmes. A fecskék a búcsúköröket repülték a fele fölött.
Az ég tele volt apró, mozgó ponttal, ha néhány madár egy pillanatra meg is pihent az egyik villanydróton, szinte azonnal tova is szállt.
A lány megállította a hintát, és figyelte a vezetéket, amely egy gyöngysorra emlékeztetett most. Egy gyöngysorra, aminek a zsinórjára elfelejtettek csomót kötni, és a kicsi szemek leperegnek, hiába fűzünk rá másikat.
A madarak csiripelését hirtelen nem hallotta olyan vidámnak, mint eddig. Csak egyvalami járt a fejében: elmennek a fecskék...
Elmennek, és hosszú hónapokig nem jönnek vissza.
Hirtelen rádöbbent valamire. Véget ért egy nyár, egy szakasz eddigi rövidke életéből.
Eddig nem törődött vele, de most mintha a fecskék röptével láthatóvá vált volna, amit eddig nem tudott átérezni.
Múlik az idő...
És hiába tudta, jön majd újabb üde tavasz, és szikrázó nyár, csak az előtte álló komor telet látta.
Mert hiába szép az ősz, ha utána csak a fagyos tél jön.
- Gyertek vissza - motyogta halkan a fecskéknek, könnyekkel a szemében, de ők nem hallgattak rá.
A kicsi udvarban egyre sötétebb lett, és a levegő is lehűlt. De a kislány nem akart még bemenni. Úgy érezte, a nyár utolsó pillanatairól maradna le, ha most kiszállna a hintából.
Csak nézte a kicsi fekete gyöngyszemeket, a csomó nélküli fonálon.
Szép az ősz...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások