One week 2.

Hirtelen csend lett, majd néhány másodperc után egy mély hang beinvitálta.


-Tessék!


Kate nem lepődött meg azon, hogy egy irodába jutott. Elég sötét volt itt is, de attól még jól látta hogy egy fekete bőrkanapén egy meglehetősen hiányos öltözetű, szőke hajú fiatal nő ült és pezsgőt kortyolgatott. Akkora mellei voltak, mint a feje, ruha nem sok takarta őket.


Alec Trenerov az íróasztala mögött állt és egy kupac fehér port próbált két csíkba rendezni. Egyelőre a por jobban érdekelte mint a vendége, így Kate jóformán a szőke feje búbjának mondhatta el hogy ki ő...


-Helló...a nevem Dr. Kate Bonny...


-Doktor? Mi nem hívtunk orvost...!- egyenesedett fel végre a férfi hogy összemosolyogjon a kanapés lánnyal.


-Mike küldött magához....


-Ja, Mike...- harapott az alsó ajkába Alec.- Mia, megtennéd hogy kint vársz egy kicsit? Nemsokára folytatjuk a ... megbeszélést.


-Persze.- állt fel kelletlenül a lány. Gyilkos pillantást vetett Kate felé miközben a copfját tekergetve elhagyta az irodát.


-Nos, akkor maga az új barátnőm hét napra, igaz?- lépett el az íróasztala mögül, hogy aztán nekitámaszkodva szembeálljon a vendégével.


-Igen.- Kate alig mert ránézni, pedig nem volt éppen csúnya látvány. Gondolatban már a kanapén feküdt és éppen megerőszakolták...


-A barátja egy patkány. Legalábbis én annak tartom... Így kiszolgáltatni egy nőt egy vadidegennek, nem vall éppen úriemberre...


-És maga úriember?- szaladt ki Kate száján.


-Ezt nem az én tisztem eldönteni... Lesz rá egy egész hete...


-Kokaint szívni és kihasználni egy ártatlan nőt szintén nem vall úriemberre...


-Nos, az ott nem kokain, és nem az én ötletem volt hogy maga legyen a tét...


A férfi féloldalas mosollyal mérte végig. Negyven körül járhatott és ha nem is volt férfimodell külseje, nem volt csúnya, még úgy sem, hogy egy hosszú forradás éktelenkedett az arca bal oldalán. Zöld szemeivel kíváncsian fürkészte Kate alakját, aki észrevéve ezt, kihúzta magát. Mike a lelkére kötötte hogy tegyen meg mindent hogy Alec elégedett legyen vele, mégha a pokolba kívánja is. Jobban belegondolva tényleg egy patkány volt.


-És hol fogjuk kezdeni?- dobta hátra a haját, próbált magabiztosnak látszani.


-Micsodát?!


-Hát... A szexet....


Alec egyenesen a szemébe nézett, majd halkan felnevetett. Kate mindenre számított, csak erre nem.


-Nem akarom megbántani, de nem igazán alkalmas az időpont... Megtenné, hogy lemegy a bárba, és megvárja hogy magáért menjek? Fogyasszon amit csak szeretne, a ház vendége. És szóljon a kint álldogáló hölgynek, hogy jöjjön be...


-Hát... Persze...


-Köszönöm.- sétált vissza az asztala mögé a férfi. Nem szentelt több figyelmet a nőre, így Kate hátatfordított neki és ahogy kérte, otthagyta.




Legalább két órát ült a pultnál mire Alec küldött érte valakit. Valószínűleg egy testőrt, legalábbis a filmekben mindíg így néztek ki. Két méter tömény izom, rezzenéstelen arc, reszelős hang...


-Mr. Trenerov várja, hölgyem.


-Ha Mr. Trenerov vár, akkor én megyek.- kászálódott le a bárszékről nagy nehezen. Kicsit magasnak találta, saját magát meg kicsit spiccesnek. Nem ivott folyamatosan, de a három Margarita azért “enyhén” a fejébe szállt.


Már előre rettegett a lépcsőzéstől, de kellemesen kellett csalódnia, mert nem az iroda felé indultak.


-Hová megyünk?


-A hátsó kijárathoz.


Alec már az aprónak éppen nem nevezhető limuzinjában várt rá. Kate már szállt volna be hátra, amikor a testőr megelőzve őt, kitárta neki az ajtót.


-Köszönöm.- suttogta meglepődve miközben beült. Nem gondolta volna hogy ilyen udvarias bánásmódban lesz része.


A férfi nem szólt semmit, csak visszacsukta az ajtót, méltóságteljesen körülnézett majd beszállt előre, a sofőr mellé.


-Ült már limuzinban?- szólalt meg Alec miután szinte hang nélkül elindult az autó. Szemben ült Kate-tel, a menetiránynak háttal.


-Nem, még soha...- nézett körül a nő.


-Ez a lehető legkisebb Cadillac, enyhe átalakításokkal. Kényelmesnek találja?


-Meglehetösen...- emelte fel picit a fenekét Kate, hogy aztán újra belesüllyessze a fekete bőrülésbe.


-Ennek örülök. Zavarja ha rágyújtok?


-Nem, dehogyis....


-Helyes.- mosolyodott el halványan a férfi, hátratúrta a homlokából sötétszőke haját, majd elővette ezüstszínű tárcáját és komótosan rágyújtott. Az út alatt többször az órájára nézett, még többször Kate dekoltázsára, de egy szót sem szólt.


Fél órát autóztak mire először megálltak. Kate kíváncsian nézett ki az ablakon, egy hatalmas kovácsoltvas kaput és egy fegyveres férfit látott maga mellett. Nem időztek itt sokat, pár másodperc alatt kinyílt a kapu, aztán már fordultak is be rajta.


-Fegyveresek?- szaladt ki a nő száján meglepetten. Ilyet is csak filmekben látott.


-Tudja hogy van a mondás... Nem szerethet mindenki...- válaszolt Alec lazán.- Meg is érkeztünk.


Amint kimondta, megálltak ismét, majd a testőr újra kinyitotta az ajtót. Miután kiszálltak, jó éjszakát kívánt és egészen addíg nem mozdult amíg be nem léptek a hatalmas házba és be nem zárták maguk után az ajtót.


Kate azon már meg sem lepődött hogy az ajtót kívülről is őrizték, megállapította magában hogy Mr. Trenerov vagy nagyon rossz ember, vagy nagyon paranoiás. Vagy mindkettő. Amiben egyértelműen biztos volt, hogy rettentően gazdag, mert ami a szeme elé tárult abban a házban, az több volt mint fényűző.
-Gyönyörű otthon...- szaladt ki a száján.


-A lakberendező értette a dolgát. Nos, csak maga után...- engedte maga elé a férfi.- Egyenesen.


Kate tudta hogy a fenekét és a lábait akarja mustrálni, de sajnos minden joga meg is volt hozzá, így szó nélkül elindult. Alec tisztes távolból követte.


-Nem túl jártas a tűsarkú viselésében, igaz?!


-Igaz...- sziszegte Kate bosszúsan, közben próbált minél méltóságteljesebben menni.


-Kedves, hogy csak miattam... Nyugodtan bújjon ki belőle...


-Rendben. Kibújok.


A nő levette a cipőjét szándékosan a férfi felé fordulva hogy az jól lássa a dekoltázsát, de amikor felegyenesedett, Alec a telefonját nyomkodta, rá se bagózott.


-Egy kis üzlet. Menjen csak tovább és helyezze magát kényelembe.


Kate egyedül folytatta útját, a házigazda visszafordult, nem akarta hogy hallja, miről beszél telefonon. Nem mintha bármi fogalma lett volna bármiről is....


A folyosó végén a nappalit találta, nagy volt és pazar. Ez az egy szoba bizonyosan többe került, mint Mike olcsó kis kétszobás lakása, erre fogadni is mert volna. Hatalmas tv, zongora, bőrfotelok és kanapék, hófehér süppedős szőnyeg, festmények, szobrok... Hát igen... így ki lehetett bírni.


A zongorához sétált. A fekete hangszer egyszerűen lenyűgözte, nem bírta megállni hogy ne üssön le egy-két billentyűt. Megpróbálkozott egy bugyuta gyerekdallal is, de beletört a bicskája. Rég volt már hogy lehetősége volt zongorázni.


-Tud játszani rajta?- jelent meg Alec az ajtóban. Nyilván pár másodperce érkezhetett, különben nem tette volna fel ezt a kérdést...


-Nem igazán. És maga?


-Egy kicsit. A szüleim zongoristát akartak faragni belőlem.- sétált lassan a nő mellé, majd leült a székre és elkezdte játszani Beethoven-től a Holdfény szonátát. Fejből és csodálatosan.


Kate lélegzetvisszafojtva hallgatta, és hallgatta volna még tovább is, de a férfi három perc után lecsukta a zongorát és felállt.


-Ez csodálatos volt...-suttogta döbbenten. Sokmindent kinézett Trenerovból, de ezt nem.


-Köszönöm. Az egyik kedvencem... Olyan veszélyesen gyönyörű. Az ember tudja hogy fájdalmat fog okozni, de mégis vágyik rá...- Alec egyenesen a szemébe nézett.


-Miért nem lett zongorista?- fordította el a fejét zavartan a nő.


-Klimpírozásból nem lehetne megélni... Legalábbis nem így. Foglaljon helyet, és mondja el, mit tud rólam?


Kate leült az egyik fotelba, Alec megint szembe ült vele.


-Hát... Mostmár azt, hogy remekül zongorázik. Éjszakai klubot vezet és sok a pénze... ennyit.


-És mi az, amit gondol rólam?


-Azt, hogy jó az ízlése. Szeret uralkodni és falja a nőket... Kedveli a fehér színt és a feketét. Gátlástalan és erőszakos. Kábítószerfüggő és szeret inni...


Alec egy félmosoly kíséretében hátratúrta a haját.


-Van benne némi igazság, de van amiben óriásit téved.


-És maga? Mit gondol rólam? Tetszem?- Kate maga sem értette miért kérdezett vissza, el is szégyellte magát egy szempillantás alatt, de már nem lehetett visszaszívni...


-Gyönyörű a szeme, olyan ártatlanul kék. És a haja is...


-Elnézést uram, óhajt vacsorázni?- jelent meg a legrosszabbkor egy néger, harmincas éveiben járható, enyhén molett nő.


-Természetesen.


-Két főre terítettem.


-Jól tette. Hát akkor menjünk, és vacsorázzunk.- nyújtotta a kezét Alec Kate felé, hogy felsegítse. Az étkezőben is kihúzta neki a széket, csak azután foglalt helyet, hogy ő leült.- Kagylóban sült osztriga, az egyik kedvencem...


-Tudom, uram. Jó étvágyat kívánok.


-Köszönjük. Az osztriga afrodiziákum. Tudta ezt, Kate?!


-Igen.-pirult el enyhén Kate, érezte hogy a férfi méregeti.


-Maga is tudta, Nora?- fordult egy pillanatra a szakácsnője felé.


-Nem tudtam, uram...- sütötte le szégyenlősen a szemét a nő.


-Pedig az. Szeretném, ha ma már nem menne haza. Reggel korán kelek és friss reggelit kérek.


-Igenis.


-Remek.- sandított fél szemmel újra a nőre, majd nagyot kortyolt a vörösborából.


Kate nem szerette az osztrigát, pár falatot mégis leerőltetett a torkán, aztán türelmesen várta hogy Alec végezzen a vacsorájával. Lelkileg próbált felkészülni az éjszaka folytatására.


-Nora, megtenné hogy elkíséri Bonny kisasszonyt a vendégszobába? - szólalt meg Alec kis idő múlva.


-Igen. Jöjjön.


-Egy pillanat! A mobiltelefonját tegye ide.


Kate kikapcsolta az iphone-ját, majd letette az asztal szélére. Alec ezzel elvágta a külvilágtól, Mike-tól, a szüleitől, mindentől.


-Mostmár mehetnek...- mosolyodott el a férfi és mint aki jól végezte dolgát, folytatta az evést.


Kate szobája kicsi volt, de nagyon izlésesen volt berendezve, itt a krémszín uralkodott. Az ágyon egy rövid levélke várta, ami arról biztosította, hogy minden az övé, amit a szekrényben talál. Kíváncsi lett, gyorsan le is ellenőrizte, miről is van szó pontosan.


Alec nyilván érdeklődött Mike-tól a méreteit illetően, mert csupa M-es méretű holmi lapult a szekrény mélyén. Nem véletlenül kérte hogy csomagot ne hozzon magával, mert esetleg még olyan ruhája is lett volna, amit szívesen viselne... Merthogy ezek az új hálóingek leginkább egy utcalány repertoárjába illettek bele.


A szobához tartozott egy fürdőszoba is, úgy döntött, vesz egy forró fürdőt. Fel akart készülni az elkerülhetetlenre, abból meg nem lehetett baj hogy tiszta akar lenni a nagy esemény előtt....ha Alec türelmetlen lenne, legfeljebb majd a kádban csinálják. Úgyis nagy volt az is, mint minden a házban.


A férfi nem rontott rá, így háromnegyed órán keresztül áztatta magát az illatos vízben hogy aztán belebújjon egy rózsaszín, combig se érő hálóingszerűségbe amiből folyton ki akartak szabadulni a mellei. Ha Alec most kérdezte volna meg hogy mit gondol róla, a perverz disznót az első helyen mondja...


Hanyattfeküdt az ágyon, és várt. Úgy érezte magát, mint egy kényszerházasság nászéjszakáján a menyasszony... De a férje nem jött hogy a magáévá tegye. Csak várt és várt, közben már mindenféle dolgok és pózok az eszébe jutottak, de Alec nem érkezett meg.


Amikor megunta a fekvést, eszébe jutott a telefonja. Nagyon pici esély volt rá, mégis úgy gondolta, talán ott van még, ahová tette. Csak egy gyors üzenetet ír Mike-nak...


Nem hagyta nyugodni a gondolat, így egyértelmű volt hogy megpróbálja. Összefogta magán a hálóinget és elindult a konyha felé.


Már a szobaajtóból furcsa hangokra lett figyelmes. Nyöszörgésre, lihegésre, csattogásra... Valakik szexeltek a konyhában...


Egészen addíg nem akarta elhinni a dolgot, amíg egy árulkodó mondat meg nem ütötte a fülét...


-Kérem, uram!-nyöszörögte hangosan a női fél.


Alec volt az. És a szakácsnő. Hevesen csinálták, erről Kate meg is győződhetett.


Nora a konyhapulton ült szétvetett lábakkal, Alec pedig előtte állt és keményen dugta. Szegény bútordarab recsegett, nyikorgott alattuk, pláne amikor gyorsult a tempó és Nora nyögései egyetlen hosszú, magas hangba fonódtak össze.


Kate ekkor döntött úgy, hogy eleget látott és hallott.


-Kérem, uram, ne!- sikítozta Nora, nyilván attól félt hogy a drága főnöke teherbe ejti, vagy a fene tudja... Nem érdekelte, sietett vissza a szobájába. Még sokáig látta őket maga előtt, mire nagy nehezen álom jött a szemére.


Fényekre ébredt. Hunyorogva húzta szét a függönyt hogy lásson valamit, talán ha egy órácskát tudott aludni. Egy mentő éppen akkor fordult ki az udvarból.


Kíváncsian sietett ki hogy megnézze, mi történt... Alec-et a konyhában találta enyhén megzavarodva.


-Mi történt?!- szegezte neki a kérdést.


-Feküdjön le, Kate...- motyogta a férfi. Volt valami ijesztő a tekintetében.


-Eltört egy tányér.... És egy pohár...


-Ne foglalkozzon vele! Feküdjön le szépen....!- Trenerov lassan kikerülte. Támolygott, mint aki részeg, bár nem volt alkoholszaga. De az biztos, hogy nem volt teljesen magánál.


Kate nem bírta megállni hogy ne szedje össze a szilánkokat amikor a házigazda eltűnt a szeme elől, de amit a kukában talált, az felért egy horrorfilmmel...