Objektív riport

A bulvár tévé kapott egy névtelen telefonhívást, melyben az ismeretlen arról beszélt, hogy az egyik külvárosi tanyán áldatlan körülmények között tartanak disznókat.
A főszerkesztő utasította a híradó stábját, hogy vonuljanak ki, készítsenek filmet, riportot az állapotokról.
Sajz Elek a híres tényfeltáró riporter szerette az ilyen állatokkal kapcsolatos tényfeltáró riportokat. Arról álmodozott, hogy egyszer díjat fog kapni az állatok védelmében kifejtett kimagasló érdemeiért.
Operatőre egy pornófilmezéssel is, foglakozó a légyszartól is undorodó középkorú férfi volt.
A helyszínt hamar megtalálták, hiszen az ismeretlen betelefonáló pontosan leírta a megtalálási útvonalat.
A várost egy erdősáv zárta körbe, az erdőig aszfaltozott úton haladtak, ami később földúttá lett melyet a gépjárművek bakhátassá formáltak. Gépkocsijuk nagyokat nyögött a hepehupás úton, néha beverték fejüket a mennyezetbe, olyankor nagyokat káromkodtak. Előrehaladásukat nagymértékben akadályozta a nemrég hullott tetemes, késő őszi csapadék. A fák kopaszon árválkodtak, leveleikkel az északi szél játszadozott a földeken.

Pár perces lassú autózás után egy tisztásra értek, ahol műanyag fóliából és egyéb kidobott használati tárgyakból egy összetákolt kalyibát találtak. Az építménytől távolabb rossz, rozsdás kerítésdróttal elkerített területen nagy sárban három disznó vígan túrta a talajt és néha játszadozva, visongva kergetőztek. Láthatóan jól érezték magukat, az autó hangjára felkapták a fejüket és kíváncsian, röfögve a kerítéshez vonultak.
Más mozgást nem tapasztaltak, kiszálltak a kocsiból. Sajz kiadta az utasításokat az operatőrének, aki orrát fintorgatva szerelte össze kameráját, és morogta szinte csak magának.
- a tököm tele van az ilyen terepmunkákkal, disznót én csak a tányéromban szeretek látni.
Sajz úgy tett mintha nem is hallotta volna meg beosztottja morgolódását, már megszokta. Szeretett vele dolgozni, mert mindig betartotta a szakmai utasításokat. Alaposan körbenézett szemével átsiklott a kalyibán, majd az elkerített területre koncentrált.
- Figyelj öregem, odamész a viskó oldalához, és onnan filmezed a disznókat. Minél többet mutass a sárról a felvételen, legyen rajta annak a tarka malacnak a sáros oldala, és mutass olyan képet is, amikor a sárban turkál és eszik az állat.

Diktafonját elővette és kezdett belebeszélni a pillanatnyi intuícióit, rögzítette a későbbi stúdió munkára.
- az állatok embertelen körülmények között nyakig sárban turkálva a talajt túrva tengetik életüket.
A brüsszeli törvények nem betartása…!
A disznóól, nem felel meg az Uniós előírásoknak!
Moslékos vályú az ól előtt, pedig a moslékkal való etetést az Unió három éve betiltotta.
Operatőre közben összeszerelt és óvatos léptekkel, nehogy valamibe belelépjen elfoglalta a kijelölt helyszínt. Hűen követte főnöke utasításait, egy nagytotállal kezdett, majd az egyik sáros disznóra közelített, melynek farkáról lógtak a sárdarabok. Láthatóan az állatot ez nem zavarta, mert kíváncsian röfögve a kerítéshez ment és nézte az idegenek mozgását.
Pár perc alatt elkészült a kért felvételekkel, majd Sajz-hoz fordult.
- Ne csináljak a kalyibáról egy képet?
- Hagyd a fenébe, a disznókkal foglalkozunk!
Váratlanul a háttérben megreccsent egy ág. Mindketten odakapták a fejüket. Egy rongyokba öltözött emberhez hasonló, szőrös, ápolatlan valami közelített feléjük. Hátán egy zsák, kezében egy műanyag kanna, benne színtelen folyadék, gyaníthatóan vizet hozott benne.
- Jó napot kívánok, köszönt rájuk. Majd amit hozott a kalyiba mellé tette.
- Mi járatban uraim?
Sajze meglepődött, sehogy sem fért a fejébe, hogy ez az embernek látszó valami ilyen udvariasan szólította meg. Zavarodottságát palástolva, nekitámadt az idegennek.
Maga kicsoda és hogy kerül ide?
A jövevény változatlan nyugalommal és tisztelettel válaszolt.
- Gál Péter vagyok, olimpiai bajnok, ha még emlékszik rám az úr. Az meg, hogy, hogy kerültem ide? Az egy hosszú történet, ha van idejük, elmesélem.
Az operatőr óvatosan megmozdította kameráját és a két beszélgető felé, irányította.
- Nem emberi sorsokat jöttünk filmezni, a disznók áldatlan tartási körülményei miatt kaptunk bejelentést. Magáé ez a falka?
- Enyém és ez a kis kunyhó is, miután az utcára kerültem, jöttem ide a maradék pénzemből vettem három kismalacot, azokat nevelgetem. Most is kukoricát voltam gyűjteni a határba. Egyenek szegények, talán le tudom őket vágni a téli hónapokba és árulni is, tudok a hasonszőrűek között.
- Ember! Már mondtam nem maga miatt, hanem a disznói miatt vagyunk itt.
- hogy lehet ilyen mocsokba állatokat tartani, nem betartva az előírásokat?
Ezek a disznók nagyon jól érzik itt magukat, ez a természetes közegük, jött a válasz Gál felől.
Szépen gyarapodnak, ezek nem esznek tápot csak természetes anyagokkal, etetem őket.
Kinek vannak útjában az én állataim? Nem ártok én még a légynek sem! A malackáim meg senkit nem zavarnak.
De nem tartja be jóember az előírásokat, így ilyen körülmények között nem szabad állatokat tartani. Ezt maga nem tudja?
- Nézze uram, én leszarom az előírásokat, ahogy engem is leszartak, amíg pénz volt bennem használtak majd eldobtak, megsérültem hosszú kórházi kezelések a pénzem, felemésztették, s miután nem tudtam kifizetni a számlákat, kilakoltattak. Valahogy csak meg kell élnem, ha már egyszer apán és anyám úgy döntött, megcsinálnak!
- Már mondtam magának mi a disznók tartása miatt jöttünk! Az nem érdekel minket, hogy miként szarta el az életét.
- Rendben van uram, akkor most távozzanak, ellenkező esetben a kutyát uszítom magukra.
- Kutya? - nincs is kutya, arról nem szólt a bejelentés. De ha tévednék, kíváncsian várom a kutyát, vajon milyen körülmények között van az-az állat?

Gál füttyentett egyet. A viskóból egy nagy testű korcs dugta ki a fejét, majd komótosan elindult gazdája felé. Szemét le sem vette Sajz-ról, mikor elérte őt morogva megállt előtte.
- Nyugi Élet, ül!- jött a parancsszó.
A kutya leült, okos szemét gazdájára meresztette, várta a további utasításokat.
Sajz a kutya láttán kissé berezelt, intett az operatőrnek, hogy menjenek. Bepakoltak a kocsiba majd beszálltak. A leengedett ablak mögül visszaszólt.
Azt tudja, hogy ebből a beszélgetésből riport készül? Az esti híradóban bemutatjuk az itteni körülményeket is.
Gál Péter csettintett az ujjaival a kutya ugatva támadóállást vett fel és nekiugrott a kocsinak.
Sajz gázt adott és sietve elhagyták a tisztást.
Stúdióba érve, nekiálltak az anyag összevágásának. Közel kétórai munkával olyan anyagot vágtak össze, hogy elégedetten dőltek a forgószékükbe.

A Bulvártévé esti híradójában leadták az anyagot. A bemondónő felháborodottan mondta.
Névtelen bejelentés alapján a város határába egy eldugott tanyán riporterünk ismét talált állatokat, melyek tartási körülményei nem felelnek meg az Uniós előírásoknak.
Munkatársaink forgattak a helyszínen és miután G. P meglátta őket, kutyát uszított rájuk.
Riportfilmünket megmutattuk Humánus Állattartók civil szervezet vezetőjének, Animal Blanettnek, aki felháborodásában azonnal felhívta a KÖJÁL-t az illetékes minisztériumot a NÁTO-t, a CENTO-t és a brüsszeli bizottságot. Minden hivataltól, szervtől ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy az állatokat negyvennyolc órán belül elszállítják, egy az UNIO-s előírásoknak megfelelő állattartó telepre.
Másnap a Nemzetbiztonsági Hivatal szuper titkos ügynökei észrevétlenül körbevették a tanyát a hajnali szürkületben.

Gált, ki ellenállást nem tanúsított, megbilincselték a kutyát kábítólövedékkel hatástalanították. A disznókat az előírásoknak megfelelő légkondicionált kamionnal elszállították. A kalyibát a vezető bulvártévé egyik stábja eltakarította! A környezetet szennyező objektum témájával az esti híradók tele voltak. Egyöntetű vélemény volt, hogy az elmúlt húsz évben ilyen rossz körülmények között nem tartottak állatokat az országban.
Gált a rendőrség kiengedte, mivel nem állt fenn a szökés veszélye. Kábultan reményvesztetten kódorgott a város zsúfolt utcáin. Lement az aluljárókba ahonnan pillanatokon belül elüldözték a régi hajléktalanok, mondván, ne rontsa az ő pozíciójukat. Elment a stadionhoz, ahol valamikor tömegek ünnepelték. Megrázkódott, talán akkor vette észre, hogy a hó elkezdett esni a szél felerősödött a stadion lépcsőin pihékkel játszadozott a szél.
Beesteledett, nem tudott hová menni, keresett egy szélvédett sarkot és összekucorogva behúzódott. Gondolatai a kalyiba környékén jártak kedvenc kutyája Élet jutott eszébe. Ilyenkor mindig összebújtak úgy melegítették egymást. Már ő sincs, azt sem tudta hová vitték.

Lassan elszenderedett, álmodott, egy meleg otthonról, egy feleségről és gyerekről. Mosoly ült ki az arcára, boldog volt. Később talán órákkal a szendergés után, egy mély soha vissza nem térő álomba zuhant, lebegett majd egy fényes út után egy sötét verembe ért. Már nem fázott a mosoly ott maradt az arcán, de Ő eltávozott a végtelenbe.
A másnapi újságokban megjelent egy kicsiny cikkecske.
Az idei tél első fagyhallottja a hajdani olimpiai bajnok Gál Péter. Mint ismeretes a közelmúltban a hatóságok eljárást indítottak ellene, szabálytalan állattartás vétsége miatt. Temetéséről később intézkednek.

Sajz Elek elolvasta a hírt, leejtette az újságot. Érezte élete nagy lehetősége előtt áll.
Képzeletében egy dokumentumfilm képei peregtek. Már a címét is tudta: Tragikus élet. Kezébe vette a telefont izgatottan, hívta az archiválókat. Rövid csengetés után, felvették a vonal túloldalán a kagylót.
- Szia öreg, Sajz vagyok! Van valami anyagunk Gál Péterről, az olimpiai bajnokról?