Nothing else matters

Éjszaka... Tengerpart... Sötétség... Hideg szél... Rajtam pulóver, kezemben a papucsom. Ki-kihúzódó hullámok simogatják meztelen lábamat. Fázok.
A tenger sötétkék vize... Mintha a lelkivilágomat látnám. . . Zord világomból kiutat keresek. A boldogság, szerelem, gyengédség után kutatok már mióta...
Ez minden vágyam... De hiába... Tudom jól. A tenger kisodor egy gyönyörű kagylót. Lehajolok, hogy felvegyem, de visszahúzza magával, és követem tekintetemmel. Furcsa kép jelenik meg a vízben. Egy zavaros kép... Fiú és kislány. Futkároznak, kergetőznek, játszanak, kézenfogva sétálnak, lányka pirul, fiú odahúzza magához és megcsókolja...
Elkapom a fejem, könnybelábad a szemem... IGAZSÁGTALANSÁG !!! - üvöltöm a síri csendbe... Megindulok ismét az utamra szememben a hajammal.
Itt - ott néhány kődarab hever a homokrengetegben. Egyben sikerül is elesnem... Épp tápászkodnék föl, mikor egy lábat pillantok meg a szemmagasságomban... Nyelek egy nagyot és felülök, felnézek. Egy fiú áll előttem... - IGEN! EZAZ! MEGTALÁLTAM! BOLDOGSÁG! SZERELEM! - De hogy ezeket miért gondoltam akkor. . . Máig se tudom - rámmosolyog... Én csak ámulok és olvadok... HÉ ! Kezd elmosódni. Gyenge ujjaimmal kapkodok utána, hátha egy kis darabkát megtarthatok belőle... De eltűnt, mint a kámfor... Szertefoszlott maradék hitem is...
Arcomat a homokba temetem, és sírni kezdek... Kéz a homokba teljes erővel… - ROHADJ MEG ! - Ordítok teli gyűlölettel, mégis bánatosan...
Eszembe jutott az utolsó barátom... Hogy gyűlölöm még mindig... Még mindig kínzó fájdalom kap el, ha az utolsó összefutásunkra gondolok...
Tisztán emlékszem... " Barátom bulizni ment a haverjaival, nekem meg sétálni támadt kedvem és elindultam. Menet közben egy csapat fiúval találtam szemben magam. Akkor még nem gondoltam semmi rosszra... Azt hittem, áttörökrajtukminekizguljak ? De nem így lett... Nem engedték... Körbekerítettek, felhoz szorítottak... Egy mondatot hallottam: Enyém a kiscsaj ! - és egy csávó tűnt fel előttem... Orromat megcsapta az alkohol undorító szaga… Elfintorodtam... Nem tetszik valami, Édes? - vágta a képembe a büdös leheletével... És hátrafeszítette a fejemet a hajamnál fogva… - SSSSZ - Mondtam halkan... A haverjaira nézett és felémbökött egy gúnyos mosollyal... Ment le a sliccem vele együtt a nadrágom. . . Benyúlt alám... Nem esett jól az érintése... Kifejezetten durva volt. Könnyes szemekkel könyörögtem, hogy engedjen már el menni... De csak jóízűen nevetett... Élvezte.

Le az ő slicce is... És mielőtt benyomta volna... - NA MA KIT DUGOK MEG ? KIT SZEREZTETEK? - kérdésnek hála elfordul tőlem az erőszakos srác, és másik jött helyébe... Ránéztem... a... BARÁTOM VOLT ! ÉRTITEK? A BARÁTOM !... Szótlanul álltam, mintha gyökeret vert volna lábam... Csak néztem őt... Odaléptem... VÉGE ! - toltam ki a számon ezt a szót... Fájt... Félre löktem és futásnak eredtem... Nem tudtam hova megyek... Csak futottam... Kerestem a választ a MIÉRT-re... Úttest... Semmi szétnézés... Dudaszó... És paff... Kocsihorpasztás... Földönfekvés vértócsában... Mentősziréna... " - De most mégis itt vagyok... Még mindig kutatok... Annyit már tudok, hogy hiába... És? Csakazértis keresem... Fuvallattal... - Sose. . . Érted? SOSE ADD FEL ! - felirat repül elém és száll tova amint elolvastam. . . Érzések: erőt kaptam... Kitől? Odafentről... Miért? Hogy újra harcba álljak... És ezt is teszem ! Szökik fel a nap a látóhatáron és vele együtt szállnak el a problémák... Isteni érzés... Leírhatatlan.

A felirat helyettem szőtt terveket zavaros fejemben, hozott nekem életkedvet, és határozta el bennem, hogy keresni fogom az idegent, ha belepusztolok akkor is... minden tervem megvalósulni készül ! - örülök magamban.
De egy szikla... Egy szikla és elesek... Fejem a társába csapódik bele... És láss csodát, az IDEGEN ! De lehunyódik szemem... Mikor újra kinyitom... Megint őt látom... De már egy kórházban... Mosolygok rá... Mert tudom, hogy... BOLDOGSÁG, SZERELEM, GYENGÉDSÉG ! megtaláltam kutatás nélkül ! Azt súgom az idegennek: szeretlek...
Majd lezárom szemeimet örökre... De immáron boldogan...