Takard el szemed, s lásd az időt a messze
kipárolgó leheletet. Anyagoknak képeit, valahol a
naprendszer távolából, az űr hatalmasának parittyájából
kirepülő kométa fénylő nyalábját. Pont a Földre néz tekintete,
mikor elhalad mellettünk, a lyukacsokkal teli, sziklás húsgombóc orca.
Integetve jelzi fúvókás tenyerével műholdjainknak, " figyelünk bennetek "
Éppen érzésektől remegő hangoknak esős
görcseit tolmácsolja. Lángoló házakban jajveszékelő élet hörgőin
szálkaként megakadó fojtogató levegőt. Lángrobbanás. Itt az idő!
Jegyezd meg! Az arcok gondterhelt
vezetékein csüngő, hihetetlen szavaknak kusza
marokkóját, mert az elhajlott héjaknak, sávoknak
a leplezetlen mimika rajongása szab határt. Halál.
Várj! Még egy lélegzetig, s jön a friss stoppos.
Kapcsolásodra vár. Pislogó szemek jelzik az oktalan
pózváltást. A Jogász. Csatlakozol új hírvivődhöz, fejben klikkelsz a megosztásra.
Kurzorod az élettelen pacában veszteglő, céltalan pittyegő nyilacska. Lázba hoz az
új vendég s a régit mellőzöd, de mindkettő belőled született anyagtalan tény. Ikrek?
S önzést színlelve tusakodnak egymás iránt, hogy ki
a fontosabb, az ördög vagy angyal cégérének rangja, s a végtelennek látott sorban, mégis egyszerre kérdezik buzgón, nagy hanggal tőled. Merre lesz a séta?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Mkor abszolútszétthullotszilánkokból látom, csak egy állatság ide írni.
Frissen vágott fű illatát hordozza az őszi szél. -Vajon most nyírtak füvet utoljára idén?-gondolkodok el. A part sötétségét néhány lámpa töri meg, épp annyi fényt adva, ami romantizálja az összképet vagy csak ennyire futja az önkormányzatnak.
Hozzászólások
Pavlov ·
wat