Negatív kocka

Takard el szemed, s lásd az időt a messze
kipárolgó leheletet. Anyagoknak képeit, valahol a 
naprendszer távolából, az űr hatalmasának parittyájából 
kirepülő kométa fénylő nyalábját. Pont a Földre néz tekintete, 
 mikor elhalad mellettünk, a lyukacsokkal teli, sziklás húsgombóc orca.  
Integetve jelzi fúvókás tenyerével műholdjainknak, " figyelünk bennetek " 
Éppen érzésektől remegő hangoknak esős
görcseit tolmácsolja. Lángoló házakban jajveszékelő élet hörgőin
szálkaként megakadó fojtogató levegőt. Lángrobbanás. Itt az idő! 
Jegyezd meg! Az arcok gondterhelt
vezetékein csüngő, hihetetlen szavaknak kusza
marokkóját, mert az elhajlott héjaknak, sávoknak
a leplezetlen mimika rajongása szab határt. Halál.
Várj! Még egy lélegzetig, s jön a friss stoppos.
Kapcsolásodra vár. Pislogó szemek jelzik az oktalan
pózváltást. A Jogász. Csatlakozol új hírvivődhöz, fejben klikkelsz a megosztásra.
Kurzorod az élettelen pacában veszteglő, céltalan pittyegő nyilacska. Lázba hoz az
új vendég s a régit mellőzöd, de mindkettő belőled született anyagtalan tény. Ikrek?
S önzést színlelve tusakodnak egymás iránt, hogy ki
a fontosabb, az ördög vagy angyal cégérének rangja, s a végtelennek látott sorban, mégis egyszerre kérdezik buzgón, nagy hanggal tőled. Merre lesz a séta?