Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.<br /> Majd kikapcsolta...
Szűz (és nem annyira szűz) lányok és fiúk áldozati oltáron, kereszten, vesztőhelyen vagy egy...
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
Friss hozzászólások
Gábor Szilágyi: Akinek ráadásul saját kecoja v...
2024-06-17 07:44
The reál Kagemusha: 18 éves lánynak van egy tíz év...
2024-06-16 17:21
Rémpásztor: Némi irónia volt ebben, valójá...
2024-06-15 22:00
Titti26: Ezek szerint ami neked jó, az...
2024-06-15 00:17
Rémpásztor: Ha neked nem lesz meglepő a vé...
2024-06-14 10:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Mihály Laci: KOLÓNIAÉPÍTÉS A BÉTÁN

             KOLÓNIAÉPÍTÉS A BÉTÁN
                             1.rész
 
Űrhajónk, hatalmas és  "betonbiztos" ürvárosunk megérkezett. Beállt a Béta bolygó körüli pályájára. Mint új világunk egyik holdja, fog ezután keringeni a Béta körül. Innen kell majd leszálló kompokkal lejutni a kitüzött területekre. A Kolumbuszon eufória uralkodott, csodás érzés töltött el mindannyiunkat. Felfokozódott a buli... )). Lenyügöző volt a bolygó. Innen már jól látható lett, nemcsak animációkat elemeztünk.  Ragyogó kék vizek, sok nagyobb és kisebb sziget, több kontinensszerü szárazföld. 
Nagyobb volt mint a föld, a légkör és a gravitáció nagyon hasonlitott régi világunkra. Egy hónapig keringünk, megfigyelünk, leküldünk különböző apró kémdrónokat, jönnek majd a videók, hangok és kőzet, valamint növénydarabkák. Mondjuk nem mi kapjuk ezeket a feladatokat, de tudtunk róla. A szaporodási feladatainkat a barátaimmal hüségesen végeztük. A hazánkért, a földi  élet folytonosságáért, amúgy is feláldoztuk volna magunkat. Csak az első orosz lány hiányzott egy kicsit... Azóta sem tudok róla semmit.  Jól mondják az első "benyomás" életre szólhat.
Éva a földön megbarkácsoltatta magának az. " énemet",  a tökéletesen hasonlitó klónomat.   Két hét döbbenet után, lehiggadtam,  jól elvoltam a következő képzéseimmel, és a rám rótt brazil gyönyörü hölgy elmondta, miért vállalta hogy 3 gyermeket ad az új világnak.  Kommunikációs szakember lévén csoportoknak tartottam értelmezéseket, filmeket mutattunk be a Bétáról érkezett anyagokból. Először hosszasan értelmeztük hasonszőrü kollégákkal, és pszihológusokkal, majd utána ment az egyszerüsitett, kellemes megnyugtató magyarázat a sokszáz hallgatómnak. Mint vártuk a Béta jó légkörrel rendelkezett, alapos próbák után megindulhat a szabad légzés. A növénynek nevezhető dolgok, furcsán mozogtak, nagyon abszurd formájúnak és szinűnek látszódtak. Mozgó lényeket szinte nem is láttunk a kompok- dróncsodák térhatású videóin. A tenger csendes, de olykor hatalmas a fodrozódás és hatalmas hullámok jelentek meg rajta. A speciális kémdrónok egyre több helyről készitettek filmet ezeket először a szakembereink értelmezték, utána került hozzánk, a kommunikációsokhoz. A kolóniáknak kinézett óriásszigetek felett 50 - 100 m-el repültek, vették a terepviszonyokat, a folyókat, a növényzetet. A növényeknek gondolt valamicsodák nagyobbakra nőttek mint a földön. A szivárvány minden szinében pompáztak de persze a zöld szin is ott volt közöttük. Ahogy közeledett a drón a fákhoz, azok szinte pillanatok alatt összegubóztak a negyed méretükre. Sürün bejárták a drónok a Kolónia szigetét, fák között cirkáltak, a tisztásokon leszálltak, várakoztak, szemmel kivehető lényeket nem láttunk. Mivel az ideiglenes lakhelyek a tengerpart közelébe voltak tervezve, ezeket a csodás sziklákat és a csodásan hullámzó óceánt sokszor megfigyelhettük, de majd az élőbeni ismerkedés lesz az ámulatos. Az élőlények vagy nagyon ügyesen elbújtak, vagy az óceán mélyén lakhattak  a Béta lakói. Megindultak a "fürt" szerelők, és felépitették a csodálatos egyszerüséggel müködő, mégis stabil mini garzongömböket. A kolónialakók biztonságban lehettek, előlényektől, viharoktól, ismeretlen virusoktól. Elkészültek a lakó szőlőfürtök, leereszkedtek a kompokkal a technikaiak, a biológusok, és az első tesztlakók. A technikaiak megkeresték a legjobb épitőanyagokat, a biolósok elsőre nem találtak virusokat. Megépültek az első nagy szárazföldi épületek, mühelyek gyártóhelyek. A biolóusok ehető növényeket gyümölcsöket kerestek, valamint megkezdődtek a földi alapvető termények, állatok, termesztése, ill. tenyésztése, mind klónozással mind természetes uton. 3 hónap múlva készen állt az alapkolónia, Bétaváros tárt karokkal várta az első kettőezer telepest. Ez progresszivan felgyorsitotta a kolónia épülését, ugyhogy rohamtempóban épült a város, a termelő és tenyésztőhelyek egyre másra bujtak ki a Béta bolygóból.  Örömünkre madarak bújtak elő, kicsitől nagy méretig, kinézetük, elképesztő szineik élményszámba mentek, és ami megdöbbentette a biológusokat, rendkivül barátságosak voltak, es ugy csiviteltek sikitottak, fütyültek, szembe az emberrel, hogy borzongató volt. Ugyanis mintha beszéltek volna hozzánk, persze ez csak egy gondolat volt. A szelek esők igen kiszámithatatlanok, de az első 5 hónapban nem okoztak ijedtséget. A levegő kicsi hozzászokással nagyon jó volt és tiszta, igen megérte a 100 éveken átivelő kutatás, hogy hasonlő élőhelyet keressünk mint a föld. Túl szép volt ez a világ, nagy volt az öröm, közben már a földre a hipertéren keresztül, 4 év alatt tudtunk akár 1 órás jelentést is küldeni. Igen ám, de a földön aki nem kapott fiatalitó kezelést (hát rengetegen) azok már meghaltak, az 50 év múlva élő generáció kapta az üzeneteket, meg akik éltek még a régi világból. Az lesz majd az érdekes amikor megjön a válasz, láthatjuk a boldog ünneplést, talán szeretteinket, na és az orbitális tudomány és technikai fejlődést. Mert ugye a földön, a nagy számok törvénye alapján, meg a korlátlan eszközi háttér miatt, biztosan jóval előttünk járnak technikailag. Mondta is nekem a brazil lány, hogy otthon már biztosan tudnak teleportálni. Én mint kommunikációs még jó ideig maradok a Kolumbusz ürvárosban, majd  csak az utolsók között szállok le Bétavárosba. De nem is baj én nagyon szerettem itt lakni, mindenem megvolt, haverok buli szamba. Néha beléptem a virtuális valóságtermekbe, ahol elutaztam bárhová, mondjuk Hawaira, vagy a dédelgetett kedvenc helyemre a Balatonra. Még a finom homokot is éreztem lábam alatt. Az űrváros még hosszú évtizedekig fog keringeni a Béta körül. Egy jó állomás, és biztonsági lakhely is. Jó megfigyelhető volt a Kolumbuszról a Béta csillaga, valamint a 2 holdja is. A Bétán 1 nap kb 30 óra, a hőmérséklet - 20 és +40 C fok között ingadozott. Hát igen ugy 400 év kutatása hozta el nekünk uj világunkat.  Az már letisztult tudósaink agyában hogy hasonló élethelyzetben, találhatunk majd hasonló lényeket mint a földön. A brazil lány mondogatta, de csak az érzéseire hallgatva, hogy figyeljük meg a tengerekben a legértelmesebbek a "delfinida szerű" lények lesznek. Akkor még jókat nevettem ezen... Viszont sokunknak fejtörést okozott hogy a szárazföldön a madarakon kívül nem láttunk fejlettebb életformákat. Ám bárhol dolgoztunk szinte közelről hallottunk olyan" cserregésszerü" hangokat. Mintha valakik figyeltek volna, vagy éppen hozzánk, vagy rólunk beszélnének. Ám borzongató volt hogy nem láttak embereink senkit....
                           
                          *****
ISMERKEDÉS ÚJ BOLYGÓNKKAL. 
                     2.rész
 
Felpörgött a telepesítés. A Béta bolygó legnyugisabb tengerparti részére, iszonyat gyorsasággal  betelepültünk. Jöttek mentek  a leszálló kompok. Ugye minnél több emberünk , androidunk került le a Kolumbuszról, annál gyorsabban haladt a kolonizáció. Még nem tudhattuk mennyire stabilak az időjárásbani és biológiai viszonyok, de az eddigi elemzések és a mostani élő megfigyelés  biztató jeleket adott. Azt észrevették  már Bétavárosi embertársaink, hogy a normál talaj  puhább, mélyebbre süllyed a
talpunk alatt a "Béta". Furcsa volt hogy az elrúgott kavics picit lomhábban, lassabban ért "földet" (Bétát) mint otthon,... olyan lassitott felvételesen.    Ahh,... ez a gravitációk külömbségéből adódik. - mondtuk, szinte tudományos vizsgálatok nélkül.  Viszont a nagy szelek(- jó mély alapozás volt ugyan-) de igy nem is rongálták az épületeket jobban  mint vártuk.    Ám egy 2 m magas  kerítést  könnyedén átugrott a tornából gyenge magyar, Piroska is. Ezt egy barát videoüzijéből tudom. Na ő volt az a lány aki csak plasztikfalon keresztül volt hajlandó, nemzeni. Hú de cikizték érte..)) Ez annyiból állt hogy élethü, a férfi oldaláról izgató női alaknak látszó, de kb  fél cm vastag szilikonburok mögé  bújva,( csak a "kis csodavölgyét" hagyta szabadon) ,  hajtotta végre szerződésben vállalt, emberiségért tett feladatát.  Így tulajdonképpen nem is látta, nem is érezte ki van a a túloldalon, (szinte mintha egy másik szobában lenne)  csak ott alul volt egy kis varázs.)) Piroska amúgy is emberi hibába esett. Hosszú idő után jött rá hogy egy jóképü androidba  szerelmes.  Terjengett is legenda, amikor a droidlaborban fontos okból  átalakitották, és  jajj,   ezt a szép robotfiút
vágógéppé programozták át, Piroska nagy szerelmét. Kezei helyett gyémánt keménységű korongot szereltek rá.   Morbid helyzet,... sírt a lelke, de ezután  csak óriás flexként láthatta  viszont volt szerelmét, aki akkor már csak egyszerű, de preciz munkarobot lett...
... Az óceán mélyére" látó", okos négyszemélyes drónokkal szálltak társaink a nagy kék viz  fölé. A kiszámítható hullámok fölött úgy 5 m el repültek nagyon kis sebességgel.   Alattuk a  sokezer m- es méységig látták a  mozgásokat,  lényeket, növényféléket. Egy nagyon szuper radarféle valami volt ez, ami az észlelt élőlényeket rajzolta ki  a monitoron, először csak alakban, majd ha kértük, a visszavert jelek alapján, - úgy tudtuk-
élethüen, - szinesben.  Én nem tudtam pontosan az elvét, de sokféle sugarakat lőtt ki a műszer és ezeknek, az  élőlények által visszavert adataiból alkottak csodás szines képet .     Az óceán kutatását feltérképezését  a kolóniavároshoz közeli tengerrészeken kezdték legelőször. 
Megborzongtak, szinte ledermedtek felfedezöink amikor  úgy 10 napi cirkálás után, úgy 20 km re a bázistól, a "lyukacsos gömbszigeteknél" repültek.
(Ezek a vizből kiálló félgömbszerű  olyan 50 m átmérőjű fehér sziklának látszódtak teli lukakkal)  Gyönyörü idő volt, úgy látták viszonylag csendes a vizfelület.  Ekkor a drón kb 6 m-el repült a viz felett.   Hirtelen hullámhegy indult el, a repülési irányukkal párhuzamosan mindkét oldalról. Már egész közel értek a hullámhegyek amikor belőle nagyméretü "kék kicsit rezgő, élőszerű valamik" emelkedtek a magasba. Teljesen szabályos vonalban, a dróntól 3m- re. Minden mozdulatuk összehangoltnak tünt, de látni lehetett hogy mozognak.   A drón repülési magasságában vizszintesbe fordultak és haladtak együtt a térképezőkopterrel.  Most is volt természetesen a drónon emberi kiséret, akik a monitorokon, és az ablakokon át is rémülten figyelték a szigorú "dolgokat".  Szinte teljesen együtt haladtak velük. Később Iván a tengerbiológus igy mesélte:
"Jött a kék hullám, amit már messziről sokszor láttunk, mindig csodáltunk, most ott volt mellettünk.   A közelünkben szinte kiugrottak belőle a" nagy halszerű kékek", de olyan feszesen, szabályosan mint a katonák. Kivert minket a veriték. Egymagasságban repültek, és szinte úgy intőn, kivezettek minket a "lyukacsos fehér gömbszigetek" légteréből.   Aztán amikor már jó messze voltunk, akkor a kékek csodálatos pontossággal, és egyszerre, vissza ereszkedtek a tengerbe. Ott hullám képződött, és ez a pezsgő hullám párhuzamosan, most kétfelé eltávolodott tőlünk. Tudtuk, kitessékelve  voltunk, a  "Lukas gömbök" térségége tilos, irányunk már ugymond mostmár hazafelé vezetett, a Bétaváros felé.  Huuuu...ez kemény döbbenet. "....
 
...ujabb két hónap múlva már egyre fogytunk a Kolumbuszon. Szinte már csak ezren élveztük a szuper űrvárosunk luxus pihenési lehetőségeit, és a remek képzéseit. Aki maradt fenn, olyan müszaki újdonságokkal ismerkedett meg, olyan új tudományokat tanulhatott, hogy a lélegzete is elállt. Én is tanultam, új eszközök használatát tanultam, ezeket természetesen  csak virtuálisan. Hiszen a földről a hipertéren át érkezett csodák fizikailag sajnos nem érkezhettek még meg, (hisz a teleportálás nincs kész) de majdnem,  ugyanis müködtek viszont nagyüzemben, a földről hozott tárgynyomtatók.  A megérkezett ragyogó technó programok a szuperprintre küldve,  sokféle kimagasló minőségű plasztikból, csodafémből nyomtatták ki az alkatrészeket, tárgyakat. 
Ötven év nem nagy idő, de rá kellett jönnünk, a mieink otthon már, a  földön, jóval előbbre tartanak. Hát igen, átaludtunk 50 évet, de az otthoniak nem  aludtak, nem tétlenkedtek. 
Fejlesztettek, de megöregedtek, meghaltak. Vagy kezelést kaptak, és igy 1/4 ére csökkent az öregedésük sebessége. Fejlesztéskidolgozó, gyártó hiperüzemek lettek, a  Kolumbusz felszabaduló termei terei. IIyen közegben és hangulatban éltem én és  régi kommunikációs barátom Hunor is a Kolumbusz lakóvárosában. Mivel sok garzon felszabadult a Kolumbuszon, közelebb költöztünk a "tengerparthoz  és  a varázsos utazóhangárokhoz".  Hunorral együtt közösen szoktuk nézni a Bétáról jött üzeneteket,
tudósításokat, vagy videohívásokat, nem titkolt élőkamerákat. Ha módunk volt rá a "teleport" teremben.   Ritkán néztem fontos dolgokat a szobámban, még kevesebbszer a telómon. Ugyanis sokkal  nagyobb élményt, valósághü térhatást adott a teleport "nagymonitorja" . Monitor? Már nem képernyő volt, mint száz évekkel ezelőtt, hanem pld. a miénk egy 2 méter hosszú, szögletes vizszintes 7x7 cm-es rúd, gombokkal, a tetején középen végigfutó  kb 5 mm es nyílással. 
Na bekapcsoláskor ez lőtte ki elénk  a gyönyörű valóélményes képet. Folyamatosan kaptunk történéseket a Bétáról. Úgyhogy képben voltunk teljesen. Leginkább az építések, és az ottani kislények tetszettek érdekeltek.   Nagyon felszaporodott már Bétaváros emberlétszáma, ultragyorsan haladtak az építések, kutatások. 
Egyszer csak mutatják nekünk a megépült  szülészeti blokkot.  Csuda modern dolgok, csinos terhes hölgyek, vizsgálatok, minden.   Egyszer csak feltünt valami.  Azaz valaki.!  Sétáló, fiatal mosolygó nagyon csinos kismamák, orvosok tűntek fel a filmben, egyszercsak meláttam Kátyát, az orosz lányt... 
Kivert a veriték... , igen ő az.   Hát igen, ahogy számoltam itt az ideje, szülni fog. Vele, "mély benyomással" teljesitettük  alaposan(.!!) túl, hónapokkal ezelőtt a nemzési, szerződött feladatunkat.))  Vert a szivem, Hunor megértőn nevetett. Jajj minnél hamarabb Bétalakó akarok lenni.!... 
                          ***                                     A LÁTHATATLAN LÉNYEK
3.rész
 
Már csak ötszázan voltunk a Kolumbuszon. Javarészt üzemeltetők, informatikusok, csillagászok és Béta megfigyelők. Az informá- ciók az anyaföldünkről már nagyon gyorsan megjöttek, de igy is szinte 2 évig utazott az adat a hipertéren keresztül. Ez nagyon boldogító érzést  adott,(hiszen a még élő ismerőseinket is) láthattuk, de rettentően hasznos az új gyártási technológiák hajszálpontos érkezései miatt is. A Bétára rengeteg tárgynyomtatót vittünk le, de itt is maradt fenn nálunk  sok csodanyomtató. A Kolumbusz űrváros szinte már egy védelmező, megfigyelő őrszem, információközvetitő müholddá vált.  Műhold?   Ez egy szuper luxus komplexum. Én nagyon szerettem.  Mostmár javarészt az élelmiszerek a Bétáról jöttek. Sok fantasztikus ételt is megismerhettünk, már az új világunkban lelt alapanyagokból .  A hatalmas Kolumbuszon sok helyiségben ugye  ficánkoló súlytalanság állt fenn,  de a közösségi terek, pihentető avagy kondicióápoló - fenntartó nagy csarnokokban, mesterséges gravitáció állapotát élveztük. 
Az égbolt illúzió, a tengerpart látvány, a városrész hangulat csodáját már nem sokáig fogom bámulni, hiszen egy- két hónap múlva megyek le a Béta bolygóra.  Véget ér itt a feladatom.  Sok emberbe öntöttem lelket a leköltözésük előtt, bár titokban persze én is teli voltam aggodalommal, kérdésekkel.  Már az űrvárosban fenn , szinte végkifejletben volt a régi világunk, anyaföldünk, "örökifjú" kezelésének módszertani átvétele. Az erre rászakosodott tudósgárda már majdnem célba ért, nemsokára megkaphatják a fiatalon tartó kezelést akiknek ez fontos, vagy ha az új Béta bolygónk számára fontos  valamely kurrens személy. Rengetegen akarták a normál hosszban, természetes régi mederben leélni életüket, nem vágytak az új  és újabb gondokra, élethelyzetekre, kihivásokra,  sokszor szomorú csalódásokra... Még én sem döntöttem el hogy akarok-e 60 évvel tovább létezni....)))) 
Egyenlőre most még, olyan 20 év plusszban gondolkodtam.   Így morfondiroztam, vívódtam, okoskodtam magamban. 
"Ami hasznos tudásom lett az évek alatt, valamint a fontos emlékeimet, úgyis letölthetem az" agyba" a memóriatárba."   Szerintem a mi emberi genetikánk igényli is, hogy egyszercsak a pihentető, üres, végtelenbe essünk.   Hmmm... 
Ez ugye a halál,  de én csak végtelen pihenésnek "VÉPI" nek hivtam ha csevegtünk barátaimmal. 
                                     *
Elkápráztató szintre emelkedett a földünkön, az eltelt már lassan 51 év alatt a VIVA. A régi nevén virtuális valóság szinte 100 %osan  életszerü, valóságszerűvé vált . Egy tökéletesen.müködő
 "fanta " szemüveg kellett hozzá, ez volt a legjobb módszer a VIVA-ra. Ezt használva térben , az életszerű valóságában érezhették magukat a földi erre érdemesültek.  Pld. virtuális kutatóúton, űrutazásokon vettek részt,  bejárták a föld a hold legszebb helyeit, érezték a hőmérsékletet, az illatokat, még dönthettek is látószögükről, a tuti látványokról.  
Igen ők 51 évvel előttünk járnak.  Itteni törekvő tecnikusaink  ragyogó informatikusaink, gyorsan megvalósitják itt is a fejlesztéseket, amit erre vonatkozólag precizen megkapunk.   Húú... de vártuk ezt. Pedig a mi ViVÁ-nk is már elképesztő élményt adott...             *
A hipertéren érkezett információk alapján,
-(bár az öreg földünk egyre jobban telitett, őrületes nagy a szemétmennyiség, nagyon nagy a világégés esélye)-
óriási a technikai fejlődés.  Például az emberek otthon egy pici "hátgéppel" már repülni tudnak 100 m-es direkt korlátozott magasságig, de a  " repgömbjeik" is óriási sebességgel, pár perc alatt  100 km eket tudnak haladni. Az űrrepülöik félórák alatt viszik el utasaikat mondjuk  Budapestről  Los Angelesbe. Persze a repcsik a hűvös űrön keresztül jönnek mennek.  Ezek a technológiák persze folyamatosan áramlanak ide az "agyba" , a Kolumbuszra.  Lesz majd itt is gyártás, ezekből is az új  világunkban.
                                         *
Éva, a volt kedvesem,- már mondtam, - a földön, a fiatal klónozott  szőke énemmel élte életét.  Egyre ritkábban küldött videót,... mintha a klónom kissé féltékeny lenne...?? 
                                       *
Az orosz lány lépett elő a gondolataimban.  Ő a Béta szülőszobáról eltünt, nem adtak róla semmi infót, igy egyenlőre fentről, nem is kerestem.  Majd ha lemegyek Bétavárosba, na  akkor fogom keresni, persze ha lesz értelme. 
Ha nem akar látni, akkor biztosan nem pörgetem a felkutatását...
                                      *
Lenn a Béta bolygón meg kellett termelnünk az ennivalónkat. Sokféle ehető alapanyagot találtak szakembereink de persze termeltük a már jól megszokott  dolgainkat is. A hússzükségletünk- höz beindult a haszonállatok klónozása. Négyszer gyorsabban nőttek fel az állataink, igy gyorsan vágóhidra kerültek.  Emberklónozás a 100 évvel ezelőtti tragédia óta nincs, ez szent és sérthetetlen, félelmetes, iratlan törvény.   A hús  haszonállat klónozáshoz még a földről hoztuk a sejteket.  A Béta nagyon hasonlitott a földre. Nagyon sok elvi  azonosságot láttunk az állati életformákban is.  Hát ezért kutattak több mint 300 évet tudósaink hogy egy ilyen bolygóra akadjunk.  Ám értelmes lényeket eddig nem találtunk. Úgy tünt, hogy itt a fejlettség még jóval őskor előtti.                     *
... Lenn a Bétán nagyon gyorsan és praktikusan ment az építkezés. Bármely új dologba fogtunk, új területre mentünk, többször megborzongtattak a hangok.  Már akkor hallottuk őket amikor csak a területet kijelöltük, megtisztitottuk. De ugyanazok a hangok  jutottak agyunkba ha falat húztunk, vagy ha új eszközt vetettünk be az építőmunkába. Nem mindenki "halotta", hanem inkább azok akik vezetők, irányitók, fontos építőknek látszottak. Olyan... célzottnak tünt a dolog. Kezdett fontos lenni, ennek megfigyelése értelmezése. Nem akartak  vezetőink felesleges riadalmat, oktalan ijesztő fantasztikus találgatásokat kiváltani.  Spéci radarozás indult, felvették a hangokat, nyelvészkedtek, sőt még ártalmatlan festékporral is befújták a hang vélt irányában  egy jó nagy légteret.  A megnyugtatás az akart lenni hogy  villámgyors madarak ezek,   ők cserregnek... 
De a hangok ismétlődő,  és főként logikus furcsa elemeket tartalmaztak. Na és gyakran, mindig valami új dolog elkezdésénél jöttek... 
                           ****
 MÁR ÚJ BOLYGÓNKON LAKOM 
                      4.rész
Eljött az idő. Eljött az én Béta bolygóra indulásom leszállásom ideje. A Kolumbusz űrvárosban  95 fős működtető, kutató személyzet maradt. Ők fenn kényelmes tágas lakrészekben lakkattak már. Volt hely bőven.  Már földi időszámitás szerint 2251-et irtunk. Olvastam a régesrégi mars leszálló kompokról, meg  VIVA-n  is nézegettem ezeket, hát őskorinak tűntek.   Életveszélyes lehetett régi űrhajósainknak a leszállás az új  bolygókra. Most már hipermodern, szabályozott  sebességgel közlekedő új  Hikompokkal rendelkeztünk, nagy teherbirásúakkal, akár 110 fős emberszállitási kapacitással is.  Több és többféle Hikomp állt a Béta űrhivatal  (BÉSPA) rendelkezésére. Én is, no meg a közvetlen három kollégám is, ennek az egyik Hikompnak a valós panorámaablakából nézhettük végig ámulva a leszállásunkat. Erre  nem sok Hikomp utasnak volt lehetősége. Gyönyörű és hátborzogató látvány mindig egy  bolygóra rálátni, és arra  nyugodtan leszállni.  A Hikompunk a megépitett, kicsi de nagyon modern űrportra szállt le.  Hát, csodás és őrületes dolgokat épitettek tudósaink mérnökeink és az ügyes szerkezetépitőink. Minden csudaegyszerü, de nagyon praktikusnak tünt. Az épitésre okosan felhasználva a  Béta anyagait, lehetőségeit.  Egy repgömbbel vittek át  minket az első  "Bétai" lakhelyünkre  az úgymond mini fogadólakásokba.  Nem is bántuk ezt, mert a szőlőfürt-szerű, tenger fölé benyúló kis gömb
lakások őrületes látványt adtak.  A kis lakból, szőlőszemből, fantasztikus kilátás nyilott a kék hatalmas  tengerre, és a szárazföldre is.  Úgy mondták, ez a fürt nagy biztonságot adott az első
Ideérkezőknek, nekünk is jó lesz addig, (nagyon is)  amig beköltözünk Bétaváros lakóparkjába.
                                      *
A "fürt szőlőszemei" nagyrészt lakottak voltak. Azért kellett ahhoz egy kis idő, amig az új Bétavárosi, bámulatosan praktikus, szinte önmagától kinövő- felépülő, okos hiperházak a  rendelkezésünkre álljanak. 
A munkánk a Bétán, az információáramlás a térkamerák jó elhelyezése, és az emberek lelkének, aggályos gondolatainak helyretétele lesz.  Hasonló mint egy jól érvelő    "reklám- pszichológus". Hasonló mint a földön, és  a Kolumbuszon végzett küldetésünk. 
                                      *
Bámultam órák hosszat a magasan lévő fürtbéli gömbszobámból, a "nagy kék" furcsán hullámzó 
óceánra. Valahogy mintha, a szelek is  hirtelen változattak volna olykor irányt, megváltozott a fodrozódás iránya is. A hullámok taraja is furának másnak tünt, és mintha... a kék szinek is kissé vibrálnának.  Ám lehet hogy bennem volt a hiba, még új ez nekem, még szoknom kell a Béta" napcsillagát". Annak is éles fényeit, sugárzását.
Apró pici jeleségek voltak ezek , tört kicsi idők, másodpercek. Ugyanis én ugy láttam, a például a kékben rengeteg az árnyalat, valahogy más érzetet adók a szinek.  Egy - egy árnyalat,  ritkán ugyan  de talán túlexponált ? 
Káprázott a szemem? Talán még fájt is. 
Ilyenkor eltűnt  a szín azon a részleten, nem láttam ott semmit. Mindegy, megszokom ezen új bolygót, akklimatizálódom majd és minden fura érzetem helyreáll .  Egyébként igaza is lehet az örökké, mindent túlreagáló- énemnek. Hiszen akárhogy is minden szinte azonos itt,  mint a  föld -nap kapcsolatunk, ez egy más hely.  Más része
a kozmosznak, a világegyetemnek, de még mennyire!   Kukacos énemnek talán van igaza abban, hogy mégiscsak eltérő a gravitáció, más fények, hullámhosszok, más napcsillag ragyog az égen, más, és ismeretlen anyagok is vannak itt a Béta bolygón.  Az élet kialakult itt is, de biztos hogy lesznek megdöbbentő  eltérések is. 
                                      *
A munkahelyünkre Hunor barátommal együtt röp-
pentünk percek alatt a szőlőszemünkből.  Az "okosfalam" , és mindenkinek otthon is meglévő Incentem (infó központ)  segitségével akár itthonról is dolgozhattam volna. De a személyes találkozások, a megbeszélések miatt azért jobb volt a BESPA irodába bemenni.  A pici repgömb hívásra 2 perc alatt ott állt a mi lak-gömbünk cuppanóhelyén.  Nagyon tökéletes volt a logisztikája, ha sok gömblakó akart  épp akkor  röppenni, akkor is gyorsan odacuppant mellénk.
                                        *
Mindenről friss infót kaptam, a falamra is, de munkahelyi óriás monitoromra is. Aztán meg,... Hunor barátom tömkelegével hozta nekem a Béta bolyó történéseit. Igy kaptam friss anyagot  a kék óceán, kék, vizi furcsa lényeiről.  Nagyon ritkán láttuk őket (mármint a felderitők), nem nagyon tudtuk őket levideózni. Pár thermókép, meg a kutatók elbeszélései adtak támpontot róluk.  Nem volt feladatom, de kis kiváncsi lévén, sokat tünődtem rajtuk.  Valahogy a kék lényeket összefüggésbe hoztam  az itteni különleges fényekkel káprázatokkal, meg hirtelen.  " szín  eltünésekkel". 
Itt a Bétán vannak szinek amik szerintem, amik hullámhosszuk miatt, emberi szemünknek nem láthatók. Huu.. ez fantasztikus, dolgokat hozhat még elő.   
A semmiből jövő hangok mibenlétéről is sokat gondolkodtunk.  A furcsa cserregés, ami épp a határán volt amit a fülünk érzékel, na és hogy ezeket csak  egyesek hallják. Persze elég sokan. Na és a hangok kibocsátóját nem látjuk. Én csak laikus, de gondolkodó ember lévén furán raktam össze ezt magamban.  Elképesztő, bizarr "buta," gondolatmenetemet le is jegyeztem. 
A Béta kutató csoporttal mindenféleképpen fogok beszélni, remélem ők is komolyan veszik ezt,  tán már kicsit sejthetnek is valamit. " 
A fények másak itt, ebből fakadóan itt bizonyos dolgok szine,.. lehet a mi látásunk tartományán kivüli? Miért ne? Ugyanigy az érzékelhető hangok is."    Ez volt a lényege suta, laikus hajmeresztő kiváncsiságomnak.
Hunorral mindig egy húron pendültünk, hát ezért a jó haverom ő ))) ... 
                                        *
A város a szárazföldön másfél év alatt már élt, mindennek megvolt a szerepe, semmi felesleges
nem készült.  A gyalogos,- és a pici repülő járóeszközök használata lett a legjellemzőbb. Erőt vettem és megkerestem a 2.sz. szülészeti kockákat, kódommal bejutottam a portára.  Kátyát kerestem, vagyis az adatait, mert tudtommal több hónappal ezelőtt szült. A régi ürvárosi beszélgetésünkből kiindulva, joggal ugy gondoltam az én fiamat szülte meg.  Nem adtak információt, ez titkos, de az én kódomat el
juttatják az orosz lánynak, ha ő erre adott " Info" lehetőséget. A szerződött szülések, a szülőknek jogot nem adtak, a Béta bolygó érdeke volt a mérvadó, de azért nagy szereteben, odaadó gondoskodásban nevelték a Béta jövendő okos embereit.   
Persze mivel a bolygón több mint hatezren  éltünk már, beindult a természetes élet, a szerelem véletlenszerüsége is. Már sok várandós kismamáról hallani. Ez igy lesz majd, de az "okos-
képzés" nevelés fontos módszer marad.  
Be tudtam kéretzkedni a szülészeti bázis kedves vezetőhelyettes asszonyához. Elmondtam hogy kommunikációs felvilágositó munkatárs vagyok, 
engem a gyakori keresztnevek érdekelnek. Mi a menő, mi  a választott mai nevek gyakorisága.? Semmi gyanút nem keltettem Jenniferben, kinyomtatta nekem az egy éves keresztnévlistát. Kicsit belenéztem nem gondoltam én semmire. Egyszerre aztán nagyon felpörgött a szivem. Tíz hónappal ezelőtt  született egy ikerpár. Az egyik  kicsi neve László, a másiké Vladiszláv...  Azta... csillagos világegyetem...    Megőrültem az izgalomtól, a szám tátva maradt, megkukkanni sem tudtam. Aztán összeszedtem magam, és mintegy érdekességet megemlitettem Jennifernek hogy:  - Jé ez a testvérpáros egyforma keresztnevü..!! 
-  Aha igen, de két nyelven. Igy akarta az anyuka. De nagyon édesek én járok ki hozzájuk minden hónap  5..én.
Elköszöntem, és egész hazáig kurjongattam örömömben. Megvan Kátya. Meg lesz Kátya.)) 
Ugyanis soha nem felejtem el, hogy jól sikerült "szerződésteljesitésünk", és megplusszolt forró ölelkezéseink közepette, Kátya szenvedélyesen mondta többször is hogy imád, és imádja nevemet. Mert a László szép magyarul, és szép oroszul is.......)))).     
                           ****
A REJTELMES BOLYGÓ DELFINIDÁI 
 5. rész… ( láthatatlanok?)
 
Újra eltelt 3 hónap itt a Bétán, kicsit hüvösebbre fordult az idő. Száz évek alatt otthon, a földi űrkutató tudósaink nem véletlenül tervezték, telepitették ide, erre az éghajlati övre az első Bétavárosunkat. Nagyon kellemes 15 fok és 30 fok között ingadozott az évszakok hőmérséklete.
Nagyon hasonló  a napok hossza, a gravitáció, a levegő koncentrációja is. Bolygónk távolsága a csillagától is kisértetiesen megegyezett. Ám mint már mondtam a  "napunk" bétacsillagunk vakító szine eltért, picit más volt, valamint a Bétánk bolygókőzete ásványi anyagai sok csodadolgot mutattak ásványkutatóinknak. Szinte biztosra vettük, hogy az itteni dolgok és lények,  hangtartománya részben átmegy a számunkra nem érzékelhető sávba.   Ugyanigy vannak itt a szemünkkel nem látható szinek , de érdekes módon ahogy telt az idő, szemünk kissé szokta az itteni fényeket,így  már villantak- majd eltüntek, a varázslatos ismeretlen fények, szinek.  A kék szín egyik földöntúli változata játszadozott velünk a legtöbbet.  Hunor  egyre inkább összefésülte a kék szin titokzatos mivoltát, a kék delfinida-szerű repülni is tudó szervezett lényekkel.  Hunor meg volt győződve hogy a kék barátaink bőre, bizonyos esetekben, bizonyos környezetben, bizonyos  bétanapi megvilágításban, (döbbenetes) de láthatatlan a mi  számunkra. Örültem hogy Hunor igy gondolja, mert én is.   A kékek,  a delfinidák,  többször követték kutató drónjainkat, szinte csak  megmutatták magukat nekünk, nem tüntek ellenségesnek, inkább olyan büszkéknek.  Víz felett szépen látszódtak,  de partközelben  eltüntek, vagy csak embereink nem látták őket... Ezeket elmondásokból tudtuk, mi hétköznapi Bétalakók nem drónozhattunk, éltünk dolgosan a formálódó városunkban és környékén. 
Hát nagy munka lehetett ősi, 21.századi csillagászainknak, tudósainknak, meg a 100 évvel ezelőtti hipertéri tudósainknak is ezt a szuper életteli, földhasonmás bolygót megtalálni.  De ehhez, kellett azért nagy szerencse is.  Ugyanaz az élet, de mégis  vannak eltérések.  Ez az új bolygó látszatra még az őskorát éli.  Még az is lehet hogy egyes lényecskék Istenként tekintenek ránk.
 
Két pici fiam született szinte biztosan kb 1 éve már. Szinte kiugrott a szivem a helyéről  ennek a hirnek  a hallatán. Ugye csak én tudtam, hogy amikor "randiztunk" Kátyával, még fenn a nagy Kolumbuszon a messzi világűrben, mi történt. Azt is én tudtam csak, hogy  milyen nevet szánt a majdan születendő babájának. Azt is csak én tudtam, hogy megbeszéltük, nagyon egymásra leltünk. Azt is tudtam hogy elvileg szexelhetett volna utánam mással is, de hittem neki mikor azt mondta, hogy ha 5 nappal "azután" a teszt babát jelez, akkor neki már nem kell más senki.  Így szinte biztos voltam a dolgomban, de abban is  hogy ő dönti el, ad e apai jogokat vagy nem. Ahogy benn jártam a 2.sz szülészeti kockákban, szinte rá két hétre  követtem a gondos főorvos asszonyt, és vélhetőleg ügyesen eljutottam az orosz lány  gömbházához. 
Az első ezirányú fejezet közös fejezetünk rövid lesz. KIfelé jövet  meglátott a Jennifer doktornő. Nyakon csipett, számon kért, majd elmondta hogy Kátya nem kivánja megosztani senkivel jogait! Engem sem akart látni. Van oka, mondta a dokinő. Sértődékenységem, meg csalódásom egyenlőre jó időre elterelt így Kátyától... 
 
A BÉSPA hivatalban  beszéltem a lengyel és a magyar barátommal. Kiváncsivá tett mosolyuk, amikor a delfinidákról kezdtem elmondani teóriánkat.  Ők már mélyen beleásták magukat, a Bétán tapasztalt furcsaágokba. Persze, hogyan is gondolhattam, hogy pont ők,  a Béta ürhivatal tudományos munkatársai ne kutatták volna a fejleményeket új bolygónkon.  Két nap múlva repgömböznek  ki az AHA memóriahabos épitési területre.  Elmehetünk velük. Ott, sűrü vendégek a hangok...
Nagyszerű látvány, a zsargonnyelven  Bétásan mondva  "memóriahabos"  kisházak épitése.  Az összetevőjét az alapanyagnak én nem értettem meg, de a lényeg  hogy nagyon kevés térfogatú csodapor egy folyadékkal keverve, duzzadt, majd tervezett irányokban növekedett, szépült, szinte felépítette önmagát a ház, mely nagyon erős kemény és szilárd lett.  Pár óra alatt.   Ez már a 2250 as években  nem volt nagy ügy, de engem ámulatba ejtett. A területen folyamatosan nőttek ki a "földből"  a házak, olyan formájúakra, amit előre beprogramoztak.  Épitési terület volt  ez hát,  várható volt hogy ide is jönnek,  repülnek majd  a környék titokzatos szellemélőlényei,  hangjai.
Ártalmatlan anyagot, festék-felhőt, fújnak ki a turbókompresszorok, jó nagy teljesitménnyel  és jó célzással.   Mi egy magas kilátó panorámaablakából figyeltünk, jól felvértezve monitoróriásokkal,  thermómonitorokkal.              A  felszerelt  csarnokból feszült izgalommal  kémleltük a tájat.  Megjelentek az új habnyomó gépek a kinti területen. Na ilyenkor, új munkafázis esetén, szoktak megjelenni, érdeklődni, a nekünk láthatatlan cserregő lények.  Hangfelvevők, ultra színérzékelő, nagyon tág frekvenciatartományt felfogó kamerák készenlétben  várták a  felada- tukat.  Az eddigi tapasztalat szerint minden komolyabb mozgás, új munkálat kezdése, kiván-
csivá tehette a hangok forrását, mert gyorsan, negyedórán belül érzékelték a közeledésüket az épitési vezetők egyszerű hangradarjai. De most aztán szuperérzékenységű felvevőkkel akartak
nagyon pontos információkhoz jutni a BESPA munkatársak.  Húsz percnyi várakozás után is csend honolt a tájon. Már lankadt a figyelmünk, azt hittük nem érdekli őket a konténer nagyságú habgyártó gép.  Ekkor Hakan az isztambuli biológus felemelte a mutatóujját. Jelezte: csend valamit hall figyeljünk.!
Mi, Hunorral csak halk majd felerősödő, szabálytalan cserregéseket hallottunk, meg láttuk a jeleket a monitoron. Minden nagyon gyorsan történt. Egyszerre a hangok már erősen hallatszottak, ugy tünt megálltak az épités felett. 
Többször jól érzékelhetően ugyanazok a cserregések hangoztak el, olyan megfontoltnak tűnően. Mindent vettek a kameráink radarjaink, Hakan és társai vissza sugároztak feléjük a hanggenerátor által előállitott "cserrhangot". Ekkor kezdetét vette az akció. Kint a fehér füstködöt fújő gépek okádták a finom szines ködöt a feltételezett irányba. A hangok ijedt összevisszaságba mentek át és hamarosan elhalkultak. Hogy mi is történt valójában azt utólag Hakan mesélte ott el nekünk mintegy magyarázatként. 
" Amikor megálltak előttünk a szellemek, közöltük feléjük hogy, ne féljenek, finom anyaggal permetezünk hogy látni tudjuk őket. Reméljük jól fejtették meg nyelvészeink az ő hangjaikat, talán megértették.  Vagy nem. Mindenesetre nagy ijedelem támadt az érkezők között és sietve távoztak. A fehér pára bevonta testüket kameráink vették a távozókról a képsorokat. Innen a kilátóból szabad szemmel nem sokat láthattunk, csak a nagy fehér ködfelhőt. De mindjárt jönnek az adatok, üljetek ide a VIVA elé! 
                              *
A fehér festékköd előtt 30 perccel. 
A Bétaváros tengerpartján sétált kolléganőjével Piroska az androidba szerelmes lány és Gitta barátnője. Nézték a valószerűtlenül kék óceánt, és méter magas, szabálytalanul cikázó habzó hullámtarajokat.  Mint egy disszemlén, vagy viziakrobatika shown, kb 200 m távolságban egy jó tucat kék, furcsa, szárnyas repülő hal emelkedett fel a vizből. Egyszerre szinte szinkronban repültek, vagy lebegve szálltak a part, a város felé. Piroska másfél méteres, kicsit madár kicsit  delfinnek látta őket.   Szinte párhuzamosan egymással siklottak. A partot már éppen  majdnem elérték amikor Gitta jajjgatni kezdett. - Jajj ne már , nem látom hová tüntek. 
Piroska sem látta már őket, nagyon sajnálták hogy nem vették fel videóra. Még 10 percig ezen rágódtak, nyafogtak hogy de bénák és vaksik ők mert szem elől vesztették a különleges lényeket, halmadarakat.... 
                            *
A megfigyelőteremben mi, Hakan pontos levezetésével, visszanéztük a kinti pazar felvételeket. A fehér festékködből, egyszer csak kirepültek a fehérre festett lények...
                        
                            ****
        * ( Szerző:"mihálylaci" Pásztó) *
                
 
                        
 
 
 
 
 
 
 
 
 
                  
                              
              
 
 
 

 
 
Előző részek
727
Az összetartozó fejezetek, egyben.
(Mihály Laci szerző)
Hasonló történetek
3146
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
2955
Újabb gombok megnyomásával háromdimenziós formába öntöttem a csillagtérképet, majd szakszerűen ráközelített az egyik sekktorra. A képernyő közepétől nem messze a féregjárat tűnt fel, ettől pedig pár centire csupán a Voyager és a másik három hajó kicsinyített képe. Mind a négy objektum sárga szögletes zárójelhez hasonló jelképben volt elhelyezve. A zárójelek bal oldalán pedig általános adatok futottak...
Hozzászólások
Anna69 ·
Sziasztok! Keresek egy férfit egy kellemes találkozóra. Részletek a honlapon -> www.teensfk.site

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: