Más utakon: 2. fejezet

Kórház, és újra otthon

Fények. És elmosódott képek. Először csak ezeket tudta felfogni a környezetéből. Aztán egy tiszta hang valahonnan oldalról megszólította. - Ewan Richardson.. Ewan, hallasz engem? - kinyitotta a szemét. Egy fehér köpenyes férfi hajolt fölé aggódó tekintettel. Peter Geller volt az.
- Mit keresel.. mit keresek én itt? - kérdezte kábán Ewan.
Peter mondott valamit, de nem neki.- Amnesia, valószínűleg átmeneti, amit okozhat a stressz, a fejsérülés, vagy a tény, hogy most tért magához. Felírta, Kyle?
- Peter, mi folyik itt? - Ewan hangja most már erőteljesebben csengett. Peter ismét odafordult hozzá, majd csodálkozással és aggódással teli hangon megszólalt.- Nem emlékszel.. semmire?
- Dehogyisnem. Felhívtál, hogy jöjjek be a kórházba. Kérted, hogy mérjem meg a lázamat. Megmértem, és kishíján negyvenegy fokot mutatott a hőmérő.
- Szóval lázas voltál, amikor elindultál. És utána? Mit csináltál utána?
Ewan elbizonytalanodott. Mit csinált az elindulást követően?- Elindultam. Minden rendben volt, azt hiszem. De utána minden olyan zavaros. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az az, hogy valaki sikolt, és hogy fáj a fejem.. De hogyan kerültem én ide?- a karjába vezetett infúzióra, majd Peterre pillantott.
- Katet, a barátnődet ugye Goldbergnek hívják?
- Igen. Ő.. ő volt a barátnőm. Miért kérdezed?

Peter csalódottan sóhajtott.
- Majd ha jobban leszel, velem kéne jönnöd.
- Már elég jól vagyok. – Ewan felült az ágyban, és kihúzta a karjából az infúziót. Peter először mondani akarta neki, hogy feküdjön vissza, de aztán lemondóan sóhajtott. Felállt, és ügyesen palástolta, hogy elfogta a hányinger. Peter oldalán kilépett a kórteremből, és elindultak az intenzív osztály másik részére. Sok beteg és nővér furcsán pillantott rá, de volt olyan is, a-
ki látványosan kerülte őt.
- Mi van itt mindenkivel?
- Újságot olvasnak. A sajtó is kint volt a baleset helyszínén.
- Jó tudni, hogy a betegeknek már újságot is biztosít a kórház. Haladtok.. -Peternek megrándult az arca, de nevetni nem volt ereje. Elérkeztek egy olyan szobához, aminek a többivel ellentétben egy nagy ablaka is volt. Nem látszott, hogy ki fekszik az ágyban, ugyanis el volt takarva egy paravánnal. - Gyere, ez az.- Peter bevezette Ewant a szobába. Az orvos elhúzta a paravánt, és Ewan keservesen felnyögött. Az ágyban Kate feküdt mozdulatlanul.

Haja egy csíkban le volt vágva, szőke tincsei helyett most egy varrat és véres seb éktelenkedett. Arca is véres volt, a szeme lilára duzzadt, orra látszólag eltörött, és a járomcsontja is igen furcsa szögben állt.
- Édes istenem.. nem hiszem el.. Hogy történt?
- Nem emlékszel? Gondolkozz! A nő, akinek a sikoltásáról beszéltél..
-Kate volt az? Ő lenne az, akit elgázoltam? Dehát én fékeztem.. Nem le het, hogy ilyen súlyosak a sebei. Mi történt vele?

Peter szomorú arccal nézett barátjára.- A szemtanúk szerint tényleg lassí- tottál, de ez már nem segített rajta. Nagyon súlyosak a sebei, Ewan. Koponyazúzódás, medencetörés, három csigolyája és öt bordája eltörtött. Meg még legalább egy tucat kisebb-nagyobb sérülés a test több pontján.
- Meg fog halni?
- Nem tudhatjuk biztosan. Vannak csodák. Én negyvennyolc órát jósolok neki.
- A szülei már voltak benn?
Peter bólintott:- Természetesen. Ők, Kate húga és Alex Carson. Nagyon megviselte őket a baleset. Nézd, Ewan, senki nem hibáztat téged, de az újságok furcsa dolgokat írnak az esetről.
- Milyen újságok? Honnan tudnak ők erről?
- Mindenki ott volt. A TV5, az újságok közül pedig a Salt Lake City’s day és a Impossible storys. Itt van egy mai cikk. Olvasd el, jó tudni, hogy mit állít az ellenség. Ja, és még valami. Keress meg délután négy körül a 411-es szobában. Beszélni akarok veled. - magára hagyta Ewant, aki leroskadt egy, az ágy melletti székre. Megfogta Kate kezét, akinek könyéktől lefelé be volt gipszelve a karja. A legvéresebb filmen is túltett a látvány. Maga elé tartotta a Salt Lake City’s day-t és fellapozta az újságot. A második oldalon rátalált a keresett cikkre. Három fekete-fehér képet látott. Az egyik Kate-é, a másik a sajátja, a harmadik pedig egy kocsit ábrázolt. Ewan kocsiját. Öles szalagcím hirdette:

Richardson folytatja?

A kétrendbeli gyilkossággal vádolt helybéli harmincas férfi, Ewan Richardson látszólag nem riad vissza a rendőrségi tilalom ellen sem. Tegnap a kora esti órákban a férfi lenn járt a városban. Eddig ismeretlen körülmények között elgázolt egy szintén helybéli fiatal nőt. Ismerősök szerint a két ember élettársi viszonyt szándékoztak kialakítani, ami aznapig nem történt meg.
Az áldozat a huszonkilenc éves Kathleen Goldberg volt. Mint kiderült, a baleset során Richardson könnyebb fejsérülést szenvedett, állapota viszont intenzív osztályi kezelést igényelt. Az osztályvezető főorvosa, dr. Peter John Geller így nyilatkozott a két kezelt beteggel kapcsolatban:

”Mikor behozták Miss Goldberget, nem lélegzett. A súlyos belsőszervi sérülések miatt lélegeztetőgépre került a sikeres újraélesztés után. Mr. Richardson állapota is igen aggasztó volt, de ha minden jól halad, pár napon belül elhagyhatja a kórházat.”

A szakértők még vizsgálják a kérdést, miszerint szándékos emberi gondatlanság, vagy műszaki hiba okozta a tragédiát. A Megyei Bíróság kijelentette, hogy amennyiben Richardson bűnössége bebizonyosodik a Goldberg-ügyben, minden további intézkedés előtt letartóztatja Mr. Richardsont.

Jack Armstrong

Ewannak elkerekedtek a szemei. Még egyszer átfutotta a cikket, aztán a földre hajított az újságot. –Ezt a szemetet!- motyogta magában. Ismét Kate-re pillantott. Hogy lehetett így tönkretenni valakinek az életét? Negyvennyolc óra.. milyen kevésnek tűnik így, hogy már négy évet leéltek egymás mellett!
Ewan nem tudott mit kezdeni magával. Nézte Kate-t, s mikor rápillantott a karórájára, döbbenten vett észre, hogy már negyed öt van. Fölállt, visszahúzta a paravánt a nő ágya elé, és kilépett a szobából. Elindult a lift ajtaja felé. Megnyomta a hívógombot, és várt. Feltűnt neki, hogy sokkal homályosabban lát, mint bármikor máskor. Halványan rémlett neki valami arról, hogy a baleset során valami belement a szemébe. Megérkezett a lift. Kinyílott az ajtó, ő pedig beszállt. A kabinban két nővér és három beteg volt rajta kívül. Ewan a fél percnyi utazás során megdöbbentő tapasztalatokra tett szert. Az az öt ember mind felismerte őt a újságokból vagy egyéb helyről. Némelyik úgy nézett rá, mint egy leprásra, valaki pedig utálkozva nézett rá, megtartva tőle a tisztes távolságot. Így a férfi igencsak örült, amikor kiszállt a fülkéből. Megszaporázta a lépteit, és a jobb oldali harmadik ajtón megpillantotta: 411-es szoba. Benyitott, és megkönnyebbültségére csak Peter volt benn. Intett neki, hogy üljön le. Megitta a kávéja maradékát, aztán Ewannal szemben helyet foglalt. Az orvos vett egy mély levegőt, de még mielőtt megszólalhatott volna, Ewan rákérdezett:
- Rákos vagyok?

Peter megdermedt. Eltervezte, hogy hogyan fogja közölni a hírt barátjának a hírt, de most, hogy itt volt az alkalom, lehetetlennek tűnt. Megmondani egyáltalán bárkinek, hogy halálos beteg.. kegyetlenség. - Sajnos igen.- felemelt az asztalról egy röntgenképet és egy CT- vizsgálat képét. - A daganat itt van. - mondta, és rámutatott Ewan koponyaröntgen képének bal oldali részére. - Viszonylag kis méretű a kiterjedése, de ha nem műtjük meg, végzetes lehet. A daganatod legfőbb tünetei a szédülés, látászavar, a koncentrációzavar és a láz. Te lázra és fejfájásra panaszkodtál, mikor felébredtél.. Mi.. mi ezen az annyira mulatságos?- Ewan időközben motyogni, majd nevetni kezdett- szabályos nevetőgörcs jött rá.
Csak ez az egész olyan hihetetlen, tudod, Peter?! Előbb Kate, aztán meg én.. Egyáltalán mennyi időm van még?

- Ezt nem így kell felfogni, Ewan. Ha megműtünk, szinte ugyanolyan életet élhetnél, mint ezelőtt.. de a pénzügyekről is beszélnünk kell. Nem a legolcsóbb műtét, és nem tudom, hogy hogy állsz ilyen téren. Ha nem engedheted meg magadnak, akkor érdemes lenne rokonoktól kölcsönkérni..
- Nem, ezzel nem lesz gond. Van egy kisebb örökségem. - Itt Ewan arra a pillanatra gondolt, amikor megtudta, hogy rá és bátyjára fejenként több, mint nyolcmillió dollárt hagyott a nagyapjuk. A férfi egy sznob családba született bele, sznob feleséget szerzett maguknak. Fiuk, John Richardson egy nyomorból felkapaszkodó „újgazdag” nőt vett el. A nagyapa halála előtt a végrendeletében a két legszeretettebb unokájára, tehát Ewanra és Thomasra hagyta vagyona nagy részét. A pénzből még hétmillió maradt.
- És mégis, mire kell számítani a műtét után?

Peter elgondolkodott. - A látásodban beáll egy állandósult romlás, nem vészes, három- négy dioptria. A mozgásban általában nem szokott lenni rendellenesség, de mindig tanácsoljuk, hogy vegyenek fel maguk mellé valakit. Egy bejárónő, vagy bárki, aki ott van melletted. Még ami fontos.. igen, a műtét előtti időszak. Nagyon hamar sorra fogsz kerülni. Egy hét múlva be kell jönnöd, hogy benn tartsunk megfigyelésre, meg egy csomó vizsgálatra. És ha minden rendben van, csütörtökön vagy pénteken mész a műtőbe. Beleegyezel? Nem mondom, hogy nem kockázatos, egy hetvenöt éves embernek lehet, hogy nem is ajánlanám, de tekintve a te harmincöt évedet és a tényt, hogy nem volt komolyabb betegséged, érdemes megcsinálni a műtétet.
- Természetesen elvállalom.
- Ha jól leszel, holnap hazamehetsz. De addig menj vissza a szobádba, és pihend ki magad.
Ewan bólintott, és lesúlytottan lépett ki a szobából. Nem is nézte, merre megy. Lassan kinyitotta az ajtót, és befeküdt az ágyába. Elkeseredett volt és úgy érezte, hogy az egész világ összeesküdött ellene. Kate meg fog halni- az ő hibájából-, az újságok azt hangoztatják róla, hogy sorozatgyilkos, ráadásul ő is nemsokára a sírban végzi. Ewan nem adott magának fél évet sem. A férfit lassan elnyomta az álom.

Furcsa álma volt. Abban is aludt, s mikor fölkelt, úgy érezte, valaki figyeli. De még mielőtt megnézte, ki a látogatója, rápillantott az órájára. Hajnali kettő volt. Felemelte a kezét, hogy kitapogassa, ki van ott. Majdnem elájult a rémülettől, amikor érezte, hogy a keze átsiklik a hűvös testen. Felült, és meg jobban megrémült, amikor szeme Kate tekintetével találkozott.
- Kate.. te mit keresel itt? Egyáltalán.. hogy kerültél ki az ágyadból?
- Jöttem elbúcsúzni tőled. Eljött az idő.
Ewan értetlenül nézett a nőre.- Minek jött el az ideje? Kate.. te félrebeszélsz, hívok neked egy orvost.
- Ewan!- Kate hangja mostmár élesebb volt. A férfinak csak most tűntek fel a nő sebei. Szőke haja tépázottan omlott le a vállára. A bal szeme lilára volt duzzadva, és még több zúzódás csúfította el az amúgy nagyon szép arcát. - El akartam mondani, hogy nem haragszom rád. Nem kellett volna elmennek hozzád. Tudtam, hogy mennyire ki vagy borulva. Most viszont örökre el kell búcsúznunk egymástól. Pontosan egy perc múlva megáll a szívem. Addig van időnk. Ez a kép, amit magad előtt látsz, csupán árnyé-
ka a testemnek.. Rákos vagy. - Ez a kijelentés egy másodperccel az előtt hangzott el, hogy Ewan megszólaljon és közölje Kate- tel a hírt.
- Magadnál voltál?
- Nem, nem. De a kómás betegekhez az orvosok és a látogatók szoktak beszélni. Állítólag jobban érzik magukat tőle. És tudat alatt tényleg felfog-
tam. Kérlek, Ewan, ne félj, és ne add fel. Te nem olyan ember vagy. És folytasd tovább a novellád írását. Rowan nagyon szimpatikus szereplő. Emma is azt mondta.
- Ő olvasta föl neked?

Nem kapott választ. Kate közelebb lépett hozzá, és áttetsző ajkát Ewanéhoz érintette. A férfi igazi csók helyett csak egy fuvallatot érzett.
Ewan szemei felpattantak. Az álombeli Kate nem volt ott. Hát persze, hogyan is lehetett volna ott. Mikor rápillantott az órájára, megdermedt. Hajnali két óra volt. Kiugrott az ágyból, és kirohant a folyosóra. Körbepillantott, aztán rohanni kezdett Kate terme felé. Az egyik oldalsó ajtó kinyílt, és egy fehér köpenyes férfi lépett ki rajta. Nekiütközött Ewannak, aki rákiáltott.
- Peter, gyere már.. Kate meg fog halni!!- megragadta az orvos karját, és továbbvonszolta. Mikor odaértek az üvegfalú teremhez, Peter berontott rajta, Ewannal a nyomában. A vészjelző valóban sípolt, a szívritmus- kijelző pedig vízszintesen állt. Peter megnyomott egy piros gombot, és egy pá másodperccel később pedig két ápolónő is megérkezett.
- Vérnyomás nincs, pulzus nincs.
- Újraélesztés, doktorúr?- kérdezte az egyik nő, akiben Ewan felismerte e fiatal Kyle-t.
Ewan legszívesebben Peter Geller nyakának ugrott volna, mikor megszólalt. - Nem. Miss Goldberg kifejezett kérése volt.
- Micsoda?!- Ewan megragadta Peter köpenyét, és az arcába ordított. - Mi az, hogy nem éleszted újra? Huszonkilenc éves! Három napja lett huszonkilenc éves.. meglenne rá az esélye, hogy élje az életét!!

- Ewan! Kate kérte. Pár órája fölébredt. Mondott pár dolgot.- Peter Kyle- hoz fordult, és síri hangon megszólalt.- A halál időpontja hajnali két óra egy perc. Majd később aláírom...- Az orvost láthatólag felkavarta mind Kate halála, mind az, amit Ewan mondott neki. A legrosszabb az volt, hogy Ewannak teljesen igaza volt. Kate fiatal nő volt, és cseppet sem volt igazságos, hogy egy ilyen baleset elvigye.
Ewan Peter után eredt a folyosóra, és megfogta barátja vállát.- Sajnálom, Peter. Kate volt a mindenem. Az anyámnál is jobban szerettem. Sose gondoltam volna, hogy az én hibámból fog meghalni..- Ewannak elcsuklott a hangja, és könnyek gyűltek a szemében. Peter tekintete is meenyhült, amint felfedezte barátja arcán azt a mérhetetlen szenvedést, amit Kate halála okozott a számára. Átölelte a férfit, és leültette egy padra.
- Ewan..nem a te hibád. A betegséged miatt volt a baleset. Ezt mármelyik orvos megmondhatja. Én is. Nem foglalkozz az újsággal. Az az Armstrong
aki a cikket írta, biztos pikkel rád valamiért. Hallod.. nyugi. Visszakísérlek a szobádba.

Összepakolod a cuccaidat, aztán meglátjuk, mi lesz.
Elindultak vissza az osztály másik végébe Ewan szobája felé. Amikor beléptek a szobába, mindketten ledöbbentek. Az ágyon a lepedő ösze volt gyűrve egy csomóba, a takaró és a párna pedig a földön hevert.
- Rosszat álmodtam.- magyarázta. Elkezdte összepakolni a szétszórt dolgokat és mindent visszapakolt az ágyra úgy, ahogy volt. Aztán összeszedte azt a pár kis dolgot, amit- Peter elmondása szerint- Alex hozott be a baleset után. Ő és Peter vagy tíz percig nem szóltak egymáshoz. Végül Ewan a sporttáskával a kezében barátjához fordult. - És most?
- Hatkor lejár a műszakom, ha megvársz, akkor odaadom a zárójelentést, és hazaviszlek. Ha neked az nem túl késő..
- Kösz Peter. Rendes tőled, hogy ennyit segítesz. Csak úgy mellesleg.. honnan vagy benne olyan biztos, hogy nem én öltem meg azt a két embert?
A férfi elgondolkozott egy pillanatra, aztán mosolyogva válaszolt. - Tizenöt éves korunk óta ismerjük egymást. És te nem vagy olyan.. nem vagy gyilkos. Szerintem ez nyilvánvaló.. Akkor hatkor a recepciónál.

Az egyedül hagyott férfi visszaindult Kate szobája felé. Mikor odaért, leroskadt egy székre, és a kezébe temette az arcát. Szeretett volna sírni, de nem tudott. Ez volt az egész helyzetben a legborzasztóbb. Egy átkozott könnycseppet nem tudott ejteni szerelme elvesztése után. Egyszerűen el volt keseredve. Bepillantott a nő szobájába, ahol két nővér takarta le a ha-
lott testet. Ewan visszagondolt arra a sok együtt töltött időre. Milyen boldogok is voltak négy éven kereszül! Olyan emlékképek bukkantak fel a férfi tudatának legmélyéről, amikre már alig emlékezett. Eszébe jutott az az este, amikor egy bankett alkalmával megismerkedett Kate Goldberggel. A nő egy drágakövekkel foglalkozó cég, a Diamond’s King képviselőjeként érkezett, míg saját maga a Reanult megbízásából jelent meg az estéjen. Most már tisztán emlékezett Miss Goldberg ragyogó ékszereire, kedves mosolyára és szolíd parfümjének illatára.

Azon az estén csak pár szó esett köztük. Ewan akkor azt hitte, hogy soha többet nem látja a nőt. Rá fél évre Ewant dobta akkori barátnője. Egy -a lakásához közeli- bárban itta le a bánatát. Abból az estéből csak annyira emlékezett, hogy valaki fellöki, és a következő pillanatban egy halovány arc mosolyog rá. Másnak reggel pedig csodák csodájára egy huszonöt éves nő lakásán ébredt. Rögtön felismerte a Diamond’s King követét, Kate Goldberget. A nő elmondta neki, hogy ő hozta el a bárból, miután megúszott egy kisebb verekedést. Ewan rettenetesen hálás volt Kate-nek, s másnapra meg is beszélték az első randevút. Két napra rá a másoodikat és így ment tovább. Egy hét múlva, a negyedik találkozás után Kate bizakodóan nézett a férfi szemébe: Akkor mi most járunk?

Ewan, amennyire emlékezett, így válaszolt: Hát, azt hiszem, a negyedik randi után már lehet ezt mondani. Akkor csattant el élete legforróbb és legromantikusabb csókja.
A következő emlékkép már közelebbi volt. A téli kirándulás egypár mozzanatát látta maga előtt. Benn ültek a kis faházban, és meleg teát iszogattak a hegymászás után. Kate keze hozzáért az övéjéhez és Ewan érezte a nő ujjaiban a forróságot.
Ewant álmodozásából egy gondolat hideh zuhanyként ébresztette föl. A halott Kate Goldbergre pillantott. A férfi tudta, ha most megérintené a lány kezét, nem érezné a melegséget. Sem a bőre puhaságát. Csak egy merev, kihüt mégtagot szorongatna. Ewan letörölt egy könnycseppet az arcáról, és egy mosdó felé indult. A helyiségben egymás mellet három nagy és széles tükör állt. A férfinak csak most tűnt fel a kötés a fején. Megérinttte, mire tompa fájdalmat érzett. Óvatosan lefejtette a gézt és a fején körbe-
csavart fáslit. A seb nagyon komoly lehetett, mert legalább- Ewan megál-
lapítása szerint- kilenc öltéssel kellett összevarrni. Körülötte nem volt tökéletesen letisztítva a vértől a homloka. Ezt látva a férfinak felfordult a gyomra. Hozzáért a sebhez, ahonnan kiserkent a vére. Ewan megpördült és berohant az egyik nyitott ajtós vécébe. Hányni kezdett, bár fogalma sem volt, hogy mit öklendezhetett föl- ugyanis már nagyon rég nem evett semmit. Vagy két percen keresztül térdelt a vécékagyló fölött, mire úgy- ahogy sikerült összeszednie magát. Holtsápadtan meredt tükörképére. A meleg vér az orra mentén csordogált. Gyorsan visszatekerte a sebre a kötést. Mi közben még mindig farkassszemet nézett másával, felkapott egy szappantartót és a tükörnek vágta. Az üveg hangos csörömpöléssel darabokra törve hullott le Ewan kezei és lábai elé. Mit sem törődve a felfordulással, leült a fal tövébe és előtört belőle a zokogás.

Peter Geller hat óra tizenhárom perckor megunta a várakozást, és elindult az emeletre. Sejtette, hogy hol kell keresnie Ewant. Lifttel felment a második emeletre, de csalódnia kellett. Barátja nem volt Kate szobájánál. Csak pár ember lézengett az osztályon ebben a korai órában. Megállított egy nő vért. - Nem látott egy férfit? Olyan száznyolcvan magas, világosbarna hajjal és világos szemmel. ..
- Hát, a szemét nem láttam, de azt hiszem, Mr. Richardsonra gondol. Úgy fél órája láttam a férfimosdó felé, de azóta nem találkoztam vele. Dr. Geller, maga szerint Ewan Richardson tényleg nem bűnös?- tette hozzá óvatosan a nővér.

Peter addigra már elindult az adott irányba, így csak félvállról válaszolt. - Nem, nem az.
Volt egy rossz érzése, de bízott benne, hogy tévedett. Mikor belépett a mosdóba, rájött, félig igaza volt. Ewan a fal tövében ült, kezébe temetett arccal. Az orvos odasietett hozzá és megkérdezte.- Jól vagy?
Ewan felpillantott és megdörzsölte bevörösödött szemeit. Nem mondott semmit, de barátja rögtön megértette, hogy mekkora fádalom nehezedik a lelkére. Peter megköszerülte a torkát.- Indulnunk kell. Tudom, hogy ez most nem esik jól, de ne hívjak neked egy pszichológust? Sokat segíthet..
- Nem kell. Kösze,de azt hiszem, egyedül is ki tudok lábalni a dologból. Tényleg.- mikor megfogta Peter támogatü kezét, már valamivel összeszedettebb volt.
Fél hétkor Peter Daewoo Lanos típusú kocsijában ültek. A rádióban épp egy Guns’n’ Roses szám ment. Az orvos a lábával dobolta a ritmust, Ewan vele ellentétben pedig próbált kikapcsolni. Egész éjszaka virrasztott, és most olyan kimerült volt, mint eddig még soha. Lassan elnyomta az álom. Még egy ideig hallotta a műsorvezető hangját, aztán elsötétült előtte a világ.

Mikor fölébredt, még a kocsiban ültek. Peter mellette ült és egy nagy köteg papírt tartott a kezében.- Na végre fenn vagy. Ímár egy órája megérkeztünk. De nem akartalak felébreszteni. Gyere, bekísérlek.- kiszálltak a kocsiból, és elindultak a bejárat felé. Peter érdeklődve figyelte a ház külsejét és annak környékét. A két hónap alatt- vagyis mióta Ewan megvette a házat- egyszer sem járt itt. Az épület két szintből állt. A földszinten, a bejáratnál egy vereanda volt, azon pedig egy asztal és három szék. A veranda mellett egy három méter hosszú virágágyás, ami mostanában üresen állt a fagyos idők miatt. Az emeleten is volt egy kis erkély, a korlátja rácsos volt.

Lenrtől is látszott az erkély két oldalán felállított gyertyatartó. Időközben beértek a házba, amely nemcsak Peter, hanem egykor Kate szerint isgen ízlésesen volt berendezve Balra egy félig nyitott ajtós szoba volt- amennyit Peter látott, hálószobának nézte. Ugyanígy jobb oldalon a konyha. Annak nem volt külön ajtaja, így sok fény érhette. Ahogy tovább haladtak, és beértek a nappaliba, Peter megállapította: Ewan nem sajnálta a pénzt. De aztán arra a beszélgetésre gondolt, amikor barátja megemlítette neki, hogy nagy családot szeretne. A nagy tévé kihívóan állt a kis dohányzóasztal és a sarokbútorok előtt. Az orvosnak ekkor tűnt fel a cigarettafüst jellegzetes szaga. Ő soha életében nem dohányzott, és mindezidáig abban a tudatba élt, hogy Ewan is leszokott róla. - Mekkora a ház? - kérdezte hosszú hallgatás után. Ewan elgondolkodott egy pillanatra, és miközben leült a kanapéra, felpillantott.
Százhúsz plusz tizenkettő az övegház. Peter bólintott, és elgondolkodva nézett végig Ewanon. A férfi sokmindenben megváltozott az elmúlt két hónap alatt. Sok értelenben. Eddig sem volt komoly, de a magánéleti problémák és agyanusítgatások kétségkívül hidegebbé tették. Ez nem nagyon zavarta Peter, Ewan ugyanolyan barátja maradt, aki addig is volt. Legjobb barát, akivel meg oszthatja minden problémáját.
- Nekem most mennem kell.. KI kéne pihennem maga, mert estére újra benn kell lennem. Szerintem te is fáradt vagy. - Ewan bólintott és elindultak a bejárati ajtó felé.
- Hát akkor viszlát, Ewan. Majd váltsd ki a gyógyszereket. A lista ott van a zárójelentés mellett. Ja, és még valami. Szemüveget is csináltatnod kellene. Annak a receptje is ott van. Ha lehet, minél előbb váltsd ki, nehogy erősebb kelljen, mire odajutunk.

Peter kilépett az ajtón, elhagyta a verandát, és beszállt a kocsiba. Nem pillantott vissza, hanem elhajtott. Ewan letörten lépett be a házba. Megint rákezdett az az iszonyatos fejfájás, ami a balesetet is okozta, ezért a konyha felé vette az irányt. Bevett három Aspirint, aztán pedig elindult a hálószoba felé. Lefeküdt az ágyra és behunyta a szemét. Próbált nem gondolni semmire, de nem ment. Meg dörzsölte sajgó homlokát, és kezébe temette az arcát. A fejében csend helyettezer kérdés cikázott. Mi lett volna, ha Kate nem hal meg? Szenvedett volna. Mi lett volna, ha nem üti el? Akkor talán kettesben meg tudták volna beszélni a fékreértéseiket. Ha Kate nem ment volna el hozzá, akkor nem vesztek volna össze. Ha pedig nem ismerték volna meg egymást, akkor.. akkor minden más lenne. Üres. Tudta jól, ha járna is valakivel, a szíve mélyén érezné, hogy nem az az igazi. Mindig is úgy érezte, hogy ők ketten egymásnak vannak teremteve. Akkor miért kellett elvesztenie?!
Leküzdhetetlen álmosság tört rá. Megdörzsölte a szemét, az oldalára fordult, és a következő percben már aludt is.

Nyomasztó, félelmetes álma volt. Hóesésben állt egy kereszteződésben, a zöld lmpára várva. Csk ő volt ott. Az egész városban egyedül volt. Ezt nem tudthatta, de érezte, hogy így van. Valahova sietnie kellett. Egy jelen-
tést kellett leadnia. A lámpa nem akart váltani, ezért elindult. Már félúton járt, mikor a semmiből tőle tizenöt méterre megjelent egy kocsi. Futni a-
kart, de lábai nem engedelmeskedtek. Kétségbeesetten nézett jobbra- balra, a közeledő kocsira. Félt, de nem tudatosult benne, hogy ha ott áll, meg fog halni.
Ewan verejtékezve forgolódott az ágyban, a takarüt szorongatva. És nem tudott fölébredni.


Folytatom, ha akarjátok(ha nem) :)