magány..

Egyedül vagy, a múltba temetkezel, csak a múlt él már, te nem is létezel.. Elsuhan melletted megannyi szép, de nem tudod elérni, s nem tudod, hogy miért!?
Magad sem érted, h mi történik veled, csak a szobádban töprengsz, mi lehet ez!?
Teljesen megváltoztál, más lettél. Hová tűnt az a vidám, boldog lény?
Ki nem törődik semmivel, csak él, kit nem érdekel a fájdalom, csak remél..

Már nem tudod tettetni a boldogságot, feladod a szomorúsággal a harcot..
Kimész az utcára, sok-sok boldog ember.. rájuk mosolyogsz, de szíved remeg.
Nem, nem érted.. Veled miért nem történik ilyen?
Miért csak a magány a társad? Miért vesztek el álmaid a múltban?
De a múlt, az emlék mind messze jár, a szép, boldog pillanatok nem jönnek vissza már..
Ezt te is tudod, de mégis várod, reméled, h a boldogságod újra megtalálod.
De lassan már a remény is elhagy.. a fájdalom, más nem marad..
Ez az, amitől mindenki fél. Mi van, ha nincs, és a halál elér?!
Ezért próbálja mindenki újra és újra, és boldog hetekre, hónapokra..
Úgy érzi igen, talán Ő az Igazi.., majd hirtelen vége szakad.. az okát senki nem érti..