Egyedül vagy, a múltba temetkezel, csak a múlt él már, te nem is létezel.. Elsuhan melletted megannyi szép, de nem tudod elérni, s nem tudod, hogy miért!?
Magad sem érted, h mi történik veled, csak a szobádban töprengsz, mi lehet ez!?
Teljesen megváltoztál, más lettél. Hová tűnt az a vidám, boldog lény?
Ki nem törődik semmivel, csak él, kit nem érdekel a fájdalom, csak remél..
Már nem tudod tettetni a boldogságot, feladod a szomorúsággal a harcot..
Kimész az utcára, sok-sok boldog ember.. rájuk mosolyogsz, de szíved remeg.
Nem, nem érted.. Veled miért nem történik ilyen?
Miért csak a magány a társad? Miért vesztek el álmaid a múltban?
De a múlt, az emlék mind messze jár, a szép, boldog pillanatok nem jönnek vissza már..
Ezt te is tudod, de mégis várod, reméled, h a boldogságod újra megtalálod.
De lassan már a remény is elhagy.. a fájdalom, más nem marad..
Ez az, amitől mindenki fél. Mi van, ha nincs, és a halál elér?!
Ezért próbálja mindenki újra és újra, és boldog hetekre, hónapokra..
Úgy érzi igen, talán Ő az Igazi.., majd hirtelen vége szakad.. az okát senki nem érti..
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
"Az iskolában egy egész része vagy, és mégis, teljesen egyedül vagy."
javítva: egyedül lehetsz.
Eszemben sincs tiltakozni, vagy "megmásítani" véleményem. Amit, s ahogy érzek (magánnyal kapcsolatban), azaz én érzésem, én gondolatom. Mindig vállalom, hogy mit mondok ki, mit írok le. Persze utóbb sok-sok témában elnézést kérek ha hülye vagyok a felvállalt bárgyúságaimért, de ez most más!
Talán némi vallásos neveltetésembôl adódhat, hogy én soha nem éreztem meg a magányt. Egyedüllétet már tapasztaltam (szar is volt), de magányt még soha!
Mindettôl függetlenül kellemesen, ésszerűen mondsz ellent. Tetszik.
Üdv. Jó éjt.
:innocent:
Jó éjt.