Korcsolya VB 2020-ban (avagy egy álom valóra válik) 1.

- Hogy én is?- kapta fel a fejét Trini.
- Igen, te is Trini. Megértél rá, nagyon ügyes vagy, sok versenyt nyertél, ott a helyed a VB-n. És most menjetek, edzetek tovább.- adta ki az utasítást Evan Lysacek.
- Evan mester!- Trini szerette így szólítani edzőjét és Lysaceknek is tetszett, mert mindig mosolygott rajta.- Én túlkorosan kezdtem el edzeni, tanulni. Biztos vagy benne, hogy méltó leszek eljutni a…
- Trini! Ha nem hinnék benned, nem indítanálak. Barbara után te nyerted a legtöbb versenyt országon belül, nem is kérdés, hogy neked is indulnod kell.- mondta Evan.
- Na de most, hogy így utána számolok, mi csak 1 lányt indíthatnánk a VB-n.- szólt Trini.
- Igen, de mivel mi vagyunk a rendező ország, indíthatunk többet is. És Barbarán kívül, aki amúgy is ment volna, én téged szeretnélek indítani. Ti ketten vagytok a legjobbak, a többi lány még fiatal is hozzá, ők majd a záró gálán lépnek fel egy kis műsorral.
- Jaj Evan mester el sem tudom mondani mennyire örülök!- ugrott Evan nyakába örömében Trini.
- Jól van, jól van. Én is örülök. Na most már menj és gyakorolj szorgalmasan.
- Igenis uram!- szalutált Trini, és már siklott is el a jégen. Örömében ugrott egy tripla flippet és miután sikeresen leérkezett sikított egyet. Evan mosolygott és a fejét csóválta. Nagyon szerette ezt a lányt. Soha senkinek nem vallotta be, még magának is alig merte, hogy Trini a legkedvesebb, tanítványa. Sokat kellett könyörögnie az ISU-nál, hogy indíthassa Trinit. Mindenképp szerette volna, de a lány túlkorossága miatt nehéz volt. Na de végül is sikerült őket meggyőzni. Most eszébe jutott milyen volt mikor először látta Trinit korcsolyázni, mikor kiválasztotta, és mikor elkezdte tanítani. Tudta, hogy Trini imádja Őt és felnéz rá, ezt látni lehetett rajta, de el is mondta 4 évvel ezelőtt.
- Tudod Evan mester, mindig nagyon szerettem nézni, ahogy korcsolyázol. Te vagy a legfőbb példaképem, és büszke vagyok rá, hogy a tanítványod lehetek.- mondta akkor Trini. Evan még ma is maga előtt látta a kislány őszinte arcát. Evannak még csak eszébe sem jutott, hogy nyomulásból mondhatja ezt a lány, mert olyan őszinteséget még senki szemében sem látott soha. És most itt van, kész felnőtt nő, 20 évesen, de mégis olyan kislányos még mindig. Gondolkodásában érett, de a teste legalább 3 évvel fiatalabb a koránál. 20 évesen 16-17 évesnek néz ki. De ez nem is baj egy ilyen sportágban, mint a műkorcsolya.

Trini Ryannak az élete volt a korcsolya. Már kislányként is nagyon szeretett siklani a jégen. El segundo-ban laktak, ahol elég sok híres korcsolyázó edzett. Közülük a legjelentősebb a nagyhírű Evan Lysacek volt, aki 2000 és 2010 között elég sok szép eredményt tudhatott magáénak. Trini 2000-ben született, márciusban, szerencsés év, mondogatták sokan. Szülei is nagyon szerették a korcsolyát, ezért apukája már 4 éves korában megtanította a kislányt az alapokra. 2004-ben látott először versenyt is a TV-ben. Szülei nézték az egyik sportadón a műkorcsolya világbajnokságot, és a kislány unatkozott, ezért megnézte, hogy mit csinálnak a szülei.
- Mi ez anyu? Korcsolya?- mutatott a TV képernyőre Trini.
- Igen, korcsolya verseny. Gyere, nézd te is.- mondta az édesanyja és a kis Trini engedelmesen leült a fotelba, és nézte a versenyt, amiben épp a férfiak voltak. Egész végig meg sem szólalt, csak nézte tátott szájjal, hogyan parádéznak a jégen. Akkor már tudott korcsolyázni és pici fejével el sem tudta képzelni, hogyan lehet ilyen csodás dolgokat művelni azon a csúszós jégen. Akkor még nem tudhatta, hogy egyszer majd Ő is hasonlóan jó korcsolyázó lesz. Trini akkor szólalt meg először, mikor egy kicsit hosszabb szőke hajú fiú korcsolyázott. Ő volt Evgeni Plushenko, akit az óta sem tudott túlszárnyalni senki.
- Ő inkább lánynak néz ki.- nevetett Trini.
- Figyeld csak milyen ügyes lesz. Ő nagyon jó korcsolyázó.- mondta az anyukája. Trini nézte és tényleg látnia kellett még ilyen fiatalon is, hogy Evgeni nem minden napi korizó. Ugyan így volt Brian Jouberttel is. Brian ruhája fogta meg a kislány tekintetét, és miután megjegyezte, hogy a fiú órának öltözött, és kuncogott egy kicsit, szintén nagyon elvarázsolva nézte végig a programot. Trini ettől kezdve az összes korcsolya versenyt végig nézte, és amíg Evgeni és Brian versenyeztek, mindig nekik szurkolt. Egy évvel később jött még egy kedvenc, Evan Lysacek, aki miután Trini megtudta, hogy a városban szokott edzeni, az abszolút kedvenc lett. Trini mindig szeretett volna korcsolyázó lenni, de nem volt rá lehetősége, és elég pénze sem. 10 évet úgy élt le ez után, hogy csak nézte a versenyeket, csodálta a kedvenceit, amíg korcsolyáztak, néha amikor csak tehette a barátaival ment korcsolyázni, és reménykedett, hátha lesz kiugrási lehetősége. 15 éves korára legfőbb kedvencei közül kettő edző lett, egy pedig beállt a profik közé és saját show-t csinált, nem nehéz kitalálni, hogy ez Evgeni Plushenko volt. Trini egyszer láthatta élőben, mikor a közelben turnéztak. Még közös fényképe is van Zhenyával. Nagyon örült, hogy találkozhatott ezzel az orosz fiúval, akit már nagyon nagyon rég óta csodált.

Brian Joubert edző lett Franciaországban, és állítólag sok ígéretes újonc fejlődött a keze alatt. A legjobb már nagyversenyekre is ment, mikor Trini 17 éves volt, akkor kezdte. Ő Olivier Pedoire, aki sokak szerint kísértetiesen hasonlított az edzőjére. Ugyan az a testalkat, az arcuk is nagyon hasonló volt, és még a haja is ugyan olyan barna, sőt a fiú még hasonló képpen vágatta le, mint ahogy Briannak volt régen, mikor még Ő is versenyzett.
Ugyan így Evan Lysacek is edző lett, de Ő inkább már nagyobbakkal dolgozott.
2015-ben Trini számára felcsillant a remény. Mindenhol kiplakátolták a városban, hogy újoncválogatás lesz. Trini elhatározta, hogy elmegy, hiába túlkoros, mit veszíthet. Elég alacsony és vékony volt a korához képest, és mivel rendszeresen minden héten járt kétszer szertornára már 7 éves kora óta, nagyon hajlékony is volt. Eljött a válogatás napja. Trini felvette fehér korcsolyáját és besiklott a jégre. Imádott korizni, ilyenkor szabadnak érezte magát, szinte repült a jégen. Kis idő múlva az összes jelentkezőt odahívták a pálya szélére, és a szervező köszöntötte őket.
- Szeretnék bemutatni néhány embert nektek. Ők fognak közületek válogatni, hogy kivel érdemes dolgozni. Hárman jöttek ma el megnézni benneteket. Először is szeretném nektek bemutatni Miss. Adriana Mole-t.- kicsiny taps következett, és egy fiatal hölgy sétált be a pálya szélére és megállt a palánkon kívül.
- Bemutatom még nektek Mr. Patric Buttle-t, aki rokonságban áll a híres kanadai korcsolyázóval.- ismét taps, és egy idősebb férfi is odaállt Miss. Mole mellé.
- És végül de nem utolsó sorban a világhírű korcsolyázót és most már edzőt Mr. Evan Lysacek-et.- most nem volt taps, mindenkinek leesett az álla. Trini nem akart hinni a fülének, és csak nézni tudta a magas fekete hajú, és még mindig nagyon jól kinéző Evan Lysacek-et, aki most szintén odaállt a palánk mellé. Lysacek a reakción kicsit elnevette magát, aztán így szólt.
- Úgy látszik erre nem számítottatok. Nos nem kell ennyire besokkolni gyerekek, vegyétek úgy, mintha itt se lennék, de ez vonatkozik a másik két edzőre is.- mondta Evan.
- Igen, ez bizony így van. Annyit kérnénk tőletek, hogy korcsolyázzatok itt egy kicsit nekünk, és ne idegeskedjetek. Korcsolyázzatok úgy, ahogy szoktatok, megnézzük a mozgásotokat. Egy olyan fél óra múlva újra idehívunk titeket, és akkor eldöntjük kit érdemes tanítani, és ki melyikünkhöz kerül.- mondta Miss. Mole.
- Most pedig hajrá, menjetek és korizzatok.- szólt Mr. Buttle, és az összes gyerek elsiklott. Trini még egy pillanatig állt ott, és nézte Evan Lysaceket, még mindig nem hitte el, hogy az egyik legnagyobb kedvence ott áll vele szemben. Evan észrevette Őt.
- Menj te is.- mosolygott Trinire, mire a lány még párszor visszanézve elindult. Utána már direkt nem nézett az edzők felé. Korcsolyázott, úgy ahogy szokott, egyszer sem esett el, próbált pörögni, ami ment is, csak lassan, hátrafelé is ment, megpróbált minél tökéletesebb dolgokat csinálni.

Épp ránézett az órájára, és látta, hogy 5 perc van abból a fél órából, mikor a szervező elkiáltotta magát, hogy mindenki menjen oda hozzájuk.
- Remek. Letelt a fél óra, nagyon ügyesek vagytok. Az edzők most közétek mennek, és akinek megérintik a vállát, azok vehetik úgy, hogy annak a tanítványai lettek. Miss. Mole csoportja menjen az öltözőkhöz, Mr. Buttle csoportja a lelátókhoz, Mr. Lysacek csoportja maradjon a jégen, csak gyülekezzenek a pálya szélén.- mondta a szervező és az edzők bementek a jégre a gyerekek közé. Mindhárom lábán ott volt már a korcsolya.

Trini szíve a torkában dobogott. Vajon kiválasztotta valamelyik? Ha igen, melyik? Egymást kergették a kérdések a fejében, és folyton csak Evan Lysacek magas alakját nézte. Nagyon szerette volna, ha hozzá kerül. Egy ízben közeledett felé Miss. Mole, ránézett, de aztán ment tovább. Trini nem is tudta, hogy most megkönnyebbüljön, vagy ne. Közben már gyűltek a tanítványok a megadott helyeken. Mind nagyon boldogok voltak. Már csak 16-an voltak a pályán, akik még maradtak, köztük Trini is. Evan most egy kicsi fiúcska felé fordult, aki Trini mellett állt pár méterrel. Váltott vele néhány szót, aztán megfogta a vállát és a pálya szélére mutatott mosolyogva a többi tanítványa felé. A kisfiú boldogan odasiklott a többiekhez. Trini sóhajtott egyet, már magában lemondott a reményről. Behunyta a szemét egy pillanatra, de mikor kinyitotta, látta, hogy Evan Őt nézi, aztán jobb lábával meglökte magát és lazán odasiklott a lány elé, megállt vele szemben. Trininek eléggé hátra kellett hajtania a fejét, ha Evan arcára akart nézni. Néhány nehéz és lassú másodperc után végre megszólalt.
- Hogy hívnak?- kérdezte.
- Trini.- válaszolta kicsit rekedten, az izgalomtól kiszáradt szájjal.
- Trini, megmondanád hány éves vagy?
- 15 leszek 1 hónap múlva.
- 15? Fiatalabbnak néztelek. - Evan összehúzta a szemét és megvakarta a fejét egy kicsit.
- Ezt mások is mondták már. - horgasztotta le a fejét Trini és kicsit csúsztatgatta a jobb lábát előre hátra zavarában. Evan körbekorcsolyázta, alaposan végigmérte.
- Mond csak, mióta tudsz korcsolyázni?- kérdezte Evan.
- 4 éves korom óta.
- Tehát akkor mondhatni biztosan állsz a jégen. - bólogatott Evan.- Mennyire vagy hajlékony? Dőlj csak hátra.- Evan odatette a jobb kezét Trini derekára hátul, hogy megtámassza, a lány kecsesen hátrahajolt, hogy majdnem lement hídba.- Jó elég lesz, köszönöm. A hajlékonyságoddal nincs gond.
- 7 éves korom óta szertornára járok minden héten kétszer.- szólt Trini, miközben megigazította fekete pulcsiját a vállán.
- Jól van Trini, akkor a hét közbeni másik három napon korcsolyázni fogsz.- mosolygott Evan Lysacek. Mire Trini szája is őszinte kedves mosolyra húzódott.- Figyeltelek korcsolyázás közben. Biztosan állsz a jégen, szép a mozgásod. Teszek veled egy próbát, hogy milyen gyorsan tanulsz.
- Rendben, ígérem, igyekezni fogok. - mondta mosolyogva Trini.
- Jó, akkor menj oda a többiekhez, mindjárt megyek én is.- mondta Evan, Trininek nem kellett kétszer mondani, odasprintelt a többi tanonchoz, és egy hatalmas fékezés kíséretében megállt a palánk mellett.
Vége lett a válogatásnak, 7 gyerek maradt, akiket nem választottak ki. Nekik azt mondták, hogy még gyakoroljanak sokat, és próbálkozzanak legközelebb. Evan Lysacek odament a tanítványaihoz.
- Nos akkor még egyszer köszöntelek benneteket.- mondta.- Mind nagyon jól tudtok már korcsolyázni, ezt láttam. Mostantól pedig tanulni fogtok. Megígérem nektek, hogy megpróbálom átadni tudásom legjavát, persze ehhez ti is kelletek. Kelletek, hogy tanuljatok szorgalmasan. Ki tudja nem ül-e itt köztetek az elkövetkezendő évek világ és olimpiai bajnoka. Mindannyiótokban ott van a lehetőség, csak rajtatok múlik mennyire használjátok ki.
Trini minden szavát itta, és elhatározta, sosem fog csalódást okozni Evan Lysaceknek, és megpróbál Ő a legjobb lenni.
- Mivel ma hétfő van, ezért azt mondom nektek, hogy minden héten 3 edzést tartunk. Hétfőn, szerdán és pénteken lesznek ezek megtartva 4-7 óráig itt. De lehet majd ahogy fejlődtök, tovább is, vagy többször. Nos ennyit akartam mondani nektek így elsőre. Akkor szerdán találkozunk.- fejezte be Evan.

Így kezdődött az egész Trini számára. Az edzések kezdetén Evan minden egyes gyereket megnézett még egyszer, és eldöntötte ki milyen kategóriára, lenne alkalmas. Azon a hétfő estén összesen 9 gyereket választott ki, 4 lányt és 5 fiút. Trini és egy Barbara nevű 12 éves kislány megmaradtak egyéni versenyzőknek. A másik két lányból és két fiúból alakított egy páros és egy jégtánc párt. Ők időközben másik edzőhöz is kerültek, mert Evan jobban értett az egyéniekhez. A maradék három fiú is egyénileg versenyzett. Adam, aki 11 éves volt, Kevin aki 10, és Brett, aki a legkisebb a maga 6 évével. Persze utána minden évben jöttek még újoncok, de mindig csak kevesen. Trini ez alatt az 5 év alatt keményen edzett, mindent meg akart tanulni. Volt, hogy még lázas betegen is eljárt edzeni. Olyankor Evannak szinte könyörögnie kellett neki, hogy menjen haza pihenni, mielőtt még valami komoly baja lesz. De Trini csak edzett és tanult és rengeteg versenyt nyert, nagyon sok érme volt. 19 évesen megnyerte a kontinens bajnokságot is, ahol Evan Lysacek nagyon büszke volt rá, mert sikerült legyőznie a legnagyobb ellenfelét, Lisa Meyert, Sarah Meyer lányát.

Evan Lysacek most csak nézte az Operaház fantomjára korcsolyázó Trinit, és arra gondolt jól döntött, hogy indítja a VB-n. Még komoly esélyes is lehet az éremre. Végül is miért ne? Összeállított neki 2 igazán ütős programot, amikkel ősszel 2. lett az USA Gran Prix-n. Már csak két új ruha kell neki, és mehet a VB-re címkövetelőnek.
- Trini a végén a lépéssort kicsit gyorsabban, mert elcsúsztál a zenétől egy kicsit. És a befejezésnél figyelj, a lépésre, nehogy egyel tovább lépj. - adta a tanácsot Evan Trininek, aki a rövidprogramja befejeztével mestere felé siklott.
- Rendben, figyelek.- szólt bólintva Trini. A rövidprogramja zenéjét Evan választotta neki, mondván, ez illik az egyéniségéhez. Az originál zenéjét Trini választotta. Mindig szerette a Gyűrűk urát, imádta a filmek zenéjét is, főleg a tündék zenéjét. Sokak szerint hasonlított Liv Tylerre, aki egy tünde hercegnőt játszott a filmben. Ugyan olyan hosszú hullámos barna haja volt, mint Arwennek, az arcuk is olyan alakú volt, csak Trini szeme barna, nem kék. És persze sokkal vékonyabb és kisebb volt, mint Liv.

Egy héttel később Evan elhozta a VB-n részt vevők listáját, és felolvasta, meg figyelmeztette őket, hogy kire kell odafigyelni a versenyen, ki lesz erős ellenfél.
- Adam és Kevin. Különösen két emberrel kell vigyáznotok. Az egyik Stanley Pike, aki angol, és elég erős jellem.- szólt Evan.- Kev, téged azért engedlek menni, mert tudom, hogy megállod a helyed 15 éves létedre. Csak mindent bele.
- Igen Mr. Lysacek.- szólt Kevin és mosolygott Trinire. Trini és Kevin nagyon jó barátok lettek. Hiába volt Kev 5 évvel fiatalabb, jól megértették egymást.
- Fiúk, van még egy valaki. Az én nagy ellenfelem, de nagyon jó barátom tanítványa…- kezdte Evan.
- Olivier.- szólt a két fiú egyszerre.
- Igen. Olivier Pedoire. Tavaly EB bajnok volt, azelőtt második, és a VB-n is második. Hiába a franciák nagyon erősek, főleg akit Brian Joubert tanít. - mosolygott Evan.
- Joubert is ott lesz a VB-n?- kérdezte Trini.
- Igen, mivel a legnagyobb esélyes edzője, hát persze, hogy ott lesz. Tudom Trini, hogy nagy kedvenced volt. Bemutatom majd neked. - szólt Evan mosolyogva.
- Köszönöm, Evan mester.
- Mr. Lysacek! Arthur nem indul?- kérdezte Adam.
- Arthur sérült. A kis orosz Plushenko utánzat lesérült az EB-n, így nem indul. Nem szép, hogy ezt mondom, de egy gonddal kevesebb. - fintorgott Evan.- Még egy valaki lesz, Ő már tavaly is volt és az előtt is. Mostanában jön egyre feljebb a létrán, Stephan Lambiel tanítványa, Mario Benttly. Nem olyan nagy ász a gyerek, mint az edzője volt, de azért nem árt rajtatartani a szemünket.
- Majd figyelünk.- Szólt Adam.
- Lányok! Lisa Meyer és Tánya Lovka.- erre mindkét lánynak egy nagy sóhaj volt a válasza.
- Lisa még csak-csak, de Tányát lehetetlen megverni.- mondta Barbara, Trini meg bólogatott.
- Nem baj, ha nem sikerül, csak próbáljátok meg.- szólt Evan bíztatóan.
- Az oroszok mindig a legerősebbek voltak.- mondta Trini.
- Ez így van. Plushenkot lehetetlen volt legyőzni. Rettegtünk tőle. Egyszerre gyűlöltük és imádtuk. Emlékszem egyszer Briannal azt mondtuk, hogy gyűlöljük, mert sosem lehet megfogni. És imádjuk, mert nélküle sehol sem lennénk. Ő sarkallt minket mindig jobbra és jobbra. És mindemellett egy rendkívül jó ember. - nevette el magát Lysacek. A többiek is nevettek, mert tudták mire gondol edzőjük. Evgeni Plushenko a legviccesebb ember a világon és szinte mindenki barátja.

Minden edzésen nagyon nagy hajtás volt, és jaj volt annak, aki nagyobbat rontott. Egy héttel a VB előtt már nagyon ideges volt mindenki, nem csak a srácok, de Lysacek is.
- Adam ha még egyszer kilépsz a forgásból, visszavonom a jelentkezésedet! - kiáltott be a rövid programját gyakorló fiúnak Evan. Ehhez hasonló fenyegetések hangzottak el minden edzésen, mikor is pénteken este Evan egy csodás meglepetéssel szolgált.
- Sajnálom, ha néha kiabáltam veletek. Bocsássatok meg, csak kicsit feszült vagyok már, és azt szeretném, ha mindannyian nagyon jók lennétek.- mondta Evan.
- Semmi baj Mr. Lysacek. Megértjük.- szólt Kevin, a többiek bólogattak és helyeseltek hozzá.
- Köszönöm. Szeretnék nektek adni valamit.- húzott elő egy bőröndöt Evan a palánk mellől.- Már egy hónapja megrendeltem őket és féltem, hogy nem lesznek készen, de szerencsére ma megkaptam. Itt vannak az új fellépő ruháitok.

Ezt a srácok nagy örömmel fogadták, sorban kiosztották mindenkinek. Trini volt az utolsó. Még a lélegzete is elállt mikor meglátta a két ruhát. Ilyen csodás ruhákat még sosem látott ezelőtt. A rövid program kosztümjének a jobb ujja rövid volt, a bal hosszú. Jobb felén sötétkék volt, aztán középen futott le egy ezüstszínű flitteres kacskaringós 5cm széles csík, annak a másik felén meg már almazöld színű volt. Kesztyű is tartozott hozzá, jobb kezén zöld volt, bal kezén sötétkék. Ha ez a ruha csodás volt, a kűr kosztümje egyenesen lenyűgöző. Hófehér ujjatlan tornaruha, ami inkább egy fehér fürdőruhára emlékeztetett. A két vállából, átlátszó fehér anyagból készült hosszú ujjrész, ami a végén hosszú megnyújtott harang alakban végződött, akár a tündék ruhája. És a derekán a tornaruhának ugyan olyan átlátszó fehérből készült combközépig leérő szoknya volt.
- Hű Trini minden fiúnak le fog esni az álla, ha ezt a ruhát felveszed. - nevetett Kevin, mikor Trini csodálkozó arccal felemelte a ruhát.
- Na fiúk-lányok, gyerünk, menjetek az öltözőkbe, és vegyétek fel a rövidprogramos ruhátokat. Utolsó gyakorlás ismerős pályán, új kosztümben. - mondta Evan és a srácok elmentek.

Trini és Barbara ugyan abban az öltözőben vették fel a ruháikat, hogy segíteni tudjanak egymásnak. Egy ilyen koris ruhát elég bonyolult volt felvenni. Barbara ruhája rövid ujjas volt és piros az egész, de ugyan olyan kacskaringós ezüst csík futott le rajta, mint Trinién. Mikor kiléptek a pályára a két fiú már ott állt edzőjük mellett. Adam ruhája fekete volt, Kevin ruhája kék, de mindkettőnek az ujja fehér. És amiben egyezett a lányokéval az az elejükön lévő ezüst vonal.
- Ezt az összetartozási egység kedvéért tetettem bele. - mutatott Trini ruháján az ezüst vonalra Evan.- Szerintem nagyon szép így.
- Nagyon jó ötlet volt Mr. Lysacek.- szólt Barbara.
- Tényleg nagyon szép. - helyeselt hozzá Trini is.
Ezután mindenki elpróbálta az új ruhájában a programjait. Csodás módon tökéletesen csinálták végig, egy apró rontást sem követtek el.
- Csodálatos, gyönyörű! Komolyan mondom így mentek a versenyen, mindenki dobogós lesz.- ujjongott Evan, a többiek meg nevettek.- Na most fel a másik ruhával, és jöjjön az originál.
A gyerekek elszaladtak átöltözni. Trini alig várta, hogy felvehesse azt a gyönyörű ruhát. Miután kész lett odaállt a tükör elé, és csak nézte magát.
- Gyönyörű ez a ruha Trini.- mondta Barbara.
- A tiéd is nagyon szép.- Nézett Trini végig a másik ruhán, ami zöld-lila és fehér volt. Tényleg szép volt az is.

Mikor a lányok kimentek, mindhárom fiúnak szó szerint leesett az álla.
- Lányok, gyönyörűek vagytok.- szólt Evan és végigsimított Trini jobb karján.
- Köszönjük.- szóltak együtt, kicsit szégyenlősen. Adam és Kevin is elegáns volt. Adam ruhájának a nadrágja fekete volt, fehér inggel és kék mellénnyel. Nagyon jól nézett ki. Kevin ruhája sárga volt, és piros lángszerű minták voltak benne. Hiába, aki a Scooter Fire számából válogat részleteket magának a kűrhöz, az már csak ilyen ruhát kaphat.
Az originált is elkorcsolyázták, ha lehet még tökéletesebben, mint a rövidet. Egyszerűen nem bírták elrontani. Zseniális volt, mindenkit inspirált az új ruha. Trini úgy érezte, miközben a lebegő ruhaujjai repültek utána, mikor siklott, hogy repül. Ez már nem is került semmi erősfeszítésébe, olyan könnyedén korcsolyázott, mint talán még soha. Úgy érezte a kezén az az átlátszó fehér anyag nem is anyag, nem is a ruhája ujja, hanem szárnyak. Végigrepülte a programot, semmilyen ugrástól nem félt már.
- Hát most már csak az van hátra, hogy holnap utazunk. Délelőtt 10-kor itt találkozunk, legyetek pontosak. - mondta az edzés befejeztével Evan.
- Igenis Mr. Lysacek.- szólt a 4 ifjú egyszerre. Aztán mindenki hazament.

Trini alig tudott aludni. Nagyon izgult, hogy milyen lesz a VB. Nagy álma volt, hogy Világ bajnok legyen, de tudta, hogy ez nagyon nehéz lesz. Minden esetre azt is tudta, hogy mindent meg fog tenni, hogy minél előrébb végezzen. Mindent! Ezekkel a gondolatokkal aludt el. Álmában csupa fehérség közepette meglátta magát, amint egy virágcsokorral a kezében és aranyszínű éremmel a nyakában áll a dobogó tetején, hallja az amerikai himnuszt, és örömkönnyek csorognak a szeméből az arcára, az éremre, a virágra. Látta a szüleit, akik nagyon büszkék voltak rá. A társait, Kevint aki csak mosolygott rá. És a legnagyobb tömeg közepén meglátta Evan Lysaceket, az edzőjét, a mesterét, akinek az arca a legtisztább és legsugárzóbb büszkeséget tükrözte.

Másnap reggel mindenki nagyon korán kelt fel. Nagy volt a házban a fel le rohangálás, készülődés. Trini anyukája elkísérte Trinit a VB-re, apukája éppen üzleti úton volt, de minden nap beszéltek interneten keresztül, és biztosította Trinit, hogy a VB originál programjára odaér.
- Anyu! Hol vannak a ruháim?- kiáltott le Trini a felső emeletről.
- Itt vannak lent, még egyszer kivasaltam őket, és már eltettem.
- De nem is voltak gyűröttek.
- Azért nem ártott nekik.- mondta az anyukája.
- Neked mániád a vasalás, komolyan mondom.- jött le Trini korcsolyás ládájával a kezében.
- Nem baj, na menjünk.
Fél 10-re 3 bőrönddel a csomagtartóban utaztak egy taxiban a jégpálya felé. Ők érkeztek harmadiknak, már csak Barbara és a szülei hiányoztak.
- Jó reggelt Mr. Lysacek! - köszönt Trini edzőjének.
- Jó reggelt. - mosolygott rá Evan. - Gyere, segítek bepakolni a busz aljába. - Evan megfogta a két nagyobb bőröndöt, és betette a busz csomagtartójába. Trininek csak a korcsolya dobozát kellett vinnie. Közben Trini anyukája élénk beszélgetésbe kezdett Kevin anyukájával. Az évek során, akár a két gyerek, az anyukák is összebarátkoztak. 10 óra előtt 10 perccel Barbaráék is megérkeztek.
- Na végre Barbara, már kezdtem aggódni. - szólt Evan.
- Elnézést Mr. Lysacek, az én hibám volt. - lépett előre Barbara apukája. - Bezártam a kocsikulcsot az autóba és nem találtam a pótkulcsot.
- De aztán csak meglett. - mosolygott Barbara.
- Rendben, pakoljuk be gyorsan a holmikat és induljunk.- mondta Evan és segített Barbara apukájának a cipekedésben. Közben mindenki felszállt a buszra. Kevin és Trini egymás mellé ültek, csak úgy, mint az anyukáik.
- Jól van, mielőtt indulunk a reptérre, kérnék mindenkit és ez főleg a kicsikre, vonatkozik.- nézett Evan a kisebbekre. Őket azért vitték a VB-re, hogy ajándékszedők legyenek, és a zárógálán lépjenek fel egy kis műsorral.- Ne kószáljatok el. Mindig maradjunk együtt, nehogy lemaradjon valaki a repülőről, vagy másik gépre keveredjen.
- Igenis Mr. Lysacek.- mondták a kicsik együtt.
- Rendben.- szólt Evan mosolyogva, aztán leült előre a párosok edzője mellé és elindultak. Nagyon örült, hogy végre eljött ez a nap és hosszú idő óta először most volt teljesen nyugodt. Izgulhat még eleget a versenyeken. Kényelmesen hátradőlt az ülésben és arra gondolt, az idei az Ő évük lesz.

A repülőtéren szerencsére semmilyen kalamajka nem volt, mindenki elsőre megtalálta a helyét. A repülőn hármas ülések voltak, Evan ült legelöl Kevinnel és Trinivel. Útközben jól elbeszélgettek, sokat nevettek, és Evan mesélt nekik azokról a VB-kről amiken, részt vett, és hogy hogyan zajlanak ezek.
- Ha este megérkezünk és mindenki elfoglalta a szobáját, utána még együtt fogunk vacsorázni. Holnaptól mindenki akkor és azzal eszik, amikor és akivel szeretne.- mondta Evan.- Holnap este lesz a megnyitó ünnepség, aztán hétfő délelőtt a selejtezők. A többit már ti is tudjátok, hogy hogyan zajlik.
- A mi versenyünk kedden és pénteken lesz.- szólt Kevin.
- A mieink meg szerdán és szombaton.- mondta Trini
- Így van.
Este fél 5-re értek New Yorkba. Itt kétfelé váltak. A versenyzők és Evan mentek egy szállodába, a szülők és a kicsik egy másikba.
- Nézd! Ott van Lisa Meyer és az anyja is.- szólt Barbara Trininek, mikor beléptek a szállodába. Evan mindenkinek elkérte a szobakulcsát.
- Gyertek, megvannak a kulcsok, mind a 14. emeleten vagytok, én a 15.-en.- szólt Evan és együtt felmentek lifttel a 14-re. Ott megálltak a folyosón.- Kevin, Adam, ti egy szobát kaptatok, ez az én elhatározásom, mivel elég fiatalok vagytok, ti jól ellesztek együtt.
- Persze.- mosolyogtak a fiúk.
- 25. szoba. - adta oda a kulcsot Evan. - Barbara a tiéd a 26-os. Trini 27. Na most, egy óra múlva gyertek fel az én szobámba, és akkor együtt megyünk vacsorázni. Egyel, feljebb vagyok a 34-es szobában. - mondta Evan és a lift felé indult. A srácok is mentek a szobájukba. Trini végre szemügyre vehette a szobáját. Nagyon szép kis lakosztály volt, egy apró előszobával, jobbra a hálóval, balra a fürdővel. Trini megállapította, hogy itt nem spórolnak a vendégszeretettel, a hálóban egy jó nagy ágy volt, kék ágytakaróval volt letakarva, vele szemben egy szuper TV házi mozi rendszerrel együtt. Tölgyfából voltak a szekrények és a bútorok, volt még két kényelmes fotel is a szobában, meg egy kis asztal. Hatalmas ablak nyílt, amin keresztül gyönyörű kilátás volt a városra. A fürdőszoba is csodás volt. Kék és fehér márvánnyal volt kirakva, hófehér sarok kád, fehér tusoló, és fehér WC és mosdókagyló. Mindenhol aranyszínű csapok. Egyszerűen csodás volt.

Trini elrendezkedett a szobában, kipakolta a ruháit, és a többi holmiját, aztán leült az egyik fotelba és csak nézett ki a fejéből. Kis ideig gondolataiba merülve ült, mikor ránézett a falon lévő szép órára és látta, hogy ideje indulnia a lift felé. Felment egy emeletet és mikor ki akart lépni az ajtón, beleütközött egy emberbe.
- Jaj bocsánat.- szólt Trini és megigazította pulcsiját.
- Szóra sem érdemes, megesik az ilyesmi.- mondta egy enyhén akcentussal beszélő férfihang valahol Trini feje felett. Trini felnézett és azt hitte menten hátast dob. Brian Joubert állt vele szemben és szélesen mosolygott. Trini elkerekedett szemmel nézett rá.
- Nem esett bajod?- kérdezte Brian.
- Nem. - csóválta a fejét Trini, és még mindig kerek szemekkel tovább indult. Brian belépett a liftbe és becsukódott mögötte az ajtó. Trini mosolyogva nézett utána és az járt az eszében, hogy ez is csak vele történhet meg, hogy már a legelső napon belefut egyik nagy kedvencébe. Elhatározta, hogy senkinek sem mondja el, mikor bekopogott Evan Lysacekhez.
- Szia Trini, már csak rád vártunk. Gyertek megjött.- szólt be az ajtón Evan, mire a többi gyerek is kijött, és együtt indultak el lefelé az étkezőbe.
Mikor leértek, Trini megtorpant egy pillanatra, ugyanis megint meglátta Brian Joubert az egyik asztalnál. Egyedül volt és vacsorázott. Nem szólt róla a többieknek, de mikor leültek Evan is észrevette Briant.
- Nahát ott van Brian Joubert. - mondta és erre a másik 3 gyerek rögtön keresni kezdte a tekintetével. - Mindjárt jövök csak üdvözlöm.- szólt Evan és már ment is oda Brianhoz. Kicsit beszélgetett vele, aztán a srácok látták, hogy Brian megfogja a tányérját és elindul Evannal feléjük.
- Meghívtam, hogy ne egyedül kelljen ennie. - mosolygott Evan. Brian leült Trini és Evan közé és ő is mosolygott.
- És én örömmel elfogadtam a meghívást. - szólt Brian.
- Brian engedd meg, hogy bemutassam a tanítványaimat.- szólt Evan, mire Brian felkelt a székéből, utána a srácok is. Evan az ülésrend szerint mutatta be őket.- Adam Mine.- Adam kezet fogott Briannal. - Barbara Kylie.- Babara is kezet rázott Briannal.
- Barbara rólad már nagyon sokat hallottam.- mosolygott Brian a lányra.
- Hát igen, Barbara ígéretes újonc.- szólt Evan.- Kevin Hyper.- Kevin nagy tisztelettel rázott kezet Briannal.- És végül ez a csodás ifjú hölgy itt melletted Trini Ryan.- Trini mosolyogva szorította meg Brian kezét. Apró vékony keze szinte elveszett a 36 éves férfi kezében.
- Trini veled már találkoztam. - mosolygott Brian, mire a lány kicsit elpirult.
- Hol?- kérdezte Evan.
- Az előbb a liftnél. Véletlenül egymásba rohantunk az ajtóban. - szólt Brian. - Ha jól sejtem Evanhoz igyekeztél.
- Igen. - bólintott Trini, és utána mindenki leült.
- Egyébként hallom a te neved is eleget odahaza. Dicshimnuszokat zengenek rólad, és minden francia korcsolyázó lány rettegve ejti ki a neved Lovka és Meyer neve mellett.- nézett elismeréssel Brian Trinire.
- Tényleg?- csodálkozott Trini.- Nem is hittem volna. Nem vagyok én olyan jó.
- Trini!- szólt rá Evan.- Ilyet ne mondj! Komolyan mondom Brian, én ilyet még nem láttam. 5 év, csupán ennyit edzett, de azt nagyon keményen, és most itt van a VB-n, megnyerte az USA Gran Prix-t. Mindezt úgy, hogy túlkoros.
- Jó edzője voltál Evan.- ütögette meg Brian Evan hátát.- Képzeld csak el, ha 5 évesen kezd el edzeni.
- Világbajnok lenne. - szólt Evan.- Többszörös!
- Sőt Olimpiai bajnok. - fűzte tovább Brian. Közben Trini arca egyre vörösebb lett, és csúszott lejjebb a székében.

- Kérem, hagyják abba. - kérte szinte suttogva lesütött szemekkel Trini. - Még csak most vagyok itt. 20 évesen az első VB-men, de büszkén, és mindent meg fogok tenni.
- Ez a beszéd. Ez így helyes. - szólt Evan. - Na de a többiek sem kis piskóták. Tulajdonképpen az itt ülő kis csapatra mondhatom, hogy Amerika legjobbjai közé tartoznak.
- Ez így van Evan. Nagyon jó edző lett belőled.- mosolygott Brian.
- Tényleg, a te tanítványod merre van?- kérdezte Evan.
- Olivier valahol kint a városban. Mi már tegnap érkeztünk, és ez a gyerek ma reggel azt mondta, elmegy várost nézni, és azóta nem is láttam. - mondta Brian - Kicsit aggódom is már miatta.
- Hát elég nagy a város, sőt talán a világ legnagyobb városa. Van mit nézni. És különben is nagyfiú már, tud magára vigyázni. - mondta Evan.- Tényleg, hány éves?
- 21. Kicsit később ért be, mint én, na de végül is tavaly és idén is sikerült az az EB arany.- nézett büszkén Brian.
- Azért azt láttam, hogy Pike-al meggyült a baja.
- Nos igen, Pike a legnagyobb ellenfele. Az a fiú olyan, mint egy robot, sosem látsz érzelmeket az arcán. Olivier szerint jégből van a szíve és kötélből az idegei. Ő már próbált vele összebarátkozni, ez Olivier mániája, mindenkivel jóban akar lenni, de Stanleyvel neki sem sikerült. - fejezte be Brian.
- Nem is tudom, honnan ilyen ismerős ez a helyzet. - nevetett Evan.
- Na igen, én is ilyen voltam, mindenkivel jóban, még Evgenivel is.- nevetett Brian is.
- Evgenivel nem volt nehéz.- szólt Evan.- Ő minden szabotázs buliban benne volt.
- Sosem felejtem el, mikor behajítottatok a medencébe.- nevetett Brian, mire a többiek is nevetni kezdtek.
- Tényleg!- szólt Evan.- Még akkor is vizes voltál, mikor a jégre kellett menned.
- Igen. Még Stephan Lindemann is ott volt. A mi jó öreg négyesünk, Zhenya, Lindi, Te meg Én.- számolta össze Brian.
- De volt egy valaki, akit nagyon be akartunk venni a csapatba, de örökké ellenállt.- komolyodott el Evan.

- Lambiel. - mondta ki Brian.- Örökké ellenállt, magába zárkózott, akárcsak Stanley Pike. És Lambiel tanítványa Mario is hasonló típus, de Ő azért már nem annyira. Érdekes, „öregebb” korára Lambiel is megnyílt, és az EB-ken sokat beszélgetünk és emlékezünk a nagy csatákra.
- Az jó, akkor csak megjött a józan esze.- bólogatott Evan.- Mindig mondtam, a tanítvány nagyon hasonlít az edzőjére.
- Persze, mert átveszi a stílusát. Olivier még a haját is ugyan úgy hordja, mint én 21 évesen.- nevetett Brian.- Na de itt is van.- nézett a bejárat felé, ahol most egy magas, barna hajú fiú sétált be, és tartott a liftek irányába. Brian felkelt.- Bocsássatok meg, beszélek vele pár szót.- mondta és elindult a fiú felé. Pont akkor ért oda, mikor Olivier lehívta a liftet. Nem voltak túl messze, és a fiú pont szembe fordult Evanék asztalával, mikor mosolyogva üdvözölte edzőjét. Trini akaratlanul is odanézett, aztán nem is nézett máshová, míg Brian el nem indult vissza hozzájuk. Olivier mintha az ikertestvére lett volna Brian Joubertnek, a 21 éves Joubertnek. Trini ugyan azt a fiút látta, akit már annyiszor régi képeken és videofilmeken, Time, Mátrix vagy éppen James Bond ruhában. Ugyan olyan volt és mégsem. Ugyan az a barna, kicsit hosszabb haj, Olivier pár centivel magasabb volt Briannál, még a mosolyuk és a tekintetük is hasonlított. Olivier kivételesen helyes volt. Trininek az jutott eszébe, hogy a tökéletesség testesült meg előtte a fiúban.

Brian és Olivier beszéltek pár szót, közben nevettek is egy kicsit, aztán Olivier belépett a liftbe és felment a szobájába. Brian visszaindult az asztalhoz.
- Ez a buta gyerek. Nem is látott semmit sem a városból, csak a Central park egy részét.- nevetett Brian. - Azt mondta, leült olyan dél körül egy padra nézni néhány gyereket, akik fociztak, aztán ott ült egész délután és bámult ki a fejéből.
- Elég jól elvolt.- nevetett Adam.
- Hát igen. Azt mondta, azon vette észre magát, hogy sötétedik, akkor elindult vissza. Most meg fáradt, és behúzódott a vackába.
- Nagyon hasonlít önre.- szólt Barbara.
- Ezt már rengetegen mondták. Néhányan kitalálták, hogy a titkos fiam. Tényleg fiamként szeretem, de nem az.- mondta Brian. Ezután még beszélgettek, ettek, és lassan mindenki elment a saját szobájába.

Trini csukott szemmel feküdt az ágyában, és egyre csak Olivier arcát látta maga előtt. Nagyon tetszett neki a fiú, de most nem ez volt a fontos, versenyezni jött ide, nem pasizni. Átfordult a másik oldalára és elaludt.
Olivier nyugtalanul állt az ablak előtt. Álmos volt, de nem tudott aludni, valami folyton nyugtalanította, de nem tudta egész pontosan, hogy mi is az. Sok minden volt egyszerre. A verseny, hogy vajon képes lesz-e győzni, legyőzni azt az öntelt Pike-ot, aki még csak szóra is alig méltatta. Mit fog elrontani? Mit nem? Hogy sikerül majd? És ott volt Audrey is. Vajon helyesen döntött, hogy pont a VB előtt küldte el a lányt? Igen, helyesen. Érkezett a válasz a fejében. Néha hiányzott neki, de eszébe jutott, hogy sosem szerette Audreyt. Szó, ami szó, gyönyörű nő volt, de idősebb is nála 2 évvel, és nem működött a kapcsolatuk. Még az elején úgy érezte szereti, de ahogy teltek a hónapok, rájött, hogy nem boldog a lánnyal. Nem szerette, ezért elküldte, véget vetett a kapcsolatnak. Brian mester egyet értett vele.
- Ha nincs szerelem, nincs összetartozás. Jól tetted Olivier.- mondta akkor edzője. Tulajdonképpen Olivier azt érezte, hogy a korcsolyázáson, szülein, barátain és mesterén kívül nem szeret senkit és semmi mást.
- Jól tettem.- mondta ki hangosan.- Még várok arra a lányra, aki majd lángra lobbantja a lelkem.- szólt és lefeküdt aludni.

Furcsát álmodott. Egy fehér korcsolyázó angyalt látott, aki csak siklik a jégen, hosszú sötét haja hullámosan repül utána. Teljes a némaság, nem látta az arcát, csak, hogy korcsolyázik és tiszta fehér. Álmában megállapította, hogy csak is egy angyal lehet.
Másnap reggel Trini kopogásra ébredt fel. Felhúzta fehér hálóköntösét, és ajtót nyitott.
- Trini igyekezz! Öltözz fel és fél óra múlva lent találkozunk a hallban .- szólt Evan.- Megnézzük a pályát.
- Rendben, rögtön kész leszek.- szólt Trini és már rohant is be öltözni.
Délelőtt megnézték a jégpályát, a versenyek színhelyét. Délután Trini és Kevin meglátogatta a másik hotelban az anyukáikat. Este pedig a megnyitóra mentek. Fél 7-kor ismét lent találkoztak. Trini már lent állt Barbara társaságában, mikor a fiúk is leértek. Trininek fekete hosszú ruhája volt, az elején a melle alatt egy fehér csíkkal. Fölötte viselte hosszú szürke prém kabátját. Barbarának is hosszú ruhája volt, neki palackzöld. Evannak és a két fiúnak, egyforma sötétkék öltönye és hozzá nadrágja volt, fehér inggel és sötétkék nyakkendővel. Nagyon elegánsak voltak.

Együtt mentek a stadionhoz, ahol megkapták a névre szóló akkreditációs kártyájukat, ezek után csak ezzel mászkálhattak a versenyek helyszínén.
A megnyitó ünnepség érdekes volt. Nem győztek csodálkozni, mennyi híres korcsolyázót látnak.
- Fiúk! Ott van Stanley Pike.- mutatott Evan mester, egy magas szőke hajú, kék szemű fiú felé.
- Ahhoz képest, hogy jégcsap, nagyon helyes.- szólt oda Barbara Trininek suttogva és kicsit kuncogva.
- Igen, tényleg helyes.- mosolygott Trini is, és ránézett Stanleyre. Meg kellett állapítania, hogy Stanley arcát, mintha angyalok faragták volna. Volt egy kis Elijah Wood beütése, a szemei teljesen olyanok voltak, mint Frodónak, annyira nagyon kékek, és még az arca is hasonlított egy kicsit. Szóval nagyon helyes volt. Szuper még egy helyes csávó. Gondolta magában Trini, főleg miután meglátta Oliviert is Briannal együtt. Olivier még azért egy kicsit jobban tetszett neki.

A megnyitó végén Evan visszavitt mindenkit a szállodába, és mivel elég későre járt már, mindenki aludni tért.
- Holnap délelőtt lányok 9-kor a pályán kell lennetek, és az originál ruháitokat hozzátok magatokkal.- mondta Evan.- Mivel nem lesz idő visszajönni, és a fiúknak délután lesz, ezért ti is velünk jöttök már reggel, és ti is hozzátok a felszerelést.
- Rendben.- szóltak az ifjak.
- Fél 9-kor találkozunk lent.- mondta Evan, és utána mindenki felment a szobájába.
Reggel Trini letussolt, megmosta a haját, és oldalt két tincset befont, mint a tündéknek, hogy ott már ne kelljen ezzel vesződnie. Felvette kék farmerját és vajszínű kötött pulcsiját, becsomagolta a fehér ruhát és a korcsolyáját, aztán lement reggelizni. Egyedül evett most, közben már a programja járt a fejében. Végigpörgette az agyában még egyszer a program mozdulatait, aztán jöttek is a többiek. Indultak a pályára. Mikor odaértek, Barbara és Trini bemelegítettek, aztán felvették a ruhákat.
- Lányok eléggé hátul lesztek. Az utolsó csoportban, Lisa Meyerrel és Tánya Lovkával.- mondta Evan.

Trininek már nem ez volt az első versenye, de ez volt az első VB-je. Jól tudta, hogy ilyenkor mi nyugtatja meg. Zenét hallgatott a diskmanjén, és közben nézte a korcsolyázókat. Voltak kisebb, nagyobb hibák, estek is nem is. Eljött az utolsó csoport. Barbara Trinivel együtt belépett a jégre melegíteni. Jó 10 percet bent voltak, közben ugráltak, pörögtek és a nehezebb elemeket gyakorolták. Miközben a melegítés zajlott, megérkezett Brian és Olivier. Bejöttek a lelátókhoz, és miután Brian meglátta Evant, odament hozzá.
- Á Brian, hát lejöttetek?- nézett Evan Brianra, a pályán lévő lányokról.
- Igen, lassan ideje, és kíváncsi vagyok a lányaidra.- mosolygott Brian.- Bemutatom neked Olivier Pedoire-t, a tanítványomat. Olivier Ő itt Evan Lysacek.
- Nagyon örülök uram, hogy megismerhetem.- nyújtotta a kezét Olivier széles mosollyal az arcán.
- Én is örülök Olivier.- fogott kezet vele Evan.
Brian és Evan miközben beszélgettek, nézték is a melegítést. Olivier elment köszönni Marionak, Lambiel újoncának, mert ők ketten azért elég jóban voltak.
- Nézted a lányokat?- kérdezte Mario.
- Még nem. - szólt Olivier és a pálya felé nézett, éppen akkor, mikor a jég közepén Barbara pörgött. Megállapította, hogy nagyon szépen pörög, eléggé egy helyben is. Aztán hirtelen elsuhant a szeme előtt észveszejtő sebességgel egy fehér folt. Legalább is csupán ennyit látott először. Olivier pislogott és a fehérség után nézett, aztán meglátta Trinit a fehér tünde ruhában, amint a lány egy váltással hátra fordult, és axellt ugrott. Tökéletes ugrás volt, barna haja csak úgy suhant utána.
- Én nem nézem annyira őket, mert ha Karin megtudja… kitekeri a nyakam az tuti.- fintorgott Mario, de Olivier már nem is figyelt rá. Csodálkozva nézte a jégen sikló Trinit.
Stanley Pike az egyik lelátón ült egyedül és nézte a melegítést. Ő is Trinit figyelte már egy ideje. Tetszett neki a lány ruhája és alatta az alakja. Megakadt a szeme az átlátszó szoknyán. Aztán látta, hogy Olivier és Mario beszélgetnek nem messze tőle. Na itt van a két jómadár, bárcsak legyőzném most Pedoire-t. Ez járt a fejében. Az edzője már egész kicsi korában belenevelte a győzni akarást. Neki győznie kellett, Ő harcosnak született, Stan ezt így gondolta. Lemászott a lelátóról és megállt Olivier meg Mario közelében, hallgatta mit beszélnek, de közben nézte a fehér ruhás lányt.

Evan odament a palánkhoz, valamit mondott Barbarának, Brian közben követte Oliviert, aki még mindig árgus szemekkel figyelte Trinit.
- Olivier lassan el kéne menned melegíteni. - mondta neki Brian.
- Igen. Brian mester ki az a lány? - kérdezte Olivier.
- Melyik? - nézett Brian a jég felé, Stan meg felkapta a fejét, Ő is meg akarta tudni kiről beszél Olivier.
- Aki olyan gyönyörű fehér ruhában van.
- Ő Trini Ryan, Evan Lysacek tanítványa. Ígéretes tehetség, bár 20 évesen újoncnak lenni elég kemény dió, de majd meglátjuk, mit tud a kislány.- mondta Brian és visszament Evanhoz.
- Trini. Gyönyörű!- szólt Olivier, Mario meg mosolygott rajta.
- Tetszik Pedoire?- jött oda Stanley gúnyos vigyorral az arcán. Olivier odakapta a fejét.
- Szevasz Stanley!- köszönt neki.
- Tetszik neked a csaj? Mert nekem is.- vigyorgott Stanley.
- Ajaj, bajt érzek.- szólt Mario.
- Na és Stan, mi azzal a baj? Igazán gyönyörű lány, tetszhet másnak is.- szólt Olivier és ismét Trini felé nézett, aki bent maradt a jégen, a többiek kijöttek, mert Ő volt az első, aki előadott. Még egy utolsó taktikai megbeszélés a palánknál Evannal, és utána hajrá.
- Trini figyelj a lépésekre. Élváltás.- szólt Evan, Trini bólintott, és besiklott a jég közepére. Most nem izgult még annyira, várta, hogy elinduljon a zenéje. Ugyan azt érezte, mint amit a pénteki edzésen. Nem félt az ugrásoktól, tökéletesek voltak a lépések, a pörgések és minden elem. Evan a pálya szélén, úgy ahogy nyugodtan állt. Az ugrások előtt izgult, de aztán mindig elmosolyodott megkönnyebbülten, mikor Trininek sikerült.

Olivier élénk érdeklődéssel nézte végig a programot. Egyszerűen csodálatosnak látta a lány mozgását. Hirtelen eszébe jutott az álma. A fehér ruhás angyal. Trini volt az, csakis Ő lehetett. Sosem látott még ilyen gyönyörű tiszta teremtést.
Stanley a mellén összefont kezekkel, szemrebbenés nélkül bámult Trinire. Arcán semmilyen érzelmet nem lehetett látni, de Ő legbelül érezte, hogy ez a kiscsaj kell neki. 22 éves létére sosem látott még ilyen szépséget, ilyen kisugárzást.
Mikor Trini jobb lábát a korcsolya élére állítva megállt és lehajtotta a fejét, mosolygott a program végén. Kifelé indult a jégről, elégedetten. A palánknál Evan várta.
- Nagyon szép volt Trini.- ölelte át tanítványát Evan.
- Köszönöm.- szólt Trini és feltette az élvédőjét, aztán Evannal leültek a szuszogóba, és várták a pontokat, meg a helyre sorolást.

Olivier még mindig Trinit nézte, látta, ahogy átölelte Lysaceket, és érezte, hogy szívesen lenne a helyében a férfinak. Feszülten várta a pontokat, nagyon szurkolt a lánynak.
Biztosan első helyre kerül, ütős volt a program. Ezt gondolta Stanley, és még mindig rezzenéstelen arccal nézte Trinit.
Trini egyre idegesebb volt, mire végre megérkeztek a pontok. Fantasztikusan magasak voltak, Trini az első helyen állt, ennek rettenetesen örült. A pontozás után leült Barbara mellé és nézték Lisa Meyert, aki most ment be a jégre.
- Idefigyelj Pedoire!- Oliviert szinte hideg zuhanyként érte Stanley hangja a háta mögött. Megpördült a tengelye körül, hogy ránézzen a fiúra.- Legyen azé, aki a jobb, és hamarább sikerül elcsábítania.
- Várjál, várjál! Mi van?- értetlenkedett Olivier.
- Trini Ryan! Neked is tetszik, nekem is. Küzdünk érte, és amelyikünk a jobb, azé lesz.- vigyorgott gonoszan Stan.
- Én nem játszok ilyet Stan.- rázta meg a fejét Olivier.- Nekem komolyan tetszik.
- Beijedtél? Félsz, hogy engem választ?
- Itt most nem erről van szó Stan.
- Hát miről?- kérdezte Stan. Olivier ránézett Trinire, aztán vissza Stanre.
- Jól van Stan. Mi küzdünk, Ő választ.- mondta Olivier és a kezét nyújtotta Stanleynek.
- Helyes.- szólt Stanley, és megfogta Olivier kezét.
- De csakis tisztességesen, semmi erőszak, semmi komoly dolog.- vonta össze szemöldökét Olivier.
- Hát persze.- mosolygott hamisan Stanley.
Szegény Trini még nem is sejtette mi mindent tartogat még neki ez a VB a versenyzésen kívül.

Lassan Barbara is sorra került. A csoport végeztével Trini a 3. helyen állt. Egyedül Lovka és Meyer előzték meg. Barbara a 4. volt.
Jöttek a fiúk. A lányok visszaöltöztek és végignézték őket is. Az utolsó csoportban volt Kevin és Adam is, Mario, Stanley és Olivier mellett. Trini a folyosó felé nézett, akkor jött be épp Olivier Pedoire. Olivier is a lányt kereste tekintetével, és pont ugyan akkor néztek egymásra. Olivier elmosolyodott és bólintott egyet kedvesen, mire Trininek a szíve majd kiugrott a helyéről és Ő is mosolygott. Aztán Olivier Briannal beszélt még pár szót, Evan meg Kevinnel és Adammal ácsorgott lent a palánk mellett. Trini lemászott és megállt a közelükben. Aztán hirtelen valaki eléállt.
- Engedd meg, hogy gratuláljak neked.- Stanley Pike volt az, megfogta Trini jobb kezét és egy apró csókot lehelt rá.
- Öö, köszönöm.- szólt Trini zavartan, mikor látta ki is az.
- Stanley Pike vagyok.- mutatkozott be a fiú.
- Igen tudom.- mosolygott Trini.- Én Trini Ryan.
- Igen tudom.- nevetett Stan.- Nagyon jól korizol, rajtad tartom a szemem.- szólt és bement a jégre.
Trini csak állt és nézett utána, egy pillanatra fel sem fogta mi történt.
- Trini. - egy kis akcentussal egy kellemes lágy fiú hang szólította meg. Olivier volt. Trini odafordult, és mikor meglátta a fiú arcát, majdnem hanyatt esett.
- I-igen? - szólt dadogva
- Olivier Pedoire vagyok. Láttalak előbb korcsolyázni, és engedd meg, hogy elmondjam, gyönyörűen csináltad.
- Nagyon köszönöm. - szólt Trini.
- Ha valamikor lenne kedved és időd… szóval… valamikor vacsoráznál velem?- kérdezte Olivier kicsit lámpalázasan. Ilyen közelről még szebb Trini, gondolta. Úgy érezte, még sosem volt ilyen ideges.
- Persze, szívesen.- mosolygott Trini.
- De jó, akkor ma este?- kérdezte Olivier.
- Rendben.- bólintott Trini mosolyogva.
- Akkor 6-kor találkozzunk lent a szállodában. Ismerek egy jó kis helyet nem messze.
- Jól van, ott leszek. - szólt Trini.
- Nagyszerű.- mosolygott Olivier. - Hát akkor én most megyek melegíteni.
- Persze, menj csak.

Trini leült Barbara mellé és együtt nézték a melegítést. Evan Lysacek és Brian Joubert egymás mellett álltak a palánknál. Trini felváltva figyelt Kevinre és Adamra, de miután látta Oliviert egy tripla axellt ugrani, már csak Őt nézte. Olivier ruhája sötétkék bársonyból készült, az elején és a hátán aranyszínű minták voltak, és a ruha ujja végén is aranyszínű fodor volt. Nagyon szép volt. Trininek újra és újra csak a fiú félénken mosolygós arca járt a fejében.
- Hahó! Merre jársz?- kérdezte Barbara.
- Mi?- tért vissza Trini a földre.
- Olyan elképedt fejet vágsz, mintha álmodnál.- nevetett Barbara.- Csak annyit mondtam, hogy végre elkezdődik, lejöttek a jégről. Csak Mario maradt fenn. Ő fog kezdeni.
- Á igen, látom.- nézett Trini Mario alakjára. Kicsit nézte Őt, mikor érezte, hogy valaki figyeli. Pár pillanat múlva meglátta Oliviert, ahogy aranyos mosollyal nézi Őt. Trini is mosolygott rá és közben érezte, hogy elpirul. Gyorsan visszanézett a jégen sebesen sikló Mariora.

Olivier egyáltalán nem izgult. Úgy érezte erőt merít Trini látványából. Brian ott állt mellette és kicsit látszott rajta a szokásos edzői idegesség. Mario után jött Adam. Olivier is és Trini is végignézte a fiút. Most Evanon látszott jobban az idegesség. Adam nagyon ügyes volt, szépen csinálta, csakúgy, mint Kevin. Kevinnek volt egy apróbb botlása, de nem számot tevő. Most jött Olivier.
- Olivier! Csak nyugodtan.- mosolygott Brian, és megütögette tanítványa hátát. Olivier bólintott, még egyszer felnézett Trinire, és hozzálátott a tökéletes korcsolyázáshoz.
Trini fantasztikusnak látta a fiú mozgását, ügyességét. Nem látta még Oliviert sosem korcsolyázni, de biztos volt benne, hogy ugyan olyan kitűnően korizik, mint mestere. Volt még egy plusz, amit Olivier tudott és Brian nem. És ez a plusz a kecsesség volt. Trini megállapította, hogy Olivier Evgeni Plushenkoról is példát vehetett, mert olyan finomak és mégis perzselőek voltak a mozdulatai, mint az orosz klasszisnak. Ámulva-bámulva nézte végig a három testőr zenéjére korcsolyázó Oliviert. És teljesen le volt nyűgözve. Miután Olivier megkapta a pontokat, természetesen az első helyre került. Trini már alig várta az estét, hogy vele vacsorázhasson.

Stanley szintén összefont kézzel és rezzenéstelen arccal nézte Oliviert, de belül fel tudott volna robbanni, annyira forrt benne a düh. El kellett ismernie, hogy nem lesz könnyű dolga, ha világbajnok akar lenni. Ez az átkozott Pedoire a két legjobb korcsolyázó stílusát vegyíti. Ez így nem lesz jó. Ráadásul egyfolytában vigyorog, mint egy elmebeteg. Ez járt Stan fejében, aztán belépett a jégre.
- Stanley lehetőleg hideg fejjel, de tökéletesen csináld.- szólt Stan edzője a palánknál.
- Igenis uram.- mondta Stan és elkezdte.
Trini azt látta, hogy Stanley is elképesztően korcsolyázik, de azt is látta, hogy olyan mintha egy gép lenne. Stanleynél nem volt meg az átütő erő. Tökéletes volt, de hiányzott a varázs.
Mint egy dühös hörcsög. Ezt látta Olivier Stanleyben, mikor a jégen volt. Érdekes módon Evan és Brian is pont erre gondolt.
- Szép volt Stan.- szólt az edzője, mikor a fiú lejött a jégről. Stanley csak bólintott. Felkerült a második helyre. A végén Olivier 1. Stanley 2. Adam3. Mario 4. Kevin pedig az 5-ként mehetett a rövid programra.
- Gyertek ide!- intett Evan a tanítványainak, mire azok mind köré gyűltek.- Nagyon büszke vagyok rátok. Gyönyörűen korcsolyáztatok, szépen teljesítettetek. Csak így tovább.
- Köszönjük!- mondták a srácok.
- Most visszaviszlek titeket a szállodába, és innentől kezdve mindenki azt csinál, amit csak akar. Fiúk ti holnap délelőtt 9-ig, mert akkor edzés van nektek. Este pedig a rövid.- szólt Evan, és visszamentek a hotelba.- Tehát akkor fiúk holnap fél 9-kor találkozunk, este pedig fél 7-kor. Lányok az edzésre ne gyertek, szabad program, de a rövidre este jöhettek, ha akartok. Ez rátok van bízva.
- Én nem mennék, inkább pihenek, mert szerdán mi versenyzünk.- mondta Barbara.
- Rendben. Trini?- nézett Evan Trinire.
- Én szívesen megnézném a fiúkat.- mosolygott, aztán mindenki ment a szobájába. Trini azért is akart menni, hogy Kevet és Adamot lássa, de már tudta, hogy a leginkább Oliviere lesz kíváncsi. Fél 6-kor Trini lázas készülődésbe kezdett, alaposan kiválasztotta, mit vesz fel a vacsorára, és vagy 3 féle módon tűzte fel a haját, mire a 4-re elégedett volt az eredménnyel. 6 előtt 10 perccel vajszínű kordbársony trapéz nadrágjában és kék háromszög dekoltázsú pulcsijában, szép romantikus kontyba tűzve fel a haját lépett ki a szobája ajtaján.

Olivier megfürdött és utána felvette kék farmernadrágját, szürke kockás ingjét és rá kedvenc bézs színű termo pulóverét, aztán lesietett a szálloda aljában lévő virágoshoz. Mindenképpen rózsával akarta várni Trinit, de nem tudta milyen színű legyen. Nem akart még vöröset venni, mert félt, hogy elriasztaná vele a lányt. Úgy döntött fehéret vesz, visszagondolva Trini ruhájára. Ez tetszett neki is a legjobban, ígyhát 6 előtt 5 perccel megállt a liftekkel szemben kezében egy szál fehér rózsával. Kb. két percet várhatott, mikor Trini kilépett az egyik liftből. Olivier szíve nagyot dobbant, és mosolyogva indult el a lány felé, magában leszűrve, hogy Trini nagyon csinos. Trini szíve is vadul kalapálni kezdett, mikor meglátta a felé közeledő mosolygós Oliviert. Neki is kedves mosolyra húzódott a szája. Olivier nagyon jól nézett ki, de hát ez mindig így volt. Ő nagyon helyes fiú.
- Szia!- köszönt Olivier.
- Szia!- köszönt Trini is.
- Nagyon szép vagy.- nézett végig a lányon.- Ezt neked hoztam.- nyújtotta a rózsát Trininek.
- Nagyon köszönöm.- vette át a virágot Trini.- Ez a kedvencem.
- Nem mondod komolyan.- kerekedett el Olivier szeme, Trini pedig bólintott.- Akkor sikerült eltalálnom.
- Sikerült. Nagyon örülök neki. Már nagyon rég óta a fehér rózsa a kedvenc virágom.- mondta Trini és közben kifelé indultak.- Sok lány a vöröset szereti, de szerintem túlságosan hivalkodó. Az is nagyon szép, de a fehér olyan szelíd és gyönyörű.
- Mint te.- Olivier ezt franciául mondta.
- Tessék?- kérdezett vissza Trini.
- Jaj bocsánat, csak elfelejtettem, hogy… na mindegy, csak annyit mondtam, hogy szerintem is így van.

Folyt. köv.