Kompetenciamérés

Három rövid történet:
1. Tankok és testvérek
2. Stresszoldás
3. Kompetenciamérés

1. TANKOK ÉS TESTVÉREK

Amikor Viktória belépett az ikertestvérével megosztott szobájukba, a fiút nem meglepő módon a számítógépe mellett találta az egyik online játékba feledkezve. Valami "tanks" volt a játék címében, de ez a lány érdeklődési terén kívül esett. Mi lehet olyan érdekes azokban az ormótlan fémdobozokban?
– Van egy perced? – kérdezte a lány.
– Igen, persze… – válaszolta Benjámin anélkül, hogy levette volna a szemét a képernyőről, miközben megpróbálta kiszúrni az ellenség gyenge pontját.
– Szeretném fojtogatni magam önkielégítés közben. Zsófi azt mondta, hogy nagyon jó érzés. – mondta Viktória, és a nyakában lógó sálra mutatott, de Benjámint nem érdekelte annyira a dolog, hogy odanézzen.
– Oké… – bólintott a fiú és lőtt.
– Telitalálat! – kiáltott fel, amikor a lövedéke tökéletes ívben telibe kapta és felgyújtotta az ellenséges tankot.
– Szóval arra kérlek, hogy szabadíts ki a hurokból, miután végeztem. Figyelsz egyáltalán? – fejezte be Viktória.
– Hogyne figyelnék… minden úgy lesz, ahogy akarod… – válaszolta Benjámin, miközben lázasan igyekezett új pozícióba manőverezni a saját tankját.
Látva, hogy Benjámin szokásához híven annyira belemerült a játékba, hogy egy cseppet sem figyelt a szavára, Viktória azon töprengett, vajon megrázza-e a vállát, hogy visszahozza a virtuális világból az igaziba. De tudta, hogy a fiú csak panaszkodni fog, hogy elrontotta a játékát, és minden Viktória hibája lesz.
Másik lehetőségként természetesen megvárhatta, hogy véget érjen a csata, de nem akarta tovább támogatni a testvére ezen bosszantó szokását. Ha Benjámin élettelenül találja meg, az jó lecke lesz számára, hogy figyeljen, amikor beszélnek hozzá. Ha pedig időben észreveszi a helyzetét, és megmenti, akkor is meglesz az a különleges maszturbálás, amit említett. Mindkét eset pozitív végkifejletű.
– Számítok rád! A te problémád lesz, ha történik velem valami, nem az enyém! – adott a lány egy utolsó figyelmeztetést.
– Én is szeretlek… A francba, ez nagyon jól céloz … – válaszolta Benjámin, mert egy lövedék veszélyesen közel robbant fel a tankjához.
“Hát igen… biztosan nem fog megmenteni…” – gondolta a lány, de az, hogy valakire rábízza az életére, számára nem azt jelentette, hogy biztos benne, hogy megmentik. Inkább arról volt szó, hogy nem bánja, ha végül nem mentik meg. Benjámin pedig az ikertestvére. A másik fele volt az egyetlen, akiben Viktória igazán megbízhatott.
A lány becsukta a szoba ajtaját, és lekuporodott mellé. Meglazította a nyakán lévő sálat, majd a hátsó részét a kilincs köré tekerte, és végül újra megkötötte. Ezúttal az állkapcsa alatt olyan szorosan, amennyire csak tudta, anélkül hogy túl korán megfojtotta volna magát. Még egy pillantást vetett Benjáminra. Ebből a helyzetéből tisztán látta őt is és meg a képernyőjén a hülye játékot is, tehát a fiúnak ugyanúgy tisztán kell látnia őt. Már ha legalább egy pillanatra leveszi a tekintetét a digitális harcmezőn pixelekké robbanó virtuális tankokról, és ránéz hús-vér ikertestvérére, aki tőle alig két méternyire akasztja fel magát. Akkor is észre kell vennie, ha úgy dönt, hogy kimegy a vécére, vagy megszomjazik egy italra. Ha esetleg meghal, az teljes mértékben Benjámin hibája, mivel semmi sem akadályozta meg abban, hogy észrevegye és megmentse őt. Ha pedig megmenekül – amiben nagyon kételkedett – , az is teljes mértékben a fiú teljesítménye.
Így hát Viktória magabiztosan kinyújtotta a lábát a padlón. Mivel a szorosan megkötött sál nem engedte a fenekét a padlóhoz érni, gyakorlatilag teljes súlya a nyakára nehezedett. Ahogy a kendő a lány nyakába vájódott, megakasztotta a vér áramlását az agyába. Viktória azonnal megérezte a fojtogatás izgalmát. Nem felejtette el, hogy miért csinálja az egészet – amellett, persze hogy megleckéztesse Benjámint. Széttárta a lábait, és a kezeit közéjük tette. Eddig nem is volt tudatában annak, hogy a puncija mennyire nedves lett. Két ujja könnyen becsúszott a hüvelyébe, míg a másik kezével a csiklójával játszott. Zsófiának igaza volt: a levegőhiány okozta ködös állapot tényleg sokat változtatott az ismerős érzéseken. Hirtelen minden távolivá vált körülötte… olyannyira, mintha egy másik valóságból származnának.
Látta, ahogy Benjámin folytatta az idétlen játékát, és hallotta, ahogy kommentálja az eseményeket. A fiú nyilván azt hitte, hogy Viktória az ágyon ülve nézi, ahogy játszik, de nem tűnt valósnak az érzés. Tudatosan persze tisztában volt vele, hogy ez így van, de oxigénhiányos agya folyton azt hangoztatta, hogy csak álmodozik. Viktória pedig túlságosan el volt foglalva a puncijával ahhoz, hogy megküzdjön egy ilyen tévképzettel. Ugyanakkor, miközben a külvilág szinte elzáródott, a zavaró tényezők nélkül maradt lány saját testéből származó érzések egy nagyságrenddel megsokszorozódtak. Soha korábban nem okozott ilyen erős izgatást minden könnyű érintés. Nem is beszélve a heves ön-ujjazásról. Észrevétlenül becsusszant négy ujja is, és mindössze egy lépésre volt első öklözésétől. Persze ha Benjámin nem veszi észre a helyzetét, akkor ez lesz az utolsó is. Kár lett volna elszalasztani az egyetlen esélyt, ami valószínűleg adódott.
Ezért hát Viktória ökölbe szorította a kezét, és teljes erejéből rányomta az amúgy is eléggé nyitott hasítékára. A teljes erő nem volt sok, hiszen a teste a halál küszöbén állt, de nem is kellett visszafognia magát a fájdalomtól félve. Ha meg is sérül, nagy valószínűséggel nem lesz következménye, mert kicsinek tűnt az esély arra, hogy Benjámin megmenti. Egyébként jelenlegi állapotában bármilyen fájdalom csak fűszerezte az érzést. Az izgalomtól a lány puncija minden korábbinál nedvesebb és rugalmasabb lett. A szeméremajka feladta, és az ökle sebesen becsúszott egészen a csuklóig. A fájdalom és az élvezet villámlásként érte és egy pillanat alatt a csúcsra juttatta. Egész teste őrülten remegni kezdett a haláltusától és az orgazmusgörcsöktől, közben az ökle kicsúszott, és a puncija tátongva nyitva maradt. Az ököl után forró vizeletpatak távozott a testéből, gyorsan szétterjedve a padlón. De Benjámin még akkor is túlságosan belemerült a játékba, amikor Viktória végtagjai fékezhetetlenül csapkodtak a tócsában. A zajra valószínűleg azt gondolta, hogy a testvére csak lazán maszturbál az ágyon, miután megunta a játékának figyelését.
Ha már maszturbáció… Zsófinak igaza volt: az érzés a legintenzívebb volt, amit Viktória valaha átélt. Amikor egy örökkévalóságnak tűnő idő után a teste végre megnyugodott és elernyedt, teljesen elégedettnek érezte magát, és nem bánta meg, hogy meghalt. Végülis Benjámin teljesen megérdemelte.
Ahogy Viktória előtt lassan elfeketedett a világ, utolsóként még még látta a testvére győzelmét. Annak ellenére, hogy csak egy játék volt, úgy tűnt, Benjámin őszintén örül az eredménynek. Viktória a tudatos gondolkodás utolsó pillanatával hirtelen rájött, hogy már egyáltalán nem haragszik Benjáminra. Bármennyire is értelmetlennek tartotta általában a videojátékokat – és ezt a mostanit különösen– , amikor látta, hogy ikertestvére ennyire önfeledten szórakozik, elszállt minden rosszallása, és csak vele örült.
Benjámin ugyan annyira reménytelen játékfüggő volt, hogy nem vette észre, hogy Viktória közvetlenül a háta mögött haldoklik, de a lány mégsem tudott rá haragudni, ahogy ilyen puszta örömet sugárzott. Még mindig abban reménykedett, hogy halála megtanítja őt arra, hogy jobban odafigyeljen a való világra, de most ezt nem csípősen, hanem csak tiszta szeretetből kívánta. Emlékeztette magát arra, hogy Benjámin a másik fele, és hagyta, hogy sajátjaként ossza meg vele a testvére boldogságát. Olyan igazán mély és tartalmas elégedettség töltötte el a lelkét, amihez még haldokló testének utolsó orgazmusa sem volt hasonlítható. Így aztán, miután békét talált érzéseivel, Viktória az igazi boldogság állapotában halt meg.
– Szóval mit akartál mondani? – kérdezte Benjámin, és most először fordította el a tekintetét a képernyőről, de válaszként csak üres, élettelen szemek indultak rá.
– Ööö, Viki?
Benjámin odament a lányhoz, lazán átlépve a tócsát a padlón.
– Mit csináltál? – kérdezte zavartan.
Térdre ereszkedett és megérintette Viktória élettelen, mégis oly békés arcát.
Még ha néha túlságosan is elmerült a szórakozás modern formáiban ahhoz, hogy észrevegye őt, Benjámin számára senki nem volt fontosabb az ikertestvérénél. Többre becsülte őt, a saját másik felét, mint magát az életet. Mindegy, hogy a saját életét vagy valaki másét…akár Viktóriáét. És ha a lány úgy döntött, hogy véget vet neki, akkor ezt feltétel nélkül elfogadja. Így hát miközben finoman simogatta Viktória arcát, Benjáminnak eszébe sem jutott, hogy bánkódjon. Csak arra volt kíváncsi, hogy miért tette ezt a lány. Vagy lehet, hogy elmondta neki az okot, miközben nem figyelt?
De Viktória tudta, hogy mennyire képes elmerülni a játékokban. Ha nem vette a fáradságot arra, hogy meggyőződjön arról, hogy hallotta, akkor nem lehetett fontos a dolog. Valószínűleg valami apróság, amiről tudta, hogy úgysem jegyezné meg. Ha pedig ez a helyzet, akkor semmi ok az aggodalomra. Visszatérhetett a sürgetőbb kérdésekhez. Konkrétan ahhoz, hogy este véget ér az időszak, ami alatt minden megnyert csata dupla tapasztalati ponttal jár. Jól ki akarta használni a hátralévő időt. Így hát otthagyta Viktória testét, és visszatért a gépéhez. Hosszú éjszaka lesz. Harcra fel!
„Ehh, teljesen reménytelen vagy!” – mondta volna Viktória a legszeretetteljesebb hangján, ha Benjámin hallotta volna. De a lány már megtanulta, hogy ne vegye zokon, hogy a testvére nem figyel rá. Amíg mellette lehetett, és megoszthatta boldogságát – és ha az bekövetkezne, szomorúságát–Viktória teljesen jól érezte magát úgy is, hogy a fiú többé nem vehette észre a jelenlétét. Közelebb lebegett a levegőben Benjáminhoz, és egyszerre nézte a fiút és a monitort – utóbbit most már őszinte érdeklődéssel. Harcra fel!
...
...
2. STRESSZOLDÁS

– Ha még egy pontot szerzek, te veszítesz. Világos? - kiáltotta Csaba a pálya túloldalára.
– Világos! – válaszolta az anyja és odadobta neki a labdát.
– Tudom, hogy ez az én adogatásom lenne, de meg kell tanulnod, hogyan térj vissza szervák után! – mondta a fiú élesen, és visszadobta a labdát.
A labda elpattogott a nő mellette, ő pedig üldözőbe vette. Telt mellei melltartó nélkül ugráltak a póló alatt, a nyakába kötött pulóver pedig kis köpenyként libegett mögötte. Amikor lehajolt, rövid redőzött teniszszoknyája felcsúszott, és kivillant alóla a puncija. Szervált, de Csaba könnyedén visszaütötte, ezzel megnyerve a játékot.
– Ügyes voltál! – ujjongott az anya a pálya túloldaláról. Odasietett a fiúhoz, hogy egy puszit adjon az arcára, miközben mellkasát nekinyomta.
– Köszönöm anya, de nagyon nehéz téged tanítani, és most már feszült vagyok. Segítenél ellazulni? – kérdezte Csaba a nyakát dörzsölve.
– Persze! Szeretnél egy masszázst vagy ilyesmit? – dorombolta a nő és a fiú mögé került.
– Nem! Ott a régi guillotine a fák mögött, ahol apa a könyvét olvassa. Arra gondoltam, hogy használhatnánk! - mondta a fiú, egyszerűen és fesztelenül tájékoztatva anyját arról, hogy végezni akar vele.
– Ahogy szeretnéd! A túlzott stressz szívproblémákat okozhat! – felelte a nő habozás nélkül, és követte a fiút, ahogy az hátra sem nézve elindult.
A jelzett helyen ott volt a guillotine a teraszhoz csavarozva. Az apa egy regényt olvasott egy napozószéken ülve az árnyékban. Felnézett és elmosolyodott meglátva a közeledőket. Betette a könyvjelzőt.
– Vége a tenisznek? – kérdezte.
– Igen! Segítek Csabának levezetni a tanításommal járó stresszt! – felelte a nő.
Megállt a guillotine mellett, és áthúzta a fején a pulóvert. A férje csendesen nézte, ahogy levetkőzik, és élvezte a látványt, ahogy a nagy mellek kiszabadultak a kék pólóból. Játékosan egymásra nevettek, amikor a nő barna haja az arcába hullott, ő pedig kifújta onnan. A férfi fütyült, amikor a párja lecsúsztatta a combján a fehér redős szoknyát. Nem takarta bugyi a gondosan nyírt szőrzetet.
A nő nem vesztegette azzal az időt, hogy levegye a térdzokniját és fehér teniszcipőjét, csak lefeküdt a guillotine padjára. Csaba ráérősen vetkőzött le, majd egy utolsó mosoly után játékszereként bezárta az anyját a guillotine-ba. Az izmos fiú a nő mögé lépett, és fel-alá mozgatva a hímvesszőjét, nekidörzsölte makkját a punci bejáratához.
– Hú … te már nedves vagy! – lehelte
– Azt hitted, hogy valami rossz lyuk leszek? – kérdezett vissza vidáman az anyja, miközben megmozgatta a fenekét.
Csaba ujjait a puha félgömbökbe süllyesztette, szétfeszítette őket és besiklott anyja meleg hüvelyébe. A nő teljesen befogadta és puncija habozás nélkül ölelte át mindazt, amit fia kínált. A stressz azonnal leolvadt a fiúról, és megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Apád is pontosan így szokott reagálni! – kuncogott a nő.
Csaba lassan dugta, miközben kéjes izgalma lassan épült. Követte a tantrikus szexuális kézikönyvében leírt lépéseket: a külső örömnek kell a belső élvezetet követnie, és ügyelni kell, hogy szinkronban maradjon a kettő.
Odaadóan követve az elveket, behunyta a szemét, és hagyja, hogy elöntse mámor. Anyja hálás lyukának tiszta, hamisítatlan érzete és az ujjbegyei közé szorított puha fenékhús a mennyországba juttatta.
– Van valamink vacsorára, vagy rendeljünk? – kérdezte az apa az anyát, elrontva ezzel a pillanatot.
A nő lihegve válaszolt:
– Van sült húsunk a...
– Maradj csendben anya! Azt mondtad, hogy jó lyuk vagy! - nyögte Csaba bosszúsan, és ismét lehunyta a szemét, kétségbeesetten keresve az öröm oázisát, amit éppen elszakítottak tőle.
– Elnézést édesem! – kért az anyja bocsánatot.
A nő leengedte az állát, és belebámult a vödörbe, ami majd elkapja a fejét. A fiú bárhogy próbálta, nem tudott visszakerülni oda, ahol volt. Csalódottan feladva, anyja fölé hajolt, és mindkét kezével a hátára támaszkodva agresszívan kezdte dugni.
– Oooh! Igen, ez az! - nyögte a nő, és visszalökött.
– Ahh… – nyögte a fiú, és rácsapott a gombra.
Kattanás, tompa nedves hang és a vödör megzördült, ahogy az anya feje az aljára zuhant. A nő nyakcsonkjából ömlött a vér. Csaba mélyen lökte magát belé, ízlelgetve édesanyja testének görcseit. A nő teniszcipője megnyikordult egy pillanatra, ahogy haldokló teste a földet rúgta, de fiú ezekben az utolsó pillanatokban még egyszer megpillantotta az élvezet oázisát. Felsóhajtott és magját zsákmányába pumpálta.
Csaba nem mozdult egy darabig, és az oázis értelmén, hirtelen felbukkanásán elmélkedett, miközben hallgatta az apja lapozását a könyvben. Végül felállt, és összeszedte ledobott ruháit.
– Tényleg jó lyuk volt! – ismerte el, és miután a nő fenekére csapott, elindult, hogy megkeresse magának a sültet, amit az anyja említett.
...
...
3. KOMPETENCIAMÉRÉS

A hangosbemondóba olvasott nevek tulajdonosai lassan összegyűltek a teremben. Tamás észrevette a sarokban álló férfit, ahogy bejött és leült, és a hímvesszője azonnal megmerevedett. Gábor is észrevette, de ő kevésbé volt lelkes. Lemondó sóhajjal ledobta a hátizsákját, és lerogyott a székre. Sajnálta, hogy nem tud elbúcsúzni a szüleitől. Miután mindenki megérkezett, az igazgatóhelyettes kiállt a tábla elé.
– Nyilván tudjátok miről van szó. A kompetenciamérésen a ti eredményeitek jóval gyengébbek lettek az átlagnál. Ez azt jelenti, hogy jogilag mindegyikőtök az állam tulajdonává vált. Értesítettük a szüleiteket, így nincs más dolgom, mint bemutatni nektek Dombi urat, aki ma gondoskodni fog rólatok!
Az említett úr előjött a sarokból és a helyettes helyére lépett, aki leült a tanári asztalhoz és papírokat kezdett rendezgetni.
– Üdvözlök mindenkit! Örülök, hogy ilyen jól viselkedő diákokat látok. Szeretnénk, hogy a lehetőségekhez képest jól érezzétek magatokat!
Tekintete végigsiklott a jelenlevő néhány fiún és lányon. A diákok nem annyira jól viselkedtek, mint inkább megdermedtek a döbbenettől és a meglepetéstől. De ehhez már hozzászokott.
– Mielőtt elindulnánk a Központba, kérdeznünk kell valamit! – folytatta.
Az igazgatóhelyettes felállt, és magával vitt néhány papírt. Körbejárta az asztalokat, és mindenki elé letett egy-egy lapot.
– Azokon az űrlapokon választási lehetőségek sora található. Mindegyik lehetőség egy kivégzési mód. Azt kérjük, hogy jelöljétek be azokat, amelyekre a legjobban vágytok! Ne feledjétek felírni a lap tetejére a neveteket! Abban lesz részetek, amelyik a legtöbb szavazatot kapja.
Gábor lenézett a lapra. Egyikhez sem érzett nagy kedvet, de ki kellett választania legalább egyet. A leírás alapján az egyszerű, vágóhidakon alkalmazott szögbelövő tűnt a leggyorsabb és legkíméletesebb útnak, ezért ezt választotta.
Tamás azonban sokáig gondolkodott. Több jelölőnégyzetet kipipált a papíron, és remélte, hogy a kedvence kerül az élre.
A helyettes begyűjtötte az összes szavazólapot. Az ajtó kinyílt, és egy férfi betolt egy ládákkal teli raklapot.
– Akinek a nevét mondom, vetkőzzön le és tegye a ruháját ide ebbe a kukába, mindennel együtt, ami a zsebében van! Utána beszíjazzuk egy ládába, és már indulhattok is a Központ felé. – mondta a helyettes.
Egy lány a terem hátsó részében felemelte a kezét.
– Igen, Zsanett?
Zsanett felállt és megköszörülte a torkát.
– Megtudhatnánk, hogy mi fog történni? Úgy értem, a szavazás eredményét….
A helyettes Dombira pillantott, aki megszólalt:
– Több iskolából is begyűjtjük a diákokat és az ő szavazatuk is számít. Úgy gondoltuk, hogy jobb, ha csak a Központban tudjátok meg az eredményt.
– Óó… Remélem, jó lesz! – sóhajtotta Zsanett.
A helyettes kimondta az első keresztnevet. A vékony fiú ledobta a ruháit, és belépett a ládába. Leereszkedett a láda alján levő fenékdugóra és hagyta magába csúszni. A ládákat behozó férfi leszíjazta, a szájába egy golyót kötött pecekként és kitolta a ládát.
Gyorsan végeztek. A fiúk merevedése és a lányok nedvesedése jelezte, hogy a kezdeti sokk ellenére nincs ellenükre a dolog. Még a távolról sem leglelkesebb Gábor hímvesszője is kemény volt, mint a kő, amikor elpakolták.
Dombi megrázta az igazgatóhelyettes kezét, és kilépett az osztályteremből.
Az iskola előtt egy nagy teherautó állt alapjáraton zúgó motorral. Az oldalán a Központ logója díszelgett, hogy mindenki láthassa. Az iskola ablakai megteltek kíváncsi arcokkal.
Dombi beült a vezetőfülkébe, mondott valamit a sofőrnek, és elindultak.
A raktérben meleg volt. Minden kanyarnál nyögések kórusa hallatszott, amikor a diákokban lévő análdugók megmozdultak, és rezonáltak a teherautóval.
Végül a jármű fújtatva megállt. A hátsó ajtók kinyíltak, és a ládákat szállítószalagra helyezték. Gábornak végig fájdalmas erekciója volt a durva szállítástól, de nem élvezett el. Az eloldozás és a szappanos vízzel letisztítás után egy erősen megvilágított helyiségbe kerültek. A terem folyamatosan telt, mígnem nagyjából negyven diák zsúfolódott be. Gábor körülnézett. Fiúk és lányok vegyesen voltak. Jóval többen, mint amennyien Gáborék elindultak. Ahogy Dombi mondta korábban, több iskolából lettek összegyűjtve.
Miután mindenki jelen volt, a kísérők még egyszer megszámolták őket, majd kimentek és becsukták maguk mögött az ajtót.
Egy hangszóró kattanó hangot hallatott, majd megszólalt:
– Kedves diákok! A szerves trágyátok sok terményt és közvetve sok embert táplál majd. Köszönjük mindenkinek, hogy megteszi a magáét a nemzetért!
Kinyíltak a fémajtók az üvegpadló alatt, amin álltak, így a fiatalok láthatták, hogy mi fog következni. A szoba megmozdult, és minden diák hirtelen elvesztette az egyensúlyát. Egyetlen verejtékes kupacba hullottak össze.
Alattuk mozgásba lendült az óriási gép. A hatalmas, tüskés hengerek körbe-körbe forogtak.
Azután az átlátszó padló centiről centire mozdulva kezdett szétcsúszni. A vonagló testtömegből való kiszabadulási kísérletek kudarcra voltak ítélve. Az elsők beleestek a húsdarálóba és egy kiáltással vérből és csontszilánkokból álló masszává változtak.
Tamás a mennyországban érezte magát. A farka sajnos beszorult egy ismeretlen kar és a comb közé, de folyt belőle az előnedv.
Zsanett elérte a padló szélét. Vadul simogatta a csiklóját és arcát az üveghez tapasztotta. A lezuhanók növekvő száma kezdett hatni az erős húsdarálóra. A forgása egy kicsit lelassult, ahogy a testhalom az egyre csökkenő padlófelületről folyamatosan átkerült a gép garatába.
A lány oldalra nézett. Egy fiú nyögött és vonaglott mellette. Egyik kezének ujjai a saját fenekében jártak, másik keze a farkát szorította. Egy másik fiú mocorgott alatta.
A zúgás tempója és hangereje fel-le ingadozott. A kupac alján lévők véres levessé változtak, és lötty néha felcsapott a feljebb még egyben levők kupacának résein.
A helyiség forró volt a testek és a gép melegétől. A padló teljesen oldalra csúszott. Zsanett elérte a halom alját. A karjai a teste mögé rántódtak, és a pengék a hátába martak. Egy sikollyal elélvezett, majd vér ömlött a szeméből, az orrából és a szájából. Utolsó arckifejezése mosoly volt. A daráló pengéi kinyomultak az arcából, majd bőr- és csontdarabokra zúzták. Az agya rózsaszínes-szürke massza formájában kiürült a tarkójából. Szemei és fogai kavarogtak a mixben. Törzsén bordaívének nagy szilánkjai ropogtak. Szíve sötétvörös vérszökőkútban kettészelődött, a belei pedig kiszakadtak belőle, és spagettiként gabalyodtak a forgó kések köré. Pillanatok alatt csatlakozott a lent összegyűlő vörös péphez.
Gábor lefelé dőlt a kupacban, fejjel előre. Elege volt a várakozásból, és csak azt akarta, hogy gyorsan vége legyen. Félkemény farka azonban elárulta lappangó vágyát. Soha nem vallotta be magának, de izgatónak találta a feldolgozást. Amikor elérte a daráló hengereit, a jobb karja ment be először, mert megvakarta az orrát. A hímvesszője teljesen megkeményedett, és a teljes élvezet felülírta vonakodását. A pengék keresztirányban hatoltak belé, a karjától a felsőtestéig, majd a fejébe. Felnyögött, de soha nem érte el a végső orgazmust, mielőtt a daráló pasztává változtatta volna az agyát. A gép felfelé haladt a törzse többi részén. A farka csatlakozott a többihez, hogy gazdag tápanyagokkal teli gomolyaggá váljon. A lábai voltak az utolsók.
Tamás teljes extázisban volt. Egyszer már majdnem elélvezett a körülötte nyögdécselők hangjára. A daráló dübörgése közelebb kúszott, és a fiú várakozóan megremegett. Vérhullám és zsigerek ömlöttek fel körülötte, mélyvörösbe vonva a testét. Kicsi jutott a szájába is, amit azonnal lenyelt. Egyik ujját mélyen a fenekébe nyomva igyekezett elérni a prosztatáját.
A nyögések kórusa egyre erősödött. Tamás egy pillanatra elengedte magát, és úgy fordult az izzadt testek kupacában, hogy a lába nézzen a húsdarálóba. Újra megmarkolta a hímvesszőjét és verni kezdte. A daráló fogai néhány pillanattal később belemartak a talpába. A gép berántotta a bokáját, és gyorsan elkezdett felfelé haladni a lábakon. Tamás elélvezett és hosszú fehér spermalöketeket küldött a mélyvörös iszap végtelen medencéjébe, mielőtt a farka és a golyói eltűntek a végtelenül éhes gépezetben. A daráló henger tüskéi belefúródtak a gyomrába és a beleibe, amik szabadon hullottak alá törött testéből. A fiú megszűnt létezni, amikor a húsdaráló a mellkasához ért. A szeme nyitva maradt, és a semmibe meredt. A forgó tüskék elérték a nyakát, majd egy csattanással összecsukódtak a feje fölött.
A nyers szerves trágya az óriási darálóból egy bonyolult csőhálózaton keresztül kifolyt a szállítóhangárban váró tartálykocsikba. Az élvezetek sikolya, a pengék zúgása és a tápanyagban gazdag keverékké váló diákok nedves roppanása késő estig folytatódott, egészen a Központ éjszakai bezárásáig.