Kidobva...

Fekete haja csomósan tapadt hátára. Szemfestéke elfojt porcelán fehér arcán. A kövér esőcseppektől nem lehetett tudni, hogy a lány
sír-e. Egyedül a bevörösödött szeme árult el mindent. Szíve darabokban hevert lábai előtt. Mellkasán egy hatalmas lyuk ordított keservesen. Legszívesebben ő maga is ordított volna a fájdalomtól, de a szavak a torkán akadtak és odafagytak. A vihar egyre jobban erősödött. A lány sötétkék selyemruháját úgy cibálta a szél, mintha csak könnyed tollpihe lenne. Egész testében remegett a zokogástól. Tudta, hogy ez be fog következni egyszer. De hogy ilyen gyorsan! Ezt nem gondolta...

Szeretett volna egy utolsó búcsút, egy utolsó érintést, bármit. E helyett megválaszolatlan kérdéseket kapott, amik üres könyvekként sorakoztak elméje polcain. Fájt neki minden mozdulat. A meleg soha többet nem érinthette lelkét. Kifogyott a megbocsájtásból. Az érzelmekből. Utolsó könnycseppjeit hullajtotta. Felnézett az égre, de csak a végtelen szürkeséget látta. Nagy a vihar. Hisz ő gerjeszti. A harag, a fájdalom, a szánalom, a megalázottság kavarogtak benne. Nincs többé miért jónak lennie. Ennek ellenére a rosszat is kiűzte magából, már születése napján.


Emlékezett, mikor először megpillantotta anyját. Verőfényes napsütés törte meg a szoba egyhangú fehérségét. Anyja sápadt szőke haja gyönyörűen rendezett loknikban hullott vállára. Égkék szeme kedvesen világított arcán. Illata, akár a lótuszé. Hangja, úgy csengett, mint a legszebb dallam. A lány lelke is összetört.

A földre rogyott, lábai már nem bírták megtartani. Tíz percig összegörnyedve ült a sáros betonon, egy büdös konténer mellett, mire megint felnézett. Szemei fájtak, feje zsibbadt és libabőrös lett az esőtől. Körbe nézett. Véres tollak borították körülötte a földet, ruháját. Gerince iszonyatosan égett. Kezein is vöröslött a vére. Szárnyai maradványát szorongatta, mind hiába. Soha nem használhatja őket. Erőt vett magán, és nehézkesen felállt. Tenyerében tartott szárny-darabokat kidobta a szemetesbe, amik tompán puffantak. Elindult az ismeretlenbe, egyedül, hogy új életet kezdjen. Itt, a Földön...