Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Adam keze gyorsan újra meglátogatta a párom kebleit, majd a lényegre tört. Julie és én egymáshoz...
Múlt század eleji történet, romantikus kisnovella. Szeressétek:Mihály Laci Pásztó
A döbbenetes hipertéri üzenet...
Bonyodalmak a várépitésnél...
A bujáki vár épitésekor , történtek nagy dolgok...
Friss hozzászólások
gaabor: Izgalmas történet, de miért ez...
2021-01-14 06:27
fenotrin: Új 3D képes történet tölthető...
2021-01-13 16:23
sonny grosso: Nem nagy eresztés.
2021-01-13 13:19
sonny grosso: Egyszerű mint a faék.
2021-01-13 13:19
sonny grosso: Ez tetszett.
2021-01-13 13:18
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kérdések

Anikó az irodájában ült. Éppen az egyik emailjére válaszolt, egy mondat közepén volt, amikor megfordult, és kinézett az ablakon. Kinn már sötét volt, égtek az utcán a lámpák, de még nagy volt a forgalom. A késő őszi estéhez képest meleg levegő volt, így az ablak bukóra volt nyitva.
Anikó az emailt félbeszakítva felállt, és kinézett az ablakon. Csapatán kezdett el gondolkodni - nemsokára itt van az ideje az évértékelő-beszélgetéseknek.
Ahogy gondolataiban Szilvihez ért, nagy levegőt vett. A fiatal lány két éve volt a csapatában, a többség szerette - ő mégsem tartotta a kedvencei között.
-Van abban a lányban valami fura, valami megmagyarázhatatlan…-gondolta magában Anikó.
A múlt heti megbeszélésen éppen Anikó számolt be a legújabb felsővezetői döntésekről, amikor Szilvi arcára nézett. Gondolatai megakadtak, nem tudta folytatni a beszédet. Szilvi tekintetében volt valami, amiről nem tudta eldönteni, hogy mi lehet az.
-Rejtély az a lány!- gondolta tovább Anikó.
Visszaült asztalához, és folytatta az emailt. Ennek ellenére többször is eszébe jutott a pillanat, nem tudta elhessegetni a szemei elől.
Végül befejezte levelét, válaszolt még négy levélre, az üres konyhában még ivott egy pohár vizet, és elindult a villamosmegálló irányába.
Éjszaka furcsa álma volt. Egy kör közepén állt, a körben lévő embereknek csak a sziluettjét látta és a vérvörös szemeik őt nézték. Próbált segítségért kiabálni, de nem jött ki hang a torkán. Amikor elkezdett a körben álló emberek felé közeledni, harci hangok csaptak fel, így félve visszavonult a kör közepére, és onnan nézte a rejtélyes alakokat.
 
Másnap ismét megbeszélés volt. Mikor Anikó reggel elindult a munkába, még eszébe jutottak a képek az álmából, de mire beért az irodába, már azon gondolkodott, mit szeretne a csapatának elmondani.
Amint elkezdődött a meeting, körbenézett a szobában. Senki nem figyelt rá, vagy a laptopját nézte a többség, vagy telefonozott, vagy csak a semmibe meredve gondolataiba merültek az emberek. Kivéve Szilvi. Szilvi figyelt, és ha valamit nem értett, akkor kérdezett. Amikor már a harmadik kérdését tette fel, Anikó rászólt:
-Kérlek ne kérdezz ennyit, nem tudok a mondataim végére jutni!- szólt rá Szilvire mérgesen, mire minden tekintet Anikóra került. Mintha mi sem történt volna, folytatta mondanivalóját, míg többen Szilvire néztek együttérzően.
A megbeszélés után megkérte a lányt, hogy maradjon ott egy percre.
-Elnézést, nem akartam így rádförmedni, de a kérdéseiddel elviszed a hangsúlyt a megbeszélnivalókról. Heti egyszer van együtt a csapat és rengeteg minden összegyűlik ilyenkorra, ha megszakítod egyfolytában a kérdéseiddel, nem tudok a végére jutni! És ha kérdezel, kérlek olyat kérdezz, ami másokat is érdekelhet, ne akaszd meg a meetinget ezekkel a mihaszna kérdéseiddel, amik a semmibe futnak ki!
Szilvi mondott volna még valamit, de Anikó az órájára nézve elsietett a következő megbeszélésére.
A következő heti megbeszéléseken csend volt. Nem érkeztek kérdések sem Szilvitől, sem mástól, és amikor Anikó körbenézett a szobában, már egy tekintettel sem találkozott- Szilvi is elmerült a laptopjában.
Pár héttel később Szilvi bement Anikó irodájába.
-Szeretnék felmondani!-mondta elégedetten a fiatal lány.
-Dehát Szilvia….miért? Én nem is értem...miért nem szóltál, hogy baj van? Az ajtóm mindig nyitva áll...Felmondani...Amikor én kezdtem el dolgozni, nem mondtunk fel ilyen rövid idő után, ha gondunk volt, hanem örültünk, hogy van munkahelyünk! Na jó, nem kioktatni szeretnélek, őszintén sajnálom, hogy elmész…
Még egy pár mondatot beszéltek, megbeszélték a felmondás menetét, majd miután Szilvi kiment a szobából, Anikó az ablakhoz fordult. Kezdett sötétedni, égtek az utcai lámpák, hűvös szél fújt be az ablakon, és egyszerre érzett csalódottságot és megkönnyebbülést. Egy férfit és egy kisfiút nézett az utcán, akik a zebránál álltak. A kisfiú különböző dolgokra mutatott és mondott pár szót, mire az apukája hosszabban válaszolt neki- mintha magyarázott volna valamit a kisfiúnak. Ahogy őket nézte, Anikó, öntudatlanul is mosolyra húzta a száját.
Miután kikerült a látószögéből a férfi a gyerekkel, Anikó visszült a gépéhez, és folytatta a megkezdett emailjét.
 
Hasonló történetek
3248
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
5342
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: