Hogy csináljam? Honnan tudnám én azt. Még sosem csináltam. Nekifussak rögtön? Bele a dolgok közepébe? De hát mégis hogy?
Ismeretlen ösvényeken barangolva gondolkodtam hasonló zagyvaságokon.
De mégis mi ez? Ismeretlen lenne? Vagy már csináltam ilyet azelőtt, csak nem emlékszem rá? Amilyen szétszórt vagyok manapság... De a világ tett ilyenné. Milyenné? Hát olyanná, amilyen most vagyok. Az milyen? Hát... olyan... leírhatatlan. Mondjuk egy szóval: furcsa. Tehát nem a megszokott, kicsit más, mint a többi. De nem szeretném megmagyarázni, vagyok olyan, amilyen. Atyaég! Hol kavarognak kósza gondolataim? Hiszen éppen elkezdtem valamit. De mi is volt az? Az ismeretlenbe való indulást taglaltam. Csend legyen a fejemben kavargó gondolatoknak! Komisz kölykökként megzavarjátok a felnőttek beszélgetését. Illetve csak egyét, de az is épp elég komoly. Szóval csendet kérek, gondolkodom.! De min is? Ó! Majdnem elhagytam a gondolatomat. Megkönnyebbültem! Majdnem kiesett a kezemből. Subudupáppá! Csend odabent! Rászántam magam, s beleugrok az ismeretlenbe! Kikelek az ágyból, és szép reggelt varázsolok magam köré!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások