Kegyetlen

Figyelem, és összpontosítás! Ez a lényeg! Minden egyes mozdulat tökéletes, és elegáns, ahogy annak lennie kell, de valami mégis zavaró. Nincs ott az, akinek ott kellene lennie. Az egész kép annyira abszurd, hogy az már szinte nevetséges. Egy mozgó lány, és egy férfi, akinek ott kellene lennie, de még sincs ott. Hiába a mozgás, és a tudatosság, az egyedüllét zavaró. Sőt, nem zavaró… fájdalmas. Olyan, mintha elfelejtkeznének az emberről. Mintha nem is lenne egy tudatos, érző személy, csupán egy képsor, mozdulatsor, ami tökéletes, de mégis kellemetlen, mert valamitől hiányzik belőle az élet. Az élet, ami felvidít, elszomorít, megvigasztal és letörhet egyszerre. Kegyetlen!
A mozdulatsor közben eltöpreng rajta, hogy milyen könnyű valakit megsérteni, akár fizikálisan, akár érzelmileg. Elég hozzá egyetlen pillanat is, de ahhoz, hogy begyógyuljon, rengeteg idő kell. Vajon mi lenne a világgal, ha fordítva lenne? Ha a sebesítéshez sok idő kellene, de a gyógyulás azonnali lenne, akkor vajon milyen lenne az élet? Kegyetlen!
Ekkor elrontja! Egy lépésen múlik a siker, és elrontja. Milyen lenne az élet, ha nem egy lépésen múlna minden? Kegyetlen…