A nő átvette a kávékat és az egyiket a férfinak adta:
- Hány cukorral kéred?
- Kettővel. Tudod, hogy már nem vagy velem, mindig hárommal iszom, legalább ennyi jó legyen abban, hogy nem vagyunk együtt. De közben szeretném, hogy még egyszer mellettem legyél, hogy reggel együtt főzzük a kávét és rám szólj, hogy ne igyam olyan édesen. Szeretném újra két cukorral inni a kávét.
- Talán… - válaszolt a nő, s ebben a befejezetlen mondatban minden benne volt. A remény, hogy igen, de a racionális nem is.
- Hány éve is ismerjük egymást? Talán nyolc… Annyi mindent megéltünk együtt.
- És annyi mindent nem.
- Igen, azt nem. És semmi olyasmit – bólintott a férfi.
- Nem rontottuk el. Nem akartalak elveszíteni.
- Talán én sem akartam. Én sem akartam elrontani – bólintott a férfi, de inkább témát váltott: Emlékszem, amikor beléptél a kocsmába, tudtam, hogy része leszel az életemnek.
- Egy kocsmába… Évek óta először mentem el otthonról és amilyen szerencsém volt, pont beléd akadtam.
- A fekete bőrkabátodban…
-Igen – mosolyodott el a nő. - A fekete bőrkabátomban, amit annyira szerettem. És amit leidétleneztél – csücsörítette el a száját.
- Mert idétlen is volt.
- Mennem kell – nézett a nő az órájára. Ha gondolod, a kocsimig még elszívhatunk egy cigit.
- Tudod, hogy van.
- Tudom – mosolyodott el a nő. - Még akkor is, ha lekésnéd a vonatodat.
- Jól ismersz – bólintott a férfi.
Lassan lépdeltek, de egyszer csak megérkeztek a kocsihoz.
- Indulnom kell… - nézett körbe a nő.
- Tudom. De köszönöm, hogy találkoztunk.
- Jó volt kicsit beszélgetni. De mielőtt elmennék, mutatnék valamit – behajolt a kocsiba és kicsit matatott.
Egy fekete bőrkabátot vett elő.
- Most kaptam. És – egy mélybíbor sálat vett elő – ezzel együtt, hogy néz ki?
- Gyönyörű vagy… Olyan nőies.
- Igen. Én is nőnek érzem magamat benne.
- Legfeljebb húsz évesnek nézel ki ebben.
- Mindig túlzol! Te mindig szebbnek látsz, mint a valóságban.
- Na jó… - helyesbített a férfi. - Ha a lelkesedésemet levonjuk, akkor maximum 21.
- Őrült! - nevetett fel a nő. - Vigyázz magadra!
- Te is! - ült be a nő a kocsiba és elindult.
A férfi még sokáig nézett utána. És tudta, hogy a nő új fekete bőrkabátja olyan válasz volt, amire jobb nem feltenni a kérdést. Talán nem is érdemes, mert a kérdéseknél fontosabb a válasz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Hozzászólások