A nő átvette a kávékat és az egyiket a férfinak adta:
- Hány cukorral kéred?
- Kettővel. Tudod, hogy már nem vagy velem, mindig hárommal iszom, legalább ennyi jó legyen abban, hogy nem vagyunk együtt. De közben szeretném, hogy még egyszer mellettem legyél, hogy reggel együtt főzzük a kávét és rám szólj, hogy ne igyam olyan édesen. Szeretném újra két cukorral inni a kávét.
- Talán… - válaszolt a nő, s ebben a befejezetlen mondatban minden benne volt. A remény, hogy igen, de a racionális nem is.
- Hány éve is ismerjük egymást? Talán nyolc… Annyi mindent megéltünk együtt.
- És annyi mindent nem.
- Igen, azt nem. És semmi olyasmit – bólintott a férfi.
- Nem rontottuk el. Nem akartalak elveszíteni.
- Talán én sem akartam. Én sem akartam elrontani – bólintott a férfi, de inkább témát váltott: Emlékszem, amikor beléptél a kocsmába, tudtam, hogy része leszel az életemnek.
- Egy kocsmába… Évek óta először mentem el otthonról és amilyen szerencsém volt, pont beléd akadtam.
- A fekete bőrkabátodban…
-Igen – mosolyodott el a nő. - A fekete bőrkabátomban, amit annyira szerettem. És amit leidétleneztél – csücsörítette el a száját.
- Mert idétlen is volt.
- Mennem kell – nézett a nő az órájára. Ha gondolod, a kocsimig még elszívhatunk egy cigit.
- Tudod, hogy van.
- Tudom – mosolyodott el a nő. - Még akkor is, ha lekésnéd a vonatodat.
- Jól ismersz – bólintott a férfi.
Lassan lépdeltek, de egyszer csak megérkeztek a kocsihoz.
- Indulnom kell… - nézett körbe a nő.
- Tudom. De köszönöm, hogy találkoztunk.
- Jó volt kicsit beszélgetni. De mielőtt elmennék, mutatnék valamit – behajolt a kocsiba és kicsit matatott.
Egy fekete bőrkabátot vett elő.
- Most kaptam. És – egy mélybíbor sálat vett elő – ezzel együtt, hogy néz ki?
- Gyönyörű vagy… Olyan nőies.
- Igen. Én is nőnek érzem magamat benne.
- Legfeljebb húsz évesnek nézel ki ebben.
- Mindig túlzol! Te mindig szebbnek látsz, mint a valóságban.
- Na jó… - helyesbített a férfi. - Ha a lelkesedésemet levonjuk, akkor maximum 21.
- Őrült! - nevetett fel a nő. - Vigyázz magadra!
- Te is! - ült be a nő a kocsiba és elindult.
A férfi még sokáig nézett utána. És tudta, hogy a nő új fekete bőrkabátja olyan válasz volt, amire jobb nem feltenni a kérdést. Talán nem is érdemes, mert a kérdéseknél fontosabb a válasz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások