A nő átvette a kávékat és az egyiket a férfinak adta:
- Hány cukorral kéred?
- Kettővel. Tudod, hogy már nem vagy velem, mindig hárommal iszom, legalább ennyi jó legyen abban, hogy nem vagyunk együtt. De közben szeretném, hogy még egyszer mellettem legyél, hogy reggel együtt főzzük a kávét és rám szólj, hogy ne igyam olyan édesen. Szeretném újra két cukorral inni a kávét.
- Talán… - válaszolt a nő, s ebben a befejezetlen mondatban minden benne volt. A remény, hogy igen, de a racionális nem is.
- Hány éve is ismerjük egymást? Talán nyolc… Annyi mindent megéltünk együtt.
- És annyi mindent nem.
- Igen, azt nem. És semmi olyasmit – bólintott a férfi.
- Nem rontottuk el. Nem akartalak elveszíteni.
- Talán én sem akartam. Én sem akartam elrontani – bólintott a férfi, de inkább témát váltott: Emlékszem, amikor beléptél a kocsmába, tudtam, hogy része leszel az életemnek.
- Egy kocsmába… Évek óta először mentem el otthonról és amilyen szerencsém volt, pont beléd akadtam.
- A fekete bőrkabátodban…
-Igen – mosolyodott el a nő. - A fekete bőrkabátomban, amit annyira szerettem. És amit leidétleneztél – csücsörítette el a száját.
- Mert idétlen is volt.
- Mennem kell – nézett a nő az órájára. Ha gondolod, a kocsimig még elszívhatunk egy cigit.
- Tudod, hogy van.
- Tudom – mosolyodott el a nő. - Még akkor is, ha lekésnéd a vonatodat.
- Jól ismersz – bólintott a férfi.
Lassan lépdeltek, de egyszer csak megérkeztek a kocsihoz.
- Indulnom kell… - nézett körbe a nő.
- Tudom. De köszönöm, hogy találkoztunk.
- Jó volt kicsit beszélgetni. De mielőtt elmennék, mutatnék valamit – behajolt a kocsiba és kicsit matatott.
Egy fekete bőrkabátot vett elő.
- Most kaptam. És – egy mélybíbor sálat vett elő – ezzel együtt, hogy néz ki?
- Gyönyörű vagy… Olyan nőies.
- Igen. Én is nőnek érzem magamat benne.
- Legfeljebb húsz évesnek nézel ki ebben.
- Mindig túlzol! Te mindig szebbnek látsz, mint a valóságban.
- Na jó… - helyesbített a férfi. - Ha a lelkesedésemet levonjuk, akkor maximum 21.
- Őrült! - nevetett fel a nő. - Vigyázz magadra!
- Te is! - ült be a nő a kocsiba és elindult.
A férfi még sokáig nézett utána. És tudta, hogy a nő új fekete bőrkabátja olyan válasz volt, amire jobb nem feltenni a kérdést. Talán nem is érdemes, mert a kérdéseknél fontosabb a válasz.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-23
|
Krimi
Egy kis krimi kevés szexualitással fűszerezve. <br />
Kellemes olvasgatást kívánok!
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások