Karantén

Fekete varjak szállnak fel a szomszédos ház rozoga tetejéről. Csoportosan, károgások közepette indulnak, megreccsen alattuk a több évtizedes cserép. Sötét lepelként borítják be az eget. Az elmúlás ordít az utcáról. Ősz van, a levelek peregnek szüntelen a fákról, s ez a látvány oly gyönyörű, hogy elérzékenyülnek a felhők és apró könnyeket hullatnak lefelé. Kuncog a köd, ahogy elterül mindenfelé és eltakarja az igazságot, élvezi az élők bizonytalanságát.
A lány ült az üres szoba közepén. Harmatszőke haja palástként omlott csontos vállára, mégjobban beárnyékolta beesett arcát. Fehér, szinte áttetsző bőrét megvilágították az itt-ott előbújó napsugarak. Nem volt már hová menekülni. Ült a szoba közepén és nem tudott hova elbújni. Gyenge volt, alig bírta szürreálisan vékony csuklóját megemelni. Üres volt, szinte semmi. ’’Semmi vagyok’’- visszhangozták a fejében a gondolatok is. Óvatosan, ahogy csak erejéből tellett hátradöntötte törékeny testét a padlóra. Kifejezéstelen arccal feküdt, miközben azt várta, hogy a talaj akárcsak az iszapos mocsár eleméssze. Vagy elrepülhetne messzire, akárcsak a könnyű, gyászruhás madarak.
Nem lehet már hová menekülni önmaga elől. Ahogy lehunyta a szemét előtűntek az addig megbújó emlékképek, megtámadták és leigázták. A mérleg gonosz nyelve ahogy körbefonja a derekát, az ollók amik megvágják a testét, hogy minél kevesebb legyen. Fertőtlenítőtől bűzlő kórházak ahol mindenki meg akarta nyugtatni, ahol úgy tettek mintha figyelnének rá, de nem hallották meg a segélykiáltásait.  Csak mormolták a diagnózisokat, a sok ’–iás’ végződésű bonyolult szót, körbeállták a szépen megvetett ágyát és csak sorolták mintha varázsige lenne. De egyikük sem vette észre, hogy nem a lány testének sokkal inkább a lelkének kell segítség, mielőtt végleg elragadja a sötétség. Kénytelen volt elfutni, különben megfullad.
Karanténba zárta magát ebben az üres szobában. Ahogy sötétedett a szomorkás hold groteszk alakokat rajzolt a falra. Nem félt. Mitől is félne? Már ő is a sötétség része volt. Vajon. . kimenekül valaha innen? Csak várni fog, várni éveken át várni, hogy akár a hercegnőt a toronyból kiszabadítsák őt a lélek-karanténból.