Iza görbe utakon(első fejezet)

- Izabella most azonnal kellj ki az ágyból, 11 óra van! - kiabál be a szobámba anyu.
- Jól van, jól van kelek már! - mondom kissé morcosan és álmosan.
De amint eszembe jut, hogy délután moziba megyünk a Rolanddal rögtön jobb kedve derülök. Felkapok egy rövid nacit, meg egy topot és megyek kajálni.
- Szia anyu felkeltem! - szólok be a konyhába.
- Tudom édesem, hogy haragudni fogsz rám, de délután nem mennél el valahová Kamillával, mivel mostanában olyan magányos szegénykém!
- Jaj ne már, megígértem a Rékának meg a Petinek meg a Rolinak, hogy elmegyünk ma moziba, négyesbe. Nem igaz hogy még a húgommal is nekem kell törődnöm. Ha annyira magányos akkor találjon magának barátokat, vagy egy pasit hiszen már lassan 14 éves lesz.
- Nem tudom, hogy lehetsz ilyen undok Iza!
- Oké, oké ma elmegyek moziba, és holnap pedig Kamillával kitalálok valami közös programot. Jó lesz így?
- Köszi kicsim - sóhajt nagyot anyu.

Jesszusom mindjárt két óra, itt lesz értem a Roli. Gyorsan felkapok egy farmer miniszoknyát és egy topot, feldobok egy kis sminket és már kész is vagyok.
- Sziasztok elmentem - szólok be anyu szobájába, ahol anyu ül és Kamilla.
Ahogy leérek a lifttel, közben azon gondolkozom, hogy amikor köszöntem Kaminak olyan riadt volt a tekintete. Lehet, hogy tényleg van vele valami gond, de ezt majd holnap kiderítem. Nincs időm tovább gondolkozni ezen, mert leértem és meglátom a Rolandot.
- Szia cica – köszön, és szenvedélyesen megcsókol.
- Szia – köszönök, miután abba hagytuk a csókolózást.
- Menjünk fel hozzátok - súgja felhevülve.
- Nem lehet, otthon vannak anyuék és különben is mindjárt elkésünk a moziból.
- Oké, akkor menjünk - mondja és kézenfog.

- Sziasztok! - köszönünk el Rékáéktól a mozi végén.
- Menjünk el hozzánk! - javasolja Roli.
- Oké.
Nemsokára megérkezünk hozzájuk. Megállunk a szobája ajtajában, ő megcsókol és ledönt az ágyra és elkezdünk szexelni. Nem sokára már kielégülten és fáradtan heverünk az ágyán.
- Mennem kell - közlöm vele.
- Akkor holnap talizunk? - kérdezi és még továbbra is az ágyon fekszik.
- Nem lehet, sajnos a húgommal kell valami közös programot kitalálnom.
- Kár, na mindegy, akkor majd holnapután találkozunk.
- Jó!
- Szeretlek - mondja és megcsókol.
- Én is.

- Kamilla! - kopogok be a szobájába, amint hazaértem és átöltöztem.
- Héj, hogy megnőtt a melled, lassan már nagyobb lesz mint az enyém, pedig te még csak 14 leszel, én meg már 16! - mondom nevetve.
- Nincs kedved ho... - de nem tudom tovább folytatni, mert a húgomból hirtelen kitör a zokogás.
- Szívem mi a baj? Ne haragudj valami rosszat mondtam? - de ahelyett hogy válaszolna csak sír.
- Ne haragudj, hogy olyan undok voltam veled mostanában! - és átölelem.
- É..én vaagyook.. a viláágon a legroszabb.. testvér! - és újból kitör belőle a zokogás.
- Dehogy vagy az! - és újból megölelem.
- Most pedig szépen mindent elmesélsz, szépen a legelejétől! Rendben?
- Rendben.
- Szóval megismertem egy srácot úgy hívják, hogy Laci és drogozik, ismeri a Rolit, mert együtt szoktak füvezni! - hadarja el egy levegővel.
- Ez nem lehet - mondom döbbenten.
- Pedig hidd el, ezt úgy tudtam meg, hogy találtam nála egy kis füvet és kinyomoztam a haverjaitól, hogy mikor megy anyagért. Aztán odamentem és messziről láttam, ahogy átadják egymásnak és megláttam Rolit és Lacit, akit szerettem. Aztán valahogy kiszúrtak és odajöttek hozzám. Nagyon féltem tőlük, mert láttam, hogy már bevannak állva. Aztán azt mondták, hogy szívjak egy kicsit. Én tiltakoztam, de aztán azt mondták, ha nem szívok, akkor megerőszakolnak. Így hát azt tettem, amit mondanak, majd többre nem emlékszem, csak arra, hogy hazaértem és hánytam, aztán jobban lettem. De másnap a Laci azt terjesztette, hogy lefeküdtem vele, és én még azt sem tudom, hogy ez így volt- e vagy sem.
- Jesszusom! - és belőlem is kitört a sírás.
- Most nagyon utálsz?
- Dehogyis! Inkább őket utálom, de nagyon. Nem te tehetsz róla, hanem ők! Mindkettő egy drogos faszfej! És holnap az lesz az első dolgom, hogy szakítok a Rolanddal.
- De azt mondták, hogy akkor engem... - és elkezd sírni
- Nem fognak veled semmit se tenni, ugyanis most egy darabig velem leszel, én, pedig megvédelek.
- Ugye nem mondod meg anyunak? - kérdezi félve.
- Hát ilyen nővérnek nézel? Nekünk is kell, hogy legyen egy kis titkunk. Még ha az ilyen sötét titok, akkor is. Most pedig szépen megpróbálsz mosolyogni és túltenni magad ezen az egészen, ok?
- Köszi! - mondja kicsit mosolygósabb arccal.

Aznap éjjel ott aludtam nála. És az volt az utolsó gondolatom, hogy nem is bánom, hogy szakítanom kell a Rolanddal. Csak szegény húgocskámat sajnáltam, és mérges voltam magamra, hogyha többet törődtem volna vele, akkor elmondta volna nekem, mielőtt még egyedül nekivág a nyomozó útjának. De most megfogadtam magamban, hogy ezentúl sokkal jobb testvár leszek… Ezekkel a gondolattal aludtam el mellette.