Istenes Balambér esete Szörny Ilonkával - 1. rész

                                                                           © Miriam Sheafe
                                                                                       2023.
 
Istenes Balambér asztronauta soha sem rettent meg az előtte álló új feladatoktól. Most sem, hogy az Egyesített Űrközpont elküldte őt a  Plejádok csillagrendszer egyik igencsak távol lévő bolygóra.
 
Miután meggyőződött róla, hogy a bolygó légköre megfelelő számára, levette a sisakját és mélyeket lélegzett. A bátor űrhajós a Földtől 500 fényévre lévő, egy eddig ismeretlen planéta talaján állt. A föld vörös volt és kopár, bár voltak termékenyebb zónák is. Kiszáradt folyók vágtak árkokat, utakat a tájon. A dombok hullámzottak, barlangok ásítottak, s bár nappal volt. három hold világított kékes-vörös színben az égen.
 
Noha a küldetése látszólag egyszerű volt, hozzá hasonló kutatót még nem küldtek ilyen messzire a galaxisban. 
 
Mivel a földi populáció létszáma rohamosan növekedett, az emberek bolygóról bolygóra költöztek --- hódítottak és hódítottak –, de a biztonságpolitikai szakemberek, s még inkábba a katonai vezetők arra a következtetésre jutottak, hogy még többet tehetnének, ha egy szörnyhadsereg állna rendelkezésükre.
 
Az alapgondolat – mondhatjuk – kézenfekvő volt, azonban a megvalósításhoz szükségük volt egy készséges önkéntesre; valakire, aki hajlandó volt meghágni az űrbéli szörnyeket, s spermáját beléjük pumpálni, hogy szaporodjanak, és módosított lényeket szüljenek. A világűrben cirkáló szondák segítségével egyik távoli bolygón találtak olyan lényeket, amelyek megfeleltek az igényeiknek, és képesek lehetnek szaporodni, feltéve, hogy egy földi ember megtermékenyíti őket. 
 
Némi keresés után az erre a célra létrehozott ’Survival of Humanity Project’ vezetői megbizonyosodtak arról, hogy erre a feladatra Balambér a tökéletes jelölt. A férfinak megvolt az oka, hogy csatlakozzon a galaktikus szörnytenyésztési programhoz. Korábban – a többi férfiakhoz hasonlóan - ő is földi lányokkal gyűrte a lepedőket, de egy idő után már kezdte unni őket. Már nem izgatták a pajkosan csillogó női szemek, hogy egyéb testrészekről már ne is beszéljünk. Kiábrándultságára az tette felé a koronát, amikor akkori barátnője az merészelte mondani, hogy „Balambér – nem adnálak egy galambér’ ”. Ilyen, és ehhez hasonló gúnyolódást hősünk már nem bírt elviselni, ezért szentül megfogadta, hogy egyszer s mindenkorra szakít ezekkel a tinglitangli földi csajokkal, és a vigasztalást valahol máshol keresi. Hipp-hopp, munkát vállalt egy szigorúan titkos kísérleti telepen, ahol olyan lényekkel és alanyokkal foglakozott, melyekkel szexuális kapcsolatba lehetett lépni, melyektől azt lehet remélni, hogy a fentebb nevezett munkálkodás eredményeként  képesek egészséges genetikai mozaiklényeket, úgynevezett kimérákat világra hozni. A várt siker azonban egyre késett, ráadásul számos ’minden-lében-kanál’ újságíró éles hangnemű cikkekben leplezte le a szerintük etikátlan munkálkodást. A telepi kutatásnak akkor lett vége, amikor jogvédő szervezetek aktivistái rendszeresen tüntettek, s a közösségi oldalon is hemzsegtek a felháborodott kommentek. 
 
*
 
A szél átvágott rajta, bár meleg volt, ruhája olyasmiből készült, aminek az volt a célja, hogy elvezesse az izzadságot napcserzette bőréről. A hosszú utazás során nem borotválta le fekete szakállát. Lenézett fémkezére, a görbülő ujjakra, amelyek sokkal jobban mozogtak, mint egy emberi kéz. Műszakilag fejlettebb volt ugyan, mint elődei, akik még a Földön tengették az életüket, de meg kellett barátkozni azzal a gondolattal, a sok-sok fejlesztés hatásaként nem sok eredeti emberi testrésze maradt. Annak viszont határozattan örült, hogy a hímvesszője és a heréje még az eredetihez hasonló állapotban maradt.
 
Plejádbéli szörny-nőkkel szeretkezni, szörnyeket tenyészteni... E küldetés egy valóra vált álom volt számára, még akkor is ha esetleg más, begyöpösödött agyú, reménytelenül konzervatív nézeteket valló emberek számára bizonyára rémálom lehetne. Balambér szára ez a küldetés a legmélyebb, legsötétebb – sokak szerint perverz – fantáziájának megvalósulása volt.
 
Mint az előbb már említettük, indulása előtt Istenes Balambéron számos biorobotikai fejlesztést is végrehajtottak. Módosították a szemét, törzsét és a lábát, valamint jobb keze is teljesen kicserélődött. A bal kezét viszont csak megerősítették, lehetővé téve számára, hogy hologramokat sugározzon ki a tenyeréből, ezáltal kommunikálni tudjon a parancsnokával.
 
Természetesen a hímvesszőjét is feljavították, ügyelve arra, hogy a természetes formát meghagyják a férfinak, remélve, hogy elcsábítja a bolygólakó nőket. A feromonok használata és az erős, erőteljes, izmos test – melyet a szörny menyecskék elcsábítására terveztek – ugyanezt a célt szolgálta.
 
*
 
A tájban visszhangzó üvöltés felkeltette Balambér figyelmét, és rádöbbent, hogy az éppen teljesítendő küldetésére kell koncentrálnia. Lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy ez a bestia feléje rohan, és csak remélte, hogy a küldetése nem hiúsul meg.
 
Annak ellenére, hogy ez a nőnemű lény kétlábú volt, négykézláb futott. Végtagjai túl hosszúnak tűntek a testéhez képest. A négy mellét, melyek a teste alatt imbolyogtak, lehetetlen volt nem észrevenni. Noha tüskék borították a tarkóját és a hátát, összeségében véve humanoidnak tűnt, szóval megvolt minden testrésze, ami a szabályos szeretkezéshez kell.
 
Istenes Balambér vérnyomása az egeket verdeste, zúgott a füle, lélegzete elakadt, amint ez a félelmetes és kiszámíthatatlan bestia viharzott feléje. Farkával ide-oda csapkodott, miközben iszonyú hangok törtek ki a torkából.
 
Balambér bátran szembenézett vele. Nem akarta kimutatni a félelmét, még akkor sem, amikor ennek a lények vérfagyasztó visítása hasított a levegőbe.
 
A bolygólakó nőstény megtorpant, bömbölt, állkapcsa szétnyílt, ezzel is kimutatva a benne rejlő dühöt. Balambér szíve hevesen vert, valójában olyannyira, hogy más ember bizonyára elájult volna az átélt sokktól.
 
A szörnyeteg nő négykézláb még alacsonyabb, állva azonban magasabb volt a férfinél.  Feje szögletes volt, arcát pedig négy szem ékesítette.
 
– GGSDGQQQQDadSdDdFDC – mennydörgött a nőnemű lény a saját nyelvén, melynek legvalószínűbb jelentése az volt, hogy „Ki merészel behatolni a területemre?  Ki vagy te, idegen?” Annak felettébb kicsi volt az esélye, hogy e lény  szavait úgy lehetne fordítani, hogy „....Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad! Mi szél hozott mondca' erre? És mi vajon a szíved terve?”
 
Annál is inkább, mivel a miközben a nőszemély az iménti szavakat harsogta két nyelve ki-be tolódott az ajkain.
 
Úgy tűnt, hogy nem akarja megtámadni, szemei vizslattak, mintha mértéket akarna venni rajta. Hátsó lábára állt, s e közben a négy melle saját súlya alatt enyhén megereszkedett. Most már látszott vörös, s enyhén poros szeméremszőrzete is, szabad utat hagyva ezzel Balambér fantáziájának, hogy elképzelje a hölgy legintimebb testrészét is. Ez lehetett a legpuhább, leginkább nőkre emlékeztető része testének. Mindezt nem lehetet elmondani a pikkelyes durva bőréről, valamint hosszú farkáról, mellyel össze-vissza csapkodott. 
 
Balambér ott állt előtte, dobogó szívvel, remegve.  Még akkor sem rettent meg, amikor a plejádbéli hölgyemény felhorkant, meggörnyedt, karmai kiemelkedtek a körömágyból, és az agyarai is fenyegetően csillogtak. Szó se róla, szörnyű is lett volna ez a helyzet, ha közben Balambér pénisze nem ágaskodott volna oly ékesen és büszkén. Nem tudta kimutatni a félelmet, de könnyebb volt, mint várta. A farka fájt és lüktetett, és ahogy növekedett kiszakította a speciálisan kialakított panelt az ágyékáról.
 
Balambér úgy érzete, eljött az ideje, hogy nevet adjon ennek az ismertlen bolygólakónak. Hamarjában az jutott eszébe, hogy a neve Szörny Ilonka legyen, amit akár szörnyicának is mondhat.
 
Megnyomta az erre szolgáló gombot, hogy felszabadítsa a feromonokat, amelyek segítségével felismerhetik őt, mint lehetséges szexuális partnert. Férfiúi élessége életre kelt, megtelt vérrel. Hatalmasra duzzadt, kemény lett és észrevehetően lüktetett.
 
Szörny Ilonka megállt előtte. Enyhén nyitott szájjal lihegett, és hosszú, ruganyos, kacskaringós nyelveivel csapkodott jobbra-balra.
 
A férfi tett egy lépést Szörny Ilonka felé. Ekkorra már Balambér maga is szörnyetegnek érezte magát, abbéli meggyőződéstől vezéreltetve, hogy meredező pénisze oly hatalmas, hogy egy nála sokkal magasabb és erősebb nőszemély igényeit is ki kell elégítenie. Ez volt az az ultima ratio (= végső érv) Szörny Ilonka felé.
 
Nem csalódott.
 
 – Fgfdgdsfgsdggsdgfgfg – sziszegte Szörny Ilonka, égő szemekkel, s egyszeriben édes illat árasztotta el a levegőt.
 
 – Azt akarom, hogy... izé ..
 
Balambér egy darabig habozott, miként is fejezze be a mondatot, de hamar rájött, hogy Szörnyica nem ismer semmilyen földi nyelvet, tehát bármit is mondhat. Igy hát kimondta, amit gondolt:
 
 – ... megbasszalak. Rongyosra basszam a lucskos pinádat, ha érted, kisanyám.
 
Ekkor már tudta, hogy meg fogja kapni, amit akar. Jó volt tudnia, hogy a biokibernetikus szakemberek mindent megtettek annak érdekében, hogy ilyen helyzetben képességei maximumát nyújtsa. 
 
Szörnyica nem kapott efféle támogatást, őt egyszerűen az ösztönei vezették. Vicsorogva, morogva, lehajtott fejjel nekitámad Balambérnak.
 
A kéj zűrzavarától megkergült plejádbéli hölgyemény a földhöz vágta látogatóját, de Balambér ezt egy cseppet sem bánta, Zihálva engedett a vágyának. Igen, ó, igen, sokkal jobb volt, mint azt valaha is elképzelte. Hangosan nyögött, hagyta, hogy ez a  bestia kezével megragadja amúgy is nagyra nőtt fütykösét, és hevesen gyömöszölje, masszírozza, rázza azt.
 
Jólnevelt körökben ilyesfajta viselkedés a Földön bizonyára elképzelhetetlen lehetett volna, de a jelek szerint itt a Plejádokon más szokások dívtak. Balambérnak is tökéletes volt, ahogy keményen bántak vele, kissé dominánsan – de hatásosan.
 
- Ó, a francba, igen... - nyögte, és mélyen elmosolyodott. – Ragadd meg a farkam és gyömöszöld keménnyé, te szörnyeteg…
 
Szörnyica négy szeméből oldalirányú pillantást vetett az űrutazóra, de különben nem törődött különös megjegyzésével.
 
– Tfsfsfsdeee sffdffeegx... – sziszegte, s a keze még jobban megdolgoztatta a férfi dorongját, megszorította, durván rángatta. 
 
– Sosem volt még hozzád hasonló nővel dolgom – hörögte Balambér, majd hozzátette:  
 
– Megkaplak... Ó, te egy vadállat … őrült szeretőm … istennőm!
 
Balambér nem tudott több értelmes szót kinyögni. Nagyokat nyelt, az izgalomtól totálisan kiszáradt szája. Végigsimította a nő arcát, nyakát, mellét, hasát, míg végül elérte a lába közét. Megnyomogatta csábító dombját, mintha csak formáját, keménységét mérné fel. Simogatta, cirógatta. Érezte, hogy újdonsült barátnője csiklója megduzzad és kissé kiemelkedik. Balambér benyálazta az ujjait, és finoman bevezette Szörny Ilonka hüvelyébe, amely ekkorra már tocsogott a nedvességtől. Igyekezett úgy ingerelni, hogy a csiklót védő bőrcsuklyát ne húzza fel. A csuklyán keresztül nyomó- és körkörös mozgást is végezett az ujjaival. körkörös, átlós mozdulatokat cserélve néha nyomó hatást kifejtve izgatta annak csiklóját. 
 
E közben Szörny Ilonka sem henyélt. Barnabás ágaskodó hímtagja felé közeledett. Először csak melleivel dörzsölte, majd hamarosan rácuppant Balambér ’büszkeségére’. Csókolgatta, kényeztette, majd – se szó se beszéd – bekapta.  Puha, de izmost ajkai körbezárták hősünk hímtagját.  Megszívta a férfit, izgatáshoz pedig inkább a nyelvét használta, vigyázva arra, hogy agyaraival meg ne sértse annal érzékeny húsát. A férfi csak nyögni tudott, amikor újdonsült barátnője csúszós nyelveivel körbe-körbe tekergette, nyalogatta, kényeztette mereven ágaskodódó fütykösét. Mérete egyre nőtt, s hamarosan elérte Szörny Ilonka mélytorkát, majd annak záróizmain túllépve a plejádlány nyelőcsőjébe furakodott. Minden jel szerint ez a partnerét nem zavarta, olyannyira nem, hogy az arcát szorosan Balambér ágyékához préselte, oly annyira, hogy az orra mélyen benyomódott a férfi hasának alsó részének redőibe.
 
Körmeit visszahúzta, kezével megragadta Balambér heréit. Ujjai elkalandoztak részben a pénisze tövéhez, részben a feneke érzékeny nyílásához, melyet körkörös mozdulatokkal izgatott. Balambér fütyköse hevesen reagált, a végén pedig a gyönyör előváladéka jelent meg, melyet a lány azonnal magába szippantott 
 
Soha korábban ennél vadabb, érzékibb élménye nem volt hősünknek.  Szörny Ilonka virtuozitása felülmúlta még a legmerészebb álmait is.
 
Mivel korábban nagy adag feromont befecskendeztek a testébe, ez erősen megnövelte szexuális képességét, állóképességét, de végletekig fokozta szerelmi étvágyát is. Nem sok hiányzott, hogy újdonsült barátnője szájában eljusson a végső ejakulációhoz, de úgy gondolta, ezzel ráér még. Tekintélyesre duzzadt rudazatát még egy-két helyre el kell juttatnia, nem kell Hübele Balázs módjára elkapkodni a dolgokat. Kihúzta hát a rudazatát Szörny Ilonka igencsak ügyes szájából, s látta, hogy azt diszkréten beborítja barátnője nyála.
 
Hősünk reszkető kezeivel megragadta Szörnyica négy tekintélyes méretű mellét. Ahogy tudta, megpróbálta betakarni a tenyerével, majd ujjaival masszírozta, simogatta, dörzsölgette azokat. Addig-addig ügyeskedett, amíg felállította a Szörnyica mind a nyolc mellbimbóját, melyek akkorra már két-három centivel is kiemelkedtek az udvarukból.
 
Heves mozdulattal a hátára lökte újdonsült kedvesét, a földbe csapta, és a dorongját sorra-sorra a nő mellei közé szuszakolta. Időnként persze cserélgetni kellett a helyet, tekintve, hogy a lánynak négy melle, tehát több melle-köze is volt, de hát ez nem okozhatott gondot.
 
– Húúúú! Anyád ne sirasson! Ez bitang jóóóóóóóóóóóóóóó!!!
 
Hősünk üvölt a gyönyörtől, miközben sajgó farkát teljes hosszában Szörny Ilonka mellei közé szorította. A plejádbéli hölgyemény lihegett, visongott, hörgött a gyönyörűségtől. Nem fogta fel Balambér szavait, még akkor sem, amikor a körülöttük lévő kékes-vörös fény egy kicsit elsötétült. Ez volt az egyetlen utalás arra, hogy az idő későre jár, s a holdak hamarosan eltűnnek az égboltról.
 
Nem kellett gondolkodnia, nem azért, mert Szörnyica melleinek rendkívül puha húsa bezárult körülötte, tökéletes alagutat adva neki, amelyen keresztül ide-oda csuszorászhatott.
 
Még mindig nem tudta felfogni, hogy ez a nem mindennapi teremtmény, ez az egzotikus szépség, akiről még legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy egyszer majd élvezheti a kegyeit, hogy rajta feküdhessen. Élvezte, hogy a jósorsa megadta nekik azt a lehetőséget, hogy a plejádlánnyal mennyei gyönyöröket élvezhessen - még akkor is, ha ez a négyszemű, négymellű, villásnyelvű, tüskés tarkójú és hátú, drabális méretű és erejű plejádlány merő borzalom lenne a legtöbb nyámnyila ember számára. Tény hogy et az élmény nem elkényelmesedett puhányok, nyavalyások számára lehet vonzó.
 
Balambér nyögött, hörgött, összefüggéstelenül kiabált, ahogyan csak a torkából kifért. Élvezte a gyömöszkölődést. Heréi szinte szétrobbantak, izmai pedig készen álltak arra, hogy kilövelje bőséges tartalmát. Ez persze nem volt csoda, tekintve, hogy a biomérnökök Balambér belső nemi szerveit alaposan felturbózták, hogy folyton ondót termeljen és akár nonstop szeretkezhessen, s ily módon mindent megadhasson a bolygólakó csajoknak, amit azok csak akarnak. Arra készítettél fel, hogy mindenkit meg kell hágni, aki csak elébe került, és hüvelye van. Át kell élnie tébolyító gyönyört, a „kis halált” nyöszörögve, morogva, enyhülve, pillanatról pillanatra. Ezzel adná a legnagyobb esélyt a teherbeesésükre, biztosítva a gyors terhességet, a kiméra-seregek létrejöttét és létszámbeli gyarapodását.
 
Nem bírta tovább visszatartani magát; az eksztázisa a végsőkig fokozódott, s minden robbanás-közeli állapotba került. A golyóiban lévő nedvek már felgyülemlettek, kilövésre vártak. A farka meggörbült és lüktetett, és annyi vér zúdult bele, hogy az agyában már szinte nem is maradt semmi.
 
Erőteljes lökésekkel élte ki szenvedélyét, a magömlését Balambér forró gecije ráfröccsent a szexéhes plejádnő melleire, és mind a négyet vastag adag cuccal fedte be. Hosszú, ragacsos ondócsomagok fröccsentek rá, megjelölve őt, megjelölve az övéként.
 
Újra és újra... Úgy törtek ki a szerelmi nedvek hősünk falloszából, mint valami gejzír. Amint az áradat egy kicsit csillapodott, Balambér szétdörzsölta sok trutyit Szörny Ilonka cicijein. Mind a négyen.
 
Olyan sok volt rajta, hogy barátnője bőre nem tudta mindet beszívni. Balambér tenyere és ujjai is ragacsosak voltak a saját produktumától.
 
– Húúúú! Ez szuper volt – mondta hősünk, némileg megkönnyebbülve. 
 
– Uggfuigfghghf hhfgdgpeewőH – mondta Szörny Ilonka, s bár szavai nem voltak érhetőek, ám a lány egyáltalán nem látszott haragosnak.
 
Még akkor sem, amikor Balambér odatartotta újdonsült barátnője szája elé a saját termékétől csutakos tenyerét, aki ezt villás nyelvével lenyalta. 
 
* * *
 
A történet ezzel koránt sem ért véget. Ám a folytatásra csakis akkor kerül majd sor, ha legalább néhány érdemi választ kapok a történetre. Korábban az itt közzétett műveimnél erre hiába vártam. Most kíváncsi vagyok arra, hogy lesz-e bármiféle reagálás. Akár elismerő, akár pocskondiázó – ez végül is mindegy. Egy-két szónál hosszabb véleményt várok.
 
Ja, és hogy el ne feledjem, az egész történet szerzői jogilag védett. Másolása, terjesztése nem megengedett!