Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Delia már a széles kőoltárra volt kötözve. Cobus szobra fenyegető közönnyel nézett le rá....
Windshear-Szélnyírás
A második balforduló
Bevezető
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, akit egy gyönyörű, fehér páva vett a szárnyai...
Friss hozzászólások
91esfiu: Drága vinzso! Ismét izgalmas d...
2021-11-28 22:05
eliksz13: Nagyon, nagyon, nagyon jó ! In...
2021-11-28 21:49
BURGONYA: TE AKKORA BAROM LEHETSZ, MINT...
2021-11-28 08:30
BURGONYA: NAGYON JÓ! ISMÉT ELSZíVTÁL VAL...
2021-11-28 08:29
Szergejecske: Nem értünk egyet. Vannak olyan...
2021-11-26 15:10
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Iskolakör -2. rész

Másnap kitűnő repülő időben indulunk el, majd landolunk 2 óra múlva Jacksonville-ben. Az utas vagy 30 percet késik, huszonéves csaj alig bír kikászálódni a limuzinból. Részeg vagy be van szívva? Esetleg mindkettő. A hangnemtől és stílustól ahogy a sofőrrel és a kísérőjével beszél feláll a szőr a hátamon. Vigyort dermesztek az arcomra. Danny félve pislog felém.


-Mosolyogj… -préselem ki a vigyor mögül. Danny engedelmeskedik és mosolyba igazítja az arcát.


Nem sokat törődik velünk, feltántorog a gépre és elterül az egyik fotelben. A kísérője, az asszisztense lehet, hosszan magyaráz valamit Danny-nek. Cat-el besunnyogunk a pilótafülkébe, ideje felszállni, jó sokat késünk. Hallgathatom, ahogy az irányítótorony korhol minket…amikor megtudják ki az utas, némi részvétet érzek a hangjukból. Beszorítanak minket két nagy utasszállító közé, így végül csak 50 percet késünk. Amikor elérjük a kijelölt légifolyosót robotpilótára kapcsolunk. Cat eddig kiválóan tette a dolgát, remélem ő sem csalódott bennem. Hátulról az utasunk folyamatos nyafogása és hisztije hallatszik. Végül bekukkant Danny:


-Whiskey-t kér…


-Adj neki, legalább nyugtod lesz! Azért légy résen, nehogy összehányja a fedélzetet.


Fél óráig hol hangosabb hol halkabb a ricsaj, majd csend lesz. Danny megint benéz hozzánk:


-Kiütötte magát…valamit be is szedett…


-Nagyon szörnyű?


-Kibírhatatlan…


Egy darabig némán repülünk, Danny is bámulja a felhőket.


-Honnan ismeritek egymást…? -töri meg végül a csendet.


-Egy versenyről. Cody nyerte valahogyan, nagy szerencsével, én lettem a második. -előz meg Cat- Utána egy csomót beszélgettünk. Ennyi.


-Szerencse…?! Egyszerűen jó vagyok…


-Csak szeretnél jó lenni… -Cat rámölti a nyelvét.


-Verseny…?


-Repülős teljesítménytúra, nem egészen legális, szóval nem nagyon szoktuk mesélgetni. Tíz várost érintve kellett elrepülni Németországból Spanyolországig. Az útvonalat mindenki maga találta ki, csak néhány megkötés volt a városokon kívül.


-És te nyertél…


-Igen, 10 percet vertem Cat-re.


-Éééés…hogy is voltak azok a fuvarok?


 


Fintorogok egyet…daliás idők voltak, de azért nem mindre emlékszem szívesen. Egy darabig bámulom a felhőket és mesélni kezdek.


 


Vern megvette a Gulfstream-gépet, ami eléggé aggasztó állapotban volt, de végül jutányos áron kipofozták. Felmondtam a munkahelyemen, ami amúgy is csak hetekre volt a végső összeomlástól, ami végül be is következett. Pihentem pár napot, Kinga újra meglátogatott és lett még egy boldog délutánunk, aztán elkezdtünk dolgozni Vern-el. Eleinte alig volt megbízásunk, aztán elkezdtek csörgedezni a megkeresések. A legelején szinte kizárólag árut fuvaroztunk, hogy mit azt nem mindig akartuk tudni. Voltak érdekes dobozok, vastagon becsomagolva és befóliázva. Aztán jöttek azok az üzletemberek, akiknek szinte azonnal kellett fuvar és Vern-nek sikerült hiénáznia, így elhappoltunk pár ilyet. Ezek még sima ügyek voltak. Aztán jöttek a gyanús fickók és nők. Jellemzően vagy nagyon elegánsan, vagy nagyon eklektikusan öltöztek, többnyire orosz vagy ukrán „üzletemberek” és „üzletasszonyok” de akadt köztük pár távol-keleti is. Ez már kezdett nem annyira tetszeni nekünk, de nem nagyon volt más, így csináltuk. A ruszkik többnyire gyalázatosan viselkedtek, és órákig kellett takarítani utánuk a gépet. Ezt, spórolás okán, magunk csináltuk a többi pilóta kaján vigyorgása mellett. Ekkoriban még próbálkoztunk Kingával, hátha működőképessé tudjuk tenni a kapcsolatunkat, de nem sikerült. Végül egy utolsó szeretkezéssel búcsút mondtunk egymásnak.


 


Vern valahogy összespannolt egy inkább alvilági mit félvilági úriemberrel, és ezzel új szakasz kezdődött. A megbízásából hetente kétszer kellett Dubai-ba repülni, nőket vittünk és nőket hoztunk. Az odafelé utazó társaság általában hangos volt és izgatottan csacsogott mindenféléről. A hazafelé utazók fáradtak és leharcoltak voltak, gyakran szomorúak. De tele voltak pénzzel, a sejkek jól megfizették a szolgálataikat. Általában 3-5 nő ment, és ugyanennyi jött vissza. Lelkileg megviselt minket, hogy mennyi kimondottan csinos és okos, művelt lány dobta magát oda gazdag araboknak pénzért, akik cserébe megalázták, megerőszakolták és verték őket. Hogy megérte-e a pénz, amit kaptak, nem tudom. Volt néhány visszatérő köztük, de a legtöbben csak egyszer mentek. Egy lányról tudtunk, akinek sikerült annyira elszédítenie egy sejk fiát, hogy elvette feleségül. Minket busásan fizettek, de szerettük volna ezt a munkát is elfelejteni, csak sajnos a minőségi utasok lassan jöttek.


 


Aztán egy szép nap, azaz viharos estén, megbízónk pánikolva hívott minket, hogy azonnal menni kéne Dubaiba, elhozni egy lányt, aki „beteg” lett. Tudtuk, hogy honnan fújhat a szél, sejtettük mi folyik Dubaiban. Gyorsan kezdtem intézni az utat, addig Vern felhívta egy régi katonaorvos ismerősét, és rávette, hogy jöjjön el. A doki csomó ládával érkezett és szakadó esőben szálltunk fel késő éjjel, reggel már Dubaiban voltunk. A lányt egy luxus-terepjáró hozta ki, rémesen összeverték és valószínűleg csoportosan megerőszakoltak, minden nyílását használták. A sebeit csak tessék-lássék kötözték be, a doki 2 órát bíbelődött a lánnyal, mire azt mondta, hogy most már indulhatunk. Útközben Vern gyakran hátrament megnézni mi van vele… Délután landoltunk a Gatwick reptéren (Angliából operáltunk) és a lányt mentő vitte kórházba, természetesen Vern elkísérte. Ekkor volt két hét szünetünk, mert Vern Alicia-t, a kimentett lányt pátyolgatta. Aztán folytatódtak a fuvarok Dubaiba, noha sikerült egy-két „minőségi” utast is kifogni.


 


Törvényszerű volt, hogy történjen valami. A soron következő csoport nagyon fiatal lányokból állt, az egyik 16 éves volt…ha volt. Egy idősebb nő kísérte, ő volt az „anyja”, de a lány azt sem tudta hol van, nyilvánvaló volt, hogy bedrogozták. Vern-el egymásra néztünk és azonnal eldöntöttük, hogy ezt nem csináljuk. Hosszasan veszekedtünk a megbízóval, aki végül fenyegetni kezdett minket. Nem volt mese, fel kellett szállni, de nem fűlött hozzá a fogunk. Végül az egyik arra ólálkodó reptéri irodistának sikerült stikában szólni, utána mindent elkövettünk, hogy húzzuk a felszállást, vagy háromszor végig mentünk a felszállás előtti csekklistán, és a hajtőműveket is vagy négyszer ellenőriztük. Lassan vánszorogtak a percek, a fiatal csaj kisérője már a pisztolyát mutogatta. Féltünk, hogy mégis fel kell szállnunk, de az utolsó pillanatban befutottak a zsaruk és előállítottak mindenkit. Két nap után rájöttek, hogy mi csak hordárok vagyunk és tulajdonképpen mi értesítettük őket. Megmenekültünk egy zűrös ügytől, ezután viszont megcsappantak a megbízásaink, bizonyos körök már nem láttak minket szívesen, más körök még nem… Kénytelenek voltunk szünetet tartani és az is felmerült, hogy esetleg az Aurora Airlines-nak végleg befellegzik.


 


Ekkor kezdődött a depis időszakom. Visszacuccoltam Magyarországra, bezárkóztam a garzonlakásba és az orromat se dugtam ki…néha elvonszoltam magam boltba. Sikertelennek éreztem magam: se munka, se repülés, se nő. Néha majdnem felhívtam Kingát, de tudtam, hogy van valakije. Gyakran nyúltam a pohár után… Két hónapig tartott ez az állapot, a lejtő előtt az utolsó pillanatban bukkant fel Vern, visszarángatott Angliába és beíratott egy akadémiára. Fél év múlva már egy Boeing 707-esen voltam másodpilóta. Időközben Vern feleségül vette Alicia-t, majd pár hét múlva hívott: az Aurora Airlines újra él! Ekkoriban futott össze ismét Frankey-val, akinek volt némi felesleges pénze, de ami a legfontosabb: megfelelő helyeken voltak kapcsolatai. Jöttek a jobbnál jobb kuncsaftok és elkezdett menni a szekér. Először egy géppel toltuk, majd kettővel, végül újabb gépek és pilóták kellettek. Két évbe telt, de Vern végül megcsinálta.


 


-Te, és Vern miért nem repül már?


-Hát az egy másik sztori…


-Naaaaa….mondd el… -unszol Cat. Danny is kíváncsian figyel.


-Hallgatunk, mint a sír…


-Na jó…de ha továbbadjátok, szétrúgom a valagatok! Nem egy nagy sztori…egyébként. Talán az elején kezdem… Frankey-t akkor ismertem meg, amikor még a Földközi tenger körül repkedtem. Kölcsönkapott egy pflancos magángépet, azzal indult nászútra Emma-val. Kellett neki egy másodpilóta, Vern beajánlott, így két hetet barangoltam vele a mediterrániumban. Elég sokat vezettem a gépet egyedül, mert Frank gyakran inkább hátrament Emma-hoz…ha értitek mire gondolok. Időnként igen zavarba ejtő volt, amit műveltek, látni nem láttam semmit, de amit hallottam, az is sok volt. Na szóval…az után, hogy Vern-el közösen próbáltunk csinálni a légitársaságot, és nyomtuk a fura fuvarokat, jött Frank és végül működni kezdett a dolog, akkor, hívtak engem is, kábé mi hárman voltunk a légitársaság akkor. Frank ekkor már nem sokat repült, Vern és én éjjel-nappal a levegőben voltunk. Kemény időszak volt, sokat tekertünk, hogy menjen a dolog. Vern-nek még voltak kapcsolatai az RAF-nál, és szerzett valami bogyókat, amik állítólag növelték a teljesítményt. Én nem kértem belőle, de Vern szinte állandóan a levegőben volt és kapkodta a tablettákat, fogalmam sincs, hogy nem kapták el. Később adott bogyókat pár másik srácnak is, akik szintén kisrepülőn tolták, és valószínűleg nem mindig voltak tiszta bizniszeik. Egy szép nap aztán az egyik földbe állt négy utassal, majd egy héten belül Vern is szívrohamot kapott. Valami csoda folytán épp a földön volt, így nem lett belőle tragédia. Kiderítették, hogy a bogyók az okai. A légierőnél lefokoztak egy-két csókát. Vern hetekig lebegett élet és halál között, de légierő legtutibb kórházában kezelték, a legjobb specialisták, így megmenekült, de letiltották a repülésről. Ha engem kérdeztek, valami kísérleti szer volt, és Vern-ék voltak a kísérleti nyulak. Vern-t azóta se engedik repülni, ennek úgy másfél éve, valószínűleg sosem kapja vissza a pilótaigazolványát. Azóta melókat szervez a cégnek, és kizárólag utasként repül. Alicia minden esetre boldogabb… Ennyi a sztori. Ha jót akartok, tartjátok a szátokat, az RAF nem túl büszke erre a projektjére.


Danny-nek tátva maradt a szája.


 


Üvegcsörömpölés hallatszik az utastérből, a kiállhatatlan hang pilótát akar látni. Danny hátrasiet. Kisvártatva jön vissza.


-Mindenáron veled akar beszélni.


-Figyeld a madárkát… -szólok Cat-nek, és kelletlenül hátramegyek az utastérbe. 


Az ügyfél totál részeg…a mondanivalóját alig bírom kihámozni. Valami olyasmit akar, hogy tegyünk egy kitérőt, mert bulizni szeretne Floridában. A repülési tervtől nem lehet ilyen drasztikusan eltérni, szerencsémre már az óceán felett járunk, így 10 perces, olykor teljesen kilátástalannak tűnő vita után megérti, hogy a Marco Island-i buli lehetősége elúszott. De ettől kezdve kibírhatatlan. Danny gyakran vörös fejjel jön előre, és az én türelmem is a végét járja. Végül Cat is hátramegy.


-Nem lehet ilyen rossz.


Pár perc múlva visszajön, beül az ülésbe, és kikapcsolja a robotpilótát.


-Mi a…?


-Leviszem a gépet 1500-ra, ti kidobjátok, a többit intézik a cápák.


Dany vigyorog, én is elnevetem magam.


-Ez egy kibírhatatlan…egy…egy hülye picsa! -Cat teljesen kiborul.


Szerencsére ismét kiüti magát, és nyugtunk van egy ideig. Amikor újra magához tér ebédelni óhajt, aminek során 3 adagot is elpocsékol…szerencsére ingyen volt… Mi felváltva ebédelünk, amíg az egyikünk a gépet vezeti, a másik a személyzeti pihenőben bekapja az ebédet és kinyújtóztatja a lábait. Közben azért beszélgetünk is. Az út főleg unalmas, de végül megpillantjuk Európa partjait. Tájékoztatjuk utasunkat, hogy kb. két óra múlva leszállunk Bonn-ban, hacsak nem jön közbe valami.


Természetesen közbejön valami, egy kiterjedt zivatarcella kerül az utunkba és jobb megkerülni. Este és holtfáradtan szállunk le Bonn-ban. Utasunkat a poggyászával együtt rövid úton elviszik. Cat elnyűtten ücsörög, én a szemeimet dörzsölöm. Valaki feljön a gépre, magas, szikár férfi bújik be a pilótafülkébe, 50 lehet, jól öltözött.


 


-Üdvözlöm Önöket! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, Armin von Anhalt vagyok, és személyesen szeretném megköszönni, hogy elhozták a feleségem unokahúgát. A hölgy sajnos nehezen kezelhető…


-Hát…nos igen. Nem volt egyszerű… Állunk a rendelkezésére máskor is, fenség.


 


Kérdezget minket a cégről.


 


-Attól tartok, hogy a következő két hónapban szükségem lenne egy magángépre, személyzettel. Rendszerint nem szorulok ilyesmire, de most 2 hónapig nagy segítség lenne. Nagyobb üzleteket szeretnék nyélbe ütni.


-Azt hiszem ez a gép szabad…


-Nos akkor rendezzük el a papírmunkát és holnap kora délután indulhatunk Cannes-ba.


Leparkoljuk a gépet, majd a reptéren az egyik irodában lecsapok egy üres telefonra és felhívom Frankey-t


-Jól van Cody, küldök valakit.


-Lószart Frankey, ez a mi bulink. Mi szereztük!


-Szóval ti akarjátok megcsinálni?


-Igen.


Rövid csend.


-Itt van Vern is, mesélj a másodpilótáról!


-Ügyes, pár hónap, amíg megszokja a rendszert és kaphat egy saját gépet.


-Nem úgy értem. Neked, mint kannak, hogy tetszik a csaj?!


-Francis D. McGregor, kérem ne szórakozzon velem!


-Nyugodj le Cody, és mondd el nekünk…köztünk marad.


-Jól van… -sóhajtok egy nagyot- Jó kis nőcske, de ezt már tudtam előre.


-Szóval tetszik… Azt tudtad, hogy hosszan faggatta Emma-t rólad?


-Nem számít, jó pilóta, kiváló kapitány lesz!


Halk mozgást hallok a folyosó felől, valaki elsiet. Az ajtó mintha jobban nyitva lenne, mint amikor bejöttem.


-Na jól van Frankey, Vern! Pihenünk egyet, utána egy herceg hordárai leszünk!


-Jól van, legyen… El ne cseszd!


-Nem fogom.


-Nem a melót… A nőt!


-Elmentek ti a búsba… -teszem le a telefont.


 


Összeszedem a legénységet és szállást keresünk. Nem valami szuper, de ki tudjuk pihenni magunkat. Cat külön szobát kap, mi Dany-vel egy szobába kerülünk, tele a hely csak ennyi szabad szoba volt. Épp elaludnék, amikor Dany megszólal.


-Cody, mondanom kell valamit.


-Gyorsan ki vele, aztán pihenjünk.


-Hát…szóval…izé…meleg vagyok.


-Jó…elmondtad. Alvás!


-De…? Nem zavar?


-Nem. Az a lényeg, hogy tedd a dolgot, a többi nem érdekel. Es eddig nagyon jól teszed a dolgod!


-Ennyi?


-Ennyi. Azaz talán mégsem… Az „ügyfelekkel nem kezdünk ki” szabály rád fokozottan érvényes. Volt már meleg légiutas-kísérő, aki viszonyt kezdett egy ügyféllel, végül a meleg üzletemberek „kurvája” lett, és végleg lecsúszott. Szóval vigyázz…nem kevés köztük a perverz!


-Kössz, Cody!


-Jó éjt Danny!


-Még valami…ti összejöttetek Cat-el valamikor?


-Nem…sosem.


-Csak mert nagyon megvan a kémia.


-Véletlen.


-Szerintem több annál.


-Na, jó éjt!


-Jó éjt.


 


Kielégítő éjszakai pihenés és a reggeli után kitaxizunk a reptérre és felkészítjük a gépet, takarítunk, útvonaltervet készítünk, Dany még beszerez ezt-azt. Vigyorog amikor az asztal fölött görnyedve talál minket Cat-el, és a fejünk majdnem összeér.


Déltájban befut a herceg és felesége. A hölgy fiatalabb nála, olyan harmincas lehet, tipikus német nő, magas, karcsú, szőke hajjal és kökény-kék szemekkel. Kevésbé kimért, mint a férje. Dany és a sofőr percek alatt bepakolják a poggyászokat, mi pedig tájékoztatjuk a párt a tervezett útról, és megbeszéljük a következő heteket.


 


Kiderül, hogy Cannes-ban nyaralnak majd, közben a von Anhalt lebonyolít egy csomó üzleti utat Európában, erre kell a gép. Előre elrendezzük a parkolóhelyet, majd felszállunk. Kezdetben ideális repülőidőben repülünk, ráérősen beszélgetünk Cat-el. Danny kifogástalanul kiszolgálja magas rangú utasainkat. Cat faggat, elmesélem hogyan lettem pilóta, és néhány érdekesebb repülős kalandom is.


-Te, és hogy is volt az a zakkant tyúk?


Szóval jó sok mindent kiszedett Emma-ból.


-Hát…nem vagyok rá büszke…


-Kínos…?


-Az.


-Nem meséled el?


Nem szólalok meg, csak a hajtóművek halk zümmögése hallatszik. Kezd romlani idő, erősödik a szél, megbillenti a gépet.


-Jajj…


A sikkantás a cockpit bejárata felől jött. Odapillantok, Carina von Anhalt épp kapaszkodva szervezi vissza egyensúlyát.


-Elnézést, de nem akartam a férjem zavarni, most is dolgozik, így körülnéztem egy kicsit. A történetei viszont nagyon érdekesek!


-Úgy kell mindent harapófogóval kihúzni belőle. -duzzog Cat.


-Azért némelyik történet eléggé vaskos…. -védekezem.


-Nem zavar. -Carina von Anhalt lefegyverzően mosolyog- Hogy is volt az a „zakkant tyúk”?


Egyesült erővel legyőztek.


A „zakkant tyúk” egy régi barátom 17 éves lánya volt. A lánynak voltak problémái, főleg miután elvesztette az anyját. Akkoriban már a repülésből értem, de gyakran megfordultam ennél a barátomnál. A lánya egyszer csak kikezdett velem, nyíltan flörtölt, ha csak tehette zavarba hozott, célozgatott arra, hogy már nem szűz és szívesen venné, ha dugnánk…hasonlók. Nem győztem hárítani, és az apjának hiába szóltam, nem hitt nekem, oda volt a lányáért. Végül egy nap, amikor átugrottam hozzájuk csak a lány volt otthon. Itallal kínált, amíg hazajön az apja. Gyanútlanul elfogyasztottam a koktélt, amit kevert, és kezdett furcsa bágyadtság és tompaság úrrá lenni rajtam, mellé erekcióm is. Nem értettem mi történik.


-Vetkőzz le! -parancsolt rám, és én engedelmeskedtem. A ruháim halomba gyűltek a padlón, végül ott álltam előtte egy szál fogsorban.


-Végre…! Nem tudsz ellenállni, egy koktéllal készültem. Apa egyik barátja rendőr, tőle szereztem egy szert, ami az akarat megtörésére alkalmas…nem GHB…valami sokkal jobb. És viagrát is kaptál. Rajtad próbálom ki, ha működik, akkor apa végre úgy is az enyém lesz!


Nem egészen értettem, hogy miről beszél…vagy csak nem akartam érteni. Ellenállni sem tudtam, a szer túl jó volt. Arra kényszerített, hogy szexeljek vele…többször is, és én megtettem mert a szer miatt teljes kontroll alatt voltam, valóságos kín volt, hogy a tudatom tiltakozik, mégis megtettem, amit... A csaj közben végig visongatott „Ez az apa! dugd meg a pici lányod! Baszd szét a pináját!” meg ilyeneket… Három menet után elengedett. Éjfél körül kezdett kimenni a szer hatása… Kórházba mentem, és vért vetettem drog tesztre. Aztán másnap feljelentést akartam tenni, de gyorsan lezárták az ügyet. Apuci haverja, aki a magas rangú rendőr volt, intézkedett és eltussolta az ügyet. Akkor 1 hónapig nem mertem repülni csak, amikor már biztos voltam benne, hogy kitisztult a cucc.


-És…ő….megúszta?


-Végül nem… 3 hét múlva az apján is használta a szert, aki azonban egy heves allergiás reakció miatt anafilaxiás sokkot kapott, amit tetézett egy kezeletlen szívprobléma. Sajnos meghalt. Akkor elővették az aktám, a magas rangú rendőrt fénysebeséggel rúgták ki, a lány pedig csak azért úszta meg a börtönt, mert végleg megbomlott az elméje.


Cat eltátott szájjal néz rám, Carina von Anhalt arca is döbbent.


-Ne haragudj…sajnálom, hogy kiszedtem belőled…


-Ezért jössz eggyel…


 


3 órás repülés után egy heves zivatar kellős közepén landolunk. Nem volt egyszerű feladat, de egész jól sikerült. A herceget és feleségét egy taxi elviszi, mi pedig átvisszük a gépet egy kisebb reptérre, úgy 25 mérföldre Cannes-tól, ahol olcsóbb a parkolás. Danny-t elküldöm, hogy szerezzen egy bér-autót, amíg mi Cat-el rendezzük a gép dolgait. Danny egy nyitott Jeep-el állít be.


-Csak ez volt. Ráadásul majdnem minden szállás foglalt. Egy kisebb városban van egy nagy apartman. A tengerhez van közelebb.


-Mindegy, beszállás és menjünk!


A kormányhoz ülök, és elindulunk az apartman felé, közben Danny telefonon leadja a drótot a herceg titkárának. Már leszállt az est, az ég alján villámok cikáznak.


-Holnap szabadnap. -közli Dany.


-Ránkfér. -dünnyögi Cat.


-Holnap bevásárlunk, kell pár cucc, két hónapig itt leszünk. Gépjárműre! -vezénylek.


Feldobáljuk kevés cuccunkat a kocsira, majd mi is felkászálódunk. Ezúttal Danny „diktálja” az irányt az apartman felé. Beletaposok a gázba, mert újabb zápor közeleg, a villámok magasra tornyosuló felhőket világítanak meg. Vége az apartmanhoz érünk. A tulaj már vár minket, átadja a kulcsokat és elhúz. Az apartmanban épp három szoba van és egy közös nappali. Nem sokat teketóriázunk, mindenki elvonul egy szobába. Ledobálom a ruháimat és bemászok az ágyba, a takarót tessék-lássék magamra húzom. Odakint ismét ömlik az eső, amikor elalszom.


 
Előző részek
Hasonló történetek
3889
Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre.
- Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres vol...
3630
A repülőút kellemes volt és Cooper két óra múlva már a washingtoni lakásban volt. Ez nem volt olyan előkelő, mint a New Yorki, de azért nagyon otthonosan volt berendezve. Kapus sem volt, így Cooper simán bejutott. Gyorsan felmérte a terepet.
Hozzászólások
Szergejecske ·
Ismét egy újabb remekmű a tolladból. Ráadásul ezuttal a szívemhez oly közel álló témával mint a repülés és a pilóta élet. Tudod, azon gondolkodom, hogy miért nem keresel egy kiadót,a te műveidnek már régen a könyvespolcokon lenne a helye.
Dr. Stephen P. St.John ·
Egyszerűen nem elég jók hozzá, és még sokat is kellene dolgozni rajtuk, ahhoz, hogy egy kiadónak el lehessen küldeni.
Szergejecske ·
Nem értünk egyet. Vannak olyan kiadók, amik direkt a kezdő írókkal foglalkoznak. Olvastam náluk olyan írót is, aki a laptopodat sem hordozhatná utánad. Suerintem próbálkozz nyugodtan.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: