Iphigenia

-Asszonyom, ne! - kiáltott fel az egyik szolga miközben Iphigenia sáfrányszínű leplében nyugodtan lépkedett az oltár felé.

-Nem leszek a széthúzás oka a népünk között. Megteszem és önként teszem- válaszolta a lány, miközben mosolyogva, gyengéden félretolta az idős nő kezét. A nőre szemébe nézett és egy kis szünetet tartva folytatta:

-Biztos vagyok benne, hogy Calchas kíméletes lesz velem…!

Az idősebb nő tovább jajgatott. Iphigenia felemelte a tekintetét: látta ahogy Calchas és az apja már várja. Meggyorsította a lépteit.

-Táncolhatok? - kérdezte Calchastól, amikor az oltár emelvényéhez ért.

A pap komoly tekintettel nézte, majd egyetértően mondta:

-Igen. Táncolj úgy, ahogy más áldozatoknál szoktál!

A lány bólintott és kicsit meghajolt. Könnyű léptekkel elkezdte táncát. A lepel karcsú teste körül lebegett. A zenészek egy kis tétovázás után megszólaltatták hangszereiket. Amíg játszottak, Iphigenia megtette a szokásos kilenc kört az oltár körül, majd megállt Calchas előtt.
A pap intett egy segédjének, aki előrelépett. Kezében egy kendő, a kendőn pedig egy csillogó pengéjű bronzkés volt.

-Készülj fel és ülj ide! - mondta Calchas a lánynak és az oltár lépcsőjére mutatott.

A lány bólintott, miközben tágra nyílt szemmel meredt a késre. Megoldotta leplének övét, majd megrázta a vállát. Hagyta hogy a ruhadarab a földre csússzon és meztelen teste előbuk-kanjon. Szándéka ellenére remegve ült le oda, ahova Calchas mutatott. Bőrét vékonyan veríték borította, mellbimbói meredten álltak.
A pap egy intésére egy jóképű fiatalember ült a lány mellé a lépcsőre és egyik karjával átölel-te Iphigenia keskeny hátát.

-Azért vagyok itt, hogy segítsek nyugodtan ülni, amíg szükséges, hogy ne hozz szégyent ma-gadra.- suttogta a lány fülébe.

A lány rövid, ragyogó mosollyal jutalmazta és nekidőlt. A férfi lenyúlt, megfogta a lány combjait és ellazult pozícióba igazította a lábait. Az érintése lágy és gyengéd volt. A lány egyik kezét a lépcsőre húzta, a másikat a saját térdére, majd Calchas felé bólintott.
A pap elmondta az Artemisnek szóló könyörgést, azután a kést a kezébe véve Iphigenia felé lépett. A lány apjára pillantott és látta a könnyeket a szemében. Azután újra Calchasra és a késre nézett.
Calchas a lány fejére tette a kezét. A fiatalember Iphigenia hasára szorított a kezét és újra a fülébe suttogott:

-Nem fog nagyon fájni, ha nem ellenkezel és nem vonaglasz. Hagyd hogy könnyen vége legyen!

-Szeretném ha fognád a kezem!- mondta a lány remegő hangon.

A férfi elmosolyodott és bólintott. Megfogta a lány kezét és így tette vissza a hasára.

-Bele kell egyezned az áldozatba! E nélkül nem ajánlhatlak fel. Ne mondj semmit, csak bólints, ha felajánlod magad Artemisnek! - mondta szertartásosan a pap.

Iphigenia egy pillanatig tétovázott, majd a fiatalemberre vetett gyors pillantás után kétszer bólintott.

Calchas fölé hajolt és végigfutatta az ujjait a sima, szép ívű torkon, érezve a lány szívverését. A lány zihált és előbb a pap arcát nézte, majd a kést, amit a férfi felemelt és a hegyét a nyelőcsövétől egy kicsit jobbra lágyan a nyakhoz érintette. Iphigenia egy pillanatra becsukta a szemét és nagyot nyelt.

-Maradj nyugodt úrnőm, hogy a mesterem zavartalanul el tudja végezni a dolgát - mondta a fiatalember.

A lány a kezének megszorításával válaszolt. Calchas kemény mozdulattal a bal válla felé bil-lentette a lány fejét és nyomni kezdte a kést. Iphigenia szeme tágra nyílt a rémülettől. A bőr egy pillanatig ellenállt, majd a kés becsúszott. A kiömlő vér azonnal beterítette a kést és a pap kezét. A lány szeme még nagyobbra nyílt, ajkai kicsit szétváltak. A fiatalember kezei hiányá-ban felugrott volna, és tönkretette volna Calchas munkáját. Ám a férfi szorosan tartotta, mi-közben a pap lassan és módszeresen vezette a kést a torokba. Éles szakadó hang hallatszott, amikor átvágódott a légcső. A pap még egy kicsit mélyebbre nyomta a kést még több izmot és eret elvágva, azután egy hirtelen mozdulattal kirántotta.

Iphigenia egyszerre küzdött azért, hogy ülve maradjon és levegőt kapjon. A vére vastag sugárban fröccsent Calchas felé, aki egy serleget tartott a kezében, hogy felfogja az életnedv egy részét. A lány vadul szorította a férfi kezét. A szeme becsukódott, majd erőfeszítés árán ki-nyílt. A lába remegett és a combjai alatt vizelettócsa jelent meg a kövön. Végül a fejét a fia-talember vállára engedte. Mondani akart valamit, de képtelen volt rá.

-Pihenj úrnőm! Enged el magad! Tökéletesen csináltad eddig, büszke lehetsz magadra. En-gedd el az életed, ne kapaszkodj belé! - mondta a férfi megnyugtató hangon.

A lány bólintott és szinte azonnal görcsösen rázkódni kezdett a teste. A vér ömlése szivárgássá csendesült. A lány szemei vakon meredtek a távolba, a kék Égei-tenger felé.