Illúzió

Most egy eléggé közhely történetet fogok elmesélni, ami valószínűleg már igen sok emberrel megtörtént, de mégsem tanulunk a példájukból. Újra és újra beleesünk ugyanabba a hibába, amiről már oly sokat hallottunk és oly sokszor határoztuk el, hogy mi nem tesszük. De mégis. Mégis megtesszük.

Nos, a sokak által kedvelt ismerkedési hely, az Internet a történet „helyszíne”. A legtöbb hazugság helye. De vegyük csak a legjobb esetet, hogy a regisztrálásnál még nem hazudik az illető. Az igazi nevét, nemét és korát adja meg. De van amikor nem is regisztrál. Akkor viszont bármiben hazudhat. De miért? Mégis minek hazudni? Örömet okoz, hogy átveri a másikat? Vagy csak szégyelli magát? Nem, nem másokat csap be, hanem önmagát! Na de mi van ha mégis másoknak hazudik? Nem is gondol bele, hogy az illetőt netán megbántja? Azt mondja szeret, de benned ott a kétely, hogy talán nem mond igazat. De ha mégis szeret? Te tényleg, igazán, szívből szereted. Nem akarod elveszíteni, de ha megtörténne nem tudnál ellene semmit sem tenni, mert ez csak egy „virtuális” kapcsolat. Nagyon ritka amikor a valóságban is kitart a kapcsolat. A valóság rideg és kegyetlen. Azt mondja nem csalt meg, de még mindig ott a kétely. Hitegeted magad ameddig csak lehet, hogy igazat mond, mint ahogy te is neki és már ott jársz hogy tényleg elhiszed amit mond.

És akkor megtörténik. Ott hagy másért. Ráadásul, még nem is tőle tudod meg. Hanem attól a másiktól. Ezer meg ezer kérdés tombol a fejedben. Mért pont most? Mért nem előbb? Mért pont vele? Mért pont engem? … és képtelen vagy belenyugodni, de mégis muszáj, mert nem tehetsz ellene semmit. Az egész kártyavár romba dőlt egy szempillantás alatt. De mégis mért a hazug sértődik meg, amikor a sértettnek sokkal több oka lenne. A sértett csak tűr és tűr, amíg bír. De vajon meddig bír? …