ikerszenvedések

Jó. Ma tényleg nem csinált semmit. Csak leült a gép elé. Nem írt, nem alkotott, csak hagyta, hogy idegen hullámhosszakon sodródjon… Olyanokon, amikből soha semmi haszna nem lesz. Mert hát nemcsak a profit a lényeg. De ezt Azok nem értik.
Hogyan is értenék? Túl sokáig szívták ennek a bolygónak a levegőjét.
De ő még emlékszik. Valami ősire, valami igazán szépre. Mint egy álombeli altatódalra, ami néha-néha visszacseng.(Hisz benne, hinni akarja, hogy a világot ez a szépség szervezi össze egy egésszé).
De hiába, ez Szerintük naplopás.
Épp aludni menne, de nem.
Lecsapnak.
Fél órás szekírozás,(az agysejtek öngyilkossága).
Nem viszed semmire, miért nem érdeklődsz valami iránt, kezdj már magaddal valamit. Ne csak a napot lopd (ez a frázis már szinte ismerős), hassalkossgyarapíts.
(De ennek a hazának már úgyis mindegy!!!)

Erre ő…

1.Hagyjatok már békén. (Mindig ezt mondja, és utálja már, de akaratlanul is, újra meg újra ez jön a szájára).
2.Otthagyja őket. (ijedt szemek a lámpafényben. „micsinájjunk ezzel a gyerekkel.” )
3.A fürdőszoba valamiért biztonságosnak tűnik.
4.Ha már ott van, le is zuhanyzik.
5.A forró gőz valamiért olyan hatással van rá, hogy zokogni kezd. Könnye összefolyik a testén végigcsorgó, meleg, szappanos vízzel.
6.Aztán azon tűnődik, hogy miért sír, ha egyszer tudja, hogy nincs igazuk.
7.tágra nyílt szemmel és tenyérrel
8.minden mozdulata megszakad egy pillanatra, mint aki most ébredt a rémre
9.Keserű, fárasztó tény: az igazságot valaki olcsó üveggolyóba zárta, és elgurította valahová.
(Azóta már keresni is megunták.)