I. fejezet (részlet)

Sietnem kell, hogy elérjem a következő metrót. 6 körül lehet, de már sötét van. Ilyenkor télen nem szeretek nagyon menni sehova sem, hisz alig pár órára van világos.
Amúgy sem volt jó kedvem, mert nem úgy sikerültek a vizsgáim, ahogy szerettem volna.
Szóval haladok lefele a lépcsőn elindulva x metró fele. Sok ember áll a peronon. Ilyenkor tele van a metró, amit nem szeretek, mert alig férek el. A másik oldalon csak egy alak áll. Figyel engem, és nem veszi le rólam a tekintetét. Az arcát nem tudom megnézni, mert valami sál van a nyaka köré tekeredve.  Egyre kellemetlenebbül érzem magam, és nem tudom miért, de zavarba jöttem. Elindulok befele, nem nagyon foglalkozom a körülöttem levőkkel. Sok random ember, mindegyik ugyanolyan. Karakter nélküli arcok tekintenek rám, ahogy végig haladok a peron szélén. Átnézek a túloldalra, de az alak már nincs ott. Nem számít sokat. Ilyen nagyvárosokban, mint x is, sok furcsa alak van. Nem is nagyon érdekel, de közben megjön a metró. Felszállok, és ahogy gondoltam az egész kocsi megvan tömve, mint valami halkonzerv. Büdös van, és kénytelen vagyok középre állni ahol az egyik lógós kapaszkodót elérem mielőtt elindulna. 5 perc alatt ott vagyok, így kibírom ez a kis utat. Még mindig gyorsabb, mint a buszozás, viszont az kényelmesebb.

- A x állomás következik! - hallom a bemondót, és elindulok az ajtó fele. Megkönnyebbülve szállok le és haladok a kijárat fele. …Ahogy kilépek a metróból, elindulok felfele a lépcsőn. Kár volt ennyire előre jönnöm, ugyanis most mehetek a kijáratig vagy 100 métert. Nem nagyon szeretek gyalogolni, sőt nagyon mozogni sem.  Lépcsővégén valami marhával veszekszik a jegyellenőr, nem nagyon törődök vele, kicsit sietősebbre veszem a dolgom. 

Nem lakom messze, de egy kicsit még gyalogolnom kell. Az utcában ilyenkor mikor már sötét van nem nagyon szeretek menni, bár egy lélek sincs rajta. Igazából nem is nagyon érdekel, mert más dolgokon jár a fejem. Főiskola. Minden percemet ez az egy szó veszi le. Nem tudom még, hogy hova menjek, és oda hogyan jussak be. Főleg hogy egyedül élek, nem is nagyon támaszkodhatok másra magamon kívül.  Bár eddig sem támaszkodtam. Végzős osztályban én vagyok a legfiatalabb, ami annak köszönhető, hogy az első 3 évből gyorsan vizsgát tettem. Valahogy nem volt kihívás. Bár most hogy az utolsó évemben járok, kicsit nehezebben mennek a dolgok, mint gondoltam.  Na de visszatérek a jelenbe. Közben annyira gondolkodtam, hogy elhagytam az utcát ahol be kellett volna fordulnom. Mindegy. Visszafordulok, és szemben találom magam az alakkal, akit a metró állomáson is láttam. Elmegyek mellette, nem nézek rá. Kicsit sietősebbre veszem a dolgot és lefordulok az utcában. Hátra nézek nem követ. Kezdek megnyugodni és lassabbra veszem a tempót. A harmadik háztömbben lakom. Kinyitom a kaput, és lifthez indulok. Sajnos csak a legtetején kaptam olcsón szobát ezért pár perc mire felér.  Nem szeretem ez a liftet. Kicsi, büdös és lassú. Na mindegy. Belépek és megnyomom a gombot.  Vajon maradt tegnapról kaja? Remélem, mert nincs kedvem megint lejönni és boltba menni. Közben felért. Kinyitom és elindulok a folyosó végére.
Folyt.köv.