Hiány

A hiány egy különös érzés. Egyben jó és rossz, nehéz elfogadni, ez tény. Ennek is, mint mindennek, vannak különböző válfajai. Nem olyan egyszerű ezt megérteni, és még nehezebb felboncolni. Hiszen, mint mondtam, különböznek az érzések. Van, amikor hiányzik az anyukánk, s sírunk utána, mint egy kisgyerek, de tudjuk, hogy nemsokára viszontlátjuk. Hiszen üzleti útra ment, vagy csak le a közértbe. Nem egy hosszú távú érzés. Szerencsére.
Van, hogy Valami hiányzik. Egy másik érzés hiánya hozza elő az újat. Nehéz belegondolni, hogy valami nélkülözésével valami újat kapunk, s ez nem feltétlenül értendő pozitívnak. Hiszen, ha hiányzik a boldogság az életünkből, az előhozza a hiány érzését. Hiszen hogy lehetne a hiány öröm? Érzést érzéssel nem magyarázhatunk, de hogy máshogy lehetne?
S az említett vállfajokból maradt még egy. A legkegyetlenebb. Mikor úgy hiányzik valaki, hogy pontosan tudjuk, hogy soha többé nem láthatjuk viszont. Hiszen nem üzleti útra, szabadságra, vagy csak a közértbe ment, hanem valahová, emberi ésszel fel nem fogható helyre. Oda, ahol boldog, s nem érez semmi rosszat. Nem érzi a fájdalmat, a keserűséget, s nem érzi azt, amitől mindenki más idelenn szenved. Nem érzi a hiányt.