A hiány egy különös érzés. Egyben jó és rossz, nehéz elfogadni, ez tény. Ennek is, mint mindennek, vannak különböző válfajai. Nem olyan egyszerű ezt megérteni, és még nehezebb felboncolni. Hiszen, mint mondtam, különböznek az érzések. Van, amikor hiányzik az anyukánk, s sírunk utána, mint egy kisgyerek, de tudjuk, hogy nemsokára viszontlátjuk. Hiszen üzleti útra ment, vagy csak le a közértbe. Nem egy hosszú távú érzés. Szerencsére.
Van, hogy Valami hiányzik. Egy másik érzés hiánya hozza elő az újat. Nehéz belegondolni, hogy valami nélkülözésével valami újat kapunk, s ez nem feltétlenül értendő pozitívnak. Hiszen, ha hiányzik a boldogság az életünkből, az előhozza a hiány érzését. Hiszen hogy lehetne a hiány öröm? Érzést érzéssel nem magyarázhatunk, de hogy máshogy lehetne?
S az említett vállfajokból maradt még egy. A legkegyetlenebb. Mikor úgy hiányzik valaki, hogy pontosan tudjuk, hogy soha többé nem láthatjuk viszont. Hiszen nem üzleti útra, szabadságra, vagy csak a közértbe ment, hanem valahová, emberi ésszel fel nem fogható helyre. Oda, ahol boldog, s nem érez semmi rosszat. Nem érzi a fájdalmat, a keserűséget, s nem érzi azt, amitől mindenki más idelenn szenved. Nem érzi a hiányt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hirtelen ágrecsegést hallottak. Felkapták íjaikat, hogy rögtön lőni tudjanak a medvére. De a bokrokból három ló tűnt elő. Az egyiken Nabaha, a másikon Jeny ült a harmadikat meg kötőféken vezették. A két lány teljesen ki volt pirulva. Ruhájuk rendezetlen volt...
Hozzászólások