Heroes of Might and Magic 2.rész

Scorage bejött a terembe és végig nézett az asztalnál ülő embereken (vagy lényeken). Köszönt, amit mindenki viszonzott. Köpenyét levette és ráakasztotta a fogasra, majd behívta Pete Girlyt. Pete arról híres, hogy ügyes a kínzásban és vallatásban. Veszedelmes ember, ha ellenség, de szövetségesként sem megbízható. Gúnynevét nagyon hosszú, szőke hajáról kapta - a tréfát ma már büszkén elfogadja, de az az ember, aki kitalálta, már régen halott. Scorage kivett pár tekercset Pete kezéből és a hosszú asztalra rakta. Az asztal jó hosszú volt, két-két oldalán 7-7 ember, míg két végén 1-1 ember fér el, jelen pillanatban tizen voltak a teremben. Scorage ült az egyik végen, és mellette a többiek. Jobb oldalán Darkstorm, a villámok, és a minotaurok ura, Charzir, az efritek fejedelme, és Mayweda, a medúzák vezérnője. A másik oldalán Jeddite, a legnagyobb káosz mágia ismerője, és használója, Pythia, egy mágus tanonc (volt, mert miután mindent megtanult, kiszolgáltatta az öregembert ellenségeinek), és Octavia, az egyik legismertebb tolvaj.
- Nos, hölgyeim, és uraim - kezdte Scorage. Remélem mindenki tudja, hogy miért gyűltünk ma itt össze. Hát persze, hogy tudják. Azért, mert a Természet úrnője, Mephala a barbárok szövetségét kérte, amit egyszerűen elutasítottak, majd a Rend illetve a Jég úrához próbáltak (próbálnak) eljutni. Mivel szövetségben vagyunk velük, bár ez a szövetség nevezhető egy enyje fgyverszünetnek, el kell döntenünk, hogy mit tegyünk: vagy felbontjuk azonnali hatájjal a szövetséget, majd a Nekromantákkal együtt letámadjuk őket, vagy megmaradunk velük, és a Rendet támadjuk továbbra is? - tette fel a kérdést Scorage.

- Hogy történhetett ez? Hogyan mertek az ellenségeinkhez menni szövetségért? - kérdezte Chazir felháborodva.
- Nem tudom kedves barátom, de magyarázattal tartoznak! Pete, hozd ide Masterot! (Mastero volt a fekete sárkányok tenyésztője, és nevelője.) Pete elment Masteroért.
- Addig is döntse el mindenki.
- Lenne itt még kérdés Scorage - szólt fel Chazir.
- Igen?
- Milyen biztosak az információid? Honnan tudhatjuk, hogy nem akarod-e ellenünk fordítani a természetet, ezzel is hasznot űzve magadnak?
- Kémeink, és beépített lényeink a legmegbízhatóbb információkkal szolgálnak. - válaszolt Scorage.
- És mit gondol? A természetnek mi volt a célja azzal, hogy csak úgy fogta magát, és elment szövetségeket kötögetni? - kérdezte Mayweda a leghátsó székből.
- "Szövetségeket kötögetni"? Miért beszél kicsinyítőképzővel? - kérdezte Pythia.
- És erről miért nem szóltak nekünk? - kérdezte Darkstorm, aki eddig csöndbe volt.
Kérdések zápora telítette meg a termet. Jeddite megrázta a fejét, és így szólt:
- Ennek nincs értelme, a gyűlésekből mindig ez lesz. - mondta, bár csak a mellette ülő Scorage hallotta, aki erre figyelmét rászögeszte.
- Neked mi a véleményed Jeddite? - fordult hozzá Sorage.
- Nekem? Az, hogy szerintem nem véletlenül ment oda Mephala, ahova, vagy az is lehet, hogy előre kitervelték, de nem tudták, hogy vannak kémeink, ki tudja...

Erre kopogtak az ajtón, majd a két őr kinyitotta. Pete és Mastero volt. Mastero szegényes rohában volt, mint egy földműves.
- Nos, itt van Mastero, aki érti a sárkányok nyelvét, és aki neveli, gondozza, eteti a fekete sárkányainkat.
- Hát ő, izé, jó napot! - mondta a kicsit zavarban lévő Mastero.
- Mond el a többieknek, amit nekem mondtál. - mondta Scorage, majd a többiekhez fordult.
- Hát tudják izé, én értem a "sárkányok nyelvét" - ismételte Scoraget. - A sárkányok csak engem tűrnek meg maguk mellett, meg a családom. Én mindig hallom, hogy miről beszélnek.
- Igen, nyögd már ki. - mondta Pythia.
- Hát, az úgy volt, hogy tegnap épp szekéren vittem pár halott vadlovat etetésre, amikor meghallottam, hogy miről beszélnek. Arról beszéltek, hogy, idézem: "Igen, én is láttam 3 sárkányt a barbák hegyeknél. De tudod mi volt a furcsa? Két óra után megint láttam 2-t, érdekes volt, azok pedig a Jég hegyiehez tartottak.", csak ennyit hallottam, mert akkor már megérezték a húst.
- Köszönjük Mastero, most elmehetsz. - mondta Scorage.

Mastero odafordult Scoregehoz.
- Uram, van itt még valami.
- Mi lenne az Mastero?
- Van egy jó, és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem, uram?
- A rosszal. Mi az?
- Ugyebár 9 fekete sárkányunk van, akire nem hat semmiféle varázslat, meg semmi...
- Jó, igen, most sárkánytant tanítasz nekem?
- Nem, uram.
- Akkor siess!
- 4 napja az egyik fekete sárkány (a legidősebb gyerek [ugyanis 5 gyerek sárkány, 1 apa, és 3 anya sárkány van {volt}]) elment valahova.
- És ebbe mi a rossz?
- Az, uram, hogy ma találták meg. A tetemét!
- MICSODA? - kérdzte Scorage, majd visszahuppant a székébe.
- Meghallt uram, amikor a család a legkisebbet vitte vadászni tanulni. - könny csillant Mastero szemében.
- Hogy a fenében hallt meg?
- Uram, halálra nyilazták, mérgező illetve égő nyilakkal.
- Mit mondtál? Nyílakkal? Nincs az a nyíl, ami átmegy a fekete sárkány testén, és mellesleg milyen nyilak voltak? Ork?
- Dehogy uram, megbűvolt elf (!) nyilak voltak, uram!
- NEM! EZ NEM LEHET! - üvöltött Scorage, mindenki rá nézett.

Jeddite egy nyugító pirulát adott neki, amit be is vett, majd egy kicsit lenyugodott.
- És mi a jó hír ezek után?
- Az uram, hogy a Sárkánymama gyereket vár, két év után megint!
- Na, végre, ez után jól is esik ezt hallani.
Scorage felállt, Masterot elküldte, majd a többiekhez fordult, akik Scorage üvöltése óta síri csendben ültek. Elmondta nekik a két hír, majd mindenki döbbenten nézett. Elöszőr Darkstorm szólalt fel:
- Ennyi elég is volt, indítom a minotaúr hordákat a fővároshoz, oké?
- Igen, azt hiszem én is indítom a seregeim - mondta Mayweda. A többiek csal bólintottak, majd Scorage felszólalt:
- Oké, a fővárosban lesz a megbeszélés, és a szövetség teljes felbontása! 1 hét múlva találkozunk!
P3rzs4
p3rzs4@freemail.hu