Hajtóerő

Sofia örvényeket és hullámokat hagyva maga mögött szántotta a vizet. A medence végét elérve lebukott, átfordult, elrúgta magát és hasonlóan bámulatos sebességgel jött vissza. A célja közelségét megérezve kinyújtotta a bal kezét és megérintette a medence falát.
-Ééésss, ennyi! -mondta felette egy hang.
Sofia függőlegesbe fordult és a medence peremébe kapaszkodva kapkodott levegő után. Az úszószemüvegét a homlokára tolta és felnézett időmérője barátságos arcába.
-Nem fogod elhinni!
-Mennyit mentem?-kérdezte izgatottan Sofia.
-Egy perc 59 másodperc és 37 század. Két perc alatt voltál. Kész őrület! 
Frederika elégedett volt. Hónapok óta azon dolgoztak, hogy Sofia idejét levigyék. Sofia nem szólt egy szót sem, de szélesen elmosolyodott és kacsintott, amikor megértette hogy elérte a kitűzött célját. Fáradtan kimászott a vízből majd felállt. A tökéletes úszó testéről lecsorgó víz tócsába gyűlt a csempézett padlón. Frederika egy törölközőt nyújtott neki, amivel szárítkozni kezdett. Sofia az öltöző irányába indult, Frederika pedig mellette tartva a lépést megkérdezte:
-És most? Már hosszú ideje dolgoztál ezen az időn. Megpróbálod még lejjebb szorítani?
-Azt hiszem ennyi elég az úszásból. Legközelebb talán valami fekvenyomásos célt tűzök ki. Vagy elkezdek futni.
Sofia levette az úszósapkáját és lazára rázta barna haját. Frederika semmitmondó hangot hallatott, de arcán látszott a csalódottság. Élvezte az együtt úszást Sofia-val, de nem volt kedve sem futni, sem súlyt emelni. Sofia az egyik nedves karjával átfogta barátnője vállát és közelebb hajolva hozzá azt búgta:
-Szeretek úszni és fogok is még, de ki akarok próbálni új dolgokat is. 
Ebben a pillanatban Sofia karcsú dereka felől korgó hang hallatszott. A lány folytatta:
-Megéheztem az ebédre. Menjünk és zuhanyozzunk! Mossuk le rólad a klórt, hogy finomabb legyél lefelé csúszva.
Sofia rákacsintott a barátnőjére és játékosan megnyalta az ajkát.
-Várj csak! ...Sofie! … Kedvellek meg minden...de nem emlékszem hogy ebédnek ajánlkoztam volna. -mondta Frederika, majd elfordította zavartól elpiruló arcát, de tovább lépdelt Sofia mellett. Sofia elvigyorodott, újra közel húzta magához és azt mondta:
-Valóban? És hogy is volt….mennyi is…. igen… tíz héttel ezelőtt abban a bárban? Elfelejtetted? Azt mondtad hogy ha kétszázon két perc alá megyek, akkor meghívsz ebédre.
-Még emlékszel rá? Részeg voltam...nem veheted komolyan ezt az ajánlatot!
Frederika megpróbálta viccként eladni a dolgot, de Sofia emlékezett hogy milyen volt aznap este a barátnője. Tényleg ittas volt, de ugyanakkor nagyon felizgult és kíváncsi is. Sofia-hoz bújt és fejét a lány hasára tette amikor “ebédet” ajánlott. Nagyon úgy nézett ki hogy kész megtenni a lépést. Sofia folytatta a nyomást:
-Hogyne emlékeznék? Részletesen elmondtad hogy mennyire irígyled a testem és hogy szeretnél a része lenni. Azt is hosszan ecsetelted hogyan tennéd ezt és hogy vajon milyen érzés lehet. Napnál is világosabb volt hogy korábban már többször is álmodoztál róla.
-Én….ez csak egy bolond ötlet volt! Nem gondoltam hogy komolyan veszed!
Frederika átkarolta Sofia derekát és miközben próbálta összeszedni gondolatait, önkéntelenül fel-le simogatni kezdte barátnője feszes csípőjét.
-Tényleg miattam dolgoztál ilyen keményen az idődön? Ennyire akarsz?
-Aha. Rád gondoltam minden alkalommal, amikor úgy éreztem hogy elég a feszített próbálkozásokból és inkább feladom. Arra gondoltam hogy a formás kis popsid becsúszik a számba. -mondta Sofia és szavait újabb kordulás hangja támasztotta alá.
-Freddie, te el sem tudod képzelni mennyire megéhezek az edzések után.
Sofia újabb meleg mosolyt küldött barátnője felé, akiről meggyőződése volt hogy egyre közelebb van a megadáshoz.
-Fogadok hogy ha benyúlnék a fürdőruhád alá, nedvességet találnék, de nem a medence vizétől. Igazam van? -kérdezte Sofia kuncogva, majd szabad kezével Frederika ágyéka felé nyúlt.
Frederika elrántotta a csípőjét, hogy elkerülje a kutató kezet és azt mondta:
-Hé! Nem vagyok nedves! Egy kicsit sem! Jó...talán egy kis nyirkosság...annak gondolatától, hogy benned vagyok...de csak egy kicsi. Igazából azóta a bárbeli este óta ezen gondolkodok. Amikor dolgozok...amikor veled vagyok...amikor este az ágyban fekszem… Szeretem azt aki vagyok és amit csinálok, de…. beléd szerelmes vagyok.
Sofia lehajtotta a fejét és mély csókkal tett pontot a társalgás végére. A páros néhány oldalazó lépést tett, nekidőltek a falnak és nyelveik folytatták a birkózást. Amikor nagy sokára szétváltak, észrevették hogy néhány uszodalátogató bámulja őket.
-Szóval...mit szólnál hozzá, ha lemosnánk téged és valami melegbe burkolnánk? -kérdezte halk, buja hangon Sofia.
-Rendben…. készítsük el az ebédedet!- mondta Frederika reszkető mosollyal.
Kéz a kézben indultak a női öltöző felé.
Az öltöző üres volt. A munka után beugrók már elmentek, de az esti pezsgés még nem kezdődött meg. Tökéletes idő volt egy intim együttléthez. A szekrényekkel és padokkal teli helyiségen átvágva Frederika a zuhanyzóba ment. Kinyitotta a csapot, beállította a hőfokot, majd a zuhanyrózsa alá állt és hagyta hogy a víz a fejére ömölve végig folyjon a mellkasán és a lábain. Sofia-hoz hasonlóan neki is úszókhoz méltó teste volt, bár nem volt annyira izmos mint Sofia.
Sofia a barátnőjéhez hasonlóan tett a szomszédos zuhanyrózsánál. A csillogó zöld szeme megakadt barátnője büszkén előugró keblein.
-Most, hogy abbahagyom az úszást, talán tudsz ezekhez hozzátenni. -mondta és játékosan megfogta a saját kebleit.
Frederika kicsit ideges kuncogással megmasszírozta a saját kebleit és azt felelte:
-Szívesen adok egy kis zsírt a cicijeidhez, de szeretnék veled súlyt emelni és futni. Gondoskodj majd arról hogy szétterüljek rajtad!
-Ne aggódj édes! Minden részedet minden részemben használni fogom.
Sofia újabb csókra hajolt volna, de Frederika kinyújtott karral visszatartotta. Amikor Sofia megállt, Frederika megfogta az egyrészes fürdőruhája vállpántját és lehámozta magáról a ruhadarabot. A szokott módon kicsavarta és gondosan az egyik közeli padra terítette. Csak ekkor tudatosult benne, hogy többé nem lesz rá szüksége. Félénken vállat vont, majd félredobta a fürdőruhát. Teljesen meztelenül és csurom vizesen állt az öltöző közepén. Készen állását megérezve, Sofia közeledni kezdett prédájához. Megfogta Frederika vállát és annak arcától csak egy hüvelyknyire azt suttogta:
-Azt szeretem ha az ételem tiszta. Azt hiszem kihagytál pár területet.
Frederika arckifejezése kérdőre váltott, de Sofia már el is tűnt a szeme elől. Lehajolva szopogatni kezdte Frederika egyik mellbimbóját. Kis nyelvkörzés után átváltott a másikra. Az amúgy is felizgult Freddie apró nyögésekkel díjazta a kényeztetést. Egy idő után Sofia lejjebb indult. Nyelve lecsúszott Frederika mellkasán. A köldöknél megállt hogy tisztára nyalja a mélyedést. Freddie önfeledten kuncogott miközben Sofia nyelve mélyen benyúlt a köldökébe. Amikor végzett, Sofia tovább haladt lefelé. A nyelve becsúszott a selymes, nedves szeméremajkak közé, de gondosan elkerülte a csiklót. Freddie egyre frusztráltabban nyögdécselt. Csak milliméterek választották el az orgazmustól, de Sofia nem adta meg neki. Felemelte a kezét, hogy segítsen magán, de Sofia ellökte és mutatóujjával “Na, na!” -t jelzett miközben tovább nyalogatta az alsó régiókat. Azután a padlón térdelve Sofia előrehajolt és felfelé nyomult. A figyelme Frederika hátsó nyílása felé fordult. Amikor a szorgalmas nyelv a szoros záróizomra csúszott, Freddie összerezzent.
-Hé! Mit akarsz ott? -kérdezte, de tiltakozás ellenére kicsit nagyobb terpeszbe állt, hogy Sofia-nak jobb hozzáférést biztosítson.
Sofia abbahagyta amit csinált és felnézve a barátnőjére azt felelte:
-Csak mindenhol megtisztítalak. Ne aggódj! Pár nap múlva megmutatom neked az enyémet.
Kacsintott és folytatta a szűk kis nyílás nyalogatását. Frederika észre sem vette barátnője viccét. Széles terpeszben állva a mennyezetet bámulta miközben egyre nagyobbra nyíló szájából kéjes nyögések hallatszottak. Senki nem csinált vele még ilyet és az érzés felvillanyozta. Sofia nyelve folytatta az ostromot és Frederika ánusza lassan, fokozatosan elengedett és kinyílt mint egy vonakodó virág. A lány lábai remegni kezdtek. Sofia ezt észrevéve felnyúlt társnője csiklójához és simogatni kezdte. Előre megérezte Frederika orgazmusát. Gyorsan felállt. Éppen időben ahhoz hogy az elélvezéstől összecsukló térdű barátnőjét hátulról átfogva és szorosan magához ölelve megtartsa, majd lassan az egyik padra engedje.
Frederika remegő testén veríték és zuhanyvíz cseppek gyöngyöztek. Néhányszor nagy levegőt vett, mielőtt kinyitotta a szemét és felnézett Sofia-ra.
-Itt az idő? -kérdezte barátnője ragadozó mosolyát látva.
Sofia az egyik ujjával vonalat húzott a saját torkától a köldökéig, majd lassan egy kis kört írt le. Mintha csak válaszolni akart volna Frederika kérdésére, a gyomra követelőzően mordult egyet. Freddie sóhajtott, bólintott és azt mondta:
-Rendben… készen állok….a tied vagyok!
A zöld jelzést megadva egyik keze a puncijára csúszott, a másik a mellére és nyugodt maszturbálásba kezdett. Sofia a pad végénél letérdelt és barátnője lábfejéhez hajolt. Amikor a mohó nyelv körbevette Frederika lábujjait, a hanyatt fekvő lány kuncogni kezdett. Csiklandozta a  kutató nyelv az ujjai között és a talpán. Sofia nem vesztegette az időt. Az előjáték az ő részéről véget ért. Nagyon éhes volt és Freddie képes volt magát egyedül is kényeztetni elnyelés közben. Sofia feljebb csúsztatta a kezeit a barátnője lábain és közben folyamatosan húzta be az egyre szélesedő szájába. A lábfejek és a bokák már a torkában voltak… a lábikrákhoz egy nagy nyelés kellett… a térdek után a combokhoz két hosszú húzás… és már meg is érkezett Frederika széles csípőjéhez és formás fenekéhez. Frederika maga nem igazán figyelt egyre jobban eltűnő testére. Élvezte az őt szorító izmok érzetét, de egy újabb orgazmus elérésére koncentrált.
Sofia összehangolt erőfeszítéssel benyomta barátnője csípőjét és tomporát kitágult torkába, miközben annak lábait perisztaltikusan egyre mélyebbre húzta. Miután Frederika legszélesebb része biztonságosan a torkában volt, Sofia könnyebben boldogult a feszes derékkal. Amikor elérkezett Freddie párnaszerű keblei alá, szünetet tartott. A barátnője kezének vad mozgásából és gyorsuló légzéséből érezte hogy Frederika újra elélvezni készül. A lány vadul vonaglott Sofia-ban. A csípőjét ragadozója torkának síkos húsához nyomta. Az orgazmusa csúcsán volt amikor a keblei Sofia szájába majd torkába csúsztak. Nyakáig elnyelve tért újra magához a mámorból. A barátnője szemébe nézett és hangtalanul azt formázta ajkaival: “Szeretlek!”
A válaszra képtelen Sofia kacsintott a boldog és kimerült társnőjére, majd egyetlen erőfeszítéssel elnyelte Frederika fejét. Amikor az utolsó vörös tincsek is becsúsztak ajkai közé, Sofia becsukta a száját és nyelt egy végsőt. Frederika feje -egy jókora dudor a nyakában- lassan csúszott lefelé, mielőtt eltűnt volna a mellkasában. Sofia felállt, és kicsit megbillent mielőtt nehézkesen leült volna a padra, amin korábban Frederika feküdt. Freddie most szorosan gombóccá volt gyúrva és felpuffasztotta Sofia  izmos testét. Néha még meg-megrándult. Sofia megpaskolta és megsimogatta barátnőjét a saját testén keresztül. Pár pillanatig élvezte az élményt. A sok közös edzés Freddie-vel meghozta a jutalmát. Az oly közel és egyben oly távol levő csodálatos étel állandó motiváló erő volt, amitől mindig képes volt kicsit keményebben dolgozni. Most, hogy a régen vágyott csemege a pocakjában volt, Sofia megengedett magának egy kis pihenést. Elégedett sóhajjal szemlélte kidudorodó hasát, mielőtt beszélni kezdett volna a benne levő személyhez:
-Mennyei voltál Frederika! Köszönöm a segítségedet! Nélküled nem tudtam volna megcsinálni.
Valami hang hallatszott, de Sofia nem tudta megmondani hogy értelmes válasz volt, vagy orgazmus nyögése, esetleg a gyomra kezdte meg a munkáját a tartalmán. Miközben Sofia magára próbálta húzni az utcai ruháját, Freddie mozgása megszűnt és egyértelműen a megkezdődő emésztés hangjai hallatszottak. Az autója felé tartva Sofia gyomra morgott, bugyborékolt ahogy a benne levő hatalmas mennyiségű proteint gyúrogatta és kavargatta. Alig fért a kormánykerék mögé, de végül sikerült magát és táplálékát hazajuttatnia. Otthon az ágyába zuhant és édeseket álmodott miközben az emésztése fáradhatatlanul dolgozott. Másnap késő délután ébredt. Kinyújtózott, ásított majd megpaskolva máris apadó hasát azt mondta:
-Jó napot kedvesem!
Szünetet tartott amíg várakozóan megemelte a kebleit, majd folytatta:
-Úgy látszik a megfelelő helyre kerülsz. Nemsokára néhány új melltartót kell vennem.
A nap hátralevő részét és a következő napot a számítógépe előtt töltötte, tétlenül várva hogy teste visszanyerje eredeti atletikus formáját. A harmadik napon összecsípte az oldalát. Freddie java része a kebleihez és a popsijához vándorolt, de a derekára is épült egy kis zsírréteg. Sóhajtott majd a padlóra telepedve felülésekbe kezdett és arra gondolt hogy holnap vissza kell mennie az edzőterembe. Mielőtt lefeküdt volna, elővett egy kis noteszt az ágya melletti szekrénykéből. A lapokon nevek sorakoztak mellettük különféle atlétikai célkitűzésekkel. Sofia visszagondolt arra, hogy milyen reménytelenül punnyadt volt mielőtt először ment volna edzeni. Soha nem jutott volna odáig ahol most volt a barátai által nyújtott motiváció és segítség nélkül. Elégedetten sóhajtott és kipipálta az utolsó bejegyzést: ‘Frederika Weich - 200 m <2 min’. Visszatette a noteszt a helyére, lekapcsolta a villanyt és mély álomba merült.
Másnap munka után bemasírozott az ismerős öltözőbe.  A padra pillantott, ahol kapcsolatuk Frederikával véget ért és a lány ízének kellemes emlékek fogta el. Megfordulva majdnem beleütközött egy magas, hosszú combú nőbe. Gyors bocsánatkérés után Sofia elkezdett átöltözni. Amikor a végén lehajolt bekötni az edzőcipőjét, a válla felett megszólította a magas nőt:
-Helló! Nem emlékszem hogy láttalak volna itt korábban.
-Igen...csak ma lettem tag… Itt mindig ekkora az üresség?
-Dehogy! Ez csak afféle köztes idő. -felelte Sofia, majd látva hogy beszélgetőpartnere is futáshoz készül, folytatta:
-Te is futsz? Én ma akarom kezdeni és jó lenne egy partner!
A nő kis szünet után válaszolt:
-Semmi akadálya. Sokkal jobb ha van ki ellen futni. Ha egyedül csinálom, könnyen elvesztem a motivációmat. Egyébként Judy vagyok!
-Én pedig Sofia.
Kezet ráztak majd Sofia folytatta:
-Pontosan tudom mire gondolsz. Az a kis motiváció...az a kis segítség, ami az utolsó kör befejezéséhez kell.
Judy bólintott mielőtt elmosolyodott és azt mondta:
-Kezdésnek rögötn itt egy kis motiváció. Fogadjunk hogy előbb érek a pályához!
Sofia nem válaszolt, csak követte új barátja lelkes vezetését. Eszébe jutottak az első találkozásai másik partnereivel. Talán Judy idővel csatlakozik a névsorukhoz.