Ha megérint a blues

Minden nap korai kelés. Fárasztó munkanapok sivár, szürke folyama árasztja el a gondolatokat. Az ember megkeseredik, már nem tud örülni semminek. az élete monoton menetelés a pénz felügyelete alatt. Gyermekei elvadulnak, és a szülői szigor letöri a gondolati szabadság gyenge rózsáit. Nem lehet saját akaratod, a rendszer nem engedi. Ha ők nem boldogok te sem lehetsz az. Ha azt mered mondani, hogy többre vágysz, elhallgattatnak, ha azt mered mondani, hogy másként tennéd, lenézéssel vádolnak. Ebben a küzdelemben nem nyerhetsz. Tiéd a világ, amíg nem tudsz a létezéséről, de amint feleszmélsz, az elméd rácsok mögé szorul. Állj be a sorba, mondják, mikor ők lázadók. A szabadság ellen lázadnak. Eldobják személyiségük, és a sablont veszik fel helyette. Azt mondják később te is ilyen leszel. Ha hagyod tényleg ez következik be. De ha megérint a blues...
Ha azt mondom bárhol, hogy Deák Bill Gyula, sokak csak bambán néznek. Ők nem tudják, mi is az a blues.
Az a társadalmi feszültség, fájdalom, ami nemesíti a lelket. A rögtönzés az emberi érzés töretlen futása. A szép ami már fáj. Kegyetlen érzés.
De még ha tudják is ki ő, kevesek tudják csak megőrizni őt úgy, ahogyan először hallották és érezték.
A blues nem irányít, a blues nem befolyásol, csupán segít megtalálni benned az utat. A blues Te vagy. Ha ezt felismered, akkor jó úton jársz. Ne tompítsd el a gondolataid, ne fogadj el dogmákat. A jövő a tiéd is lehetett volna, de a jövő a múlté, ha nem törsz ki. Az idegen csak addig idegen, míg rá nem lépsz, utána már ösvénnyé szélesedik, és ezrek követik lépteid, míg széles ösvény nem lesz belőle. Azután jönnek a vadászok, és a nyomokat kutatva keresik a felelős, de Te akkor már messze jársz. A blues országútján utolérhetetlen messzeségben töröd az új utakat, hiszen a blues benned él.