Ha a vér és könny összeér...

Az egykoron, számomra oly tökéletes világ romlásnak indult. Egy hónapja nincs semmi az életemben, ami örömet szerezne. Halál, bánat, veszteség, halál. Ezek ismétlődnek immáron több hete. Akár a szexhez is hasonlíthatnám. Az elmúlt pár hét volt az előjáték... Csak számomra nem volt kellemes. A mai éjszakán végre eljön a régen várt orgazmus. Csak itt nem lesz utójáték.

December 14. Tíz nappal a Szenteste előtt szinte bűn a halálra gondolni, sóvárogni utána mintha csak egy drága tárgy lenne a boltból az utca végén. Én mégis sóvárgok. Ebben a világban számomra a halál megváltás lenne, egy gyönyör, egy tökéletes orgazmus, ami elszívja a testembe zárt lelkemet. Bár hét közepe van, szórakozni indultam. Laza tökéletes sminket dobtam, fel, ami öt perc alatt kész van. Ez is csak egy hazugság, mint minden ebben az életben. Hogy ezt a tökéletes sminket elkészítsem másfél órát álltam a tükör előtt milliószor újrakezdtem, hogy minden milliméter pontosan olyan legyen mint amilyennek elképzeltem. Most itt ülök a szobámban, egyedül az egész lakásban. Halkan szól a Sex című szám, melynek előadója állítólag a Tokio Hotel. Talán ez is hazugság…

A tökéletes sminkem a félelemtől elsápadt orcámon két-két tökéletes csíkban lefolyik, amelyek szerteágaznak az arcomon. Egy vékonyabb csíkban a számba folyik, érzem a forró, sós ízét. Olyan, akár a vér. A többi csík az államhoz vezet, és onnan a pólómra és a billentyűmre csöpög. A lehulló könnycseppjeim tökéletesek, mint amilyen a festék volt az arcomon. De mostmár nem érdekel, hogy mi a tökéletes és mi nem. Nem érdekel már semmi. Nem érdekelnek a kutyák, a bulik, az iskola, a barátok, sem pedig a fiúk. A könnyek, mint sebes folyású patak, ömlenek ki a szememből. Ez nem holmi barbipicsa divat-depresszió megkoronázása egy hisztivel. Mert most az az új divat. Ez most az életem megromlásának megkoronázása egy keserves zokogással. De ott az már nem segít.

Az életem olyan a kívülről szemlélőknek, akár az alma. Kívülről tökéletes, de belül rohad. Lehet, hogy más ember ilyen jómódú élettől lenne boldog. Vagy a jó külsőtől. Vagy bármi. De számomra már ezek a dolgok nem fontosak. Ilyen fiatalon még előttem áll az egész élet, de én véget szeretnék vetni ennek a kínnak, gyötrelemnek! Ez nem élet nekem! Undorító világ, ahol mindenki a tökéletességre törekszik. Pár napja vagy esetleg órája én is emiatt hajtanék, de már nem. Minek legyek tökéletes? Mit érek el vele? A régebben kellett volna gondolkodni. Mostmár nem érdemes. Mostmár semmi nem érdemes. Már semmi. Semmi… el akarok menni a semmibe… Ahova már milliárd ember ment el. Ahonnan ember még nem tért vissza. Egy akarok lenni ezek az emberek közül. De hogy tegyem meg? Hogy vegyem el magamtól saját kezűleg az életet? Ezen eddig még nem gondolkodtam… Most kéne.

Nem akartam, hogy fájdalmas legyen. Nem bírom, ha valami fáj. De akkor eszembe jutott, hogy hány embernek okoztam fájdalmat, hány emberrel voltam gonosz és lenéző, és ők emiatt mennyit szenvedtek. Nekem is szenvednem kell, át kell élnem azt, amit ők átéltek. De mi lesz a barátaimmal? Akik szeretnek? Ők is szenvedni fognak. Ezt akarom? Erre a kérdésre nem válaszoltam magamban. Akkorra eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad halnom, kell. Búcsúlevélen törtem a fejem, de inkább nem írok. Egy cetli elég lesz a „szerettelek titeket!” mondattal. Forró vizet folyattam a kádba…

Az egész fürdő párás volt. Addig, amíg a víz folyt, bevettem fél doboz altatót. Természetesen éhgyomorra. Plusz lehúztam jó pár korty vodkát. A fürdőben ollót kerestem… Meg is találtam, amit akartam. Befeküdtem a kád forró vízbe és alkoholmámorosan arról fantáziáltam, hogy nem teszem meg, Mentőt hívok és talán egy gyomormosás megment. De ha már „félúton járok a megváltás felé” életem morbid orgazmusa felé, nem állhatok meg. A víz nagyon forró volt. Émelyítő illatok vettek körül. Ekkorra már nagyon rosszul voltam, és nem akartam a dolgot. De belül valami erőltetett, hajtott előre. Régen mindig azt mondtam: Ha az élet hív, menni kell. Mostmár inkább: Ha a halál vár fuss hozzá. Ekkora marhaságot még sosem mondtam. De most mégis. Ennyit sosem ittam egyszerre. Az ollót a kezembe fogtam. Ezüstösen csillogott a plafonon lévő spot-lámpa fényében. Úgy néztem arra a tárgyra, mintha egy partner lenne ebben a vad szexjelenetben.

Bal kezemmel többször próbáltam lecsapni a csuklóm fölé, de mindig mellément. Nagy levegőt vettem, a szemet becsuktam. Hirtelen mozdulattal megrántottam az olló hideg pengéjét a csuklómon. Másik kezemmel is elismételtem. Éreztem, hogy a forró sós vérem folyik végig a tenyeremen, be a vízbe. A bal kezemet felemeltem az arcomhoz. Mostmár záporoztak a könnyeim. A két sós, forró folyadék az arcomon eggyé vált…
A világ egyre inkább elsötétült, már semmit nem éreztem. Az egész kád tiszta vér lett, végre beteljesült a tökéletes orgazmus, amire vártam.