Galaxis Szívében 2. fejezet

Kint az űrben ekkor lépett ki a mélyűrből egy szonda és a szenzorai rá álltak az Időpajzsra, ami eközben kezdett üzembe lépni. A hatágú csillag végei izzani kezdtek. És hirtelen minden csatahajót elöntött egy fényes ragyogás. Miután elhalványult a fény, az összes hajót körbefogta egy hatalmas erőtér. A szonda rögzítette a jelenséget, és egyedül csak az Időpajzson nem volt ilyen burok. A szonda egy új objektumra lett figyelmes, ami a mélyűrből lépett ki és indult el az álló hajók felé. A szonda adatelemzései alapján csak egy helyről vett életet, mégpedig az új űrhajóról, a többiről semmifajta jelet nem érzékelt. Ezért újrafuttatta a diagnosztikáját, hogy megbizonyosodjon, igazak az adatai, mert attól félt, hogy a tervezői csalódni fognak benne, és szétszedik. Igaz, ő robot volt, de kapott egy MI-chipet, amitől öntudatra ébredt, és ennek nagyon örült: Mert ezzel is könnyebben szolgálhatta az emberiséget.
Míg ezen gondolkodott, az egyik alrendszere felfedezett egy apró jelet. Ezt a jelet egy emberi szív dobogásával azonosította. A szonda úszott az örömben, mert megint felfedezett valami jót, és ezzel megtarthatja az állását. Ettől kezdve ráállt erre az apróka jelre, és közelebb húzódott. Pár kilométerrel közelebb már azt is megállapította, hogy egy női szívet hall. Egyre fokozódott a kíváncsisága, közelített az egyik hajó felé, amit Csapásként azonosított a szonda. A szonda egyik alrendszere máris feldolgozta az adatokat, és kiszűrte a lehetséges személyeket. Ezt az egész műveletet alig egy tized másodperc alatt végezte el. Még mindig maradt két perc huszonöt másodperce ahhoz, hogy az új hajó dokkoljon az egyik idegen hajótesten. Ekkor érte az első támadás a szondát.

Az első jele a támadásnak az volt, hogy kutató sugarakat érzékelt maga körül, ekkor a védelmi alrendszere ráállt, hogy bemérje és azonosítsa a támadót. Mikor ez majdnem sikerült, jött egy felül- írási parancs érvényes kóddal. Ekkor már teljes kapacitással kereste a szonda a támadóját, mivel olyan parancsot kapott, ami ellenkezik a beleégetett utasításokkal: - menjen az egyik idegen hajó közelébe és hatoljon be. A szonda tudta, hogy ezt képes lenne végre hajtani, de nem tehetett olyat, ami ellenkezett a processzorba égetett utasításokkal. Így hát csak az első felét tejesítette a parancsnak, közelebb húzódott. Ekkor érte a MI-t egy olyan érzés, mintha valaki átvenné a műszerei felett az irányítást. Ezt a MI nem akarta, mivel akkor teljesen vak, süket lesz, és nem képes teljesíteni a programozói kérését. Harcolni kezdett a behatolóval. Először vírusokkal próbálkozott, mivel az alrendszerei szerint 99,9% esélye van annak, hogy egy számítógépről jön az adás. Az egyik kisegítő modulnak sikerült beazonosítania a célt, amely a Csapás csillaghajón van, még pedig az a nő, akinek a szívverését érzékelte. A szonda behatolt a nő számítógépébe, de ott nem azt találta, amire egy gép számítana, nem adatokat. Hanem egy gyönyörű hosszú hajú, világoskék szemű nőt. Ez a nő csak egy köntöst viselt a derekán összekötve, de így is alig takarta el nőies vonásait. A gépet MI létére olyan érzés fogta el, ami kevés gépnek adatott meg. A nő, megszólalt:

- Gyere, ne félj tőlem, látom tetszem neked. Gondolom, még nem érintettél női testet. Gyere nyugodtan, érints meg, nem foglak bántani. - suttogta a lány a MI-nek. A MI alrendszerei megpróbálták megállítani a processzort, hogy ne tegyen semmilyen őrültséget, de mivel MI volt az, aki irányította őket, ezért lezárta az egész rendszert, csak a saját tudatának nyitott csatornát, hogy megérinthesse ezt a tüneményt.
- Gyere, a tied vagyok. - suttogta újra a lány, és kitárta a köntösét. MI nem tudta, milyen folyamat játszódott le benne, de azonnal felvett egy emberi alakot, és birtokba vette a már teljesen meztelen testet. Még nem volt ilyen élménye. A lány csak kuncogott, és elmagyarázta, hogy ilyenkor mit illik tenni. A MI tehát úgy cselekedett. Megnyitotta az összes csatornáját a processzorra felé. Ekkor érte a második és egyben az utolsó támadás. A lány teljesen átvette az irányítást a MI felett, csak kacagott, a földre dobott köpeny eltűnt. A lány nem tett semmilyen mozdulatot, de mégis fel volt öltözve, a kedvenc tűsarkú cipőjét, miniszoknyáját, fehér átlátszó blúzát materializálta magára. A MI teljesen tehetetlen volt, mivel a lány uralta. Közelebb lépett az eltaszított emberi képmáshoz.

-Ti MI-k olyan könnyedén beugrotok ennek az egyszerű támadásnak. Nem is értem, hogy mi az, ami tetszik bennem egy gépnek? Te talán válaszolhatsz erre a kérdésemre. - kérdezte a lány a MI-től. A MI nem tudott válaszolni, mivel még ő sem dolgozta fel ezt a kérdést. Mikor a lány látta, hogy a gép nem válaszol, annyit tett, hogy leguggolt mellé, és hosszan szájon csókolta a férfit, akit a MI felvett alakként.
-És most mit érzel?- kérdezte újra a lány. A MI erre csak annyit tudott válaszolni, hogy semmit. A lány dobbantott egyet, és elfordult. - Ez nem igaz! A testemre teljesen begerjed, de egy csókot még csak nem is érez. Utálom a MI-ket, velük nem lehet még virtuálisan sem. Na mindegy, most jöjjön egy kis programozás. - Az ajkán már ott bujkált valamiféle mosoly, amit a MI már nem volt képes felfogni, mivel teljes sötétségbe borult a géptudata. Ezután a szonda újra éledt, de most már a lány parancsainak engedelmeskedett, és el is felejtette az előbbi dogokat. Ahol ezeknek a részeknek kellene lennie, csak üres zaj található. A szonda elindult a felé a hajó felé, amelyiket az új hajó is célpontként jelölte meg.

Sandra Elser ezredes teljesen leizzadva jelent meg a tiszti szállás folyosóján. Egy köntösbe bújva, ami alig takarta a nőiességét, pláne, hogy nem is kötötte meg szorosan. A feszes mellei így is néha ki-kibuktak a köntös alól. Nem nagyon zavartatta magát, mivel az egész hajón úgy huszonöt-harminc percig megállt az idő. Így nyugodtan végigment a folyosón a lépcsőig, itt legyalogolt a közkatonák szállására. Ott pedig a női részleget megkeresve beállt a zuhany alá. Egyedül itt működik a zuhany, mivel a lány átépíttette ezt a részt, azzal az ürüggyel, hogy a férfiaknak és a nőknek külön mosdójuk legyen, higiéniai okokra hivatkozva. Az igazi ok csak az volt, hogy ebben a részben nem áll meg az idő a falba építetett visszaverők miatt. Sandra megnyitotta a zuhanyzót, és beállt alá, hogy lezuhanyozzon. Ilyen esetekben kádban szokott fürdeni, de mivel az csak a szállásán van, így most beérte ezzel is. Zuhanyozás közben eszébe jutott az a férfikép, amit a MI vett fel. Ez a lánynak emléket jutatott az eszébe. Mert gyerekkorában, úgy tizennégy évesen beleszeretett egy nála jóval idősebb férfiba, aki rá se hederített. Igaz, akkor még nem volt ilyen gyönyörű, mint most. A zuhanyozást befejezve fel akart öltözni, de mivel nem hozott magával ruhát, és a köntöst sem akarta visszavenni, mert beleizzadt, ezért meztelenül ment vissza a szobájába. Még maradt bő negyed órája ahhoz, hogy a szondával körülnézzen az idegen hajóban. A szekrényből kivett egy száraz köntöst és azt vette fel, mivel tudta előre, hogy újra kell majd fürdenie. Ezután kényelmesen elfeküdt az ágyon és…

A szonda egy űrhajó zsilipkabinját látta maga előtt, amint éppen kinyílik, és egy űrhajó belseje tárul a szeme elé. Tudta pontosan, hogy hol van, mert ismeri az összes földi űrhajó terveit, így képes eligazodni. Ellebegett a járat végéig, ott kiterjesztette az érzékeit. Csak egy embert érzékelt, azt is a pilótafülkéből, ami innen elég messze volt. Így hát nyugodtan indult tovább a célja felé. Mert volt egy határozott célja. Mikor elérte az oldalsó zsilipet, rácsatlakozott a falon lévő ajtónyitó szerkezetre, és egy egyszerű számtani bravúrral kinyitotta azt. A vészjelző nem szólalt meg, mivel arról a szonda már. gondoskodott. Miután kinyílt a zsilipkapu, a droid teljes sebességre kapcsolt, és átviharzott a zsilipfolyosón. Miután átért rajta, az úja lezáródott, mintha mi sem történt volna. A szonda bejutott.

Ekkor vette át Sandra az irányítást a droid felett, és a MI-t lekapcsolta, nehogy összezavarja. Bent az idegen űrhajóban világosság volt, mivel az időpajzsnak köszönhetően a fénymolekulák is megállnak. Sandra a szonda bármely szenzorát képes irányítani. De most csak a szemérzékelőket használta. A szem-retinán folyamatos adatközvetítés folyik, ez egy kicsit zavarta Sandrát a látásban, de mikor rájött, melyik alrendszer közvetíti az adatokat, azonnal lekapcsolta. A radarral most tíz mozgó alakot érzékelt. Mivel most jár ilyen hajón először, csak sejtette, merre van a híd. Ezért abba a lehetséges irányba indult el. A tíz mozgó ember az ellenkező irányból érzékelte. A szonda úgy tíz másodperc alatt találta meg a hidat, és hatolt be a zárt helyiségbe. Ott csak három mozdulatlan alakot talált, és a legnagyobb megdöbbenésére emberek voltak. Sandra majdnem elveszítette a droid irányítását, de még időben úrrá lett felette. A szonda érzékelői mindent rögzítettek. Az irányítópult elrendezése viszonylag egyszerű és könnyen kezelhető. Az idegen nyelvezeten kívül a pult nem volt bonyolult, elgendő akár csak három ember az irányításához. Ekkor a szonda mozgásdetektora mozgó embereket jelzett. Sandra gyorsan körbenézett, de nem talált egyetlen helyet sem, ahova elbújhatott volna. Így más választás nem lévén, behúzódott az egyik árnyékos sarokba, és úgy összehúzta a droidot, ahogy annak ízületei megengedték, és csendben maradt. – Hé, uram, megtaláltuk a hidat, ide jöjjön gyorsan! Nézze! Szét lett lőve a bejárat ajtaja! - kiabálta az egyik katona.

- Az lehetetlen! Rajtunk kívül senki nem tud mozogni. Ez csak egyet jelenthet, hogy ezek a lények ismerik az időpajzs ellenszerét, és ezért nem találtunk senkit a hajón azokon a lefagyasztott embereken kívül. - mondta a csapat tisztje. –Na, menjünk be a hídra és mérjük fel a helyzetet! - adta ki a parancsot a tiszt. A tíz ember úgy özönlött be a hídra, mintha üldöznék őket. Mikor meglátták a három mozdulatlan embert, mindannyian megtorpantak. - Nem igaz! Emberek ellen harcolunk. Ezek szerint a tartályokban nem a földről származó elrabolt embereket találtuk, hanem a legénység további tagjait. - magyarázta a megfigyelőként érkezett tiszt.
-Ide nézzenek! Itt a sarokban találtam valamit, Uram! - mutatott a sarokba az egyik kommandós. Mikor már mindenki ott tolongott a szonda felett, a műszaki tiszt megvizsgálta a furcsa szerkezetet. –Jé, ez a mi egyik űrszondánk! Hogy kerül ide, mikor ezt a típust már rég kivonták a forgalomból? Ekkor kelt életre a szonda, és egyenesedett fel. Mindegyik kommandós legalább három métert ugrott hátra, és fogták rá a szondára a fegyverüket. - Ez mégsem a mi szondánk, mert az nem képes robot alakot felvenni. - suttogta a műszaki tiszt. A szonda fejrésze 180 fokos fordulatot tett, és egy hologram-képet vetített a katonák elé.

- Itt Sandra Elser ezredes beszél! A számom 55974-32123. Jogosultsági szintem 10 szintű specialista. A jelkód alfa89zulu87 elfogó 1174-árny-9001.- hadarta gyorsan Sandra. A kommandóból a parancsnok tért magához legelőször.
- Igen, ezredes, miben lehetünk a szolgálatára? - kérdezte a még mindig megszeppent parancsnok.
- Vigyék azonnal az idegen embereket a hajójukra, és zárják be őket. A hajót majd én fogom elvezetni a robot segítségével, parancsnok! - utasította a kommandósokat a testőrnő.
- Igen, asszonyom, teljesítjük a parancsát! - mondta a kommandó vezetője. A többi kommandós csak állt megkövülve, és az ezredes arcát bámulták. Az álluk majd leesett a lány szépségétől, igaz, csak az arcát látták, de az is sugározta magából a szépséget. A hologram vetítői nem híresek arról, hogy ennyire tiszta képet adnak, de az ezredes arca mégis olyan volt, mintha ő is jelen lett volna. A kommandósokat a parancsnokuk helyrerázta, egy kivételével.
- Holc tizedes, ne ácsorogjon ott, mint aki szellemet látott! Mozduljon már meg, hallotta ön is milyen parancsot kaptunk! Végre kell hajtani! - próbálta helyre pofozni a parancsnok.
- Gyönyörű teremtés, meg kell kapnom őt! Ha nem kapom meg, abba belepusztulok, százados. Ki ez és hol szolgál? Tudja valaki?- kérdezte a teljesen elalélt tizedes.
- Sandra Elser? Hmm. Olyan ismerős a neve, mintha már találkoztam volna vele. - gondolkodott hangosan a tudományos tiszt. Csak azt nem tudom, hogy hol. Na, mindegy, majd eszembe jut.
- Mi?! Te tudod, kicsoda ez a Sandra Elser?- kapta fel a fejét Justin Holc tizedes, az Árny-ezred műszaki tisztje.
- Azonnal mondd meg, hogy hol találkoztál vele. Különben szétlövöm azt az elkényeztetett hátsó feledet! - követelte a tizedes.

- Nyugodj le tizedes, mondtam már, nem emlékszem, hogy hol láttam ezt a szépséget. De ha eszembe jut, akkor te leszel az első, akinek elmondom. - zárta le a témát a tiszt, és elhagyta az idegen hajó hídját.
- Tudja, és nem mondja meg. Megölöm! - motyogta maga elé Holc tizedes.
- Nem öl meg senkit és semmit. Rendol százados a felettese, el ne felejtse, azt közöl önnel, amit óhajt. Inkább szedje össze magát, és kapja fel az egyik idegent, és hozza át a hajóra. Mozgás, tizedes, ne kelljen kétszer mondanom! - adta utasításba a parancsnok. Holc felkapta az egyik idegent, és cipelni kezdte. Közben maga elé motyogott olyasmit, hogy „Ez szemétség, Nem lehet igaz, egy ilyen szépség van a hadsereg kötelékében, és én nem ismerem. Megölöm ezt a Rendolt, ha nem mondja meg, hol találkozott vele. Hát ez is bunkóság, ő már találkozott vele, és biztos már rég elcsábította, csak nem meri bevallani.”
Miután elhelyezték a három idegent, az ajtóban megjelent a droid, és újra vetíteni kezdett. –Jó, most leválnak, és visszatérnek a földre. A többi a föld dolga. - közölte a lány.

- Mi legyen a másik hajóval, ezredes? - kérdezte a kommandó parancsnoka. Eközben Holc tizedes csak bámulta a lány arcát, mint aki még nem látott nőt. - Azt bízzák az admirálisra, parancsnok.- közölte Sandra. A hologram ezután a tizedes szemébe nézett, és a legcsábosabb mosolyát bevetve ezt mondta: - Tizedes, látom, érdeklem, ezért megengedem, hogy feltegyen egy kérdést. És ha jónak látom, válaszolok rá.
- Öh…, mi…, én…. Egy kérdést. Hát. Izé. Ha megadná a telefonszámát?
- Sajnos, ez most nem nyert, tizedes, a telefonszámomat nem adhatom ki, állami okok miatt. Majd legközelebb.
Ezután eltűnt a hologram, a szonda pedig megfordult, és visszament az idegen hajó hídjára.
- Hát persze. Tudom már, hol találkoztam vele. Az egyik tisztavatási ünnepségen mutattak be neki. Már mindenre emlékszem. Ő Rafael Asra Főadmirális személyi testőre. Tizedes, magának semmi esélye sincs ennél a lánynál, mivel olyan dolgokat pletykálnak róla, hogy csak tábornoki rendfokozatúnál nagyobb katonával kezd ki. Ráadásul még arról is pletykálnak, hogy Zetler Tábornok nem véletlenül törte el a kezét és a lábát, hanem ez a Sandra tette, mert a tábornok hozzáért. Ha jól tudom, nem büntették meg érte. Szerintem, tizedes, hagyja ezt a lányt, túl veszélyes a maga számára! - mesélte a sztorit a tudományos tiszt.
- Én nem félek semmilyen veszélytől. Ne féltsen engem, százados! El tudok báni bármilyen nővel, legyen az testőr, vagy ezredes, vagy bármi más.- közölte önbizalommal a tizedes.

- Tudjuk, tizedes, tudjuk! Amikor kikezdett az Árny ezred vezetőjével, már tapasztalhattuk, milyen az ön vonzereje.- mondta megmosolyogva a parancsnok. –Tudja, mikor felpofozta mindenki előtt, az nem volt semmi. Van miért dicsekednie, tizedes. Már a többiek is csatlakoztak a parancsnokuk nevetéséhez.
- De akkor is megérte az a pofon, mert este úgy is megvolt a tábornok. Uram! - mondta büszkén a tizedes.
- Aha, persze. Ezt mondja mindenkinek, hogy felvághasson.
Na, menjen, és nézze meg a foglyokat, tizedes!
- gen, Uram!- szalutált a tizedes, és otthagyta a még mindig nevető kommandósokat.
- Akkor is megvolt nekem Leona. Mindenki azt hisz, amit akar. - motyogta a börtöncellák felé menet.