Fibi

Fibi nem akart újságíró lenni.
Ez önmagában nem baj, de ha már a nagypapa is, meg az idősebb Dr. Lakmusz Fibi is újságíró volt... Mellette persze doktor, a jogtudományok doktora, ismert és elismert, vitriolos tollú "főkekec", ahogy önmagát nevezte olykor tréfásan.
De az ifjabb Fibi mást akart csinálni, főleg azért, mert az öreg már mindenkit kigúnyolt, és megkritizált, akit csak lehetett. És az öreget a családján kívül senki sem szerette.
Fibinek viszont aranyból volt a lelke, ezért nem akart újságíró lenni. Meg írni sem szeretett. Véleménye volt persze, általában szöges ellentétben az apjáéval. Kettejük közt anyja volt a lökhárító, nagy veszekedéseket előzve meg ezzel.
Fibi leginkább valami egyszerű foglalkozást választott volna, mint például mozdonyvezető, vagy tűzoltó, mert az olyan szép, férfias hivatás. Az apja persze azt mondta, hogy nem lehet ilyen szentimentális, amikor mindkét állásban felkopna az álla, a mozdonyvezetőket meg amúgy is senki sem látja soha, nem tisztelik őket. Ha meg tűzoltó-hős akar lenni, ahhoz égő házakban kell rohangászni, meg embereket cipelni, ilyesmi, Fibinek meg olyan gyenge a tüdeje...
De hát ugye az atyai intelem, mégha jó szándékkal jön is, nem mindig tudja letörni az ifjonti hévet, a lelkesedést a világ dolgai iránt.
Így történt meg, hogy Fibi végül mozdonyvezető lett, meg önkéntes tűzoltó, mert gyenge tüdeje miatt nem vették fel hivatásosnak. Apja végül beletörődött a fia sorsába, főként azután, hogy elment Fibivel egy-egy útra, és együtt nézték, ahogy a sínek a távolban összeérnek, ahogy az utasokat várja a család a peronon, és összeölelkeznek. Fibi ilyenkor mosolygott, és az apja többé nem írt gúnyos cikket sem a mozdonyvezetőkről, sem a tűzoltókról.
Aztán ketten integettek vissza a kisfiúnak a peronon, aki mozdonyvezető akart lenni...