Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
– A földönkívüli barátaim adtak nekem egy időgépet, és elmagyarázták a működését, egyszer...
Oliver most már nagyon jól látta a rajta lovaglóülésbe helyezkedő csinos szőke lányt, aki...
Samu és Dénes útja Miskolcra vezet, hogy egy újjabb rémmel nézzenek szembe aki velejéig gonosz...
Ezt azért küldöm be mert érdekel, hogy milyen a novella én írtam . Nagyon érdekelnek a hozzászólások...
Ez a fiúcska bár kiszolgáltatva, gúzsba kötött kezekkel ült előtte, de a megadásnak nyoma...
Friss hozzászólások
Akai Mózes: Nagyon jó írás. Köszönöm!
2022-09-29 21:20
Petike76: Nagyon tetszett! Ilyenből még...
2022-09-29 07:15
91esfiu: Nagyon jó!!! :) sok ilyet még...
2022-09-27 22:23
Miriam: (foly...) Ennek köpvetkeztében...
2022-09-26 23:57
Miriam: A kilencedik részt tíz nappal...
2022-09-26 23:51
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Érzéki Pokol 2.rész

Ana
 
Ma este nagy leltározás van, így keveset vagyok a pultban, főként a főnökkel vagyok a hátsó raktárban. Nagy választékunk van, így órákig tart mire mindennel elszámolunk. Műszak vége előtt négy órával szabadulok vissza a pultba főnököm társaságában, majd kezdem kiszolgálni a vendégeket. A második vendég után észreveszek egy ismerős alakot. Először nem esik le, honnan ismerős, aztán majdnem a fejemre csapok, úgy ismerem fel a sörös lányt. Rá is mosolygok, de nem kényeztetem el azzal, hogy ő a következő vendég. Várja csak ki a sorát, ha már visszajár egy koktélbárba sörözni! Két vendéget szolgálok még ki, mielőtt foglalkoznék vele is, de azonnal meg is bánom. Szándékosan ignorál, még csak rám sem néz, úgy vakkantja oda nekem a választ, mintha ezzel bármit is elérne nálam. Azt már nem, kisanyám! Ha nem fizető vendégről lenne szó, szívem szerint elküldeném, de így nincs mit tenni, meg kell próbáljam lenyűgözni. Mikor ezt közlöm is vele, azonnal előrukkol egy zseniális ajánlattal, amin persze csak ő nyerne. Jó fejségből hagyom neki kibontani az ötletét, és meg kell hagyni, a végére nem is annyira szörnyű. Átgondolva egész ügyes. Jutalmul bele megyek a játékba és megcsinálom neki a csókot, amit kért. Koktélként.
 
A Francia Csók pont meg fogja tenni a kellő lépést. Konyakból és pezsgőből egy whiskys pohárba egy-egy felest töltök, és egy darab kockacukrot dobok még bele, ami szépen lesüllyed az aljára.
 
Látom az arckifejezésén, hogy nagyon nem tetszik neki a visszavágásom. Ezen felbuzdulva még egy kis flörtöt is megengedek magamnak, had egye a fene, de rögtön mással kezdek foglalkozni, még mielőtt reagálhatna. Épp egy szelet lime-ot nyomok szét egy pohárban, amikor gúnyosan megjegyzi, úgy érzi, flörtölök vele. Akaratlanul is elmosolyodok. Még ha így is lenne, akkor sem vallanám be neki soha. Aztán valahogy mégis piszkos flörtbe megy át az egész. Főként az ő oldaláról, még csak nem is burkoltan nyomul, de mégsem bánom. Talán csak az vonz, hogy ennyire nyitottan csinálja. Mocskosul nagy önbizalommal rendelkezik, ráadásul igen határozott. Még egy ivós játékot is bevállal, csakhogy többet kihúzhasson belőlem. Minden megkezdett ital előtt egy kérdés, és bónuszként kikötöm, hogy ha rossz kérdést tesz fel, nem kap olyan finom italt.
 
Az első kérdése nevetséges, de tetszik. Legalább vissza tudok szólni rá frappánsan. Kicsit újabb flörtbe szalad a dolog, de végül ott hagyom, sajnos dolgoznom is kell. A következő kérdését szinte elpazarolja, de megszánom egy Tequila Sunrise koktéllal, és még egy semmit mondó választ is nyomok mellé. Ezt a koktélt elég sokáig issza, talán nem akar hamar fejre állni. Cseles. Harmadik kérdése már érdekesnek minősíthető, csinálok is neki egy Manhattan koktélt, biztos vagyok, hogy ízleni fog neki. Válaszom kissé kacérra sikerül. Miért érzem azt, hogy tetszik, amit eddig láttam ebből a nőből? Akár most azonnal hátra mennék vele a mosdókhoz, persze erről neki nem kell tudnia. Jesszus, lehet, hogy baromi rég szexeltem már egy jót!
 
Maya, aki lakótársam és munkatársam is egyben, szinte dühöngve jelenik meg mellettem, arról panaszkodva, mennyire abnormális és idegesítő, amikor valaki nem érti meg, hogy le kéne kopnia. Míg én fél szemmel a pultot figyelem, ő csak dühöng, hogy miért köteles az ilyet is kiszolgálni. Megmondom őszintén, ezt én sem értem. Beszélgetésünk gyorsan nevetésbe fullad, majd visszatérek kötelező feladataimhoz. A furcsa idegen azonnal beszélgetést kezdeményez az előző szituációról. Nem bánom, élvezem is, hogy valakivel beszélgetek. Nem telik bele sok idő, csörögni kezd a telefonja, engem pedig a főnököm hátra hív. Mire visszamegyek, ő már nincs ott. Furcsállom a dolgot, de úgy döntök, jobb, ha nem foglalkozom vele, bizonyára elindult egy könnyebb prédára vadászni. Mayát is lepattintom, mikor róla kérdez az öltözőben. Együtt indulunk ki a hátsó ajtón. Ő megy elől és amint kinyitja az ajtót, a küszöbön meg is torpan, én pedig majdnem nekimegyek. A háta mögül nyakamat nyújtogatva előre nézek a válla fölött. Meglepődök, amikor meglátom a furcsa idegent és őszintén, nem is tudom, hogyan reagáljak erre a helyzetre. Maya persze azonnal otthagy mosolyogva, biztosan abban reménykedik, hogy valami szaftos sztorival állok elő reggelre. Hát csak ne reménykedj, Maya! A lépcső tetejéről nézem, ahogy engem vár. egy szürke pólót, sárgás vagy barnás-kék kockás inget visel, és egy sötétkék farmer van rajta. A nevemen szólít. Nem is tudom miért lepődök meg ezen. Sőt, a fajtáját ismerve talán még elég sokáig is tartott megtudnia a nevemet. Lassan lesétálok a lépcsőn és megállok vele szemben, nem terveztem az éjszakám hátralevő részét a munkahelyemen tölteni. Rövid beszélgetés után hazafelé sétálunk, közben őt figyelem. Azzal hiteget, hogy ő a herceg a fehér lovon majd még a paripáját is bemutatja. A kék paripa. Nem biztos, hogy szeretném megismerni. Nem nekem való. Megpróbálom megtudakolni a nevét, de teljesen kudarcba fullad a terv. Az alkohol teljesen elvette az eszét, bár azért vicces, biztos azt hiszi, hogy fel fogom vinni a lakásra. Nagyot téved. Pár utcányira távolodunk a bártól. Megyünk jobbra is balra is, aztán hirtelen megállok egy háztömb előtt. Hazaértem. Valószínűleg most fogok elcseszni egy jónak ígérkező estét, de makacsságom nem engedi, hogy ilyen könnyen megkapjon. Búcsúzásképp kap egy puszit az arcára, éppen a szája sarka mellé, bár az igazat megvallva, elég csábító lett volna, hogy közelebb is adjak. Gyorsan elhúzódok, és már sétálok is be a házba, közben nem bírom ki, hogy ne forduljak hátra. Tekintetünk még egyszer találkozik, aztán belépek az ajtón.
 
 
 
Kira 
 
Ismét ivós estét tartunk Mattel, és érkezik a nehéz kérdés. Hová menjünk? Ismét végig jártunk három kocsmát, sehol semmi. Milyen elszomorító is ez mostanában. Mi van az emberekkel? Felsóhajtva Mattre nézek, és előtúrok egy szál cigit.
 
– Emlékszel arra a bárra, ahol három napja voltunk? 
 
– Arra a szutyokra? Nehéz lenne elfelejteni – fintorodik el és kiveszi a cigit a kezemből, beleszív.
 
– Tényleg nem a legjobb hely, amit ismerek, de ígéretesnek tűnt a pultos. Megnézhetnénk dolgozik-e. 
 
– Igaz, Ő még játékban van – bólint. – Oké, menjünk, de ha ma sem szerzed meg, én jövök – vigyorog rám.
 
Megforgatom a szemeimet, igazság szerint a szabályainkhoz hűen már legutóbb is át kellett volna, adjam. Szerencsére Matt nem hozta fel a „szerződést".
 
Ismét nagy tömeg fogad minket. Itt minden este ilyen kibaszott sokan vannak? Valamivel későbbre jár már, mint mikor legutóbb itt voltunk. Matt hátba vereget.
 
– Keresek egy asztalt, hozz italt – mondja, és el is indul a másik irányba.
 
Egyből a nyakam kezdem nyújtogatni a pult irányába, de nem látom, akit szeretnék. Lehet, hogy nem is dolgozik ma? Csak feleslegesen jöttünk volna? Lassan jutok el a pultig, de nem is bánom. Csak a remény tart még mindig a sorban. Fogalmam sincs mi az a furcsa bizsergés a gyomromban, hogy bármikor feltűnhet. Izgalom? Már kezdem feladni, amikor előlép, a pult mögül, egy férfi társaságában. 
 
Mattet meg sem kérdeztem, mit iszik. Mindig ugyan azt issza, felesleges is lett volna. Megvonom a vállam és a csaj felé veszem az irányt. Nem tolakszom, de céltudatosan, rá várok. Mikor végre sikerül a pulthoz érni, kényelmesen rákönyökölök. Nem vesz észre azonnal, kiszolgál még egy embert előttem, de amikor meglát, rögtön elmosolyodik.
 
– Bejött a koktélom? – szól hozzám megint úgy, hogy közben rám sem néz. Ráadásul nem is engem kezd el kiszolgálni.
 
– Ja, elment egynek – szólok vissza, aztán le is veszem róla a tekintetem. 
 
Ki kell találjam, hogy mi jön be nála. Ha némileg ignorálom, vagy semlegesnek tűnök, hisz az, hogy figyelek rá, legutóbb nem vált be.
 
– Ja, elment egynek – ismétel meg vigyorogva. – Akkor ma mással kell, lenyűgöznöm téged?
 
A pultban lévő italokat figyelem. Sosem néztem még meg a többi italt. Nem tudom miért nem létezett eddig más a sörön, és az egyszerű mezei töményen kívül, a tudatomba. Biztosan a társaság, vagy a neveltetésem, esetleg mindkettő. Anyám szekrényét csak a tömények töltötték ki, a hűtőben meg mindig apám sörei sorakoztak.
 
– Szóval, le akarsz nyűgözni? – mintha az italokat szólítanám meg. Pont úgy, mint ő beszélt hozzám legutóbb.
 
– Persze, hogy le akarlak – mondja lazán. – Fizető vendég vagy. El kell érnem, hogy elégedett legyél.
 
– Milyen nyers – mosolyodok el. Újra rá emelem a tekintetem. Tekintetünk találkozik, ő pedig mosolyogva fordul egy újabb emberhez, hogy kiszolgálja. – Lenne ötletem az elégedettség elérésére.
 
– Igen, tudom. A bugyim...de az továbbra sincs az itallapon – átadja a nőnek az italát, és fizettet.
 
Megigazítom a ruhámat, majd mikor ismét rám néz, kacsintok egyet. – Haladhatunk kis lépésben is, ha afféle párti vagy inkább. 
 
Csak széles mosollyal figyelmen kívül hagyja a kérdésem. – Na és ma mitől akarsz fejre állni?
 
Beharapom az alsó ajkam és jobban rákényelmesedek a pultra. Látványosan végignézem az italokat, majd újra felveszem vele a szemkontaktust.
 
– Kezdésként adhatnál egy kis kóstolót, valamelyik csókodból. 
 
Meglepve felvonja a szemöldökét. – Valamelyik csókomból? Miért, szerinted hány féle van? 
 
Vigyor húzódik a számra. – Hm, a gyengéd, a vad, a részeg, bár ezt most teljességgel kizárhatjuk, akkor lássuk csak, a dühös, meg biztos van békülős is. Szóval minimum öt féle. 
 
Vigyorog ő is, biztos tetszik neki a fantázia. Közben kezei dolgozni kezdenek. Egy kis whiskys pohárba tölt egy-egy felest, nem látom, hogy miből csinálja a pult mögött, csak amikor már elém teszi a poharat.
 
– Mit szólsz egy franciához? De csak kis lépésben – majd még egy kockacukrot dob a poharamba, ami lesüllyed az aljára.
 
Lepillantok a pohárra, felvonom a szemöldököm, és leplezni sem tudom a fintort, ami megjelenik az arcomon. 
 
– Egész biztos vagyok benne, hogy nem erre gondoltam.
 
– Hidd el, tetszeni fog. A titka... – a pultra dőlve kicsit közelebb hajol hozzám – ahogy egyre lejjebb érsz, úgy lesz egyre édesebb – még az ajkát is beharapja kicsit a mondandója végére, de mire reagálhatnék, már el is húzódik és fordul a következő emberhez.
 
Hihetetlen a csaj! – Csak nem egy enyhe flörtölés jelent meg a hangodban? – szólok oda neki annak ellenére, hogy nem is velem foglalkozik, biztos vagyok benne, hogy ezt meghallja.
 
– Adhatok még valamit? – fordul felém széles mosollyal, miután két koktélt kiadott.
 
– Egy címet, ahol munka után megtalállak – már szinte alig bírom ki, hogy komolyan nézzek rá.
 
Ráfogok az előttem lévő kis pohárkára, de csak játszok vele, nem emelem fel. – Munka után többnyire még itt vagyok, leszámolom a kasszát és rendet rakok, takarítok. Aztán... Nem tudom, bármerre lehetek utána – mosolyog halványan.
 
– Akár még az ágyamban is? Ha nincsenek kikötéseid, nekem megfelel – a zsebembe nyúlok, és előveszem a tárcámat, megpihentetem a pulton. Végig pillantok a pultos lányon. – Még mindig van kedved lenyűgözni, mint fizető vendéget? 
 
– Kedvem? Kötelességem. A vendég az első. Viszont, báron kívül, nem vagyok köteles lenyűgözni téged.
 
– De szeretnél majd – kacsintok egyet
 
Ez olyan határozott volt, mintha csak azt mondtam volna meg mennyi az idő. Kiveszek a tárcából egy gondolt összeget, jócskán több mint amennyibe az ital kerülhet, és elé tartom, de nem engedem el.
 
– Körönként egy kérdés, és minden ital mellé kapok egy választ is.
 
– Nem érek rá játszadozni, azt ugye tudod?
 
– Nem bánod meg, ha belemész – vonom meg a vállam. – Bár azt még nem találtam ki, hogy neked mi hasznod származzon belőle, de biztos meg tudunk egyezni – felemelem a poharam, másik kezemmel még mindig a pénzt tartom felé. Lekortyolok a tetejéből, aztán elfintorodok, de leküzdöm a torkomon.
 
– Oké – veszi el a pénzt. – De ez nem kevés összeg. Ezért nem lehet csak sört inni. Ide komolyabb italok kellenek.
 
– Máris azon agyalsz, hogy leitatsz? – felkuncogok.
 
– Talán akkor könnyebben szabadulok tőled.
 
Megrázom a fejem, ismét iszok a csodaitalból. A következő korty már valamivel tényleg kellemesebb. – Esélyed sincs szabadulni tőlem.
 
– Akkor a kérdéseidtől függ, hogy milyen koktélt kapsz.
 
– Ezt értsem úgy, ha tetszik, ízleni fog, ha pocsék, akkor köphetem ki?
 
– Nem, akkor is megiszod, de tudok olyat is csinálni, amit legszívesebben kiköpnél – nevet.
 
– Ebben egy percig sem kételkedtem – lehúzom az italom végét. – Szóval, az első kérdés nagyon fontos. Szereted a lányokat, hölgyeket, nőket?
 
Láthatóan ledöbben a kérdésen, sőt még el is fintorodik. – Lányokat? Hölgyeket? Jesszus – felnevet, vagy inkább kinevet? Oda fordul az egyik várakozóhoz, és elkezdi kiszolgálni, közben felpillant rám.
 
– Félsz a leszbikus szótól? 
 
Vigyorgok és elhúzom a számat. Bejön ez a nyers nyelvhasználat.
 
– Rettegek. Nagyon harapós szó tud lenni. De úgy látom, te elég bátor vagy, hogy ki mered mondani. Csak ahhoz nem vagy elég bátor, hogy nekem add a bugyidat?
 
– Kiábrándítóak tudtok lenni, ti, leszbikusok. Sőt, te, csábító idegen, egyenesen pofátlan vagy – mosolyog, de a hangjából nem egyértelmű, hogy sértődve mondta-e vagy sem. – A bugyimhoz egyelőre semmi közöd, és a válaszom, igen – miután ezt szinte a képemhez vágja, a pult másik végébe sétál egy üveg italért.
 
Ízlelgetem a szavait. Különösen megütötte a fülem, a 'csábító, illetve az 'egyelőre szó. Vajon direkt csempészted bele a mondatodba, vagy felelőtlenül? A mögöttem álló türelmetlenül elkezd mocorogni. Érzem, hogy nyújtogatja a nyakát, és egyre közelebbről liheg a nyakamba. Egy határozott hátra pillantással jelzem neki, felejtse el, hogy én innen most ellépek majd, és fáradjon el a nyakamból, mert nem akarok vitába szállni vele. Mikor visszatér két üveg alkohol és három doboz gyümölcslé is van nála. Elpakolja őket, aztán a következő vendégeket kezdi el kiszolgálni. Kár, hogy nem vagyok jóban a koktélokkal, ha most sörökről lenne szó, szerintem még előnyben is lehetnék. Forgatom még egy ideig a kezemben a kis poharat, mire megszólalok.
 
– A csábító idegenek sokan szoktak lenni, vagy csak az idegenek?
 
– Ez egy újabb kérdés, és azt jelenti, hogy kéred a következő italt? – megint csak úgy beszél velem, hogy közben nem rám figyel.
 
– Nagy a hőség, könnyen megszomjazik az ember. De lehet csak körülötted forr a levegő.
 
Felnevet. – Igen, meglehet – kezei dolgozni kezdenek és elém tesz egy alul narancs, felül citromsárga italt, tetejére narancsot és koktél cseresznyét tűz, nagyon jól néz ki, meg kell hagyni. – Elég sok itt az idegen.
 
– Szóval nem mindenki pályázik a bugyidra – jegyzem meg félhangosan – elkezdem kortyolgatni az italt, közben agyam már egy következő kérdésen kattog.
 
– Nem. Általában bele akarnak jutni, nem megszerezni tőlem – olyan lazán veti oda, mintha csak az időjárásról csevegne velem.
 
– Bele jutni unalmas, hol abban a lehetőség? Ráadásul, kényelmetlen is.
 
Remélem ezt nem a következő kérdésnek veszi, mert ha ilyen ütemben haladok, lehet tényleg fejre állok, az meg nem lenne célszerű. Főleg, hogy már jócskán ittunk mire ide kerültünk, és a kevert italokról mindig azt hallottam, hogy alattomos piák.
 
Lassan hajnali két óra, és hétköznap. Az emberek lassan fogynak körülöttem, én pedig hagylak dolgozni, ezt most elég lassan iszom meg. Nem is bánom, hogy kezd kiüresedni a hely, borzalmas az állandó nyüzsgés itt a pult körül. Amint megiszom az utolsó kortyot is, ismét kérdésnek ered a nyelvem.
 
– Tartózkodik jelenleg olyan személy az életedben, akitől esetleg el kell hódítsalak, vagy szabad a pálya?
 
Rám néz, aztán a poharamra és elmosolyodik. Elveszi előlem, el is kezdi csinálni a következő italt. – Nem bonyolítod egy kicsit túl a kérdéseidet?
 
– Ha megkérdezem szingli vagy-e, az nagyon nyers.
 
– Ez ízleni fog – tesz elém egy kis öblös pohárba egy kevés barnás folyadékot, aminek a tetején most három darab sötét koktélcseresznye van rászúrva egy pálcikára. – Nem tartózkodik senki olyan az életemben, de attól még meg kell hódítanod.
 
Felvillannak a szemeim, azonnal kortyolok egyet az italból, de meg is kell köszörüljem a torkom, ahogy az alkohol eléri a nyelőcsövem. Viszont tényleg jó íze van. 
 
– Szóval szeretnéd, hogy meghódítsalak – jelentem ki, de valójában egy kérdés is lehetett volna.
 
Oldalra döntött fejjel néz, megvárattat a válasszal. – Megpróbálhatod.
 
– Nem kell próbálnom, elsőre is menni fog – széles vigyor ül ki az arcomra. 
 
Már tagadni sem akarom, hogy élvezem a játszmát vele. Talán jobban is, mint gondoltam. Így, hogy nem kapom meg elsőre, amit akarok, van benne kihívás. Újabb hosszas percek telnek el, nem zavarom, amikor arra leszek figyelmes, hogy egyik munkatársa kiakadva panaszkodik neki. 
 
– Szóval mindig kibeszélitek az elégedetlen fizető vendégeket, akik nem tudják, hol a határ? – szólalok meg a kolléganő távozása után.
 
Már alig vannak a bárban. A falon lévő órára pillantok és rájövök, hogy lassan két órája csak vele foglalkozom. Mikor pazaroltam én ennyi időt egy nőre? 
 
– Miből gondolod, hogy vendégről volt szó?
 
– Mert a pasiját nem láttam itt, a főnöke felé nem merne így beszélni, az exe nem tenné be a lábát ilyen giccses helyre, így csak egy pofátlan vendég lehetett – lehúzom a maradékot és elemelem a kezem a pulttól. 
 
Elmosolyodik az okfejtésemen, rögtön el is veszi az üres poharamat. – Talán, talált...
 
A nadrágomba túrok és előhalászom a mobilomat, ami idegesítően rezeg. Matt neve jelenik meg a kijelzőn. Az első gondolatom, hogy "hú baszd meg" a második meg hogy "azt a kurva". Felveszem a telefont és ellépek a pulttól. Fél füllel hallom, ahogy valaki a pultnál kiabál, egy "Jo" nevű lányt hív magához és a szemem sarkából figyelem az eseményeket. A szőke pultos csaj figyel fel a névre és távozik is a pultból. Elmosolyodok halványan. Szóval Jo. Közben Matt magyaráz a fülembe, de már nem is nagyon értem mit, mert kizökkentett az itteni történés. Matt végül egy gyors "sziával" rám rakja a telefont.
 
Felsóhajtok, az órámra pillantok, durván elrepült az idő. Lassan haza kellene tolni a seggemet, mert holnap meló vár rám, de csábító, hogy szöszinek is hamarosan lejár a munka ideje. Kimegyek a helyről és egy kinti padon helyet foglalva előhalászom a cigimet és a gyújtómat. Jól esik rászívni az alkoholra. Ez az utolsó koktél baromi erős cucc volt. Kicsit érzem is, ahogy zsong a fejem. Csak bámulok magam elé és nem is érzékelem az idő múlását, majd amikor ismét megnézem a telefont, észlelem, hogy már be is zárt a hely. Feltápászkodom a padról, lehet kicsit meg is szédülök, még csak most ért le az a sok minden, amit így utoljára megittam. Elkezdem lassan körbesétálni a helyet. Nem egyszerű, de megtalálom a személyzeti bejáratot. Mázlimra korlátos lépcső mellett van, így a korlát segítségével sikerül biztonságosan leülnöm. Nincs más dolgom, csak megvárni, míg kisétál azon az ajtón. Minden bizonnyal már azt hiszi, hogy szó nélkül leléptem. Nem is telik bele olyan sok idő, amikor nyílik mögöttem az ajtó. Egy idegen női hangot hallok a háttérben, amire felhúzom magam a korlát segítségével, és hátra fordulok. Az előbbi háborgó kolléga nő áll velem szemben, szöszi pedig mögötte nézi, egyelőre őt, szitkozódva, majd engem is észrevesz, és őszinte meglepetés tükröződik az arcán. 
 
– Hát... akkor én megyek, Otthon találkozunk – fordul hátra hozzá kolléganője, és egyben lakótársa? – Csak ügyesen – suttogja félhangosan, hogy még én is pont halljam.
 
Szöszi a lépcső tetejéről néz le rám – Hát te? Ennyire szédítőek voltak az italok, hogy idáig tudtál csak eljönni?
 
Így még nem is álltunk egymással szemtől-szembe, csak ha az a fránya pult is köztünk volt. Egy sötét farmer van rajta fekete atléta és egy laza melegítő pulcsi kicipzárazva, nem elegáns, inkább kényelmes, sportos, de rajta mégis szexi. 
 
– Nem mondom, az utolsót rendesen megbolondítottad. Jo, igaz?
 
Bólint, és elmosolyodik. – Igaz. Téged hogy szólíthatlak? Vagy megfelel a csábító idegen? – lassan lesétál a lépcsőn és megáll velem szemben. Kicsit félre döntöm a fejem, nagyjából egy magasak vagyunk, ez tetszik!
 
– Szereted a titokzatos dolgokat? 
 
– Talán igen.
 
– Talán? – vonom fel a szemöldököm. – Elvitte a cica a vagányságod? 
 
Felnevet, elfordul tőlem és elindul. – Ó szóval vagánynak tartasz? A titokzatos dolgok izgalmasak, de csak egy ideig. Utána unalmassá válnak – pár lépés után hátra fordul felém, de nem áll meg, hátrafelé sétál, miközben engem figyel. Hagyom, hogy lehagyjon, de az érdeklődés láttán egyből megindulnak utána a lábaim. Minden bizonnyal amúgy is utána mentem volna, hiszen nem azért vártam itt naphosszat, hogy most csak úgy hagyjam lelépni, de így még nagyobb kedvvel teszem.
 
– Ó, és szólnál majd, ha már a "titokzatos csábító idegen" unalmassá válik? Akkor bemutatkozom – hamar utolérem, meglepően jó a koordinációm, pedig a fejem rendesen zsong. – Mit tettél az utolsó italomba?
 
– Varázs szérumot – vigyorog csintalanul. – Talán hatott? 
 
– Varázs szérum, mi? – felnevetek. – Nehogy olyan dolgokra késztessen, amit jól nevelt gyerek sosem tenne – lassan már szemmel levetkőztetem.
 
– Nem olyat kaptál, ne aggódj. Amúgy... mit csináltál a hátsó bejáratnál? Nem tűnsz te olyan szőke hercegnek, aki megvárja a kiszemeltjét. Már ha egyáltalán van kiszemelted – teszi hozzá gyorsan. 
 
Felemelem védekezőn a kezeimet, és fel is kuncogok kicsit közben. – Egyetlen egyszer voltam szőke életemben, jó, az is inkább csak melírozott volt. Borzalmasan néztem ki, szóval... nem. Nem vagyok az a fajta.
 
– Hm, biztosan elbűvölő voltál. 
 
– Hangyát számoltam! Ki kellene hívnotok valamikor a rovarirtókat, eszméletlen mennyi van belőlük.
 
– Ühm, és mi az igazság?
 
– A hercegnőt vártam, hogy megszökjön a sárkány várából, ha már olyan tökös nem vagyok, hogy én szöktessem meg. 
 
– Áhá. A hercegnő és a sárkány. Szóval, te lennél a szőke herceg a fehér lovon? – alaposan végig mér egy mosoly kíséretében. – Hol hagytad a paripát? 
 
– Hát tudod – megvonom a vállam – Ittasan nem engedik a vezetést, aztán nem szeretek kockáztatni. De van egy kék paripám. Ha van kedved, egyszer bemutatlak neki, ha jó kedve van, nyeríteni is tud.
 
Egy Kawasaki Ninja 1000, ami a garázsban lapul, egy ponyva alatt, hogy még véletlen se érje semmi baj. Nagy álmom volt az a motor, és úgy vigyázok rá mint a szemem fényére. Jo egész biztosan nem tudja elképzelni, milyen paripáról beszélek.
 
– Persze, mindenképpen. Csak nehogy őt hamarabb ismerjem meg, mint a nevedet.
 
– Csak azért akarod tudni, hogy mit sikolts majd az ágyban? 
 
Megtorpan, és ledöbbenve néz rám, a száját is eltátja, majd nevetni kezd. – Hű, Tényleg rakhattam volna kevesebb alkoholt az italodba. Szép nagy arcod lett tőle, meg kell hagyni.
 
– Szóval, te a piára fogod azt, amit én az egómra. Rendben, bár az igazság az, hogy én tudom, hogy te sikoltanál, de te elképzelni sem tudod még, milyen jó lenne.
 
Ismét végig mérem, fogalmam sincs, észre veszi-e nem is biztos, hogy érdekel. Baromi jól néz ki. A francba is, de sokat ittam ma. Már Mattel is, neki meg hagytam, hogy mindent is összekutyuljon nekem. 
 
– Most hazafelé mész? 
 
Körbe néz, aztán bólint. – Igen, erre szoktam hazamenni. 
 
– Akkor mondhatjuk úgy is, hogy hazaviszel? 
 
– Nem. Én haza megyek, te pedig követsz, mint egy aranyos, árva kutya. El kell, hogy keserítselek. Nem vagyok egy kutyás típus. 
 
– Hát akkor milyen típus vagy, mert nyávogni biztos nem fogok neked, – felnevetek – ugatni sem szándékoztam, de még arra is előbb rávetemedek.
 
– Nem is kértelek volna erre, ne aggódj.
 
Pár utcányira távolodhattunk el a bártól, mentünk erre is, arra is, aztán hirtelen megállunk egy tömbház előtt.
 
– Haza értem – közli, nézése érdeklődő, mint aki nem igazán tudja mi is jön ezután.
 
– Köszönöm az italokat, nagyon finomak voltak, az első csókot leszámítva. Remélem, a második finomabb lesz.
 
– Talán van még valami, amit a tarsolyomban rejtegetek.
 
– Tényleg nem fogsz ma felvinni, igaz? 
 
– Tényleg nem. 
 
– Idelent is szexelhetünk, nem vagyok ágyhoz kötött.
 
Mosolyogva elém lép és hozzám hajol. – Szép álmokat te titokzatos csábító idegen – ad egy puszit az arcomra, vagy inkább a szám sarkára, aztán ellép tőlem. Még utoljára rám mosolyog, és az ajtóhoz indul. Amikor megcsap az illata, baromi csábítónak érzem arról már nem is beszélve milyen nehezen fogom vissza magam az ajkai puhaságára. Még a gyomrom is beleremeg. Mi van velem? Nem szoktam így reagálni egy mihaszna puszira!
 
– Álmodj velem, Jo! – szólok utánam még mielőtt beléphetne az ajtón.
 
Előző részek
Hasonló történetek
5533
Kedves Olvasó! Ezt a regényemet 1999-ben írtam. Azóta Saddam Hussein hatalma megdolt. Sajnos nem olyan kevés vérrel, mint ahogy az ebben a regényben történt.

Kedves Olvasók!
Fogadjátok sok szeretettel Letíciától ezt a folytatásos regényt, mely 42 részes lesz!
Jó olvasást! Anita, anita@mellesleg.hu
3935
New Yorkban éjjel lehetett úgy közlekedni autóval, mint egy európai városban, a délutáni csúcsforgalomban. A mozielőadások most értek véget, és az emberek sorra fogták a taxikat. Hatalmas tülekedés folyt, ha megállt egy- egy. Kifestett kurvák kínálták nem is olyan olcsó bájaikat, majd beültek a pasasok kocsijába, vagy felmentek velük a garniszállókba...
Hozzászólások
rooxyy16 ·
https://www.wattpad.com/story/255240976-%C3%A9rz%C3%A9ki-pokol

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: