Erre valók a barátok

– Köszönöm, hogy velem maradtál! Nagyra értékelem.
Megnyugtatóan megszorítottam Abby kezét és halkan válaszoltam: 
-Erre valók a barátok!
–Sok más ember kényelmetlenül érzi magát a közelemben. – mondta gyászosan.
-Soha nem hagynám el a legjobb barátnőmet! – biztosítottam. 
Ennek ellenére furcsa érzés volt hogy én még mindig az iskolai egyenruhámban voltam ő pedig meztelenül feküdt a hátán a fémasztalon. Sokszor láttam őt bikiniben és néhány alkalommal -a bikiniviselés előtt jóval korábban- titokban levetkőztünk, hogy összehasonlíthassuk testünk fejlődését. Akkoriban végtelenül féltékeny voltam a lenyűgöző melleire. Azóta az enyém is sokkal tekintélyesebb lett, de az övé még mindig pompásabb. Nem tudtam elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy ezek a mellek hozzájárultak a választás megnyeréséhez.
Kicsit furcsa volt az is, hogy Abby hosszú, szőke haja szoros copfba volt kötve, ami nem a szokásos megjelenése volt. Tudtam a frizura baljós okát és ettől még jobban megborzongtam. Abby a közel egy héttel ezelőtti évfolyamgyűlés óta meztelen volt. Nem volt kötelező, hogy az utolsó hetében hanyagolja az öltözködést, de ragaszkodott hozzá és senki sem mert ellentmondani neki.
A gyűlés érzelmi hullámvasút volt. Abby és a többi jelölt az egész végzős osztályok elé állt. Mindannyian idegesnek tűntek, de nehéz volt megmondani hogy attól tartanak, hogy nyernek vagy attól hogy veszítenek. Sok ugratás és a feszültség felépítése után Rick bejelentette a választás eredményét. Majdnem elájultam amikor Abby-t hirdették ki győztesnek.
A vesztes jelöltek – különféle mértékű csalódottsággal – sietve leléptek a színpadról, így Abby sütkérezhetett a reflektorfényben és fogadhatta az évfolyamtársai ujjongásait. Nem habozott ledobni a ruháit és gyorsan felfedte testét a hallgatóság előtt. Azt hiszem könnyeztem, de Abby boldogabb volt azon a napon, mint valaha is láttam korábban. Most, egy héttel később vele vártam a végzete közeledését.
– Mindig is jó voltál hozzám, Cassie! – mondta szeretettel. 
Aligha meglepő, hogy gondolatai homályosnak és távolinak tűntek, de tudtam hogy őszintén akarja hogy a közelében legyek miközben vár.
– Olyan szörnyű volt a felkészülés, mint gondoltad? – kérdeztem igyekezve biztonságos témát találni a beszélgetéshez.
-Mi?
Összeráncolta a szemöldökét, miközben szeme rám fókuszált és elméje felfogta a kérdésem értelmét. 
– Ó, ööö, nem… valójában nem volt olyan rossz… egyes részei kifejezetten relaxálóak voltak. Érezned kellene a talpamat… soha nem volt ilyen puha!
Ránéztem a csinos lábujjaira az asztal másik végén és úgy döntöttem hogy szót fogadok. 
–Tényleg nagyon puha, de… hm… 
Társalgásom homályos pantomimmá halványult, mert túlságosan kimondhatatlan volt a dolog ahhoz, hogy néven nevezzem. Abby csilingelően felnevetett. 
-Értem mire gondolsz… Nos…  nem élveztem a beöntést, de böjtöléssel jól felkészültem és így nem volt olyan rossz.
-De akkor is! – mondtam önkéntelen borzongással.
Abby bölcsen elmosolyodott. 
–Ez csak egy része az egésznek.
–Már eleve nem értettem hogy miért jelentkeztél önként a ballagási bankettre!
Azonnal megbántam a kitörésemet. Függetlenül attól, hogy egyetértettem-e barátnőm döntéseivel, nem volt értelme megkérdőjelezni a sorsát most, hogy az megváltoztathatatlan. Abby higgadtan reagált. Kinyújtotta a kezét és megfogta a karomat. 
–Tudom hogy számodra felfoghatatlan, de úgy éreztem hogy meg kell tennem. Azóta ott van bennem, amióta hat évesen vadász elől bujkáló nyuszikat játszottunk.
–Az csak egy ostoba játék volt! – mormoltam.
-Neked igen. Persze akkor még én sem értettem, de most már tudom hogy ez mindig is egy vágyam volt.
–Annyira elkerülhetetlennek állítod be!
– Bizonyos értelemben az. Mindig is tudtam, hogy az iskolás korom lesz életem csúcspontja. Nem vagyok olyan, mint te a tökéletes jegyekkel és a várható egyetemi dicsőséggel. Te sikeres és boldog leszel az életben, de ez nem én vagyok… nálam így kell lennie. – mondta elgondolkodva.
– Biztos hogy nem csak azért mert Reg szakított veled? 
Kegyetlen dolog volt ezt mondani és félpillantottam mert nem akartam a szemébe nézni. Mindig is úgy képzeltem, hogy az a statisztikai valószínűség, hogy legalább egy lányt ejt a barátja az érettségi előtti hónapban, minden évben legalább egy önkéntest biztosított a ballagási bankettre. Nem volt más racionális magyarázat. Abby halkan beszélt, de nem haragudott. 
-Reg megkönnyítette a választást, de nem ő az oka. Azt akarta hogy menjek hozzá feleségül  és legyenek babáink de ez soha nem hozott volna boldogságot. – mondta.
–Főleg vele nem… – mormoltam és lassan ismét a szemébe mertem nézni.
Abby elmosolyodott. 
– Tudom, hogy soha nem kedvelted őt. – mondta, de nem részletezte.
– Nem tudom… Annyira extrémnek tűnik… Meg fogunk enni! 
-Nagyon remélem hogy élvezni fogjátok az étkezést! Úgy értem, hogy a testemet adom a végzősöknek, ezért bízok benne hogy mindenki értékeli az étkezést és azt is remélem, hogy bűntudat nélkül fogadjátok el az ajándékot.
– Hogyan lehetne bűntudatom ha egyszer te vagy az, aki a hússá válást választotta? - mondtam, de kissé erőltetett nevetésem elárulta érzelmeimet.
– Pontosan!  Ez az én testem, az én választásom és tudom, hogy hiányozni fogok, de szeretném, ha tudnád hogy sajnálom! És szeretném ha megízlelnéd a testem egy részét!
Megborzongtam, mert nem élveztem a beszélgetés ezen fordulatát. 
– Igen, igen…. megteszem…. természetesen.
–Aggódom érted! – mondta.
-Miért? Mert nekem a jövő héten egy tucat záróvizsgát kell tennem és neked nem? 
– Nem emiatt. Mindegyik eredményed kiváló lesz! Mellesleg nagyon örülök, hogy a döntő hét előtt tartják a lakomát … sok felesleges stressztől megkímélnek!
Nem tudtam elképzelni hogy az érettségi vizsgák mennyivel megterhelőbbek annál hogy lemészárolnak és megesznek, de ezt megtartottam magamnak. Abby komolyan folytatta:
– Nem, Cassie… Attól tartok, hogy megijeszt a döntésem és magadat fogod hibáztatni, amiért nem állítottál meg.
-Soha nem tennék ilyet! – mondtam nem túl meggyőzően.
–Dehogynem!  Egyébként látsz valamit, ami tetszik? – kérdezte fanyar mosollyal kitárulkozó testére utalva.
-Igen. Gyönyörű vagy!
-Köszönöm! Édes vagy, de  úgy értettem hogy melyik részemből szeretnél enni ma este?
– Ó… ööö… 
Ráncoltam a homlokomat, fürkésztem a testét, és próbáltam kitalálni, mi a helyes válasz.
– Ne légy szégyenlős!
– Nézd, biztos vagyok benne hogy minden részed nagyszerű, de tudod hogy több mint százan vagyunk az évfolyamban és nem vagy nagy lány, úgyhogy mindannyian csak egy töredéket kapunk belőled. Ráadásul mindent sorsolás útján osztanak ki, szóval hiába választanék bármit is.
– A mellbimbóim és a csiklóm csak nem olyan nagyok hogy darabolják őket.
– Az összes srác ezeket akarja. 
- Talán jobban örülnél egy szemgolyónak?
– Azok nem mennek a falra a fejeddel?
– Nem. Túl gyorsan bomlanak. A preparátor elképesztő másolatokat készített és azok lesznek a szemeim örökké.  – mondta közömbösen. 
– Mi lesz az igazi szemeddel?
– Megőrzik a bőrt, a hajat, a fogakat, a csontokat és néhány porcot a trófeához. A maradékot: az izmot, a zsírt, a szemgolyót és az agyat kihúzzák és visszaküldik a tanári vacsorára a következő hétvégére.
Megborzongtam. 
– Olyan lazán beszélsz erről!
– Ez így van. Kicsit költőinek tartom, hogy oktatóink megeszik azt az agyat, amit sikertelenül próbáltak megtölteni tudással! – mondta.
– Igen, persze… Tudom, hogy már semmi sem zavar.
Abby a homlokát ráncolta. 
– Sok minden zavar – mondta komoran. 
Azután felderült az arca. 
-Jelenleg az zavar a legjobban, hogy örökké a ribanc Michelle mellett kell a falon lógnom!
-Biztos vagyok benne, hogy tavaly óta megértőbb lett. – mondtam komor mosollyal. 
Egyikünk sem kedvelte azt a lányt, akit az előző évi ballagási ünnepségen választottak.
– Nem számít. Az emberek a társaságod alapján ítélnek meg téged és én ott leszek mellette! – tréfálkozott Abby.
–A kontraszt miatt csak még jobban fognak értékelni téged. 
A női fejek hátborzongató sorára gondoltam az iskola központi aulájában. Mindig is riasztónak találtam őket, bár az összes diáklány mosolygott. Abby valószínűleg ugyanerre gondolt. 
–Anya is önként jelentkezett az ünnepre a végzése évében, de vereséget szenvedett a választáson. Azt hiszem büszke rám amiért kiválasztottak, de nagyon fel is zaklatta. Kíváncsi vagyok, mit gondol majd Reg amikor évek múlva meglátogat! Ő öreg lesz, én pedig még mindig fiatal és szép leszek.
– És halott. – tettem hozzá.
– Tudom hogy nem szavaztál rám. De örülök, hogy nem Rachel-re szavaztál.
– Persze… – mondtam közömbösen. 
Az igazat megvallva ez nem annyira hűség, mint inkább tévedés volt, ami miatt napok óta ostoroztam magam. Öt lány jelentkezett önként, hogy a végzős osztályok lakomája legyen. A jelöltek közül kettő gyakorlatilag ehetetlen volt és kevés szavazatot kapott. Abby barátnőm is erős jelölt volt, de a magas, titokzatos, hollóhajú Rachel volt a kedvenc mindvégig. Keira távoli harmadik volt. Szinte mindenki biztosra vette hogy Rachel lesz a befutó. Én Keira-ra szavaztam. Ellenszenves volt és az alapján szavaztam, hogy szerintem ki nélkül boldogulhat a világ a legjobban. Ám a végén az én kis Abby-m győzelmet aratott, alig öt szavazattal megelőzve Rachel-t.
Rachel mellett kellett volna kampányolnom és rá szavaznom. A probléma az, hogy kedves lány és túlságosan szerettem ahhoz, hogy a sütőbe küldjem. De az ő halála és Abby halála között egyértelmű volt a választás, így a szavazatom Keira-ra pazarlása végzetes hiba volt. Abby felnézett a szemembe, mintha egy megfoghatatlan, bizonytalan érzelmet keresne. Végül megszólalt és most először tűnt idegesnek. 
–Utálok ilyet kérdezni, de…. kérhetek egy szívességet?
Az órára pillantottam, mert tudtam hogy a hentesek bármelyik pillanatban ott lehetnek. Azon töprengtem, vajon milyen szívességre gondol. 
– Persze Abby, bármit!
– Valahogy úgy érzem… hm… nos, tudod… most…. 
Küzdött, hogy megmagyarázza vágyát. Azután a saját puncijára mutatott és remegve így szólt: 
– Be tudnád tenni az ujjaidat egy percre?
A szemeim csak egy pillanatra kerekedtek el. Soha nem kísérleteztünk ilyen intimitással és zavarba jöttem a kéréstől. Azt hiszem elpirultam, mert Abby gyorsan azt mondta: 
-Megértem, ha nem akarod!
– Nem, nem….  Csak azt nem tudom, hogyan… – feleltem. 
Abby félénken elmosolyodott. 
-Csak tégy úgy, mintha a tiéd lenne és csináld amit akarsz! – tanácsolta.
Óvatosan lenyúltam a lábai közé, amit hívogatóan széttárt. Puha bőre teljesen le volt borotválva, a punciját pedig meglepően nedvesnek találtam amikor az ujjaim elérték a meleg redőit. Elpirult, de bátorítóan bólintott. Becsukta a szemét és átadta magát intim simogatásomnak.
Eleinte bizonytalan voltam, de hamarosan több ujjam is benne volt és a hüvelykujjam nekinyomódott lüktető csiklójának. Abby tudta hogy nincs itt az ideje annak hogy visszafogja magát, ezért láttam hogy minden érintés milyen hatással van a testére. Hamarosan hangosan felnyögött.
Nem dicsekedni akarok, de úgy gondolom hogy elég jól sikerült a rögtönzött leszbikus simogatásom. Legalábbis úgy tűnt, hogy Abby nagyon élvezi. Addig fel sem fogtam mennyire erotikus volt számára a vágy, hogy ő legyen a lakoma. Azon tűnődtem, hogy a régebbi banketteken hány lány halt meg felizgulva. Azt hiszem, képes lettem volna megadni Abby-nek azt a kielégülést amire vágyott, ha nem jelent volna meg hirtelen a helyszínen három fiú évfolyamtársunk. Közülük ketten, Charles és Eddie egy hordozható guillotine-t toltak, ami nem akart egyenesen gurulni. Úgy tűnt hogy Abby-t nem zavarják sem ők, sem az eszközük, de a harmadik fiú látványa megtört minden varázslatot, ami az én erőfeszítéseim miatt hathatott rá. 
-Reg! Te mit csinálsz itt?– kiáltotta Abby.
A fiú vidáman elmosolyodott. 
– Arra gondoltam hogy utoljára megkóstolhatnád a farkam, mielőtt elmész!
Abby elfintorodott. 
– Kösz, de nem! Ez az utolsó dolog amire vágyok. 
-Nem baj. Használhatom a szádat miután levágták a fejed.
Abby aznap először tűnt igazán elborzadtnak, de dadogó válasza nem emelkedett a koherens szavak és mondatok szintjére.
– Ezt nem teheted! - mondtam beavatkozva és odasiettem hogy Abby és az exe közé álljak.
– Nem fogsz tudni megállítani. Önként vállaltam hogy eljuttattam a fejét a preparátorhoz, így lesz elég időm a megfelelő búcsúra. – közölte Reg.
– Egy frászt! Majd én elviszem! – mondtam a lehető legnagyobb eltökéltséggel. 
Úgy tűnt hogy Abby-t őszintén meglepte ez a kiállás. 
–Köszönöm, Cass!
Egy pillanatra visszafordultam hozzá. 
– Nincs mit! Erre valók a barátok!
Reg tiltakozásul Charles és Eddie felé fordult, akik még mindig a guillotine-nal küszködtek. Vállat vontak és Charles azt mondta: 
-Azt támogatjuk amit Abby akar. 
Reg nem tudott mást tenni azon kívül, hogy dühösen nézett Abby-re és rám.
A két fiú az asztal végéhez csavarozta a guillotine-t. Miután az stabil volt, Abby az asztal szélére csúsztatta a testét úgy, hogy a nyakát a fából készült lunette-re támasztotta, a fejét pedig egy kis négyzet alakú támaszra hajtotta. A szoros copfja távol tartja a haját a nyakától. Felnézett az ördögi pengére és az aggodalomnak csak egy nagyon halvány nyoma látszott rajta. Alig tudtam visszafojtani az ellenérzésemet. 
– Abby! -tiltakoztam.
Kezével intett felém és próbált megnyugtatni, miközben a saját halálával nézett szembe. Charles és Eddie az utolsó beállításokat végezték el és tudtam hogy a végzetes pillanat néhány röpke percen belül eljön.
-Várjatok! Még ne! -kiáltottam. 
Azután olyat tettem amivel mindenkit megleptem a teremben - beleértve magamat is. Abby hangosan felnyögött, miközben szélesebbre tárta a lábait, hogy a nyelvem hozzáférjen nedves puncijához. 
– Uhhhh… Cassie…. köszönöm….
– Mmmm…. erre valók a barátok – mormoltam és a nyelvem ismét gyorsan támadta csiklóját. 
Felnéztem Charles-ra és Eddie-re. Úgy tűnt, készen állnak meghúzni a kioldókart. 
-Várjatok amíg el nem élvez! – utasítottam őket szigorúan és úgy tűnt hogy az évfolyamtársaim hajlandóak elfogadni a tekintélyemet az ügyben.
Visszatértem a munkámhoz. A motivációm kárpótolt a tapasztalatlanságomért és a nyelvem olyan lelkesedéssel csapkodta Abby lüktető nemi szervét, amit még én is meglepőnek találtam. A fiúk meg teljesen elképedtek.
Megfordult a fejemben, hogy Abby életének hossza fordítottan viszonyul az én orális kényeztetési képességemhez, de nem tudtam hogyan irányítsam. A barátnőm hamarosan kiáltozni kezdett és a combjai szorosan a fülemhez nyomódtak. Becsületükre legyen mondva: Charles és Eddie hagyta hogy Abby teljes egészében élvezhesse végső csúcspontját. Lehet persze hogy csak túlságosan meg voltak zavarodva ahhoz, hogy cselekedjenek, de Abby egyértelműen a remegő lenyugvási fázisban volt amikor egyikük meghúzta a végzetes kart. Tovább nyalogattam a puncirését, miközben az acélpenge lesiklott a vágatban és a legjobb barátnőm nyakába csapódott. Éreztem a halála pillanatát, ahogy visszhangzott a testén. A combjai egy pillanatra erősebben összeszorultak, majd elernyedtek. Kábultan emeltem fel a fejem és elszörnyedve láttam, hogy Reg megfogja Abby levált fejét. Gyorsan felálltam és közben megszédültem, de valahogy sikerült elkapnom Abby hajfonatát és kirántottam vele a fejet az elrévedő Reg kezéből. A legjobb barátnőm feje félelmetes ívben lendült felém, Reg pedig döbbenten meredt rám.
Abby fejét a karjaimba vettem, mint egy újszülött babát. A nyakából kifolyó vér beszennyezte az egyenruhám jobb oldalának nagy részét. Kétségbeesetten bámultam le a szemébe. Gyengén rám mosolygott, némán hálálkodva közbelépésemért. Éreztem ahogy elerednek könnyeim, miközben a csillogó kék szemek tompa szürkévé váltak. Néhány másodperc múlva tudtam, hogy már nincs velem.
Felemeltem a tekintetemet. Reg az egyik sarokban duzzogott, Charles és Eddie pedig a barátnőm többi testrészével foglalkoztak. Abby fej nélküli teste a bokájánál fogva fejjel lefelé lógott és vére szabadon áramlott egy műanyag tölcsérbe. Lebarnult bőre kezdett természetellenes sápadtságot mutatni. Bámultam a testet -életre szóló barátnőm ismerős alakját és jellemzőit- de legbelül tudtam, hogy ez már nem a barátnőm. Csak hús a ballagási ünnepre. 
Ennek ellenére úgy éreztem, meg kell védenem. Gyorsan elbeszélgettem Charles-lal és Eddie-vel. Mindketten komolyak és szavatartók voltak, így megbíztam bennük amikor biztosítottak hogy tisztelettel bánnak Abby testével és nem engedik hogy Reg bármit tegyen vele. Mindketten izmosak és szexik voltak, így a lelkem mélyén titokban reménykedtem hogy egyikük vagy mindketten szexuális szívességet kérnek ígéretükért cserébe, de tökéletes úriemberek voltak. 
Kicipeltem az értékes rakományomat az iskola épületéből és elvittem a nem túl messze levő preparátorhoz. Kicsit lehangolt, hogy az unatkozó recepciós minden ceremónia nélkül fogadta Abby fejét. Jelet tett egy listára és a tucatnyi számozott doboz egyikébe tette. Furcsa hiányérzetem támadt amikor Abby arca eltűnt a szemem elől. Természetesen néhány hónap múlva meglátogathatnám őt az iskola nagytermének falán de az már nem lenne ugyanaz.
Abby testének feldolgozása és megsütése több órát is igénybe vett, de a lakoma előtt számos szertartást, eseményt és társadalmi tevékenységet terveztek. Egyik sem érdekelt, ezért elkalandoztak a gondolataim. A legtöbben kiöltöztek, de én maradtam a vérfoltos egyenruhában. Úgy éreztem hogy meg kell őriznem valamit a barátnőmből. A lakomán Keira mellé ültem. Biztos vagyok benne hogy tett néhány ellenszenves megjegyzést mogorvaságomra vagy nem megfelelő öltözékemre, de túlságosan el voltam terelve ahhoz, hogy odafigyeljek. Észre sem vettem hogy Matt a bal oldalamon ül, mígnem hallhatóan felzihált amikor egy tányért tettek elém. Keira csatlakozott hozzá és tátott szájjal nézte amit kaptam. Mindkettőjük előtt tányérok voltak, amelyeken azonosíthatatlan gőzölgő húsdarabok feküdtek a zöldségtengerben. Az enyém ugyanolyan, de egyben nagyon más is volt.
A legjobb barátnőm sült holttestének véletlenszerűen sorsolt darabja tökéletesen beazonosítható volt. A háromszög alakú szelet szinte felnézett rám. Az egyetlen zöldség a tányéromon egy sárgarépa volt, ami átszúrta a hús közepét és részben eltakarta Abby hüvelyét. Az én részem jóval nagyobb volt, mint a legtöbb és egyáltalán nem tűnt hihetőnek hogy véletlenszerűen osztották ki.
A megdöbbenés látható hullámában terjedt a hosszú asztal mentén. Bizonytalanul és feszengve bámultam Abby nemi szervét. Határozottan kényelmetlenül éreztem magam, de felkaptam a villát és a kést, mert tudtam hogy tartozom a barátnőmnek azzal hogy örülök az ajándékának. Lassan ettem és megízleltem minden falatot. Kizártam a világot és nem foglalkoztam a bámészkodó osztálytársaimmal.
Nem tudom mennyibe vagy mibe került Abby-nek, hogy a legjobban vágyott szeletét nekem juttassa. Soha nem kértem volna meg rá és nem is vagyok benne biztos, hogy akartam. De értékeltem a gesztust. Végül is erre valók a barátok.