Én, Peter Morrison 12.

Ráérősen mentem fel az emeletre, a fülem hosszan az ajtóra tapasztottam, bentről egyenletes, mély már-már horkolásszerű lélegzést hallottam. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de zárva volt. Halványan elmosolyodtam, egy ilyen apróság engem nem állíthat meg. Elővettem a tárcám, és kinyitottam a rejtett zsebét, ahol néhány hasznos holmit tartok, pont ilyen esetekre. Miután kiválasztottam a megfelelő drótot, vigyázva bedugtam a zárba, és addig mozgattam, amíg nem éreztem, hogy beakadt. Akkor aztán szépen elfordítottam. Az ajtó zajtalanul kitárult, én pedig óvatosan beléptem, magam után behajtva az ajtót. A villanyt nem mertem felkapcsolni, ilyen vakmerőségre még álmomban sem tudna rávenni semmi.

Elővettem a kulcstartóm, és felkattintottam rajta a miniatűr zseblámpámat. Kis előszoba képe tárult fel előttem. A fogason kabát, alatta három pár cipő, semmi különös. A következő ajtón belépve a nappaliban; szerintem a nappali funkcióját tölthette be a szoba; ott találtam Hansot, amint kigombolt ingben, a már említett farmerben, és zokniban feküdt a díványon egy pokróccal félig betakarva. Óvatosan odamentem az ágya mellé, és átkutattam a zakója zsebeit. Az igazolvány szerint Hans Sczwarzmannak hívták. 30 éves, nőtlen, külföldi állampolgár, az egyetemre jár, fizika szakos. Ahhoz képest, hogy külföldi diák elég szép lakást tart fenn. Ez némileg gyanús volt. Vajon miből fizeti? Egyáltalán ő fizeti? Ennek feltétlenül utána kell néznem, reggel első dolgom lesz kideríteni, kinek a nevén van a lakás, illetve ha bérelt, akkor ki fizeti a lakbért. Láttam a fal mellett egy íróasztalt, a tetején szanaszét heverő papírokkal.

Óvatosan, hogy fel ne ébresszem, odalopakodtam az asztalhoz, és elkezdtem tanulmányozni a lapokat. Nem sokat árultak el számomra a műszakrajzok. Úgy néztek ki, mint valami villanymotor, de biztosan mást ábrázoltak. Kimentem a konyhába, de ott sem találtam semmit. Az asztalon üres sörösüvegek álltak, a hűtőszekrényben egy kevés bajor kolbász volt. Fogtam az egyik mini magnómat, és elrejtettem a nappaliban. Hátha valami érdekes is rákerül a felvételre. A magnó 36 órányi szöveg rögzítésére volt alkalmas. A szellőző rácsa mögött észre sem lehetett venni. Ezzel végeztem, megtudtam ki a rejtélyes német, és azt is, hogy mivel foglalkozik. Ennél többet már csak úgy tudhattam volna meg, ha felébresztem, de ez nem tűnt túl jó ötletnek, mert még a végén esetleg magánlaksértésért feljelentett volna. A telefon mellett észrevettem egy noteszt.

Reméltem, hogy telefonszámokat találok benne, de nem volt szerencsém, mert abban is csak számomra érthetetlen számítások voltak. Már éppen távozni akartam, amikor arra lettem figyelmes, hogy Hans valamit motyog nem értettem, mert németül volt, ezért gyorsan ráállítottam a másik magnómat. Talán kéthárom mondat lehette összesen. Isaac szerencsére tud németül, majd ő lefordítja. Kimentem az előszobába, és hallgatóztam, hogy van-e valaki a folyosón. Üres volt. Gyorsan kiléptem, és az ajtót bezártam magam után. Lépéseim a lépcső felé vettem. Kényelmesen lesétáltam, de közben figyeltem, hátha valami gyanús dolgot veszek észre. Az utcán odamentem a telefonfülkéhez, és hívtam egy taxit. Mikor megérkezett megadtam neki a Cápa címét, és hátradőltem az ülésen. Reméltem Isaac is sikerrel jár. Ügyes fiú, de a bosszúvágy esetleg tompíthatja a gondolkodását, és még a végén valami őrültséget csinál. Erre eddig nem is gondoltam, hirtelen kivert a verejték. Bíznom kellett benne.

Mikor megérkeztem kifizettem a taxist, és beültem a bárba. Az italom már a pulton várt. Hajnali három óra volt. A csaposon és rajtam kívül öten voltak csak az asztalok körül. Isaacot nem láttam sehol. Kezdtem nyugtalankodni. Már a harmadik pohárnál tartottam, amikor nyílt az ajtó és belépett végre Isaac. Izmaim elernyedtek, a feszült várakozás után, és barátságosan intettem neki, hogy üljön le mellém. Miután ő is lehajtotta az első pohár Martiniját, elkezdtem vallatni:
- Sikerült követned?
- Igen, egészen egy nagy villáig, a város déli határán. Sajnos a kapun nem tudtam átjutni, mert őrök voltak a kerítés mentém, körülbelül hatot számoltam meg.
- Észrevettél még valamit?
- A villa egy vagyonba kerülhetett, és a garázsfelhajtón több autó is kint állt. Azért csak most jöttem, mert eddig vártam hátha csak beugrott ide, és utána megy haza, de láttam, hogy eloltják a villanyokat, így arra gondoltam, jobb lesz, ha visszajövök és megbeszélem veled a tapasztaltakat.
- Jól tetted, majd holnap kiderítjük mi is húzódik meg a villa falai közt. Most menjünk vissza a búvóhelyünkre és reggel újult erővel folytatjuk a nyomozást.